„Ne ítéljetek látszat szerint, hanem hozzatok igazságos ítéletet!” Jn 7,14–24
14 Már az ünnepi hét fele elmúlt, amikor Jézus felment a templomba, és tanítani kezdett. 15 A zsidók csodálkoztak ezen, és ezt kérdezték: Hogyan ismerheti ez az Írást, hiszen nem is tanulta? 16 Jézus így válaszolt nekik: Az én tanításom nem az enyém, hanem azé, aki elküldött engem. 17 Ha valaki kész cselekedni az ő akaratát, felismeri erről a tanításról, hogy vajon Istentől való-e, vagy én magamtól szólok. 18 Aki magától szól, a saját dicsőségét keresi, aki pedig annak dicsőségét keresi, aki elküldte őt, az igaz, és abban nincs hamisság. 19 Nem Mózes adta-e nektek a törvényt? De közületek senki sem tartja meg a törvényt. Miért akartok engem megölni? 20 A sokaság erre ezt mondta: Ördög van benned! Ki akar téged megölni? 21 Jézus így válaszolt nekik: Egyetlen dolgot cselekedtem, és ti mindnyájan csodálkoztok rajta. 22 Gondoljátok meg: a körülmetélkedést Mózes rendelte el nektek – nem mintha Mózestől volna, hanem az atyáktól van –, és szombaton is körülmetélitek az embert. 23 Ha körülmetélitek az embert szombaton, hogy Mózes törvénye ne sérüljön, akkor miért haragusztok énrám, hogy egy embert teljesen meggyógyítottam szombaton? 24 Ne ítéljetek látszat szerint, hanem hozzatok igazságos ítéletet!
Bibiaolvasó Kalauz – Riskóné Fazekas Márta igemagyarázata
Ha Jézus megvalósítja a messiási próféciákat, az a baj, hogy miként tehette ezt. Ha tanítást mond, az a baj, hogy honnan tudja, hiszen nem tanulta… Ha érvel, az a baj… De az ellenkezője is baj… Mert az akadékoskodó mindig, bármit meg tud cáfolni! Ma is! Erre mondja Jézus, hogy „látszatra ítél”, mert miként is tudna mást? Az embernek ennyi a képessége. Isten tudja megnyitni a szemünket arra, hogy az Ő igazságát (24) lássuk, ismerjük meg és képviseljük minden hamis látszat ellenében!
RÉ21 509
Napi ének | 282 | Hálát adunk neked, örök Úr Isten
„…elhagyta őt az Úr.” Bír 16,1–21
1 Egyszer Sámson elment Gázába, meglátott ott egy parázna nőt, és bement hozzá. 2 A gázaiaknak hírül adták: Idejött Sámson! Körülvették, és lestek rá egész éjjel a város kapujában, de csendben maradtak egész éjjel, mert azt gondolták: Majd ha megvirrad reggel, meggyilkoljuk őt. 3 Sámson azonban csak éjfélig maradt; éjfélkor aztán fölkelt, megragadta a városkapu ajtaját a két ajtófélfával együtt, és kiszakította zárastul, majd a vállára vette, és fölvitte a hegytetőre, Hebrónnal szemben. 4 Történt ezután, hogy megszeretett egy asszonyt a Szórék-völgyben, akinek Delila volt a neve. 5 A filiszteusok városfejedelmei elmentek az asszonyhoz, és azt mondták neki: Szedd rá, és derítsd ki, hogy mitől olyan nagy az ereje, és hogyan tudnánk megfékezni, hogy megkötözhessük, és elbánhassunk vele! Akkor mi egyenként ezeregyszáz ezüstöt adunk neked! 6 Delila megkérdezte Sámsont: Mondd meg nekem, mitől olyan nagy az erőd, mivel lehet megkötözni téged, hogyan lehet elbánni veled? 7 Sámson azt felelte neki: Ha megkötöznek hét nyers ínnal, amelyek még nem száradtak ki, akkor elgyengülök, és olyan leszek, mint bárki más. 8 Ekkor a filiszteusok városfejedelmei hoztak az asszonynak hét nyers inat, amelyek még nem száradtak ki, és ő megkötözte Sámsont azokkal. 9 Eközben egyesek lesben álltak a belső szobában. Akkor ezt mondta neki az asszony: Jönnek a filiszteusok, Sámson! De ő úgy elszakította az inakat, ahogyan a kócmadzag elszakad, ha tűz éri. Így nem tudódott ki, miben van az ereje. 10 Delila akkor ezt mondta Sámsonnak: Becsaptál, és hazudtál nekem. De most igazán mondd meg nekem, mivel lehet megkötözni téged? 11 Sámson így felelt neki: Ha jól megkötöznek új kötelekkel, amelyeket még semmire sem használtak, elgyengülök, és olyan leszek, mint bárki más. 12 Delila tehát szerzett új köteleket, és azokkal kötözte meg. Azután ezt mondta neki: Jönnek a filiszteusok, Sámson! Eközben néhányan lesben álltak a belső szobában. De ő letépte azokat a karjáról, mint a cérnaszálat. 13 Delila akkor ezt mondta Sámsonnak: Eddig becsaptál, és hazudoztál nekem. Mondd meg már nekem, mivel lehet megkötözni téged? Sámson azt felelte neki: Ha fejem hét hajfonatát beleszövöd a szövőszéken készülő szőttesbe. 14 Az asszony még egy cövekkel is rögzítette, azután ezt mondta neki: Jönnek a filiszteusok, Sámson! De ő fölébredt álmából, és kitépte a cöveket, a vetélőt és a szövőszék fonalát. 15 Delila ezt mondta neki: Hogyan mondhatod, hogy szeretsz, ha nem enyém a szíved? Már háromszor csaptál be, mert nem mondtad meg nekem, mitől olyan nagy az erőd. 16 Amikor mindennap zaklatta és gyötörte szavaival, Sámson halálosan megunta a dolgot. 17 Feltárta előtte egészen a szívét, és ezt mondta neki: Borotva nem érte soha a fejemet, mert Istennek szentelt názír voltam már anyám méhében is. Ha megnyírnak, odalesz az erőm, elgyengülök, és olyan leszek, mint bárki más. 18 Amikor Delila látta, hogy egészen feltárta előtte a szívét, elküldött, és hívatta a filiszteusok városfejedelmeit, és ezt üzente: Most jöjjetek, mert egészen feltárta előttem a szívét! A filiszteusok városfejedelmei elmentek hozzá, és a pénzt is vitték magukkal. 19 Ekkor elaltatta Sámsont a térdén, majd behívott egy embert, és levágatta a fejéről a hét hajfonatát. Azután elkezdte szólongatni – miközben őt már elhagyta az ereje –, 20 és ezt mondta: Jönnek a filiszteusok, Sámson! Ő felébredt álmából, és azt gondolta: Kiszabadulok most is, mint máskor, csak megrázom magam! – mert még nem tudta, hogy elhagyta őt az Úr. 21 De a filiszteusok megragadták, kiszúrták a szemét, és elvitték Gázába. Bilincsbe verték, és a börtönben kellett a malmot hajtania.
Az Ige mellett – Vladár Gábor igemagyarázata
(20) „…elhagyta őt az Úr.” (Bír 16,1–21)
Sámsont nem szentként mutatja be a Biblia. Amikor egy filiszteus városban, Gázában egy parázna nőhöz megy be, üldözői egész éjjel lesben állnak, hogy elfogják. Úgy menekül meg, hogy őrzőit kijátszva kiemeli a városkaput a sarkából, majd egy messze hegytetőre viszi (1–3). Sámson szomorú végét egy asszony okozza. Delila az ujja köré csavarja a nagy erejű hőst. A filiszteus városfejedelmek megbízásából (5) nagy nehezen (6–14) kiszedi belőle názírrá szentelésének titkát (15–17), és az alvó Sámsont megfosztják hét hajfonatától (18–19). Természetesen Sámson ereje nem a hajában volt, amint a „falak ereje sem a kövekben vagyon, hanem a védők lelkében” (Dobó István). Az Istennek szentelt embert „elhagyta az Úr” (20), mert kifecsegte élete legszentebb titkát. Azt hitte, az ereje a saját tulajdona, holott Istentől kapta. Így csak addig maradhatott meg, amíg ő is hűséges az ereje forrásához, Isten életadó Lelkéhez. Az erejét vesztett embert most elfogják és megvakítják a filiszteusok. Gázába viszik, korábbi hőstettének színhelyére, ahol rabként malmot kell hajtania (21). – A mi láthatatlan, titkos „vízjelünk” a szent keresztség, amely szavak nélkül hirdeti, hogy Istennek felajánlott, odaszentelt életek vagyunk. Ne legyünk árulók!
