Az öngyilkosság-megelőzés világnapja kapcsán beszélgettünk Sipos József tiszakeresztúri lelkipásztorral, lélek- és embermentővel, a Kárpátaljai „Elfelejtett” Gyermekek Segítése Alapítvány vezetőjével. A halál torkából is sikerült már kimenteniük gyermekeket. Örömmel tölti el, hogy a nyáján is a foggal-körömmel élni akarást látja. Tanácsa: mivel a figyelem és törődés életet menthet, próbáljunk meg másokat felkarolni, róluk gondoskodni, ez rajtunk is segít.
A mesterséges intelligencia már a gyülekezetekben is jelen van. A Reformátusok Lapja kutatásában közel száz lelkipásztor mondta el, mire használja – vagy éppen miért utasítja el – ezt az új eszközt. Van, aki időt spórol vele és segédanyagokat készít, más viszont attól tart, hogy a gépi szöveg elhomályosítja a prédikációk lelki mélységét.
Friderikusz Anna Flóra élete minden területére misszióként tekint. A Bátor Tábor önkénteseként most jótékonysági félmaratont fut váltótársával, hogy az így összegyűlt adományokból tartósan beteg gyermekeknek szerezzenek kincset érő élményeket az alapítvány iskolai, kórházi és tábori programjain.
Hálaadó istentiszteletet tartottak augusztus 31-én Körösladányban a reformátusok, ahol a felújított iskoláért és a gyülekezeti házat díszítő új fakazettákért mondtak köszönetet. Előbbit nagyrészt saját forrásokból finanszírozták, utóbbiakat pedig bútorfestő mesterek ingyen készítették a gyülekezetnek. A modern találkozott a hagyományossal.
A reformátusság egyik kiemelkedő kultúrkincse az énekeskönyvünk; ez 2021 novemberében újult meg és bővült ki kétszáztíz énekkel. Az éneklésnek és az énekek szövegének fontos szerepük van a református istentiszteleteken, de sokan az egyéni elcsendesedés idején is az énekeskönyvet felnyitva merítenek erőt, így kapcsolódva még szorosabban Istenhez. Az új énekeskönyv már eddig is több mint kétszázezer példányban jelent meg kinyomtatva a Kálvin Kiadó gondozásában, de digitálisan is elérhető a Magyarországi Református Egyház weboldalán.
Vigyáznod kellene az édességgel! Vagy pont ellenkezőleg: csont és bőr vagy! Ismerősek ezek a többnyire távolabbi ismerősöktől érkező aggodalmak? A világ egyik legnehezebb dolga a küzdelem a kilókkal, akár kevesebbet, akár többet szeretnénk belőle. De mikor leszünk elegek önmagunknak, a visszajelzéseket küldő testvéreknek, és vajon mit gondol a külsőnkről, a megjegyzésekről és egyáltalán az ideális testképről Isten? Sőt, van-e keresztyén fogyókúra, és azt érdemes-e akár a nyugdíjhoz közeledve is elkezdeni? Erdős Eszter lelkipásztor, a ráckeresztúri drogterápiás otthon egykori vezetője, lelkigondozó harminc kiló súlyfeleslegtől szabadult meg másfél évvel ezelőtt, azóta tartja a súlyát.
A Szentendrei Református Gimnázium adott otthont augusztus 30-án a közös Kárpát-medencei református tanévnyitónak. Az ünnepi alkalmon püspökök, lelkipásztorok, állami vezetők és diákok köszöntötték az egybegyűlteket, a hálaadás, az evangélium továbbadása és a közösségi összetartozás fontosságára hívva fel a figyelmüket.
Fekete Fanni szerető családban nevelkedett, de kamasz- és ifjúkorát szinte egészen lefoglalta a szorongással való viaskodás. Pár éve eltalált a Budapest-Budai Református Egyházközségbe, ahol sokat gyógyult, sőt, nemrég bizonyságot is tehetett új útjairól a közösség előtt. Tanulságos, milyen külső-belső feltételek kellettek ahhoz, hogy Isten feltétel nélküli szeretete célba találhasson az ő esetében is.
Két évtizede szolgál Tiszapalkonyán és Oszláron Feketéné Szóráth Edina Klára református lelkipásztor. Első női lelkészként érkezett a két borsodi faluba, otthonra talált családjával. A kicsi, idősödő közösségeket kulturális és lelki programok révén igyekszik élettel megtölteni. – A falusi gyülekezetek családiasak, és bár kisebbek, a kapcsolatok személyesebbek – vallja. Éppúgy beszél szolgálata örömeiről, mint nehéz pillanatairól, és arról is, a kistelepüléseken a lelkész ajtaja mindig nyitva áll.
Évente több száz tizenévest mozgatnak meg a Református Fiatalok Szövetségének találkozói. A küldetés harminchat éve ugyanaz: az egyház alapértékeivel összhangban lehetőséget teremteni, hogy a gyülekezetek ifjai megismerjék egymást, és megerősíthessék az istenkapcsolatukat.
Ha valaki Hajdúböszörmény központjába érkezik, hamar megakad a szeme a Bocskai téren álló református templomon. A monumentális épület tornya messziről is látszik, de az igazi titka nem a kőfalakban, hanem abban a közösségben rejlik, amely köré épült. Gyulai Sándor főgondnok, a Loment lelkész házaspár és Balláné Bodai Judit iskolaigazgató vallomásai azt mutatják, hogy a gyülekezet nem csupán a múltjába kapaszkodik, hanem a jövő nemzedékeit is neveli.
Augusztus 21–23. között Debrecenben tartotta ez évi konferenciáját a Magyarországi Református Egyház Doktorok Kollégiuma. A háromnapos tanácskozást megnyitó plenáris ülés központi témája a háromszázötven évvel ezelőtt gályarabságra hurcolt protestáns prédikátorok és tanítók szenvedéstörténete volt. A tárgykörről neves előadók értekeztek előadások és kerekasztal-beszélgetés formájában.
– A kövek újjászületése bizonyos szempontból együtt jár a lelki megújulással, és talán épp ez a legfontosabb ebben a gyülekezetben – mondja Gyulai Sándor, akinek személyes életútja szorosan összefonódik a Bocskai téri református közösség újjáépülésével. A Kossuth rádió közelgő istentiszteleti közvetítése kapcsán a gyülekezet életéről a főgondnokkal, a Loment lelkész házaspárral és Balláné Bodai Judit iskolaigazgatóval beszélgettünk.
Találkozó, amelyet évente szervez meg a Református Szeretetszolgálat. Az eseményen a szeretetszolgálat által működtetett országos gyermekvédelmi hálózat nevelőszülei, gyermekeik, lakásotthonos gyermekek és fiatalok vettek részt. A rendezvénynek ezúttal is a nagykőrösi Richter Safari Park adott otthont.
A társas kapcsolatok egészsége azon múlik, hogy időszakosan együtt vagyunk, majd külön utakon járunk, azután újra találkozunk – az internet azonban felborította ezt a természetes egyensúlyt. Az együttlét mindig hordoz feszültséget, ezért a regenerálódás nélkülözhetetlen. Ha viszont ez az egyensúly felborul, a közösség épp attól a váltakozó tapasztalattól fosztódik meg, amely mélyítené az empatikus kapcsolódást.
Ha Isten gyermekeinek nevezzük magunkat, és valóban azok vagyunk, az felelősség is: amikor kiderül rólunk, hogy őhozzá tartozunk, benne hiszünk, ne kelljen szégyenkeznünk kimondott szavaink, keresztyén emberhez nem illő tetteink miatt! Ne a mi viselkedésünk legyen az oka annak, ha Isten nevének hallatán az emberek reakciója elutasítás vagy gúnyos megjegyzés!
Lelki-szellemi táplálék, elragadó zenei csemegék, boldog kilazulás: ezt nyújtotta a 2025-ös Protestáns Sokadalom, a református, az evangélikus, a baptista és a metodista történelmi felekezet közös kavalkádja a budai Várban. A szervezés főként a Református Közéleti és Kulturális Alapítvány munkáját dicséri.
A generációk együttéléséről és együttműködéséről szólt az idei Reformátusok Szárszói Konferenciája. A mindenki számára nyitott, nagy hagyományú találkozón idén is több százan gyűltek össze szellemileg és lelkileg töltekezni. Előadások, kerekasztal-beszélgetések, csoportos témafeldolgozások, illetve a programokat keretező áhítatok segítettek körbejárni a kérdést: merre tart ma az egyház és benne a hívek – különös tekintettel az ifjúságra.