Legyünk szelídekké

Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet. Ez az igei mondat volt annak a Roma Missziói Konzultációnak a mottója, melyet a Magyar Egyházak Ökumenikus Tanácsának (MEÖT) székházában tartottak. A témák között szó volt a szakkollégiumokról és a társadalmi békéről.
A MEÖT május 21-i szociáletikai bizottságának ülése Fischl Vilmos főtitkári köszöntőjével kezdődött. Kiemelte, hogy a romákkal való foglalkozás mindannyiunk felelőssége és feladata. A főtitkár bevezetőjében a konzultáció fő célját is ismertette: „vigye előrébb a cigánymisszió ügyét és a szakemberek töltődjenek, erősödjenek a párbeszéd által."

Tanuljatok meg szelídnek lenni

„Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet"(Mt 5,5) hangzott el Bakay Péter, a Magyarországi Evangélikus Egyház cigánymissziós referense áhítatában. Igemagyarázatában kitért arra, hogy a türelmetlenség, az individualizmus, az önzés, a magam ráerőltetése a világra és az önérvényesítés az úr. Mindezekkel szemben áll a boldog mondások lelkülete. „Jézus saját magát a boldogok közé sorolta. Nem magáért élt, mint az önző ember, hanem másokért. Jézus azt mondta, hogy „tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok" (Mt 11,29) —hívta fel rá a figyelmet Bakay Péter, ahogy arra is, hogy Jézusi lelkülettel, szelíden kell odafordulni a cigányokhoz és nekik is meg kell tanulni, mi az a szelídség. „Oda kell jutni, hogy ők is akarják a lélek gyümölcsét, a szelídséget. Ennek elérésében van az egyik küldetésünk"—zárta le igehirdetését.
kép

Fenntartható megélhetés és integráció

Tartós társadalmi béke címmel tartotta meg előadását Szerafin József, baptista lelkipásztor. „A társadalmi béke eléréséhez mindenkinek kell, hogy jusson valami. Ehhez minden társadalmi csoportnak meg kell találnia a saját megélhetéséi formáját"—fejtegette. Mint mondta, felfordult a társadalom, mesterségesen és természetesen egyaránt, ahogy a falu is felborult, megváltozott. Mindezek miatt van visszaszorulóban az önellátó termelés, és nekünk erre kell választ adnunk. Mottóként a „Jövőben a múlt!" mondatot választotta a baptista lelkész, ami számára azt jelenti, hogy olyan együttélési formákat kell keresni, amik a múltban voltak, de ma már nincsenek. Ezzel erősítené az önellátást.

képAz előadó a társadalmi béke másik megvalósítójaként az integrációt jelölte meg. Ha integrálódik két csoport, akkor azok összeadódnak. A lelkipásztor meglátása szerint ez átalakulást és változást is hoz magával, de úgy, hogy közben megőrződik az eredeti is. „Miután az egyházak bizonyos szempontból kívül állnak a társadalmon, -mert egy világnézetet képviselnek és nem csak egy-egy szokást-, ezért fokozott lehetőségük van arra, hogy integráló szerepet vállaljanak. Egy vallásos közösség el tudja érni, hogy abban a csoportban, amire hatást gyakorol, ott életmódváltás legyen, hiszen a hit értékrendre alapuló, személyiséget kinyitó, változásra hajlamossá tevő "—sorolta Szerafin József, aki később ezzel kapcsolatosan nyitott kérdéseket vetett fel. Akik vallásosak, annak a romaközösségben jobbak az osztályzatai, mint másnak, és inkább ők tanulnak tovább? Szebb a házuk tája? Mennyire vállalnak munkát és mennyire tudják megtartani azt? A cigányok felé tett evangelizációs lépések mit jelentenek a magyar társadalom számára, mik a lehetőségek és a felelősségek ezen a területen?

képA délelőtt további részében hozzászólások és kérdések következtek. Abban minden jelenlévő egyetértett, hogy pozitívabb az élete annak, aki hisz. Azon is közösen gondolkodtak, hogy roma programra vagy inkább átfogó programra van-e szükség a társadalomban. Végül arra jutottak, hogy bármelyikről is legyen szó, először kicsiben kell elkezdeni azt, és fokozatosan lépésről lépésére kell építkezni. Uhrin Anikó, a Wáli István Református Cigány Szakkollégium vezetője hozzászólásában, a résztvevők szerint definiálta a szelídséget. „A felelősség felismerése, mindig a gesztusokon múlik, hogy oda tudunk-e fordulni egymáshoz. Cigány a magyarhoz, magyar a cigányhoz. Vajon mennyire vagyunk előítéletesek mindkét oldalon? Éppen a keresztyén szemlélet tehet minket közössé, ebben lehet mindenkinek saját része, amiért nem üldözik. Itt lehetséges egy olyan közösen teremtett kultúra, aminek mindenki részévé válhat."

Segítségre szorulnak, de segítenek

Péter Mónika, a Miskolci Görög-katolikus Cigány Szakkollégium projektmenedzsmentjében dolgozik, a közösségi szolgálat koordinátora. Ez a közösségi szolgálat a kötelező önkéntes munkát jelenti szakkollégiumokban. Péter Mónika az ezzel kapcsolatos eddigi tapasztalatokat foglalta össze." A hallgatók számára az önkéntes munka nem magától értetődő. Ennek oka, hogy a diákok maguk is segítségre szorulnak. Ahogy megtapasztalják a valósságot, hogy ők is adhatnak abból a segítségből, amit kapnak tőlünk, általában türelmesebbé válnak" —mondta a szakkollégium munkatársa, aki azt is megosztotta a hallgatósággal, hogy sajnos van, aki ennek ellenére nem érzi magáénak a segítés örömét.

képA koordinátor megemlítette, hogy az önkéntes munkával az volt a céljuk, hogy mindenkinek természetessé váljon, segítenek a cigány fiatalok. „Egyetemre bejutott, értelmiségi fiatalok akarnak lenni. Nehéz megtartani őket, mert nagyon sérülékenyek, mindenki hátrányos helyzetből érkezett. Önerőből nem lettek volna képesek arra, hogy eljussanak oda, ahol tartanak. A hit segíthet abban, hogy elhiggyék, nem kell mindenhez anyagi támogatás"—összegezte Péter Mónika, majd azzal zárta előadását, hogy nem kell rögtön a legnagyobb célt elérni, elég kicsiben kezdeni. Ez generálódik majd tovább a saját közösségekben is.

Több mint egy kollégium

Fotókkal illusztrált előadásában a Keresztény Roma Szakkollégiumi Hálózat létrehozását idézte fel Uhrin Anikó, a Wáli István Református Cigány Szakkollégium (WISZ) vezetője. Az első kivetített képen az volt látható, ahogy 2010. március 17-én szándéknyilatkozat írtak alá a hálózat alapítására. A szakkollégium fő célja, hogy a felsőoktatásba kerülő cigány fiatalok tanulmányait támogassa és fogja össze őket, befogadó közeget teremtsen számukra. „A diákok számára a korábban tapasztalt személyes figyelem, odafigyelés, már csak azzal, hogy kikerülnek a családból, a középiskola védőburkából, megszűnik. Mi olyan biztonságos befogadó közeget szeretnénk teremteni számukra, ami segíti az elszakadást és egyéni megoldásokat kínál"—hangsúlyozta a WISz vezetője, aki azt is kiemelte, hogy szeretnének újféle minőséget megjeleníteni és ez a keresztény értékrend felajánlása. Ez az egyik, amivel több lesz a szakkollégium, mint egy kollégium.

képEzt követően Uhrin Anikó azt ismertette, milyen elvárásokhoz kötött a Wáli István Cigány Szakkollégiumba való bekerülés. A diák legyen a választott hivatásában magas szintű tudásra törekvő és csoportjában elkötelezett. Magas érzékenységgel bíró, problémák megoldására törekvő, kritikus. A szakkollégium az elitképzés intézménye, hozzáadott értékkel bír a felsőoktatásban megadott tudáshoz képest. Mégsem azt várjuk el, hogy készen lépjenek be a tanulóink az intézménybe. Az alapokat szeretnénk felfedezni benne, azt, amire lehet építeni —vázolta fel a WISz igazgatója, aki beszámolt arról is, hogy már az első felvételi megmutatta, hogy a hallgatók változatos területekről érkeznek, sokfélét tanulnak és jobbára nehéz helyzetéből jövő cigányok vagy részben cigányok. Uhrin Anikó visszaemlékezett az első alkalmakra is, amik minden tanév elején az ismerkedést és összeszokást szolgálják. „A célok mentén szerveződő közösségnek nagy ereje van. Ebben is több a szakkollégium, mint egy hagyományos kollégium"—emelte ki. —„Az alkalmazkodást, az együttélést, együttlakást lehet itt gyakorolni. Nagyon nagy próba ez. Megerősítés, egy lehetőség hogy önmagukat próbálgassák a diákok, de mégis csak védett közegben, egy burokban, amibe vissza tudnak vonulni—tette hozzá, majd arra is kitért, hogy idén egy sorozatot indítottak, amelynek keretén hétköznapi példaképeket látnak vendégül, elsősorban olyan cigányembereket, akikre büszkék lehetünk. Végül arról szólt, hogy a diákok maguk is példaképekké lehetnek, nem csak a saját csoportjukban, hanem a többségi társadalomban is, hiszen nem lehet elmenni mellettük, nem lehet őket általánosítani. Ők is kiemelkedőt nyújtanak.

Fischl Vilmos a minikonferencia zárszavaként a 23 zsoltárt választotta. „ Az Úr az én pásztorom." Ebből kell kiindulnunk nekünk is személyes életünkben, és ezt mondja mindenki, bárhova is tartozik.

Szöveg: Kováts Annamária, Képek: Sereg Krisztián