„Isten kegyelmes volt hozzám” 1Móz 33
1 Amikor Jákób föltekintett, látta, hogy már jön is Ézsau, és négyszáz férfi van vele. Ekkor szétosztotta a gyermekeket Lea, Ráhel és a két szolgálóleány mellé. 2 Előreállította a szolgálóleányokat és gyermekeiket, mögéjük Leát és gyermekeit, ezek mögé Ráhelt és Józsefet. 3 Ő maga előttük ment, és hétszer borult le a földre, amíg a bátyjához ért. 4 Ézsau eléje futott, megölelte, nyakába borult, megcsókolta, és sírtak. 5 Amikor Ézsau föltekintett, és meglátta az asszonyokat és gyermekeket, azt kérdezte: Kik ezek? Jákób így felelt: A gyermekek, akiket Isten adott kegyelméből a te szolgádnak. 6 Majd odaléptek a szolgálók gyermekeikkel együtt, és leborultak. 7 Odalépett Lea is gyermekeivel együtt, és leborultak. Végül odalépett József és Ráhel is, és ők is leborultak. 8 Akkor ezt mondta Ézsau: Mire való ez az egész tábor, amellyel találkoztam? Ő ezt felelte: Arra, hogy elnyerjem uram jóindulatát. 9 Ézsau ezt mondta: Van nekem bőven, öcsém, legyen a tied, ami a tied! 10 De Jákób ezt mondta: Ne úgy, hanem ha elnyertem jóindulatodat, fogadd el tőlem ezt az ajándékot! Mert amikor megláttam arcodat, mintha Isten arcát láttam volna, olyan kedvesen fogadtál. 11 Fogadd el ajándékomat, amelyet áldásommal vittek neked, hiszen Isten kegyelmes volt hozzám, és van mindenem. És addig unszolta őt, amíg el nem fogadta. 12 Akkor Ézsau ezt mondta: Induljunk el, menjünk, majd én előtted megyek! 13 De Jákób így felelt neki: Tudja az én uram, hogy a gyermekek gyengék, meg szoptatós juhok és tehenek vannak velem. Ha csak egy napig is hajszolják azokat, elhullik az egész nyáj. 14 Menjen csak az én uram a szolgája előtt, én majd ballagok lassan az előttem járó jószág és a gyermekek járása szerint, amíg eljutok az én uramhoz Széírbe. 15 Ézsau ezt mondta: Hadd hagyjak nálad néhányat a velem levő emberek közül. De ő azt felelte: Minek az, ha elnyertem uram jóindulatát? 16 Így kelt útra Ézsau még aznap Széír felé. 17 Jákób azonban Szukkót felé indult, és ott épített magának házat, jószágának pedig lombokból árnyékvetőt készített. Ezért hívják azt a helyet Szukkótnak. 18 Így jutott el Jákób, Paddan-Arámból elindulva, épségben Sikem városáig, amely Kánaán földjén van. Tábort ütött a várossal szemben, 19 és a mezőnek azt a részét, ahol sátrat vert, megvette Hamórnak, Sikem apjának a fiaitól száz keszíta ezüstért. 20 Majd felállított ott egy oltárt, és így nevezte el: Isten, Izráel Istene!
Bibliaolvasó Kalauz – Balla Ibolya igemagyarázata
A Szentírás egyik fontos tanítása az alkalmas időről szól. Isten népe számára az idő mindig valamit elhoz, valami mindig történik; dinamikus szemlélet jellemezte az ókori Izráelt. Tudták ők is, hogy az időket, alkalmakat siettetni nem lehet, de bíztak abban, hogy Isten hűséges az ő ígéreteihez, még akkor is, ha várni kell azok beteljesülésére. A mi életünkben is fontos az alkalmas idő, például a megbékélés ideje. Kivel, miért kell megbékélnünk? Isten látja, tudja, és elhozza a megbékélés alkalmas idejét.
RÉ21 133
Napi ének | 749 | Halld meg, bűnös ember: Jézus szeret!
„Hozzátok őt elém!” Mk 9,14–29
14 Amikor a tanítványok közelébe értek, nagy sokaságot láttak körülöttük, írástudókat is, akik vitatkoztak velük. 15 Amint meglátták Jézust, az egész sokaság felbolydult, és eléje futott, hogy köszöntse őt. 16 Ő pedig megkérdezte tőlük: Miről vitatkoztok velük? 17 A sokaságból így felelt neki valaki: Mester, elhoztam hozzád a fiamat, akiben néma lélek van; 18 és ahol hatalmába keríti, földhöz vágja őt, habzik a szája, és megmerevedik. Szóltam a tanítványaidnak, hogy űzzék ki, de nem tudták. 19 Jézus így válaszolt nekik: Ó, hitetlen nemzedék, meddig leszek még veletek? Meddig szenvedlek még titeket? Hozzátok őt elém! 20 Odavitték hozzá, és amikor meglátta Jézust a lélek, azonnal megrázta a fiút, úgyhogy az a földre esve fetrengett, és habzott a szája. 21 Jézus megkérdezte a fiú apjától: Mióta gyötri ez a betegség? Ő pedig ezt válaszolta: Gyermekkora óta. 22 Gyakran vetette tűzbe is meg vízbe is, hogy elpusztítsa. De ha valamit tehetsz, légy segítségünkre, könyörülj rajtunk! 23 Jézus pedig ezt mondta neki: Ha tehetsz?! Minden lehetséges annak, aki hisz. 24 A fiú apja azonnal felkiáltott: Hiszek! Segíts a hitetlenségemen! 25 Amikor látta Jézus, hogy összefut a sokaság, ráparancsolt a tisztátalan lélekre ezt mondva neki: Te néma és süket lélek, én parancsolom neked: menj ki belőle, és ne menj bele többé! 26 Az pedig felkiáltott, erősen megrázta őt, és kiment belőle. A gyermek olyan lett, mint a halott, úgyhogy sokan azt mondták: meghalt. 27 Jézus azonban kezét megragadva felemelte, és az felkelt. 28 Amikor azután Jézus bement egy házba, a tanítványai megkérdezték tőle maguk között: Mi miért nem tudtuk kiűzni? 29 Ő pedig ezt mondta nekik: Ez a fajta semmivel sem űzhető ki, csak imádsággal.
Az Ige mellett – Bella Péter igemagyarázata
(19b) „Hozzátok őt elém!” (Mk 9,14–29)
Óriási a kontraszt a megdicsőülés hegye és a mai történetünk helyszíne között. Fenn a hegyen az Isten egyértelmű közelsége, Jézus emberin is áttűnő istensége, a békesség. Itt lenn zűrzavar, tanácstalanság, vita és szenvedés. A tanítványok széttárják kezüket, az apa reménytelenségében is bizakodik, a démoni erők fogva tartanak valakit. Csak körül kell néznünk, pontosan elénk rajzolja a valóságunkat. De azt is megmutatja, mit jelent az, amikor maga Jézus megérkezik ide. Ő nem tehetetlen, az apa küzdelmesen valóságos hitvallása után megmutatja, hogy ő képes a szabadításra. Szava, parancsa helyreállítja a fiút, helyreállítja a mi életünket. „Hozzátok őt elém!” – mondja nekünk is. Vigyük oda azt, akit féltünk, azt, akit magába zárt a gonosz vagy a szenvedés! Álljunk oda mi magunk, szégyenünkkel, betegségünkkel, belső harcainkkal. Aztán már szabadon álljunk be gyógyító szolgálatába, benne való bizalmat tanulva és kitartóan imádkozva.
