„...az ő parancsolata örök élet.” Jn 12,44–50
44 Jézus pedig hangos szóval ezt mondta: Aki hisz énbennem, az nem énbennem hisz, hanem abban, aki elküldött engem; 45 és aki engem lát, az azt látja, aki elküldött engem. 46 Én világosságul jöttem a világba, hogy aki hisz énbennem, ne maradjon a sötétségben. 47 Ha valaki hallja az én beszédeimet, de nem tartja meg azokat, én nem ítélem el azt; mert nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem azért, hogy megmentsem. 48 Aki elvet engem, és nem fogadja el az én beszédeimet, annak van ítélő bírája: az az ige, amelyet szóltam, az ítéli el őt az utolsó napon. 49 Mert én nem magamtól szóltam, hanem aki elküldött engem, maga az Atya parancsolta meg nekem, hogy mit mondjak, és mit beszéljek. 50 Én pedig tudom, hogy az ő parancsolata örök élet. Amit tehát én mondok, úgy hirdetem, ahogyan az Atya mondta nekem.
Bibliaolvasó Kalauz – Pecsuk Ottó igemagyarázata
„...az ő parancsolata örök élet.” (50) Az örök életet többnyire úgy fogjuk fel, mint végtelen létezést. De János hangsúlyozza, hogy ez Isten megismerése, ami csak Jézus Krisztus által lehetséges. Ez a jánosi megfelelője az Isten (Máténál a mennyek) országának, amely már ma átélhető valóság a hitben („közöttetek van”), ugyanakkor biztos jövőbeli reménység is, amely ama utolsó napon tagadhatatlan, nyilvánvaló valósággá válik.
RÉ21 566
Könyörgés böjti időben | 466 | Atyám, kegyelmezz
„Mert pere van az Úrnak a népekkel, megítél minden embert, a bűnösöket kardélre hányja – így szól az Úr.” Jer 25,15–38
15 Ezt mondta nekem az Úr, Izráel Istene: Vedd el kezemből ezt a poharat, amelyben a harag bora van, és adj inni belőle minden népnek, amelyhez küldelek. 16 Igyanak és tántorogjanak eszeveszetten a fegyver miatt, amelyet én küldök ellenük! 17 Elvettem a poharat az Úr kezéből, és inni adtam minden népnek, amelyhez küldött az Úr: 18 Jeruzsálemnek és Júda városainak, királyainak és vezetőinek, hogy romhalmazzá tegye azokat. Megborzad és felszisszen, aki látja, és átkaiban példálózik velük. Így van ez ma is. 19 Inni adtam a fáraónak, Egyiptom királyának, udvari embereinek, vezéreinek és egész népének; 20 minden keverék népnek és Úc földje minden királyának; a filiszteusok országa valamennyi királyának: Askelónnak, Gázának, Ekrónnak és Asdód maradékának, 21 továbbá Edómnak, Móábnak és az ammóniaknak, 22 Tírusz minden királyának, Szidón minden királyának és a tengeri szigetek királyainak: 23 Dedánnak, Témának, Búznak és minden körülnyírt hajúnak; 24 Arábia összes királyának és a keverék népek minden királyának, akik a pusztában laknak, 25 Zimrí összes királyának, Élám összes királyának és Média összes királyának, 26 észak összes királyának, a közelieknek és a távoliaknak egyaránt, egyiknek a másik után: a föld minden országának, ahány csak van a föld színén. Legvégül Sésak királyának is kell innia! 27 Mondd nekik: Így szól a Seregek Ura, Izráel Istene: Igyatok, részegedjetek le, és hányjatok! Ejtsen el benneteket az ellenetek küldött fegyver, ne tudjatok fölkelni! 28 Ha pedig nem akarják elvenni kezedből a poharat, hogy igyanak belőle, ezt mondd nekik: Így szól a Seregek Ura: Ki kell innotok! 29 Mert ha először arra a városra hoztam veszedelmet, amelyet rólam neveztek el, ti talán büntetlenül maradhattok? Nem maradtok büntetlenül! Mert a föld minden lakója ellen fegyvert küldök – így szól a Seregek Ura. 30 Te pedig prófétálj, és mondd el nekik ezeket az igéket: Felharsan az Úr hangja a magasból, mennydörög szent hajlékából, harsányan rákiált legelőjére, az ország minden lakójára; szőlőtaposók módján kiált, 31 zúgása eljut a föld határáig. Mert pere van az Úrnak a népekkel, megítél minden embert, a bűnösöket kardélre hányja – így szól az Úr. 32 Ezt mondja a Seregek Ura: Indul a vész néptől néphez, nagy forgószél támad a föld végéről. 33 Azon a napon annyi embert öl meg az Úr a föld egyik szélétől a másikig, hogy nem tudják elsiratni, sem összegyűjteni, sem eltemetni őket: trágyaként hevernek szerte a földön. 34 Jajgassatok, pásztorok, kiáltozzatok, hempergőzzetek meg a porban, vezetői a nyájnak, mert eljött rátok a mészárlás ideje; összetörtök, mint amikor leesik a drága edény! 35 Nincs hová futniuk a pásztoroknak, és menekülniük a nyáj vezetőinek. 36 Pásztorok kiáltása hangzik, a nyáj vezetőinek jajgatása, mert elpusztította legelőiket az Úr. 37 Kihaltak a békés delelőhelyek az Úr izzó haragja miatt. 38 Elhagyta rejtekét, mint egy hím oroszlán; gyilkos fegyverétől, izzó haragjától országuk pusztasággá válik.
Az Ige mellett – Lányi Gábor János igemagyarázata
(31) „Mert pere van az Úrnak a népekkel, megítél minden embert, a bűnösöket kardélre hányja – így szól az Úr.” (Jer 25,15–38)
Isten gyűlöli a bűnt, de szereti a bűnös embert – gyakran hangozatott szállóige ez, de vitatnunk kell az igazságtartalmát. Isten gyűlöli a bűnt, nem lehet közössége vele. „Perben áll” a bűnös emberrel is, nem lehet közösségben vele, bűne miatt gyűlölnie kell, haragudnia kell rá (31). Nem kétséges persze, Isten szereti az embert. De ahhoz, hogy vele közösségben lehessen, meg kell tisztítania a bűnétől. Isten Krisztusban magát teszi bűnné, csak hogy attól bennünket megtisztítson (2Kor 5,21). Jeremiásnak ebben a próféciájában még a „harag borával” kellett itatnia a népeket (15; Jel 16) kifejezve, hogy lázadásuk, bálványimádásuk, egyszóval bűnük miatt Istennek nincsen más lehetősége, mint haraggal fordulni feléjük. Pál apostol Krisztus áldozata révén már az áldás, hálaadás poharáról szólhat (1Kor 10,16), az úrvacsorai kehely jelképéről, amely kifejezi az értünk bűnné lett Jézus véráldozatát: ő itta ki Isten haragjának keserű poharát (Mt 26,39), hogy Istennek ránk már nem mint bűnösökre kelljen tekintenie, hanem helyreállhasson közösségünk vele.
