„Negyven évig ették a mannát.” 2Móz 16,16–36
16 Ezt parancsolja az Úr: Szedjen belőle mindenki annyit, amennyit meg tud enni: fejenként egy ómert, a lélekszámnak megfelelően. Annyi adagot szedjetek, amennyien egy sátorban vagytok! 17 Izráel fiai így is cselekedtek, és szedett ki többet, ki kevesebbet. 18 Amikor azután megmérték ómerrel, nem volt fölöslege annak, aki többet szedett, sem hiánya annak, aki kevesebbet szedett. Mindenki annyit szedett, amennyit meg tudott enni. 19 Mózes azt mondta nekik: Senki se hagyjon belőle másnapra! 20 De nem hallgattak Mózesre. Voltak, akik hagytak belőle másnapra is, de az megkukacosodott és megbüdösödött. Ezért megharagudott rájuk Mózes. 21 Így mindenki annyit szedett reggelenként, amennyit meg tudott enni. De ha már forrón sütött a nap, elolvadt. 22 A hatodik napon történt, hogy kétszer annyi kenyeret szedtek, fejenként két ómerrel. Akkor elment a közösség összes főembere, és jelentették Mózesnek. 23 Ő így szólt hozzájuk: Ez az, amiről az Úr beszélt, hogy a nyugalom ideje lesz holnap, az Úr szent szombatja. Süssétek meg, amit sütni akartok, és főzzétek meg, amit főzni akartok, és tegyétek félre magatoknak mindazt, ami fölösleg, hogy megmaradjon másnapra. 24 Félre is tették másnapra, ahogy Mózes megparancsolta, és nem büdösödött meg, féreg sem volt benne. 25 Akkor ezt mondta Mózes: Ma ezt egyétek, mert ma az Úr szombatja van: ma nem találtok mannát a mezőn. 26 Hat napon át szedhetitek, de a hetedik napon szombat van: akkor nem lesz. 27 Mégis voltak a nép között olyanok, akik a hetedik napon is kimentek szedni, de nem találtak. 28 Ekkor azt mondta az Úr Mózesnek: Meddig akartok még ellenszegülni parancsolataimnak és törvényeimnek? 29 Láthatjátok, hogy az Úr adta nektek a szombat napját. Ezért ad ő a hatodik napon két napra való kenyeret. Maradjon mindenki otthon, a hetedik napon senki se mozduljon ki a helyéről! 30 Ezért pihent a nép a hetedik napon. 31 Izráel háza mannának nevezte el azt. Olyan fehér volt, mint a koriandermag, íze pedig olyan, mint a mézeskalácsé. 32 Mózes azt mondta: Ezt a parancsot adta az Úr: Egy teljes ómernyit őrizzetek meg belőle a jövendő nemzedékeknek, hogy lássák, milyen kenyérrel tápláltalak benneteket a pusztában, amikor kihoztalak benneteket Egyiptom országából. 33 Áronnak pedig ezt mondta Mózes: Vegyél egy edényt, tégy bele egy teljes ómernyi mannát, és helyezd el megőrzésre az Úr színe előtt a jövendő nemzedékek számára! 34 Oda is helyezte azt Áron megőrzésre a bizonyság ládája elé, ahogyan megparancsolta Mózesnek az Úr. 35 Izráel fiai negyven évig ették a mannát, míg csak lakott földre nem értek. Mannát ettek mindaddig, amíg el nem érték Kánaán földjének a határát. 36 Az ómer pedig az éfának a tizedrésze.
Bibliaolvasó Kalauz – Michna Krisztina igemagyarázata
„Negyven évig ették a mannát.” (35) Hosszan tanulták a ráhagyatkozást Istenre. Minden reggel megkapták az aznapit, s a hatodik napon a két napra valót. Nem lehetett raktározni, tartalékot gyűjteni vagy bármi módon az életet bebiztosítani, kizárólag úgy, hogy rábízták magukat Isten ígéretére. Vajon te hogy állsz ezzel a kérdéssel életed bizonytalan, átmeneti helyzeteiben? Hiszed, hogy ha ma gondoskodott rólad az Isten, holnap is gondoskodni fog? Ne félj, csak higgy!
RÉ21 281
A Boldogmondások | 315 | Boldogok, akik lelki szegények
„…és Isten békessége, amely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat Krisztus Jézusban.” Fil 4,1–9
1 Ezért tehát, testvéreim, akiket szeretek, és akik után vágyódom, örömöm és koronám, így maradjatok meg az Úrban, szeretteim! 2 Evódiát intem, és Szintikhét is intem, hogy legyen közöttük egyetértés az Úrban. 3 Sőt téged is kérlek, hűséges munkatársam, segíts nekik, akik együtt küzdöttek velem az evangéliumért, Kelemennel és a többi munkatársammal is, akiknek a neve benne van az élet könyvében. 4 Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek! 5 A ti szelídségetek legyen ismert minden ember előtt! Az Úr közel! 6 Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; 7 és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat Krisztus Jézusban. 8 Egyébként pedig, testvéreim, ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetre méltó, ami jó hírű, ha valami nemes és dicséretes, azt vegyétek figyelembe! 9 Amit tanultatok és átvettetek, hallottatok és láttatok is tőlem, azt tegyétek, és veletek lesz a békesség Istene.
Az Ige mellett – Csűrös-Varga Vanda igemagyarázata
(7) „…és Isten békessége, amely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat Krisztus Jézusban.” (Fil 4,1–9)
Jézus Krisztus életére tekintve tényleg azt látjuk, hogy ő a megtestesült békesség. Kibékíti a világgal a házasságtörő nőt is, a sántának visszaadja a templomot: a gyógyult bemehet az Isten házába. A halottnak új életet ajándékoz. De valójában ezeknél is mélyebb a változás: az embert hozza békességbe Teremtőjével. Azzal, hogy kinyitja a menny kapuját, és engedi, hogy az ember Isten közelébe kerüljön. A helyére. Ez nem feloldódás a semmiben, hanem élet. Ez a békesség. Milyen csodálatos, mikor a helyünkön lehetünk! Mint amikor a puzzle-darab pontosan oda kerül, ahová való. Isten arra törekszik, hogy oda tegye a kirakós darabját, ahová kell. Krisztus egész életében ezen munkálkodott. S kibékít a halállal is. Hiszen az ember nem tudja, de nem is akarja elfogadni a halált. Nem is kell. Mert Isten sem békül ki vele, nem is tud, hiszen távoli tőle – hanem legyőzi. Képzelhetjük, az örökké élőtől, az öröktől fogva valótól mennyire messze áll a halál, mégis vállalja a kereszten!
