Nem ismerték egymást a gyerekek a faluban

A futball közösségépítő tevékenység, emellett pedig a gyerekek önfegyelmet, csapatszellemet, összetartást tanulnak, így ez nem csak sportolás – hívta fel a figyelmet Ferenc József, az átányi Jelenlét Pont munkatársa. A település 2020-ban került be a Felzárkózó települések programba (Fete), és a Mátrai Sportegyesülettel együttműködve a kezdetektől szervezik és igyekeznek fejleszteni az iskolai és óvodai focit.

– Óvodás kortól a tizenhat éves korosztályig nálunk mindenki focizik, aki él és mozog – árulta el Ferenc József, aki hozzátette, hogy a településről többen a Mezőkövesd-Zsóry FC utánpótláscsapataiban is játszanak. A Magyar Református Szeretetszolgálat (MRSZ) munkatársa szerint azokon, akik profibb szintre eljutottak, látszik a változás: nemcsak az öltözködésükön, de a viselkedésükön, az életstílusukon és az élethez vagy a tanuláshoz való viszonyulásukon is, hiszen a legtöbben továbbtanulnak szakiskolában vagy gimnáziumban.

A sok befektetett munka meg is látszik az átányi U12-es (12 év alatti) csapaton, meccsről meccsre izgultunk értük, és minden alkalommal egyre közelebb kerültek a döntőhöz a gyerekek. Sosem nagy különbséggel, de végül megnyerték a mezőkövesdi területi fordulót, és ezzel kivívták a jogot a felcsúti országos döntőn való részvételre.

Ferenc József a mérkőzések közben – amikor nem épp hangosan szurkolt, vagy feszülten figyelte a pályát – azt is megosztotta velünk, hogy Átányban, a Jelenlét Ponton szervezett nyári táborok is hihetetlenül népszerűek a gyerekek között. Ha meghirdetnek harminc főre egy tábort, szinte biztos, hogy végül negyven-negyvenöt gyerek lesz ott, és nyilván azokat sem küldik haza, akik „kicsúsztak” a keretből. Úgy fogalmaz, hogy az ilyen táborokra és foglalkozásokra a jó értelemben vett borzasztó szó illik a leginkább.

A felzárkózó településeken sokszor olyan emberek élnek, akiknek kevés lehetőségük van kimozdulni, akár csak a faluból, a községből is – tudjuk meg Sotkó Leventétől, az MRSZ munkatársától, aki a Fete-programban a sport területéért felel. Úgy véli, azért is fontos támogatni a sport fejlődését az ilyen településeken, mert ezzel be lehet vonni a gyermekeket a közösségi életbe, ráadásul a foci egy izgalmas, pörgős dolog, amit a szabadban csinálhatnak.

Ahol edző is tud foglalkozni a gyerekekkel, ott arra törekszenek, hogy a csapatok sikeresek legyenek a versenyeken, hiszen ez a gyerekeknek sokat jelent. De önmagában már az is siker, ha néhányan összeállnak focizni, az pedig még nagyobb eredmény, ha a közösségi normák alapján megtanulnak együttműködni – jegyezte meg Sotkó Levente. A gyerekek, fiatalok a focinak köszönhetően számos helyre el tudnak látogatni, ahová egyébként nem. A legnagyobb kaland a területi csoportok győzteseire ősszel vár: az országos döntő Felcsúton, a Pancho Arénában. Sotkó Levente szerint az ilyen kupákról hazatérve egyre több fiatalt és felnőttet tudnak maguk mellé állítani a településen. Átányban az is nagy dolog, hogy a gyerekek bejutottak a döntőbe, fényképeken is szerepelnek, tehát hogy kommunikálva van, hogy ezek a gyerekek hova jutottak el, mit tettek – tette hozzá az MRSZ munkatársa. Ezzel ellensúlyozzák a kétkedő hangokat is, amelyek szerint „ezekkel nem lehet semmit sem kezdeni”. – A sporton keresztül megszólított gyerekeket be lehet vonni más foglalkozásokba, programokba is, és el lehet kezdeni dolgozni a jövőjükön is. Rajtuk keresztül eljutunk a családjukhoz is, így rajtuk is segíteni tudunk. A családok bizalmát amúgy sem mindig könnyű elnyerni, a településen dolgozó munkatársaknak előbb fel kell azt építeniük, hogy például a szülők elengedjék velük a gyerekeket egy másik városba, egy ilyen focikupára – mondta Sotkó Levente. Megállapította, hogy azokon a településeken, ahol régebben kezdték a szolgálatot, már ez a bizalom megvan, de azokban a falvakban, ahol mondjuk tavaly kezdték el a munkát, még sokszor vannak fennakadások.

Az MRSZ munkatársa azt is megosztotta, hogy a csapataikat más bajnokságokon, kupákon is szeretik elindítani. Szerepeltek például a mikulásgálán, és a Barca Akadémia sporteseményein is jó teljesítményt nyújtanak, idén például a Kocsis-kupát szervezik meg, amelyre a Fete-csapatok is nevezni fognak. Megtudjuk, hogy Kovács Barnabás volt barcelonai főkonzul kiemelten támogatja, hogy református körökben a foci egyre nagyobb szerepet kapjon.

Kokad U14-es és Konyár U12-es, illetve U14-es csapatainak nem sikerült továbbjutniuk a csoportküzdelmekből, de tisztességesen helytálltak, küzdöttek. A gyerekek persze először kicsit csalódottak voltak, de nem sokkal később láttuk, hogy néhányan már ismét egymással viccelődtek, beszélgettek.

Füzesi Irma, a kokadi Jelenlét Pont vezetője elmondta, hogy a futballnak összetartó ereje van a településen. Nincs iskolájuk, négy településre járnak a gyerekek tanulni, és amíg nem volt a foci és más hozzá hasonló közösségépítő program, addig nem is ismerték egymást a gyerekek.

– Most már elértük azt, hogy keresik egymás társaságát, iskolán kívüli itt is találkozhatnak egymással, mert szinte minden nap délutáni tevékenységeink vannak, ahol együtt lehetnek, mindenki megtalálja az érdeklődési körét. Ezek egyike a futball – osztotta meg Füzesi Irma, aki régóta foglalkozik a családokkal a településen, már a Felzárkózó települések program kezdete előtt is találkozott velük óvónőként. Elmondása szerint a futballon keresztül teljesen új családokat tudtak elérni. Kiemelte azt is, hogy az edző szeretettel és alázattal dolgozik a gyerekekkel, és még ő maga sem hitt a szemének, amikor látta, milyen fegyelmezetten, nyugodtan zajlik az edzés, még a viselkedészavaros gyerekek is beilleszkedtek a csapatba. Az edzésen ugyanis nemcsak a futball a fontos: lelkületet, viselkedést is igyekeznek átadni, tanítani a résztvevőknek. Arra a kérdésünkre, hogy milyen lehetősége lenne ezeknek a gyerekeknek a közösségi életre a településen a Jelenlét Pont nélkül, Füzesi Irma tömören így felelt: semmilyen.