Pál Sándor nem kész tervekkel érkezett a Magyar Református Szeretetszolgálat élére, mégis meghatározó alakja lett a szervezetnek, amely idén ünnepli fennállásának 20. évfordulóját. A Budafoki Református Gyülekezet diakóniai gondnokával arról beszélgettünk, miként indult a szeretetszolgálat, hogyan formálta életét a debreceni kollégium, miből merít erőt a mindennapos szolgálathoz, és hogyan fér meg a karitatív munka mellett a Forma–1-es boxutca világa vagy a Balaton átúszása.
Együtt ünnepelték az államalapítás napját augusztus 20-án a Protestáns Sokadalmon a magyarországi baptisták, metodisták, evangélikusok és reformátusok. A negyedik alkalommal megtartott ökumenikus rendezvényen több helyszínen számos programmal találkozhattak a kilátogató felnőttek és gyerekek.
Hajnali ötkor indultunk, és csak éjfél körül értünk haza abból a különleges élményből, amit a Magyarországi Református Egyház Bárka táborának legelső zenei turnusa nyújtott. A hűvös reggeli levegőtől a strandon át a részleges napfogyatkozás alatti közös dicsőítésig vezetett az út: egy olyan nap története ez, ahol a dzsembék lüktetése, Mozart fuvolaszólója és az esti mécsesek fénye mögött közel százötven gyerek élte meg a közösség, a zene és az istenkapcsolat gyógyító erejét.
