„Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem!” Jn 14,1–7
1 Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem! 2 Az én Atyám házában sok hajlék van; ha nem így volna, vajon mondtam volna-e nektek, hogy elmegyek helyet készíteni a számotokra? 3 És ha majd elmentem, és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek. 4 Ahova pedig én megyek, oda tudjátok az utat. 5 Tamás erre így szólt hozzá: Uram, nem tudjuk, hova mégy: honnan tudnánk akkor az utat? 6 Jézus így válaszolt: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csak énáltalam. 7 Ha ismernétek engem, ismernétek az én Atyámat is: mostantól fogva ismeritek őt, és látjátok őt.
Bibliaolvasó Kalauz – Pentaller Attila igemagyarázata
Politikai feszültségben, vallási irányzatok civódásában a küldetését félreértő tanítványait azzal készíti Jézus az előttük álló válságra, hogy bizalmukat erősíti Istenben. (1) Mert az Isten jó – bármilyen is a világ. Jézus nem hagy el – még ha a Golgotán át vezet is az útja. Egyedül általa léphetünk be Isten történetébe (6), melyben Jézus legyőzte a gonoszt, újjáteremti a világot, bármilyen sivár is; hogy Éden kertjévé váljanak gyülekezeteink, kapcsolataink. Bárcsak Istennek ezt a történetét munkálnánk egyházi és világi választások idején is!
RÉ21 334 • IÉ Lk 9,57–62 • Zsolt 95
Zsoltárdicséret | 154 | Ó, én két szemeim, ti az Úrra nézzetek
Heti zsoltárének | 6 | Uram, te nagy haragodba
„Téríts meg engem, hogy megtérjek, mert te vagy, Uram, az én Istenem!” Jer 31,1–30
1 Abban az időben – így szól az Úr – Izráel minden nemzetségének Istene leszek, ők pedig az én népem lesznek. 2 Ezt mondja az Úr: Kegyelmet kapott a pusztában a fegyvertől megmenekült nép, a nyugalma felé tartó Izráel. 3 A messzeségben is megjelent az Úr: Örök szeretettel szerettelek, azért vontalak magamhoz hűségesen. 4 Fölépítelek még téged, és fölépülsz, Izráel szüze! Fölékesíted még magad, és kézi dobokkal lejtesz majd táncot a vigadozók között! 5 Ültetsz te még szőlőt Samária hegyein, és akik elültetik, azok fogják szüretelni is. 6 Mert eljön az a nap, amikor az őrök így kiáltanak Efraim hegyein: Jöjjetek, menjünk a Sionra, Istenünkhöz, az Úrhoz! 7 Ezt mondja az Úr: Ujjongjatok, örüljetek Jákób sorsán, vigadozzatok a népek élén, hirdessétek, és mondjatok dicséretet: az Úr megszabadította népét, Izráel maradékát! 8 Visszahozom őket észak földjéről, összegyűjtöm a föld pereméről. Lesz közöttük vak és sánta, terhes és szülő asszony egyaránt: nagy gyülekezetként térnek ide vissza. 9 Sírva jönnek, és fohászkodnak, miközben vezetem őket; folyóvizekhez vezetem egyenes úton, amelyen nem botladoznak. Mert atyja vagyok Izráelnek: Efraim az elsőszülöttem. 10 Halljátok az Úr igéjét, ti, népek, hirdessétek a távoli szigeteken, és mondjátok: Aki szétszórta Izráelt, össze is gyűjti, és őrzi, mint pásztor a nyáját. 11 Mert megváltotta az Úr Jákóbot, kiszabadította az erősebb kezéből. 12 Megjönnek majd, és ujjonganak Sion magaslatán, élvezik az Úrtól kapott javakat: a gabonát, a mustot és az olajat, a juhokat és a marhákat. Olyan lesz a lelkük, mint az öntözött kert, és nem hervadoznak többé. 13 Akkor örömtáncot jár a szűz, örülnek az ifjak a vénekkel együtt. Gyászukat örömre fordítom, megvigasztalom őket, örömet szerzek nekik a kiállott szenvedés után. 14 A papokat bőséggel árasztom el, népem pedig jóllakik javaimmal – így szól az Úr. 15 Ezt mondja az Úr: Hangos jajgatás hallatszik Rámában és keserves sírás: Ráhel siratja fiait, nem tud megvigasztalódni, mert nincsenek többé fiai. 16 Ezt mondja az Úr: Hagyd abba a hangos sírást, ne könnyezzenek szemeid! Mert meglesz szenvedésed jutalma – így szól az Úr –, visszatérnek fiaid az ellenség földjéről. 17 Reménykedhetsz a jövőben – így szól az Úr –, mert visszatérnek hazájukba fiaid. 18 Jól hallom Efraim kesergését: Megvertél, mint egy tanulatlan borjút, és én elszenvedtem a verést. Téríts meg engem, hogy megtérjek, mert te vagy, Uram, az én Istenem! 19 Elfordultam tőled, de aztán megbántam, belátva bűnömet a mellemet vertem, szégyenkeztem, pironkodtam, mert viselnem kellett ifjúságom gyalázatát. 20 Hát nem az én drága fiam Efraim? Hát nem az én kedves gyermekem? Valahányszor megfenyegetem, végül mégis elfog a szánalom iránta: megremeg érte a bensőm, irgalmaznom kell neki – így szól az Úr. 21 Állíts magadnak jelzőoszlopokat, rakj le útjelzőket, figyeld az országutat, az utat, amelyen elmentél! Térj vissza, Izráel szüze, térj vissza városaidba! 22 Meddig tétovázol még, te szófogadatlan leány? Mert valami újat teremt az Úr a földön: a nő fog járni a férfi után! 23 Így szól a Seregek Ura, Izráel Istene: Fogják még ezt mondani Júda országában és városaiban, ha majd jóra fordítom sorsukat: Áldjon meg téged az Úr, igazság hajléka, szent hegy! 24 Ott laknak majd Júdában és összes városában együtt a földművesek és a pásztorkodók. 25 Felüdítem a fáradt lelket, és megelégítek minden elcsüggedt lelket. 26 Akkor mondják majd: Fölébredtem és fölnéztem; milyen jólesett az alvás! 27 Eljön még az az idő – így szól az Úr –, amikor bevetem Izráel házát és Júda házát embermaggal és állatmaggal. 28 És ahogy gondom volt arra, hogy kigyomláljam és leromboljam, ledöntsem és elpusztítsam őket, és veszedelmet hozzak rájuk, úgy gondom lesz arra is, hogy fölépítsem és elplántáljam őket – így szól az Úr. 29 Abban az időben nem mondják többé, hogy az apák ettek egrest, és a fiak foga vásott el tőle, 30 hanem mindenki a maga bűnéért hal meg: minden embernek a saját foga vásik el, ha egrest eszik.
Az Ige mellett – Lányi Gábor János igemagyarázata
(18) „Téríts meg engem, hogy megtérjek, mert te vagy, Uram, az én Istenem!” (Jer 31,1–30)
Jeremiás költői képekkel folytatja Isten szabadításának megéneklését. A fogságból való reményteli hazatérést verseli meg a próféta, a gyász örömre fordulását (13). De a részben keverednek az elvesztett hazába és az Istenhez való visszatérés, a megtérés képei. A héber nyelv mindkettőre ugyanazt a szót használja (súb). Megtérni azt jelenti: hazatérni, visszatalálni az elhagyott atyai házba (Lk 15,11–32). Az Úrhoz visszatérni viszont nem megy saját erőből. „Téríts meg engem, hogy megtérjek, mert te vagy, Uram, az én Istenem!” (18) – adja a próféta Efraim törzsének szájába talán az ő legbelsőbb lelki felismerését, hogy vágyna Istenre, tisztaságra, életszentségre, de egyedül nem képes ennek elérésére (Róm 7,18). De jó úton jár, felismeri Istenre szorult állapotát, és az ő segítségét kéri. Azt is felismeri, hogy nincs az Úrhoz térés bűnbánat nélkül („Elfordultam tőled, de aztán megbántam, belátva bűnömet a mellemet vertem” – 19), a visszafogadtatás útja a bűnbánat útja.
