„Amikor az Úr megérezte a kedves illatot, ezt mondta magában az Úr: Nem átkozom meg többé a földet az ember miatt” 1Móz 8
1 Isten azonban nem feledkezett meg Nóéról, sem azokról a vadállatokról és jószágokról, amelyek vele voltak a bárkában. Szelet bocsátott Isten a földre, és a víz apadni kezdett. 2 Bezárultak a mélység forrásai és az ég csatornái; nem esett több eső az égből. 3 Azután a víz egyre jobban visszahúzódott a földről, és százötven nap múlva leapadt a víz. 4 A bárka pedig a hetedik hónap tizenhetedik napján megfeneklett az Ararát hegységben. 5 A víz állandóan fogyott a tizedik hónapig. A tizedik hónap első napján láthatókká váltak a hegyek csúcsai. 6 Negyven nap múlva kinyitotta Nóé a bárka ablakát, amelyet csinált, 7 és kiengedett egy hollót. Az újra meg újra kirepült és visszatért, amíg föl nem száradt a víz a földről. 8 Kiengedett egy galambot is, hogy lássa: vajon leapadt-e a víz a föld színéről. 9 De a galamb nem tudott leszállni, ezért visszatért hozzá a bárkába. Víz borította ugyanis az egész földet. Ő pedig kinyújtotta a kezét, megfogta, és bevette magához a bárkába. 10 Várakozott még újabb hét napig, és ismét kiengedte a galambot a bárkából. 11 Estére megjött hozzá a galamb, és íme, már egy leszakított olajág volt a csőrében. Ebből tudta meg Nóé, hogy leapadt a víz a földről. 12 Várakozott még újabb hét napig, és kiengedte a galambot, de az már nem tért vissza hozzá. 13 A hatszázegyedik esztendőben az első hónap első napjára fölszáradt a víz a földről. Ekkor Nóé eltávolította a bárka fedelét, és látta, hogy már fölszáradt a föld. 14 A második hónap huszonhetedik napjára felszikkadt a föld. 15 Ekkor így szólt Isten Nóéhoz: 16 Jöjj ki a bárkából feleségeddel, fiaiddal és fiaid feleségeivel együtt! 17 Mindenféle élőlényt, amely csak veled van: madarat, szárazföldi állatot és minden földi csúszómászót hozz ki magaddal, hadd nyüzsögjenek a földön, szaporodjanak és sokasodjanak a földön! 18 Kijött tehát Nóé fiaival, feleségével és fiainak feleségeivel együtt. 19 Minden élőlény, minden csúszómászó, minden madár, minden, ami mozog a földön, csoportonként kijött a bárkából. 20 Azután oltárt épített Nóé az Úrnak, majd vett minden tiszta szárazföldi állatból és minden tiszta madárból, és égőáldozatot mutatott be az oltáron. 21 Amikor az Úr megérezte a kedves illatot, ezt mondta magában az Úr: Nem átkozom meg többé a földet az ember miatt, bár gonosz az ember szívének szándéka ifjúságától fogva, és nem irtok ki többé minden élőt, ahogyan most cselekedtem. 22 Amíg csak föld lesz, nem szűnik meg a vetés és az aratás, a hideg és a meleg, a nyár és a tél, a nappal és az éjszaka.
Bibliaolvasó Kalauz – Kustár Zoltán igemagyarázata
Nehéz lehetett Nóénak a bárkában várni. Már nem esett, de még víz borított mindent. Újra és újra kiküldött egy madarat, hogy lássa, mi a helyzet odakint. Először semmi, aztán ismét semmi, majd egy kis remény, és végül, negyedjére megjött a bizonyosság. Ez a helyzet a mi imádságainkkal is: gyakran ezekre sem azonnal jön meg a felelet. Néha csak sokára, sok-sok imádság után. Nóé példája arra biztat minket, hogy ne adjuk fel: Istenhez nem hiába könyörgünk!
RÉ21 721
Zsoltárének | 810 | Áldjátok Istent szent templomában
„…megérintette…” Mk 1,40–45
40 Odament hozzá egy leprás, aki könyörögve és térdre borulva így szólt hozzá: Ha akarod, megtisztíthatsz. 41 Jézus megszánta, kezét kinyújtva megérintette, és így szólt hozzá: Akarom, tisztulj meg! 42 És a lepra azonnal eltűnt róla, és megtisztult. 43 Jézus ráparancsolva azonnal elküldte, 44 és ezt mondta neki: Vigyázz, senkinek ne mondj semmit, hanem menj el, mutasd meg magad a papnak, és ajánld fel tisztulásodért mindazt, amit Mózes rendelt, bizonyságul nekik! 45 Az pedig elment, és elkezdte mindenfelé hirdetni és híresztelni az esetet, úgyhogy Jézus nem mehetett többé nyíltan egyetlen városba sem, hanem kint, lakatlan helyeken tartózkodott, és odamentek hozzá mindenfelől.
Az Ige mellett – Bereczky Ildikó igemagyarázata
(41) „…megérintette…” (Mk 1,40–45)
Fertőző betegeket, tisztátalan embereket tilos volt megérinteniük a zsidóknak. Számunkra is vannak „leprás”, kellemetlen emberek, akiket elkerülünk. Léteznek kínos ügyek, nehéz témák, anyagi kérdések, amelyeket – a „békesség kedvéért” – sokszor a munkahelyen, baráti körben, az egyházban, gyülekezetünkben, sőt a családban sem szeretünk érinteni. Miért? – Talán mert van a megoldatlan ügyeknek, lehetetlen helyzeteknek olyan szintjük, amellyel már nem tudunk, nem akarunk mit kezdeni. Félünk, hogy kifognak rajtunk, megfertőznek, bepiszkítanak, legyűrnek, befolyásolnak és kibillentenek viszonylagos biztonságunkból. Lehet, hogy éppen bennünket kerülnek így. Pokolian nehéz helyzetek ezek. Mit lehet itt tenni? Hiszen gyengék vagyunk, a „lepra” erősebb nálunk. Mai Igénk betege nem adta fel a harcot. Felrúgva minden józan belátást odaférkőzött Jézushoz, és lábai elé borította életének egész tragédiáját, mondva: „Ha akarod, megtisztíthatsz.” Jézus pedig akarta, „megszánta és megérintette” […], és megtisztult”. Ő nem fél, hogy ráragad a lepra, hiszen erősebb nála. Bennünket is megtisztíthat mindenféle tisztátalanságunkból, ha elé borulunk! Számára nincsen érinthetetlen ember, téma, ügy. Ami embereknek lehetetlen, az számára lehetséges. Hiszed-é ezt?
