„És zúgolódni kezdett…” 2Móz 16,1–15
1 Azután útnak indultak Élimből. Megérkezett Izráel fiainak egész közössége a Szín-pusztába, amely Élim és a Sínai között van, a második hónap tizenötödik napján, azután, hogy kijöttek Egyiptomból. 2 És zúgolódni kezdett Izráel fiainak egész közössége Mózes és Áron ellen a pusztában. 3 Mert azt mondták nekik Izráel fiai: Bárcsak meghaltunk volna az Úr kezétől Egyiptomban, amikor a húsos fazekak mellett ültünk, és jóllakásig ehettünk kenyeret! Hát azért hoztatok ki bennünket ebbe a pusztába, hogy ezt az egész gyülekezetet éhhalálra juttassátok? 4 Az Úr azonban így szólt Mózeshez: Majd én hullatok nektek kenyeret az égből. Menjen ki a nép, és szedjen naponként egy napra valót! Ezzel teszem próbára, hogy az én törvényem szerint jár-e, vagy sem. 5 Amikor a hatodik napon elkészítik azt, amit bevisznek, az kétszer annyi lesz, mint amennyit napról napra szednek. 6 Mózes és Áron ekkor azt mondta Izráel fiainak: Ma este megtudjátok, hogy az Úr hozott ki benneteket Egyiptom országából. 7 Reggel pedig meglátjátok az Úr dicsőségét, mert meghallotta, hogy zúgolódtok az Úr ellen. Ugyan mik vagyunk mi, hogy ellenünk zúgolódtok? 8 Mózes pedig ezt mondta: Ad majd az Úr ennetek este húst, reggel pedig kenyeret jóllakásig, mert meghallotta az Úr a zúgolódásotokat, ahogyan ellene zúgolódtatok. Mert mik vagyunk mi? Nem ellenünk zúgolódtatok, hanem az Úr ellen! 9 Áronnak pedig azt mondta Mózes: Mondd meg Izráel fiai egész közösségének: Járuljatok az Úr elé, mert meghallotta zúgolódásotokat! 10 Amikor azután Áron Izráel egész közösségéhez beszélt, és a puszta felé fordultak, az Úr dicsősége megjelent a felhőben. 11 Azután így beszélt Mózeshez az Úr: 12 Meghallottam Izráel fiainak a zúgolódását. Ezért így szólj hozzájuk: Estére húst esztek, reggel pedig kenyérrel laktok jól, és akkor megtudjátok, hogy én, az Úr vagyok a ti Istenetek. 13 Így történt, hogy még azon az estén fürjek szálltak oda, és ellepték a tábort, reggelre pedig harmat borította a földet a tábor körül. 14 Amikor fölszikkadt a lehullott harmat, apró szemcsék borították a pusztát: mintha apró dara lett volna a földön. 15 Amikor meglátták ezt Izráel fiai, azt kérdezték egymástól: Mi ez? Nem tudták ugyanis, hogy mi az. De Mózes megmondta nekik: Ez az a kenyér, amelyet az Úr adott nektek eledelül.
Bibliaolvasó Kalauz – Michna Krisztina igemagyarázata
„És zúgolódni kezdett…” (2) Hétszer olvasunk ebben a szakaszban a zúgolódásról. Mintha a régi élet szebb és jobb lett volna Egyiptomban, idegen földön, most meg a pusztában semmi sem jó. Amikor bizonytalanságban vagyunk és kiszolgáltatottnak érezzük magunkat, tehetetlenségünkben zúgolódunk Isten és ember ellen egyaránt. De jó, hogy akad valaki, aki nem felejti el a szabadítást, aki bízik az Úrban és a zúgolódókat is Isten elé hívja.
RÉ21 677 • IÉ ApCsel 3,1–10 • Zsolt 149
Úrvacsorai dicséret | 353 | Ó, én lelkem, dicsérjed Istenedet
Heti zsoltárének | 70 | Siess, ments meg, Uram Isten
„Nekünk pedig a mennyben van polgárjogunk…” Fil 3,15–21
15 Akik tehát tökéletesek vagyunk, így gondolkozzunk, és ha valamit másképpen gondoltok, azt is kinyilatkoztatja majd Isten nektek; 16 de amire eljutottunk, ahhoz ragaszkodjunk. 17 Legyetek követőim, testvéreim, és azokra figyeljetek, akik úgy élnek, ahogyan mi példát adtunk nektek. 18 Mert sokan élnek másképpen: akikről sokszor mondtam nektek, most pedig sírva is mondom, hogy ők Krisztus keresztjének ellenségei; 19 kárhozatra jutnak, a hasuk az istenük, és azzal dicsekszenek, ami a gyalázatuk, mert földi dolgokkal törődnek. 20 Nekünk pedig a mennyben van polgárjogunk, ahonnan az Úr Jézus Krisztust is várjuk üdvözítőül, 21 aki az ő dicsőséges testéhez hasonlóvá változtatja a mi gyarló testünket azzal az erővel, amellyel maga alá vethet mindeneket.
Az Ige mellett – Csűrös-Varga Vanda igemagyarázata
(20a) „Nekünk pedig a mennyben van polgárjogunk…” (Fil 3,15–21)
A római polgárjog nem abból állt, hogy kaptak kék útlevelet és személyi igazolványt, meg szavazhattak. Kiemelt státuszként kezelték. Azaz élt a Római Birodalomnak sokféle lakosa, és léteztek polgárai. Ők különlegesek voltak, másképp öltöztek, más jogok vonatkoztak rájuk, mint a többiekre. A római polgárt tartották a legszabadabb embernek. A polgárjogot vagy ki kellett érdemelni, vagy súlyos pénzekért meg lehetett venni, esetleg valahogyan örökölni. A mi mennyei polgárjogunk hasonló az akkori római polgárjoghoz. Örököltük. Mert valaki helyettünk kifizette, kiérdemelte. Krisztus meghalt azért, hogy mi mindnyájan kihúzott háttal, büszkén mondhassuk: mennyei állampolgár vagyok. Pontosabban kettős állampolgár, mert van földi hazám és mennyei otthonom.
