„De én az Istenhez fordulnék, Istenre bíznám ügyemet” Jób 5
1 Kiálts csak! Válaszol-e valaki? Melyik szenthez fordulsz? 2 Mert az ostobát megöli a bosszúság, és a balgát halálba kergeti a heveskedés. 3 Én magam láttam, hogy egy ostoba gyökeret vert, de hirtelen elkorhadt a lakóhelyén. 4 Távol van fiaitól a segítség, eltapossák őket a kapuban, nem menti meg senki. 5 Learatott gabonáját megeszi az éhező, még ha tövisek közé rejti is; vagyona után liheg a szomjazó. 6 Nem a porból támad a hamisság, és nem a földből sarjad ki a vész, 7 hanem az ember maga szüli a vészt, melynek szikrái a magasba szállnak. 8 De én az Istenhez fordulnék, Istenre bíznám az ügyemet, 9 aki hatalmas dolgokat művel kikutathatatlanul, csodás dolgokat megszámlálhatatlanul. 10 Esőt ad a föld színére, vizet bocsát a mezőkre. 11 Magasra emeli az alant levőket, a gyászolókat oltalmazza segítsége. 12 A ravaszkodók terveit meghiúsítja, nem alkot kezük maradandót. 13 Saját ravaszságukkal fogja meg a bölcseket, és a cselszövők terve meghiúsul. 14 Nappal is sötétben botorkálnak, tapogatóznak délben is, mint éjjel. 15 Megszabadítja szájuk fegyverétől, az erős kezéből a szegényt. 16 Így lesz reménysége a nincstelennek, a csalárdság pedig elnémul. 17 Bizony boldog az az ember, akit Isten megfedd! A Mindenható fenyítését ne vesd meg! 18 Mert ő megsebez, de be is kötöz, összezúz, de keze meg is gyógyít. 19 Hatszor is megment a nyomorúságból, hetedszer sem ér veszedelem. 20 Éhínségben megment a haláltól, háborúban a fegyveres kéztől. 21 Nyelvek ostorától rejtve leszel, nem kell félned, hogy pusztulás szakad rád. 22 Nevetsz a pusztuláson és az éhínségen, nem kell félned a vadállatoktól, 23 mert a mező kövei is szövetségeseid, és a mezei vadakkal is békében élsz. 24 Megéred, hogy békesség lesz sátradban, otthonodat vizsgálva semmiben sem lelsz hiányt. 25 Megéred, hogy sok utódod lesz, és sarjadékod annyi, mint földön a fű. 26 Érett korban térsz a sírba, ahogy a kévéket a maguk idejében betakarítják. 27 Ezt kutattuk ki, így van ez! Hallgass rá, és jól jegyezd meg!
Bibliaolvasó Kalauz – Gerecsei Zsolt igemagyarázata
„De én az Istenhez fordulnék, Istenre bíznám ügyemet” (8) – és miért nem teszed meg? Ez így csak próbálkozás. Bizonytalanságaidból hittel lépj tovább: „Istenre bízom magamat, magamban nem bízhatom…” (RÉ21 745). Így már hitvallás! Hitvallás az is, hogy boldog, akit Isten megfedd! Miért? Mert kiderül: az Atya nem hagyja elkallódni gyermekét: neveli. És mert kiderül: a „boldogság” nem egy statikus állapot, hanem út, amin a cél felé jutunk (bekötöz, meggyógyít, megment, elrejt, békességed lesz stb.).
RÉ21 75 • Zsolt 75
Napi zsoltár | 42 | Mint a szép híves patakra
„…Diotrefész, aki közöttük elsőségre vágyik, nem fogad el minket. […] Démétriosz mellett bizonyságot tesz mindenki, maga az igazság is…” 3Jn 9–15
9 Írtam valamit a gyülekezetnek, de Diotrefész, aki közöttük elsőségre vágyik, nem fogad el minket. 10 Ezért tehát, ha megérkezem, emlékeztetni fogom azokra a dolgokra, amelyeket művel, amikor gonosz szavakkal rágalmaz minket, de nem elégszik meg ezzel, hanem maga sem fogadja be a testvéreket, azokat pedig, akik akarnák, úgyszintén megakadályozza ebben, és kiveti a gyülekezetből. 11 Szeretett testvérem, ne a rosszat kövesd, hanem a jót. Aki a jót cselekszi, az Istentől van, aki a rosszat cselekszi, az nem látta Istent. 12 Démétriosz mellett bizonyságot tesz mindenki, maga az igazság is, de mi is bizonyságot teszünk, és tudod, hogy a mi bizonyságtételünk igaz. 13 Sok írnivalóm volna még számodra, de nem akarok neked tintával és tollal írni; 14 remélem azonban, hogy hamarosan meglátlak, és személyesen fogunk beszélni. 15 Békesség neked! Köszöntenek barátaid. Köszöntsd te is barátainkat név szerint.
Az Ige mellett – Bereczky Ildikó igemagyarázata
(9.12) „…Diotrefész, aki közöttük elsőségre vágyik, nem fogad el minket. […] Démétriosz mellett bizonyságot tesz mindenki, maga az igazság is…” (3Jn 9–13)
János, a presbiter levelében nem söpri szőnyeg alá a gyülekezetben meglévő ellentéteket. Diotrefészt a gyülekezet vezetőjeként említi, aki ellen az az egyik kifogása, hogy az együtt szolgálók között elsőségre vágyik. A másik, hogy akadályozza a misszióból jövők befogadását, rágalmazza és kitagadja őket. Démétrioszt viszont dicséri, mint aki hitét jó cselekedetekben, befogadásban mutatja meg. Az egyeduralomra törő elveszíti a józan ítélőképességét, gyűlölködővé és önkényessé válik. Az alázattal szolgálónak pedig szeretetet és józanságot ad a hite. Élesen állítja szembe a két magatartást János, és Démétriosz igazsága mellett teszi le a voksot. Reméli, hogy a személyes találkozáskor sikerül békességet teremteni. „Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a jóval a rosszat.” (Róm 12,21) Méltósággal emlékezhetünk ma nemzetünk ’56-os forradalmára, amely tiszta és igaz volt! „…többé ne legyünk kiskorúak, akik mindenféle tanítás szelében ide-oda hányódnak és sodródnak az emberek csalásától, tévútra csábító ravaszságától; hanem az igazsághoz ragaszkodva növekedjünk fel szeretetben mindenestől őhozzá, aki a fej, a Krisztus…” (Ef 4,14–15).