Amikor elkezdte összegyűjteni kortárs költők istenes verseit, nem gondolta, hogy a végére nemcsak egy kötet születik meg, hanem életet adhat egy gyermeknek is. Kisfaludy Zsófia, a Magyar Színház színművésze megannyi módon találkozott már életében véletlennek tűnő, ám erős hite szerint egyáltalán nem véletlen történésekkel, például a férjét is úgy ismerte meg, hogy a konfirmációs felkészítésen éppen egymás mellé kerültek. Reménytövis – Kortárs keresztény versantológia című kötetének összeállítása megerősítő, lélekpróbáló munka volt számára, amely végigkísérte várandósságának utolsó időszakában és a gyermekágyas időszakban is, ami után rövid időn belül újra színpadra állt.
„...hat hónapig a kisfiammal a pocakomban, mondhatni főállásban dolgoztam a könyvön”
Hogy jutott ideje kisbaba mellett verseskötetet összeállítani?
A Reménytövis – Kortárs keresztény versantológia a Magyar Művészeti Akadémia hároméves ösztöndíjprogramjában született meg. A kutatási időszak maga két év volt, ami alatt gyűjtöttem a kortárs költők istenes verseit: végül 130 költő közel 300 verse került a kötetbe. Mindeközben pedig Istentől kaptam egy csodás ajándékot: várandós lettem. Így aztán hat hónapig a kisfiammal a pocakomban mondhatni főállásban dolgoztam a könyvön, majd miután megszületett, hat hónapig úgy, hogy a mellkasomra kötve aludt egy hordozókendőben.
Mennyire volt nehéz dolgozni ennyi istenkereső, kételyeket felsorakoztató, bizonyságtevő verssel?
Engem nagyon megerősített. Ha nehezebb helyzetekben találkoztam egy verssel, az egy feloldozás volt. Kapaszkodók voltak. Pont jókor érkeztek – nyilván nem véletlenül. Folyóiratokban, irodalmi lapokban, költők saját köteteiben kutattam 1990 és 2022 között megjelent versekből. Ilyen volt például Túrmezei Erzsébet A minden az minden című verse, amely bizonyos igeszakaszokra reflektál: „S mindenért hálát adhatok. / Derűs napok, borús napok, / Örömök, szenvedések… / Mindet azért adod, / Hogy cél felé segítsen. / Mindenért hálaéneket mondhatok.” Ha a nehézségek között rá tudjuk magunkat bízni Istenre és a gondviselésére, akkor ezáltal megtudhatjuk, hogy mi a célja ezzel, fejlődhetünk és olyan útra találhatunk, ami a mi utunk.
„Vártuk ezt az adventi időszakot és azt, hogy az elcsendesedésben arra tudjunk fókuszálni, ami igazán fontos”
A jól ismert mai magyar költők közül szinte mindenki foglalkozik verseiben Istennel a verseskötet tanúsága szerint. Tényleg így van?
Nagyon sok olyan költő van a kötetben, akinek lehetséges, hogy az az egyetlen istenes verse, ami bekerült. A válogatás alapja nem az volt, hogy keresztyén vagy nem keresztyén költő-e valaki, hanem hogy az adott szövegben jelen van-e Isten vagy nem.
A kötet egyik fejezete csak Jézusról szól, és számos vers foglalkozik a megszületésével, ami kifejezetten izgalmas kortárs szemüvegen keresztül. Önt mi ragadta meg ezekben a versekben?
Az, hogy mindenki más hangon ír Jézusról. Van, aki Jézus DNS-éről ír vagy arról, hogy úgy vezetett, mint egy vak, nem nézett se jobbra, se balra, van, aki szuperhősként mutatja be, akár egy akciófilmben. Ez utóbbi, Lackfi János verse a szintén Reménytövis című zenés előadóestemben is szerepel, amelyet Barkó Laura előadóművésszel közösen készítettünk a kötet legfontosabb harminc verséből. A Szuperhősben például a xilofon hangja érzékelteti a gyors vágásokat, így olyan, mintha egy akciófilmbe csöppennénk. Ebben az előadásban egyébként is különös jelentőséget kap a versek zenével való aláfestése, illetve sok verset megzenésített Laura, így ezeket énekelve hallhatja a közönség.
A Jézus születéséhez kapcsolódó versek olvasásakor szinte érezni lehet egy kis jászolillatot, egy kis templomillatot, gyertyaillatot. Máshogy megy be a templomba ezután a verseskötet után?
Ebben a munkafolyamatban, az utóbbi két-három évben nagyon meg tudtam erősödni a hitemben, igaz, már a húszas éveimtől is biztos voltam az isteni gondviselésben. Sokat ad ehhez, hogy a férjem is hívő ember, így aztán minden vasárnap tíz órakor ott vagyunk a templomban, most már hárman, a kisfiunkkal együtt. Vártuk ezt az adventi időszakot és azt, hogy az elcsendesedésben arra tudjunk fókuszálni, ami igazán fontos. A versek is tudnak iránytűk lenni ebben. Éppen Steinbach József püspök úr, aki az előszót írta a könyvhöz, mondta el, hogy minden nap olvas egy verset a Reménytövisből. A Biblia mellett számára a vers szorosan hozzákapcsolódik a napi Igéhez. Ezekben a versekben benne van az, hogy miről is szól igazából a karácsony: nem az ajándékokról, nem a csillogásról és minden másról, hanem Jézusról és a lelki mélység felfedezéséről.
„...az már elég, ha próbáljuk keresni a társaságát, próbálunk jobb emberek lenni”
Kisfaludy Zsófia először kereskedelmet és marketinget tanult, majd elvégezte a Madách Musical Tánc- és Zeneművészeti Iskola hároméves zenés színész képzését. 2013-tól a Budapesti Operettszínház tagja volt, mellette szerepelt a Madách Színház és a Turay Ida Színház előadásaiban, valamint Győrben, Sopronban és Békéscsabán is. 2016–2019 között a Színház- és Filmművészeti Egyetem drámainstruktor szakos hallgatója volt. 2021-ben színháztudomány mesterszakon szerzett diplomát a Károli Gáspár Református Egyetemen. 2020–2023 között a Soproni Petőfi Színház tagja volt. 2023-tól a Magyar Színház színésznője.
Min változtatott az életében az, hogy nem hagy ki egyetlen vasárnapot sem hosszú ideje a templomban, hogy ez szokássá vált?
Részt kell venni és a tőlünk telhető legjobban teljesíteni kell a világi dolgokban, de a lelki békénkkel is kell foglalkozni, a kettőben egyensúlyt találni nagyon nehéz. Lackfi János sokat segített nekem ebben is, ő volt a könyv mentora. Most az a vers jutott eszembe, ami úgy kezdődik, hogy „Isten úgy szeret, ahogy vagyok, / nem kell hozzá egyéni csúcsot úsznom, nem kell osztályelsőnek lennem, / nem kell összegyűjtenem a hűségpontokat, / nem kell a legjobb magaviseletet tanúsítanom…” Ez persze nem azt jelenti, hogy visszaélhetünk az ő szeretetével, de az már elég, ha próbáljuk keresni a társaságát, próbálunk jobb emberek lenni. Ez persze nekem is nehéz, hiszen visszatértem a színházba, előadásaim vannak, önálló projektjeim és persze a Reménytövis előadóest, amivel számos helyre hívnak minket országszerte. Ebben a hatvan percben arra koncentrálok, hogy rajtam, a verseken és a zenén keresztül megszólalhasson Isten, megszólíthasson másokat, icipici munkása lehessek valahogy, valamilyen formában én is.
Érzett valamiben változást?
Egy hosszú folyamat volt, mire rátaláltam Istenre. Sokáig kerestem azt a gyülekezetet, amelyikben otthonra találhatok. Így jutottam el a Szilágyi Dezső téri református templomba, ahol hallottam egy hirdetést, hogy felnőtteknek szóló újrakonfirmációs csoport indul. Jelentkeztem, elmentem, és leültem egy fiú mellé az első órán, aki most már a férjem. Gyönyörűen vezeti nemcsak az én utamat, hanem a Reménytövis útját is, amelyhez minden segítséget megkaptam. Kértem és adatott. (Mt 7) A változás egy folyamat, aminek nem tudjuk mi a vége, de az biztos, hogy ha valaki elkezdi keresni Isten társaságát, közelségét, az hatással lesz az életére, a kapcsolataira, a barátságaira. Lehet, hogy lesznek fájó, nehéz változások, de lesznek benne gyönyörűek és felemelőek is.
Ez a hit segítette abban is, hogy vissza tudott térni a színházba egy pici baba mellől?
Mivel folyamatosan dolgoztam a könyvön Merse mellett, amíg ő a hordozókendőben aludt, picit úgy érzem, hogy nem is hagytam ki semmit. Nem vállalok túl sok olyan előadást, ami miatt este tízig a színpadon kellene állnom. A Magyar Színházban főleg színházi nevelési előadásokban szerepelek, amelyek délelőtti, koradélutáni idősávokban vannak. Van egy csodálatos apukája a kisfiamnak, aki mindenben részt vesz: pelenkázza, eteti, altatja, játszik vele, mindent megold, így aztán teljesen nyugodt vagyok, ha nem vagyok otthon. És van egy szuper nagymamája is, az édesanyám (Hűvösvölgyi Ildikó színművész – a szerk.), aki nélkül nem tudott volna létrejönni például az előadói est sem, hiszen amíg én megtanultam a harminc verset, ő vigyázott Mersére. A színpad feltölt – legyen az színházi nevelési előadás, önálló est vagy musical, hiszen a zenés színház a legnagyobb szerelmem –, ezáltal boldogan megyek haza a kisfiamhoz és felszabadultan tudok játszani, foglalkozni vele, építeni őt lélekben.