„...nyújtsd ide a kezedet, és tedd az oldalamra...” Jn 20,24–31
24 Tamás pedig, egy a tizenkettő közül, akit Ikernek hívtak, nem volt velük, amikor megjelent Jézus. 25 A többi tanítvány így szólt hozzá: Láttuk az Urat. Ő azonban ezt mondta nekik: Ha nem látom a kezén a szegek helyét, és nem érintem meg ujjammal a szegek helyét, és nem teszem a kezemet az oldalára, nem hiszem. 26 Nyolc nap múlva ismét benn voltak a tanítványai, és Tamás is velük. Bár az ajtók zárva voltak, bement Jézus, megállt középen, és ezt mondta: Békesség nektek! 27 Azután így szólt Tamáshoz: Nyújtsd ide az ujjadat, és nézd meg a kezeimet, nyújtsd ide a kezedet, és tedd az oldalamra, és ne légy hitetlen, hanem hívő! 28 Tamás pedig így felelt: Én Uram és én Istenem! 29 Jézus így szólt hozzá: Mivel látsz engem, hiszel: boldogok, akik nem látnak, és hisznek. 30 Sok más jelt is tett Jézus a tanítványai szeme láttára, amelyek nincsenek megírva ebben a könyvben. 31 Ezek pedig azért írattak meg, hogy higgyétek: Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és e hitben életetek legyen az ő nevében.
Bibliaolvasó Kalauz – Mikola Borbála igemagyarázata
Arra, ami itt történt (feltámadás), senki nem számított a történelem közepén, hanem majd csak a végén. Hiába beszélt róla Jézus többször is, meg se hallották (Lk 18,33). Az én ujjammal kell a sebekbe belenyúljak! Nem akarom, hogy becsapjanak! Biztosnak kell lennem, hogy a kereszten kivégzett Jézus él! Az élő, halló és válaszoló Jézus ezt a bizonyítékot adja meg Tamásnak. Boldog, aki hisz egy szkeptikus hitvallásának, hogy élete legyen az Isten Fiába vetett hit által.
RÉ21 516
Húsvéti ének | 501 | Krisztus feltámadott
„Áron és fiai megtették mindazt, amit az Úr parancsolt Mózes által.” 3Móz 8
1 Azután így beszélt Mózeshez az Úr: 2 Fogd Áront a fiaival együtt, meg a ruhákat és a fölkenéshez való olajat, továbbá a vétekáldozati bikát, a két kost és egy kosár kovásztalan kenyeret, 3 a nép egész közösségét pedig gyűjtsd a kijelentés sátrának bejáratához! 4 Mózes úgy cselekedett, ahogyan megparancsolta neki az Úr. A közösség is odagyűlt a kijelentés sátrának a bejáratához. 5 Akkor Mózes elmondta a közösségnek, hogy mit kell tenni az Úr parancsa szerint. 6 Majd Mózes odavezette Áront és fiait, és megmosta őket vízzel. 7 Ráadta Áronra a köntöst, és felövezte az övvel, azután felöltöztette a palástba, majd ráadta az éfódot, felövezte az éfód övével, és megerősítette azt rajta. 8 Föltette rá a hósent is, a hósenbe pedig beletette az úrímot és a tummímot. 9 A fejére föltette a süveget, a süvegre pedig elöl odatette az arany homlokdíszt, a szent fejdíszt, ahogyan megparancsolta Mózesnek az Úr. 10 Azután fogta Mózes a fölkenéshez való olajat, és fölkente vele a hajlékot és mindazt, ami csak benne volt. Így szentelte föl azokat. 11 Hintett belőle az oltárra is hétszer, majd megkente az oltárt és minden fölszerelését, a medencét is az állványával együtt, hogy fölszentelje azokat. 12 Azután öntött a fölkenéshez való olajból Áron fejére, és fölkente, hogy fölszentelje őt. 13 Odavezette Mózes Áron fiait is, felöltöztette őket köntöseikbe, és felövezte őket az övekkel, azután felkötötte rájuk a papi süvegeket, ahogyan megparancsolta Mózesnek az Úr. 14 Azután odahozatta a vétekáldozati bikát, Áron és fiai pedig rátették kezüket a vétekáldozati bika fejére. 15 Miután levágta, vette Mózes a vért, és megkente ujjával az oltár szarvait körös-körül. Így mutatott be vétekáldozatot az oltárért. A többi vért pedig az oltár aljára öntötte. Így szentelte föl, engesztelést végezve érte. 16 Majd vette mindazt a kövérjét, ami a beleken volt, meg a májon levő hártyát és a két vesét a rajtuk levő kövérjével együtt, és elfüstölögtette Mózes az oltáron. 17 A bikát magát azonban – annak bőrét, húsát és ganéját – elégette a táboron kívül, ahogyan megparancsolta Mózesnek az Úr. 18 Azután odahozatta az égőáldozati kost, Áron és fiai pedig rátették kezüket a kos fejére. 19 Miután levágta, Mózes körös-körül az oltárra hintette a vért. 20 Fölvágta a kost darabjaira, és elfüstölögtette Mózes a fejet, a darabokat és a hájat. 21 A belső részeket meg a lábszárakat megmosta vízben, és elfüstölögtette Mózes az egész kost az oltáron. Égőáldozat volt ez, kedves illatú tűzáldozat az Úrnak, ahogyan megparancsolta Mózesnek az Úr. 22 Azután odavezette a másik kost – a fölavatásra szánt kost –, Áron és fiai pedig rátették kezüket a kos fejére. 23 Miután levágta, vett Mózes a véréből, és megkente azzal Áron jobb fülcimpáját, jobb hüvelykujját és jobb nagylábujját. 24 Odavezette Áron fiait is, és megkente Mózes a vérrel a jobb fülcimpájukat, jobb hüvelykujjukat és jobb nagylábujjukat. A többi vért ráhintette Mózes körös-körül az oltárra. 25 Akkor vette a kövérjét, a farkat és mindazt a kövérjét, ami a beleken van, a májon levő hártyát meg a két vesét a rajtuk levő kövérjével együtt, végül a jobb combot. 26 A kovásztalan kenyerek kosarából pedig, amely az Úr előtt volt, kivett egy kovásztalan lepényt és egy olajos lepényt meg egy lángost, és rárakta a kövérjére meg a jobb combra. 27 Mindezeket Áronnak és fiainak a tenyerébe tette, és ők felmutatták azokat felmutatott áldozatul az Úr színe előtt. 28 Majd kivette azokat a tenyerükből, és elfüstölögtette az oltáron az égőáldozatra téve. Fölavatási áldozat volt ez, kedves illatú tűzáldozat az Úrnak. 29 Akkor fogta Mózes a szegyet, és felmutatta azt felmutatott áldozatul az Úr színe előtt. A fölavatásra szánt kosból ez Mózest illette, ahogyan megparancsolta Mózesnek az Úr. 30 Azután vett Mózes a fölkenéshez való olajból meg az oltáron levő vérből, és ráhintette Áronra és ruhájára meg a vele levő fiaira és fiai ruhájára. Így szentelte föl Áront és ruháját meg a vele levő fiait és fiainak a ruháját. 31 Azután ezt mondta Mózes Áronnak és fiainak: Főzzétek meg a húst a kijelentés sátrának a bejáratánál, és ott egyétek meg azt a fölavatási áldozat kosarában levő kenyérrel együtt, ahogy megparancsoltam: Áron és fiai egyék meg azt. 32 Ami pedig megmarad a húsból és kenyérből, azt égessétek el. 33 Ne távozzatok el a kijelentés sátrának a bejáratától hét napig, addig a napig, amelyen letelnek fölavatásotok napjai. Mert hét napig tart a fölavatásotok. 34 Azt parancsolta az Úr, hogy továbbra is úgy történjék az engesztelés értetek, ahogyan ezen a napon történt. 35 Maradjatok a kijelentés sátrának a bejáratánál hét napon át, éjjel és nappal, és végezzétek tennivalótokat az Úr előtt, hogy meg ne haljatok. Mert ezt a parancsot kaptam. 36 Áron és fiai megtették mindazt, amit az Úr parancsolt Mózes által.
Az Ige mellett – Czanik Péter igemagyarázata
(36) „Áron és fiai megtették mindazt, amit az Úr parancsolt Mózes által.” (3Móz 8)
Az ősatyák maguk mutatták be az áldozatot, ők voltak a család papjai. Később már külön személyt fogadtak föl erre. A bírák idején egy Míká nevű ember (Bír 17) először a saját fiát, majd egy arra vetődő lévitát tesz meg papjának. Ez persze azokban a zavaros időkben történt. Közben már állt Isten háza Silóban (Bír 18,31), ennek egyik főpapjaként szolgált Éli (1Sám 1–4). A főpapi tisztség egyidős Izráel néppé alakulásával. Amikor menekült családból, majd fogságban egymás mellett élő törzsek laza szövetségéből néppé váltak, mégpedig Isten népévé, mert ő elfogadta őket, szövetséget kötött velük, akkor lett (fő)papjuk. A tisztség láthatóan öröklődött Áronnal együtt kenték föl a fiait is. Mi azt valljuk, hogy Isten népének minden tagja pap. Mégis szükségünk van olyan lelkipásztorokra, akik teljes idejükben végzik a bizonyságtétel, lelkigondozás szolgálatát. Imádkozzunk értük!