Erkölcsi bizonyítványt kérnek a tisztségviselőktől – ülésezett a horvátországi kálvini egyház zsinata

A Horvátországi Református Keresztyén Kálvini Egyház tizenkettedik zsinatát Szenn Péter püspök nyitotta meg. Az eseményen jelen voltak a Magyar Református Egyház Generális Konventjének képviseletében a Tiszáninneni Református Egyházkerület tisztségviselői is. A tanácskozás előtt úrvacsorás istentiszteletet tartottak, amelyen az Igét Barna Sándor tiszáninneni püspök hirdette János evangéliumának 17. fejezetéből az 1–5. versek alapján, az úrvacsora osztásában pedig Kolumbán Gábor, az egyházkerület lelkészi főjegyzője és Rácsok András püspöki főtanácsos szolgáltak.

– Jézus utolsó beszédeiben arra az időre készítette fel a tanítványait, amikor ő majd nem lesz velük, a „főpapi” imádságban pedig könyörögött mindenkiért, aki tanítvánnyá válik – mondta Barna Sándor püspök az igehirdetésében. Emlékeztetett, hogy Kálvin János, miután többször elolvasta ezt az imádságot, azt mondta: Soli Deo gloria. A tiszáninneni elöljáró megjegyezte, hogy Jézus feltekintett az égre, Isten felé fordult, és azt tette, amit egész életében: az Atyától az emberig átadta az erőket és tanításokat, majd újra az Atyához fordult, és tőle töltekezett. Barna Sándor hozzátette: adásra és vételre egyaránt kész volt a szíve. A püspök szerint lehet ez a mi életdinamikánk is: tudunk felfelé tekinteni, és mindazt, amit kaptunk, a tanításokat, az áldásokat, tovább tudjuk adni.

Az igehirdető arra figyelmeztetett, hogyha bármelyik rész elmarad, akkor baj történik. Ha elmarad a feltekintés, és az erőt és bölcsességet nem Istentől kéri valaki, akkor az az emberek közti szolgálatban előbb-utóbb elfárad. A másik oldalon viszont, ha mindent megtart, amit az Istennel való kapcsolatából kap, akkor előbb-utóbb elhallgat az Isten.

– Mi már természetesnek vesszük ezt az imádságot, de Jézus ezt akkor tanította, őáltala szólítjuk az Istent Atyának – hívta fel a figyelmet a püspök, aki szerint áldás, hogy mi is gyermekként fordulhatunk az Atyához. Jézus arra vágyik, hogy úgy tudjon meghalni a kereszten, hogy az Isten dicsőségére történjen, és ez sikerül is, hiszen amikor meghal, akkor még a római százados is megállapította, hogy ez Isten fia volt – hangsúlyozta Barna Sándor, aki arra bátorított mindenkit, hogy legyen az életünkben olyan tiszta pillanat, amikor megdicsőül az Isten. A püspök szerint életünk nagy részében lefelé tekintünk, de elképzelhetetlen, hogy egy keresztyén úgy élje le az életét, hogy másoknak ne tűnjön fel a benne élő Krisztus.

Jézus fiatalon, harminchárom évesen halt meg a kereszten, de úgy, hogy elvégezte a küldetését. Az igehirdető szerint nekünk is kérnünk kell imádságban azt, hogy amikor majd meghalunk, úgy tudjunk elmenni ebből a világból, hogy elvégeztük, amit Isten ránk bízott, hogy az életünk ne maradjon torzó. – Tudjunk Istenre feltekinteni, adás és vételre kapcsolni a szívünket, föltöltekezni az Istennel és továbbadni az ajándékokat, hogy látszódjon, hogy Jézus Krisztushoz tartozunk – emelte ki Barna Sándor az igehirdetésében.

Az istentisztelet után megkezdődött a zsinat, amelyen két nyelven is megszólaltak a beszámolók, magyarul és horvátul. Először Szenn Péter püspök éves beszámolóját hallgathatták meg a zsinati tagok, aki az egyház jelenlegi helyzetéről és a 2024. április 13-i kórógyi zsinat óta történt eseményekről is részletes tájékoztatást adott. Jelenleg az egyházban hat lelkipásztor szolgál huszonöt gyülekezetben, és két lelkipásztor oktat nyolc iskolában hittant. A püspök elmondta, hogy továbbra is próbálnak segítséget kérni, és kapnak is, hiszen mind Szerbiából, mind Magyarországról érkeznek igehirdetők egy-egy alkalomra. Bár kevés a lelkész, Szenn Péter beszámolója szerint az istentiszteleteket és a bibliaórákat rendben meg tudták tartani az elmúlt évben. A lelkészek továbbképzése folyamatos. Emellett szorult helyzetükben ők is igyekeznek segíteni azoknak, akik még nagyobb nehézségekkel néznek szembe, ezért mentek Igét hirdetni júliusban Kárpátaljára.

Nyáron hatvan gyereknek és fiatalnak szerveztek tábort a tengerparton, és két kárpátaljai lelkészcsaládot is vendégül láttak ezen a programon. Folyamatosan együttműködtek a Magyar Református Szeretetszolgálattal és a horvátországi katolikus segélyszervezetekkel, sok betegnek, rászorulónak tudtak segítséget nyújtani. Szenn Péter hangsúlyozta, hogy a magyar és a horvát médiában is rendszeresen tesznek bizonyságot Istenről.

Egy régóta húzódó problémát is megpróbáltak orvosolni az elmúlt évben: a Generális Konvent támogatásával elkezdődött egy békülési folyamat a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyházzal, de az egyeztetések sajnálatos módon zátonyra futottak. A püspök kifejezte köszönetét Gér András zsinati tanácsosnak és Sógor Csabának, a Magyarországi Református Egyház Zsinati Hivatala Kárpát-medencei és diaszpóraosztályának vezetőjének, akik segítették a tárgyalások koordinálását.

Továbbra is számos per és földügylet van folyamatban, de Szenn Péter olyanokról is beszámolt, amelyek véget értek: voltak, amelyeket megnyert az egyház, de voltak, amelyeket elvesztett, utóbbiak esetében fellebbeznek.

A visszakapott nagypisznicai templom felújítását már el is kezdték, a horvát állam jelentős pénzügyi segítségének köszönhetően. Az anyagi forrás nagyságát jól mutatja, hogy tavaly a zágrábi katedrális után ez a templom kapta felújításra a második legnagyobb anyagi támogatást. Hamarosan elkezdődik a rétfalui templom renoválása is.

A püspök számos más eseményről és előrelépésről is beszámolt, például arról, hogy Eszéken és Zágrábban is javult az együttműködés más felekezetekkel, vagy hogy decemberben megemlékeztek Faragó Ferenc esperes vártanúhaláláról.

A püspöki, a főgondnoki és a pénztárosi beszámolót is egyhangúlag fogadták el a zsinati tagok.

Ezután a zsinat támogatásáról biztosította azt a javaslatot, amely szerint lelkész, zsinati tanácstag és gyülekezeti gondnok csak az lehet a Horvátországi Református Keresztyén Kálvini Egyházban, aki be tudja mutatni a büntetlen előéletet bizonyító erkölcsi bizonyítványt. Némi vita és a javaslat részleteinek tisztázása után egy tartózkodással döntött úgy a zsinat, hogy minden gyülekezet a saját forrású bevételeinek tizedét fizesse be az egyház kasszájába, mert az állami támogatás jelentősen csökkent, és a tartalékokat a püspöki hivatal korábban arra fordította, hogy a gyülekezetek ingatlanjaiért folyó pereket finanszírozza.

A tanácskozás után, a záróéneket követően a zsinati tagok és a vendégek szeretetvendégségen vettek részt, ahol együtt ebédeltek a sepsei kultúrházban.