„Isten országáról és a Jézus Krisztus nevéről szóló evangéliumot hirdette” ApCsel 8,1–25
1 Saul pedig egyetértett István megölésével. Azon a napon nagy üldözés kezdődött a jeruzsálemi gyülekezet ellen, és az apostolok kivételével mind szétszóródtak Júdea és Samária területén. 2 Kegyes férfiak azonban eltemették Istvánt, és nagyon megsiratták. 3 Saul pedig pusztította az egyházat, házról házra járt, férfiakat és nőket hurcolt el, és börtönbe vetette őket. 4 Akik pedig szétszóródtak, elmentek, és hirdették az igét. 5 Fülöp lement Samária városába, és ott hirdette nekik a Krisztust. 6 A sokaság egy szívvel és egy lélekkel figyelt arra, amit Fülöp mondott, amikor hallgatták őt, és látták azokat a jeleket, amelyeket tett. 7 Sok megszállottból ugyanis hangos kiáltással kimentek a tisztátalan lelkek, sok béna és sánta is meggyógyult, 8 és nagy öröm volt abban a városban. 9 Élt abban a városban már azelőtt is egy Simon nevű férfi, aki varázslással foglalkozott, és ámulatba ejtette Samária népét, mert hatalmasnak mondta magát. 10 A város apraja-nagyja hallgatott rá, és azt mondták: Ő az Isten Hatalmasnak nevezett ereje. 11 Hallgattak rá, mert varázslásával már jó ideje ámulatban tartotta őket. 12 De amikor hittek Fülöpnek, aki az Isten országáról és a Jézus Krisztus nevéről szóló evangéliumot hirdette, megkeresztelkedtek, férfiak és nők egyaránt. 13 Simon maga is hívő lett, majd miután megkeresztelkedett, Fülöp mellé szegődött, és amikor látta, hogy jelek és nagy csodák történnek, egészen elámult. 14 Amikor meghallották a Jeruzsálemben levő apostolok, hogy Samária befogadta az Isten igéjét, elküldték hozzájuk Pétert és Jánost. 15 Ők lementek, és imádkoztak értük, hogy részesüljenek a Szentlélek ajándékában, 16 mert még nem szállt le egyikükre sem, csak meg voltak keresztelve az Úr Jézus nevére. 17 Akkor rájuk tették a kezüket, és részesültek a Szentlélek ajándékában. 18 Amikor látta Simon, hogy az apostolok kézrátételével adatik a Lélek, pénzt ajánlott fel nekik, 19 és így szólt: Adjátok meg nekem is ezt a hatalmat, hogy akire ráteszem a kezemet, az vegye a Szentlelket. 20 Péter azonban ezt mondta neki: Vesszen el a pénzed veled együtt, amiért azt gondoltad, hogy pénzen megszerezheted az Isten ajándékát! 21 Nem részesülhetsz és nem is örökölhetsz ebből, mert a szíved nem tiszta az Isten előtt. 22 Térj meg tehát e gonoszságodból, és könyörögj az Úrhoz, hátha megbocsátja neked szíved szándékát. 23 Mert látom, hogy a keserű irigység és a gonoszság fogságába estél. 24 Simon így válaszolt: Könyörögjetek értem az Úrhoz, hogy semmi se szálljon rám abból, amit mondtatok! 25 Ők pedig bizonyságot tettek, és hirdették az Úr igéjét, azután visszatértek Jeruzsálembe, és útközben sok samáriai faluban hirdették az evangéliumot.
Bibliaolvasó Kalauz – Literáty Zoltán igemagyarázata
Ötször is olvashatjuk azt, hogy a gyülekezet tagjai, valamint Fülöp „hirdették” az Úr igéjét. És azt is, hogy a hirdetett ige milyen nagy csodákat tett az emberek és családok életében. „…és nagy öröm volt abban a városban.” Fáradozzatok annak a városnak a jólétén, mondja Jeremiás. Hogyan? Hirdesd az igét. Ez nemcsak a lelkipásztoroknak szól, hanem a gyülekezet tagjainak is. Az „Isten országáról és a Jézus Krisztus nevéről szóló evangéliumot” mindenki hirdetni tudja, aki átadta már Istennek az élete feletti uralmat és Krisztust vallja egyedüli urának.
RÉ21 52
Esti ének | 695 | Néked, mennyei Atyánk, hálát adunk
„A nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát, a homály földjén lakókra világosság ragyog.” Ézs 8,23–9,6
23 De nem marad ott sötétség, ahol elnyomás van. Először megalázta Zebulon és Naftáli földjét, de végül megdicsőíti a tengerhez vezető utat, a Jordánon túli részt, a pogányok területét.
1 A nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát, a homály földjén lakókra világosság ragyog. 2 Te megszaporítod a népet, nagy örömöt szerzel neki. Úgy örülnek színed előtt, ahogyan aratáskor szoktak örülni; ahogyan vigadni szoktak, akiknek zsákmányt osztanak. 3 Mert terhes igáját, a hátát verő botot, sanyargatójának vesszejét összetöröd, mint Midján napján. 4 Mert minden dübörögve menetelő csizma és véráztatta köpönyeg elég, és tűz martaléka lesz. 5 Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk. Az uralom az ő vállán lesz, és így fogják nevezni: Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme! 6 Uralma növekedésének és a békének nem lesz vége Dávid trónján és országában, mert megerősíti és megszilárdítja törvénnyel és igazsággal mostantól fogva mindörökké. A Seregek Urának féltő szeretete viszi véghez ezt!
Az Ige mellett – Szalay László Pál igemagyarázata
(9,1) „A nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát, a homály földjén lakókra világosság ragyog.” (Ézs 8,23–9,6)
Jézus maga beszél arról, mennyire valódi a sötétség hatalma. Ez nem valamiféle gyönge rosszakarója az emberiségnek. Nem afféle csínytevő, akinek minden csak játék és tréfa. Jézus úgy fogalmaz, hogy amikor sötétség van, senki sem cselekedhet. Valamint a Jn 12,35-ben: „Addig járjatok a világosságban, amíg nálatok van, hogy a sötétség hatalmába ne kerítsen titeket; mert aki a sötétségben jár, nem tudja, hová megy.” A sötétségben járás tévelygés, mint amikor a vak vezeti a világtalant, és mind a ketten a gödörben kötnek ki. A próféta a sötétség korszakának végét hirdeti meg. Ennek az eljövetele Hóseás szerint olyan biztos, mit a hajnalhasadás (6,3). Ézsaiás próféciájára, a messiási korszak meghirdetésére, a jólét beköszöntésére mintegy igazoló válasz János prológusa: „Az Ige volt az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert: ő jött el a világba” (1,9). Járjunk világosságban, mert az illendő hozzánk, tanítványokhoz.
