Egy évet kellett várni, hogy újra tarthasson kántorképzőt a Dunántúli Református Egyházkerület. Az elmúlt harminc évben ez volt a második alkalom, hogy el kellett halasztani a háromhetes programot – most viszont bepótolták, és néhány órára a Reformátusok Lapja is bekukucskált.
Idén ugyan mindössze tizennyolc napig tartott, de legalább újra volt kántorképző Pápán, ahol több helyszínen, tizenkét tanár segítségével készültek a fiatalok a kántorvizsgára. Többségük aztán saját gyülekezetükben szolgál majd, de az elmúlt három évtizedben többször volt példa arra is, hogy a frissen végzettek külföldön folytatták egyházzenei tanulmányaikat. Korhatár nincs, így aztán az idei 35 növendék legfiatalabbja tízéves volt.
A kántorképző egy bentlakásos „tábor”, a diákok pedig szigorú napirend szerint élnek: reggel hatkor van ébresztő, hét órakor már a reggelizőasztalok mellett ülnek, fél nyolckor pedig áhítattal indítják a napot. Egy nap legalább öt ötvenperces órájuk van – ugyanúgy tanulnak zeneelméletet, mint karvezetést. Aki utóbbin kiemelkedően teljesít, vezényelhet a tanfolyam záróalkalmán vagy a köztes vasárnapok istentiszteletein, kiszállásokon.
Ahogyan a tanórák, úgy a diákok is különbözőek – ki-ki a maga képességei szerint került csoportokba. A végén természetesen mindegyikük vizsgázik, és az eredményük alapján egy csoporttal feljebb kerülnek, vagy – ha ez indokolt – csoportot ismételnek. Kántori oklevelet azok kaphatnak, akik eleget tesznek a Zsinat egyházzenei követelményeinek, elvárásainak. A dokumentum egyébként remek ajánlólevél is azoknak, akik ösztöndíjjal, külföldön folytatják orgona- vagy egyházzenei tanulmányaikat, de volt olyan is, aki ennek köszönhetően kapott kántori állást az Egyesült Államok egyik gyülekezetében.
A tanárok is sokkal inkább élményként, mint munkaként tekintenek ezekre a hetekre. Van, akit nemcsak a képzés intenzivitása vonz, hanem az is, hogy olyan zenészekkel lehet együtt, akikkel otthon nem találkozik, de a képző ideje alatt együtt énekelhetnek. Mint egyikük fogalmazott a lapnak:
„Ehhez sehol sincs hasonló vagy ezt megközelítő élmény. Olyan, mintha mindenki hazajönne, pedig igazából mindenki kiszakad a saját, otthoni környezetéből.”
A teljes riportot elolvashatják a Reformátusok Lapja legfrissebb számában, amelyben további értékes és érdekes tartalmakat találnak. Keressék a gyülekezetekben és az újságárusoknál!