„…szomorúságotok örömre fordul.” Jn 16,16–23a
16 Egy kis idő még, és nem láttok engem, de ismét egy kis idő, és megláttok engem. 17 A tanítványai közül némelyek ezt kérdezték egymástól: Mi az, amit mond nekünk: Egy kis idő, és nem láttok engem, de ismét egy kis idő, és megláttok engem, és ez: Mert én elmegyek az Atyához? 18 Ezt kérdezgették: Mi az a kis idő, amiről szól? Nem tudjuk, mit beszél. 19 Jézus észrevette, hogy meg akarják kérdezni, és ezt mondta nekik: Arról kérdezősködtök egymás között, hogy ezt mondtam: Egy kis idő még, és nem láttok engem, de ismét egy kis idő, és megláttok engem? 20 Bizony, bizony, mondom nektek, hogy ti sírni és jajgatni fogtok, a világ pedig örül; ti szomorkodtok, de szomorúságotok örömre fordul. 21 Amikor az asszony szül, fájdalma van, mert eljött az ő órája, de amikor megszülte gyermekét, nem emlékszik többé a gyötrelemre az öröm miatt, hogy ember született a világra. 22 Így most ti is szomorúak vagytok, de ismét meglátlak majd titeket, és örülni fog a szívetek, és örömötöket senki sem veheti el tőletek: 23a és azon a napon nem kérdeztek éntőlem semmit.
Bibliaolvasó Kalauz – Balla Péter igemagyarázata
„…szomorúságotok örömre fordul.” (20) Jézus e hosszabb beszédét „búcsúbeszédnek” is nevezzük, mert ezzel készítette fel tanítványait közelgő halálára. Jézus halála, „elmenetele” szomorúsággal tölti el a tanítványokat, de ez a szomorúság csak átmeneti: Jézus feltámadása örök öröm forrása lesz számukra. Jusson eszünkbe szomorú körülményeinkben, hogy feltámadott Urunk van – és ez hadd adjon belső békességet, örömöt minden időben!
RÉ21 624
Zsoltár vasárnapra | 102 | Hallgasd meg, Uram, kérésem
„Hazugságot beszélsz! Nem üzente veled Istenünk, az Úr, hogy ne menjünk Egyiptomba…” Jer 43
1 Amikor Jeremiás elmondta az egész népnek Istenüknek, az Úrnak minden igéjét, amelyet Istenük, az Úr üzent nekik, mindezeket a szavakat, 2 így szólt Azarjá, Hósajá fia meg Jóhánán, Káréah fia és valamennyi kevély ember Jeremiáshoz: Hazugságot beszélsz! Nem üzente veled Istenünk, az Úr, hogy ne menjünk Egyiptomba, hogy ott lakjunk mint jövevények. 3 Bárúk, Nérijjá fia izgat téged ellenünk, hogy a káldeusok kezébe juttasson bennünket, és halálunkat okozza, vagy pedig fogságba vitessen Babilóniába. 4 Nem is hallgatott Jóhánán, Káréah fia, sem a csapatparancsnokok, sem az egész nép az Úr szavára, hogy maradjanak Júda földjén. 5 És magával vitte Jóhánán, Káréah fia és a csapatparancsnokok Júda egész maradékát, akik visszatértek Júdába azok közül a népek közül, amelyek közé szétszóródtak mint jövevények: 6 a férfiakat, a nőket és a gyermekeket meg a király leányait és mindenkit, akit Nebuzaradán testőrparancsnok otthagyott Gedaljánál, Ahíkám fiánál, Sáfán unokájánál, végül Jeremiás prófétát és Bárúkot, Nérijjá fiát is. 7 Elmentek tehát Egyiptomba, mert nem hallgattak az Úr szavára, és eljutottak Tahpanhészig. 8 Tahpanhészban így szólt az Úr igéje Jeremiáshoz: 9 Végy magadhoz néhány nagy követ, és ásd el a júdai férfiak szeme láttára a fáraó tahpanhészi palotájánál a bejárat előtti téren, a kövezet alá! 10 Azután ezt mondd nekik: Így szól a Seregek Ura, Izráel Istene: Elküldök szolgámért, Nebukadneccar babilóniai királyért, idehozom, és trónját e kövek fölé helyezem, amelyeket elástam; ezek fölött feszíti ki sátrát. 11 El fog jönni, és megveri Egyiptomot: aki halált érdemel, meghal, aki fogságot, az fogságba megy, aki pedig fegyvert, azt a fegyver öli meg. 12 Felgyújtja az egyiptomi istenek templomait, fölperzseli azokat, isteneiket pedig fogságba viszi. Átkutatja Egyiptomot, ahogyan a pásztor kitetvezi a ruháját, és háborítatlanul vonul el onnan. 13 Összetöri az egyiptomi Bét-Semes oszlopait, az egyiptomi istenek templomait pedig fölperzseli.
Az Ige mellett – Lányi Gábor János igemagyarázata
(2) „Hazugságot beszélsz! Nem üzente veled Istenünk, az Úr, hogy ne menjünk Egyiptomba…” (Jer 43)
Ha szembesítünk valakit azzal, hogy nem Isten akaratának megfelelően cselekszik vagy szól, könnyen elérhet a másik ellenszenve, kritikája, akár támadása is. Miután Jeremiás közvetíti a mennyei Atya azon üzenetét, hogy a Gedaljá csoportjából megmaradtaknak nem szabad Egyiptomba menekülniük, hazugnak nevezik. Azzal vádolják, hogy megmásította a kijelentést. Nem tudják elképzelni, hogy Isten valami mást akarjon velük, mint amit ők akarnak magukkal, mint amire őket vágyaik, elképzeléseik késztetik. Nemhogy nem hallgatnak rá, de végül Jeremiást és Bárúkot is magukkal hurcolják. Az elejtett megjegyzésekből (12–13) az is felsejlik, a menekülők nemcsak hazájukat, de az Urat is hátra kívánták hagyni, és „kudarcot vallott” Istenük helyett Egyiptom isteneinek oltalmába kívánják helyezni magukat. Jeremiás által üzeni meg a mennyei Atya, hogy hiába, az „úgynevezett” istenek tehetetlenek lesznek ítéletével szemben, ahogyan egész Júdát, úgy ezt a kis magmaradt csoportot is az ő ítélete fogja sújtani, ha engedetlenek maradnak.
