„Isten oda hívott minket” ApCsel 16,6–10
6 Azután átmentek Frígia és Galácia földjén, mivel a Szentlélek nem engedte nekik, hogy hirdessék az igét Ázsiában. 7 Amikor Míszia felé mentek, Bitiniába próbáltak eljutni, de Jézus Lelke nem engedte őket. 8 Ezért Míszián áthaladva lementek Tróászba. 9 Egy éjjel látomás jelent meg Pálnak: egy makedón férfi állt előtte, és ezekkel a szavakkal kérlelte őt: Jöjj át Makedóniába, légy segítségünkre! 10 A látomás után nyomban igyekeztünk elmenni Makedóniába, mert megértettük: Isten oda hívott minket, hogy hirdessük nekik az evangéliumot.
Bibliaolvasó Kalauz – Kónya Ákos igemagyarázata
Néha elveszítjük az utat. Soha nem felejtem el, amikor egyszer a GPS egy olyan útra vezetett bennünket, melynek végén egy híd volt, de nem lehetett autóval ráhajtani és továbbmenni. Elvesztettük az utat. Pál apostol is elvesztette az utat, indult volna, de „Jézus lelke” nem engedte. A megoldás, a csoda az utolsó pillanatban jött el hozzá egy látomásban. Előfordul, hogy Isten nekünk is akkor ad útmutatást, amikor már feladtuk a saját terveinket, tervezett utainkat. Bízzunk az Ő bölcsességében!
RÉ21 617
Napi ének | 615 | Szívem szerint kívánom
„…Egyiptom csak ember, nem Isten!” Ézs 31
1 Jaj azoknak, akik Egyiptomba mennek segítségért, akik lovakban reménykednek! A harci kocsik tömegében bíznak, és az abba fogott lovak nagy erejében; de nem tekintenek Izráel Szentjére, nem folyamodnak az Úrhoz. 2 De ő is bölcs, és veszedelmet hoz, nem másítja meg szavát, hanem rátámad a gonoszok házára, és azokra, akik segítséget ígértek a gonosztevőknek. 3 Hiszen Egyiptom csak ember, nem Isten! Lova is csak test, nem pedig lélek! Ha kinyújtja kezét az Úr, elbukik a segítő, és elesik, akinek segített: mindnyájan együtt pusztulnak el. 4 Mert ezt mondta nekem az Úr: Ahogyan morog az oroszlán, az erős, fiatal hím a zsákmánya fölött, ha összegyűl is ellene valamennyi pásztor, és nem retten meg kiáltozásuktól, nem hunyászkodik meg a lármától, amit csapnak: úgy száll le a Seregek Ura, hogy harcoljon Sion hegyéért és dombjáért. 5 Mint repdeső madársereg, úgy oltalmazza a Seregek Ura Jeruzsálemet: oltalmazza és megmenti, megvédi és megtartja. 6 Térjetek meg ahhoz, akitől oly messze távolodtatok, Izráel fiai! 7 Azon a napon mindenki megveti ezüstbálványait és aranybálványait, amelyeket bűnös kezeitekkel készítettetek. 8 Elbukik Asszíria, de nem férfiak kardjától, nem emberek kardja pusztítja el. Menekülnie kell a kard elől, ifjainak pedig kényszermunkára kell menniük. 9 Kőszála riadtan menekül, vezérei rettegve hagyják el a zászlót. Így szól az Úr, kinek tüze a Sionon, kemencéje Jeruzsálemben van.
Az Ige mellett – Fodor Ferenc igemagyarázata
(3) „…Egyiptom csak ember, nem Isten!” (Ézs 31)
Asszíriától való függőségétől szabadulni akarván, Júda még mindig Egyiptomtól remélt oltalmat. Bízott a fáraó segítségében, az egyiptomi hadsereg erejében. A próféta éles hangnemben lépett fel a jeruzsálemi politikai elit gondolkodásával szemben. Bűnüket abban látta, hogy Izráel Istenét mintegy dologiasították, azaz Isten helyett mindent kizárólag Egyiptom segítségére építettek. Az Úr ezúttal is kimaradt a gondolkodásukból. Ezzel dologiasították őt. Kálvin azt mondja, „a zsidók ugyanis olyasmit tulajdonítottak nekik (az egyiptomiaknak), amit egyedül csak Istennek szabad tulajdonítani: tudniillik a gyülekezet oltalmát és fenntartását – olyasmit, amit Isten kizárólag önmagának tart fenn, és senki másra nem engedi átruházni.” Ez történik, amikor csak emberi megoldást látunk. Itt harci kocsik sokasága, lovak, haderő, ma nagyhatalmakhoz tartozás, kicsiben pedig kapcsolatrendszer előmenetelünkre történő ügyes kiépítése és kihasználása mind-mind emberi tényező, amelyekkel az Istenhez fordulást helyettesítjük. Ilyenkor testiek vagyunk. Ezzel szemben ha oltalmunkat az Úr kezéből fogadjuk el, Lélek szerint járunk. „Hadakozásunk fegyverei ugyanis nem testiek, hanem erősek az Isten kezében erődítmények lerombolására” (2Kor 10,4).
