„…ekkor zúgolódni kezdtek…” Jn 6,41–51
41 A zsidók zúgolódni kezdtek ellene, mert ezt mondta: Én vagyok az a kenyér, amely a mennyből szállt le. 42 És azt kérdezték: Nem Jézus ez, József fia, akinek ismerjük apját és anyját? Akkor hogyan mondhatja: A mennyből szálltam le? 43 Jézus így válaszolt nekik: Ne zúgolódjatok egymás között! 44 Senki sem jöhet énhozzám, ha nem vonzza őt az Atya, aki elküldött engem. Én pedig feltámasztom azt az utolsó napon. 45 Meg van írva a prófétáknál: „És mindnyájan Istentől tanítottak lesznek.” Aki az Atyára hallgatott, és tőle tanult, az mind énhozzám jön. 46 Nem mintha bárki látta volna az Atyát: csak aki az Istentől van, az látta az Atyát. 47 Bizony, bizony, mondom nektek: aki hisz, annak örök élete van. 48 Én vagyok az élet kenyere. 49 Atyáitok a mannát ették a pusztában, mégis meghaltak. 50 De ez az a kenyér, amely a mennyből szállt le, hogy aki eszik belőle, meg ne haljon. 51 Én vagyok az az élő kenyér, amely a mennyből szállt le: ha valaki eszik ebből a kenyérből, élni fog örökké, mert az a kenyér, amelyet én adok oda a világ életéért, az az én testem.
Bibiaolvasó Kalauz – Steinbach József igemagyarázata
„…ekkor zúgolódni kezdtek…” (41) Mindenhol, mindenféle formában zúgolódást hallunk. Mindenki elégedetlen, semmi sem jó. Akinek az Úr Jézus Krisztus a Megváltója, annak minden nap, minden körülmények között van miért hálát adnia, így soha nem zúgolódik. Persze észreveszi, és tevékeny szeretettel javítja azt, ami a saját helyén nem az Isten akarata szerint való.
RÉ21 448
Jézus Krisztus messiási küldetése | 446 | Jézus, édes emlékezet
„…elment a barátnőivel elsiratni szüzességét…” Bír 11,29–40
29 Ekkor az Úr lelke szállt Jeftére, és ő átvonult Gileádon és Manassén, majd átvonult Gileád-Micpén, és Gileád-Micpéből vonult az ammóniak ellen. 30 Fogadalmat tett Jefte az Úrnak, és ezt mondta: Ha valóban kezembe adod az ammóniakat, 31 akkor bárki is jön ki elém a házam ajtaján, amikor épségben visszatérek az ammóniaktól, az Úré lesz az, feláldozom égőáldozatul. 32 Fölvonult Jefte az ammóniak ellen, és megütközött velük. Az Úr pedig a kezébe adta őket. 33 Verte őket Aróértól fogva a Minnítbe vezető útig, húsz városon keresztül egészen Ábél-Kerámímig. Igen nagy vereség volt ez. Így kellett megalázkodniuk az ammóniaknak Izráel fiai előtt. 34 Amikor Jefte megérkezett Micpába a házához, éppen a leánya jött ki eléje dobolva és táncolva. Csak ez az egyetlen gyermeke volt, nem volt rajta kívül se fia, se leánya. 35 Amikor meglátta őt, megszaggatta a ruháját, és ezt mondta: Ó, leányom! Porba sújtottál, szerencsétlenné tettél! Mert én magam adtam szavamat az Úrnak, és nem vonhatom vissza. 36 A leány így felelt neki: Apám, ha szavadat adtad az Úrnak, tedd velem azt, amit kimondtál! Hiszen megengedte az Úr, hogy bosszút állj ellenségeiden, az ammóniakon. 37 Majd ezt mondta apjának: Csak arra az egyre kérlek, ne bánts engem két hónapig: hadd menjek el a hegyek közé elsiratni a szüzességemet barátnőimmel! 38 Az apja azt felelte: Menj! És elbocsátotta két hónapra. Az pedig elment a barátnőivel elsiratni szüzességét a hegyek között. 39 Két hónap múlva visszatért apjához, az pedig megtette vele azt, amit megfogadott. A leány soha nem hált férfival. Azóta vált szokássá Izráelben, 40 hogy évről évre elmennek Izráel leányai, és megéneklik a gileádi Jefte leányát, évente négy napig.
Az Ige mellett – Vladár Gábor igemagyarázata
(38) „…elment a barátnőivel elsiratni szüzességét…” (Bír 11,29–40)
Jefte ért a fegyverforgatáshoz, a harcra mégis Isten Lelke képesíti (29). A döntő csata előtt fogadalmat tesz: győzelem esetén bármi, bárki jön eléje háza ajtaján, azt égőáldozatként felajánlja az Úrnak (30–31). Jefte fényes győzelmet arat az ammóniak fölött (32–33). A győztesen hazatérő hadvezér öröme azonban mérhetetlen keserűséggé válik. Egyetlen gyermeke, a lánya lép ki elsőnek háza ajtaján, hogy üdvözölje őt (34–35). A lány az apja szavaiból megérti a fogadalom lényegét, és engedelmes gyermekként elfogadja az elfogadhatatlant. A saját életénél is többre tartja az ellenség feletti bosszút, Isten népének megmenekülését, az apai fogadalom teljesülését (36). Csak két hónapi haladékot kér, hogy a hegyekbe elvonulva elsirathassa szüzességét (37). Amikor visszatér, apja teljesíti fogadalmát (39). A sok értelmezési kísérlet ellenére sem értjük ezt az eseményt igazán, hiszen Izráelben tilos volt az emberáldozat, a környező népek vallásától eltérően (vö. 2Kir 3,27). E nép hite azzal kezdődött, hogy Ábrahámnak gyermeke helyett egy kost kellett feláldoznia az oltáron (1Móz 22). Mivel a szentíró nem dicséri és nem feddi Jeftét fogadalmáért, sem lányát önfeláldozásáért, jó, ha mi is visszafogottan olvassuk történetének ezt a számunkra érthetetlen részét.
