„Ellentét támadt tehát miatta a sokaságban” Marcella
40 A sokaságból azok, akik hallották ezt az igét, ezt mondták: Valóban ő a próféta. 41 Mások így szóltak: Ő a Krisztus. Többen pedig ezt mondták: Csak nem Galileából jön el a Krisztus? 42 Nem azt mondta-e az Írás, hogy a Krisztus Dávid magvából és Betlehemből jön el, abból a faluból, ahol Dávid élt? 43 Ellentét támadt tehát miatta a sokaságban: 44 némelyek közülük el akarták fogni, de senki sem vetette rá a kezét. 45 A szolgák visszamentek a főpapokhoz és a farizeusokhoz, akik ezt kérdezték tőlük: Miért nem hoztátok ide? 46 A szolgák így feleltek: Ember még így soha nem beszélt, ahogyan ő. 47 A farizeusok ezt mondták nekik: Titeket is megtévesztett? 48 Vajon a vezetők vagy a farizeusok közül hitt-e benne valaki? 49 De ez a sokaság, amely nem ismeri a törvényt, átkozott! 50 Ekkor Nikodémus, aki korábban már járt nála, és közülük való volt, így szólt hozzájuk: 51 Elítéli-e az embert a mi törvényünk, míg ki nem hallgatták, és meg nem tudták tőle, hogy mit tett? 52 Azok pedig így válaszoltak neki: Talán te is galileai vagy? Nézz utána és lásd be, hogy Galileából nem támad próféta. 53 Ezután mindenki hazament.
Bibiaolvasó Kalauz – Riskóné Fazekas Márta igemagyarázata
Drámaian szomorú az 53. vers. Jól kivitatkozták magukat, csűrték és csavarták, spekuláltak, de igazából semmi nem történt. Szépen hazamentek. Legyen ez a heti igeszakasz figyelmeztetés számomra, hogy Jézust mindig csak egyszerű hittel találhatom meg, minden emberi út és erőfeszítés csak zsákutca!
RÉ21 763
Zsoltárének | 806 | Urunk nagy nevét áldja a világ
„Vegyétek ezt fontolóra…” Bír 19
1 Abban az időben, amikor nem volt király Izráelben, egy lévita jövevényként élt Efraim hegyvidékének a szélén. Ez a júdai Betlehemből vett magának egy másodfeleséget. 2 Másodfelesége azonban megharagudott rá, és elment tőle apja házához, a júdai Betlehembe; ott is maradt négy hónapig. 3 De a férje útra kelt, elment érte, hogy a lelkére beszéljen, és visszavigye. Szolgája és két szamár volt vele. A fiatalasszony bevezette apja házába, és mikor az apja meglátta őt, örömmel ment eléje. 4 Mivel apósa, a fiatalasszony apja marasztalta őt, nála maradt három napig; ettek, ittak, és ott töltötték az éjszakát. 5 Amikor a negyedik nap korán reggel fölkeltek, és ő indulni készült, azt mondta a fiatalasszony apja a vejének: Lakjál jól valami harapnivalóval, és csak azután menjetek el! 6 Le is ültek mindketten, és együtt ettek és ittak. Azután ezt mondta a fiatalasszony apja a férfinak: Gondold meg magad, maradj itt még az éjjel, és érezd jól magad! 7 A férfi már indult volna, de az apósa addig marasztalta, míg ott nem maradt megint éjszakára. 8 Az ötödik napon is korán reggel fölkelt, hogy elinduljon, de a fiatalasszony apja ezt mondta: Lakjál jól, és maradjatok itt napnyugtáig! Így ettek mind a ketten. 9 Azután a férfi menni készült másodfeleségével és szolgájával, de az apósa, a fiatalasszony apja ezt mondta neki: Nézd, már bealkonyodott, mindjárt este van, maradjatok itt éjszakára! Esteledik már, maradj hát itt, és érezd jól magad! Majd holnap korán útra kelhettek, és hazamehetsz. 10 De a férfi nem akart ott maradni éjszakára, hanem útra kelt, és eljutott Jebúszig, azaz Jeruzsálemig. Két fölnyergelt szamár volt vele meg a másodfelesége. 11 Amikor Jebúsznál voltak, és már nagyon későre járt az idő, azt mondta a szolga az urának: Gyerünk, térjünk be ide, a jebúsziak városába, és szálljunk meg benne! 12 Az ura azonban ezt mondta neki: Ne térjünk be idegen városba, ahol nem izráeliek laknak; menjünk tovább Gibeáig! 13 Majd ezt mondta a szolgájának: Igyekezzünk lakott helyre érni, és szálljunk meg Gibeában vagy Rámában! 14 Továbbmentek tehát, és épp akkor ment le a nap, amikor a benjámini Gibea mellett voltak. 15 Akkor befordultak, hogy bemenjenek oda, és megszálljanak Gibeában. Bementek és leültek a város terén, de senki sem fogadta be őket a házába éjszakára. 16 Végre egy öregember jött este a mezei munkából. Ez az ember Efraim hegyvidékéről származott, és jövevényként élt Gibeában, annak a helynek a lakói pedig benjáminiak voltak. 17 Amikor fölnézett az öregember, és meglátta az úton levő embert a város terén, megkérdezte: Honnan jössz, és hová mész? 18 Ő azt felelte neki: Átutazóban vagyunk a júdai Betlehemből Efraim hegyvidékének a szélére, mert odavaló vagyok. A júdai Betlehemben jártam, és most az Úr házához megyek, de senki sem fogad be engem a házába. 19 Pedig szalmánk és abrakunk is van a szamarainknak, van kenyerünk és borunk is magamnak, szolgálóleányodnak és ennek a legénynek, aki szolgáddal van; nincs szükségünk semmire. 20 Ekkor azt mondta az öregember: Békesség neked! Amire csak szükséged van, az az én gondom. Csak itt ne maradj a téren éjszakára! 21 És elvezette a házához, abrakot adott a szamaraknak, azután megmosták a lábukat, majd ettek és ittak. 22 Miközben ők jól érezték magukat, a város férfiai, elvetemült emberek, körülvették a házat, az ajtóhoz tódultak, és ezt mondták annak az öregembernek, a házigazdának: Hozd ki azt a férfit, aki a házadba jött, hadd háljunk vele! 23 Akkor kiment hozzájuk az az ember, a házigazda, és ezt mondta nekik: Ugyan, testvéreim, ne tegyetek rosszat! Hiszen az én házamba jött ez a férfi, ne kövessetek hát el ilyen gyalázatos dolgot! 24 Itt van az én hajadon leányom meg a férfi másodfelesége. Kihozom őket, erőszakoskodjatok azokkal, és tegyetek velük, amit jónak láttok; de ezzel a férfival ne kövessetek el ilyen gyalázatos dolgot! 25 A férfiak azonban nem akartak hallgatni rá. Ezért fogta az az ember a másodfeleségét, és kivitte hozzájuk az utcára. Azok pedig egész éjjel vele háltak, és erőszakoskodtak vele reggelig, és csak pirkadatkor engedték el. 26 Reggelre kelve megjött az asszony, de összeesett annak az embernek a háza előtt, akinél az ura volt. Ott feküdt elterülve, amíg kivilágosodott. 27 Reggel fölkelt az ura, kinyitotta a ház ajtaját, és kijött, hogy útra keljen. Akkor látta, hogy az asszony, a másodfelesége ott fekszik összerogyva a ház bejáratánál, kezeit a küszöbre nyújtva. 28 A férfi így szólt hozzá: Kelj föl, és menjünk! De ő nem válaszolt. Ekkor föltette őt a szamárra, útnak indult, és hazament. 29 Hazaérve kést vett elő, fogta a másodfeleségét, a testét tizenkét darabra vágta, és szétküldte Izráel egész területére. 30 Aki csak látta, ezt mondta: Nem történt ilyen, és nem látott még senki ehhez foghatót azóta, hogy feljöttek Izráel fiai Egyiptomból, mind a mai napig. Vegyétek ezt fontolóra, tanácskozzatok, és beszéljétek meg!
Az Ige mellett – Vladár Gábor igemagyarázata
(30) „Vegyétek ezt fontolóra…” (Bír 19)
Egy efraimi lévitának sikerül apósától visszacsalogatnia a hozzá hűtlen másodfeleségét (1–10). Hazafelé menet Gibeában szállnak meg, izráeli területen (11–12), ahol éjszakára egy idős ember fogadja be őket (11–21). Amikor elvetemült helyi férfiak ezt megtudják, a legelemibb vendégjoggal sem törődve, szexuális követelőzésbe kezdenek, először az „idegent” kérve ki (22-25). Mivel a lévitát nem ronthatják meg, az a másodfeleségét viszi ki hozzájuk, aki reggelre belehal a sorozatos erőszaktételbe (25–7). A férj a meggyalázott felesége holttestét szamárháton hazaviszi, feldarabolja, és bűnjelként elküldi Izráel tizenkét törzsének. Ezzel jelzi: a más törzsbeliekre is kiterjedő vendégjog (2Móz 22,20; 3Móz 19,34; 5Móz 10,19) és az emberiesség ilyen borzalmas megsértése nem magánügy, mivel az idegen mindig az Úr különleges védelme alatt áll. Ilyen brutalitásra még nem volt példa Izráelben (30). De a szörnyülködésen kívül hogyan válaszol erre Izráel egész közössége (30)? A maga ügyének tekinti-e, vagy pedig lesüllyed Sodoma szintjére (1Móz 19)? A válasz létében rendítheti meg Izráelt. Mert nem tudunk megakadályozni minden gaztettet. De mit kezdünk a körünkben előforduló gonoszsággal, amely hiteltelenné teszi bizonyságtételünket a világban?