„Amikor látta az Úr, hogy az emberi gonoszság mennyire elhatalmasodott a földön, és az ember szívének minden szándéka és gondolata szüntelenül csak gonosz” 1Móz 5,1–6,8
1 Ez Ádám nemzetségének könyve. Amikor Isten megteremtette az embert, Istenhez hasonlóvá alkotta. 2 Férfivá és nővé teremtette, megáldotta, és embernek nevezte őket teremtésük napján. 3 Ádám százharminc éves volt, amikor fiút nemzett, magához hasonlót, a maga képmására, és elnevezte Sétnek. 4 Sét születése után Ádám nyolcszáz évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat; 5 Ádám teljes életkora tehát kilencszázharminc év volt, amikor meghalt. 6 Sét százöt éves volt, amikor Enóst nemzette. 7 Enós születése után Sét nyolcszázhét évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat; 8 Sét teljes életkora tehát kilencszáztizenkét év volt, amikor meghalt. 9 Enós kilencvenéves volt, amikor Kénánt nemzette. 10 Kénán születése után Enós nyolcszáztizenöt évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat; 11 Enós teljes életkora tehát kilencszázöt év volt, amikor meghalt. 12 Kénán hetvenéves volt, amikor Mahalalélt nemzette. 13 Mahalalél születése után Kénán nyolcszáznegyven évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat; 14 Kénán teljes életkora tehát kilencszáztíz év volt, amikor meghalt. 15 Mahalalél hatvanöt éves volt, amikor Jeredet nemzette. 16 Jered születése után Mahalalél nyolcszázharminc évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat; 17 Mahalalél teljes életkora tehát nyolcszázkilencvenöt év volt, amikor meghalt. 18 Jered százhatvankét éves volt, amikor Énókot nemzette. 19 Énók születése után Jered nyolcszáz évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat; 20 Jered teljes életkora tehát kilencszázhatvankét év volt, amikor meghalt. 21 Énók hatvanöt éves volt, amikor Metúselahot nemzette. 22 Énók az Istennel járt, Metúselah születése után háromszáz évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat; 23 Énók teljes életkora tehát háromszázhatvanöt év volt. 24 Énók az Istennel járt, és egyszer csak eltűnt, mert Isten magához vette őt. 25 Metúselah száznyolcvanhét éves volt, amikor Lámeket nemzette. 26 Lámek születése után Metúselah hétszáznyolcvankét évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat; 27 Metúselah teljes életkora tehát kilencszázhatvankilenc év volt, amikor meghalt. 28 Lámek száznyolcvankét éves volt, amikor fiút nemzett. 29 Nóénak nevezte el, és ezt mondta: Ő vigasztal meg bennünket kezünk fáradságos munkájában a termőföldön, amelyet megátkozott az Úr. 30 Nóé születése után Lámek ötszázkilencvenöt évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat; 31 Lámek teljes életkora tehát hétszázhetvenhét év volt, amikor meghalt. 32 Nóé ötszáz éves volt, amikor fiakat nemzett: Sémet, Hámot és Jáfetet.
1 Történt pedig, hogy amikor az emberek kezdtek elszaporodni a földön, és leányaik születtek, 2 látták az istenfiak, hogy szépek az emberek leányai, ezért feleségül vették közülük mindazokat, akiket kiválasztottak maguknak. 3 Akkor ezt mondta az Úr: Ne maradjon lelkem örökké az emberben, hiszen ő csak test! Legyen az életkora százhúsz esztendő! 4 Abban az időben, amikor az istenfiak bementek az emberek leányaihoz, és azok gyermekeket szültek nekik – sőt még azután is –, óriások éltek a földön. Ők voltak az ősidők nagy hírű vitézei. 5 Amikor látta az Úr, hogy az emberi gonoszság mennyire elhatalmasodott a földön, és az ember szívének minden szándéka és gondolata szüntelenül csak gonosz, 6 megbánta az Úr, hogy embert alkotott a földön, és megszomorodott szívében. 7 Azért ezt mondta az Úr: Eltörlöm a föld színéről az embert, akit teremtettem; az emberrel együtt a szárazföldi állatokat, a csúszómászókat és az égi madarakat is, mert megbántam, hogy megalkottam őket. 8 De Nóé kegyelmet talált az Úr előtt.
Bibliaolvasó Kalauz – Kustár Zoltán igemagyarázata
Isten szomorúan állapítja meg, hogy az ember a rosszra hajlik (6,5), és tudjuk, ebben az özönvíz sem hozott változást (ld. 8,21). Mire volt hát jó akkor? Arra, hogy lássuk, milyen nagy csoda, hogy Isten az ítélet helyett a megváltás hosszabb és rögösebb útja mellett döntött. Ezért jött el Jézus, ezért halt meg és támadt fel értünk. A benne való hit átformál bennünket, hogy a saját szívünk és gondolataink helyett a mennyei Atyánk szándékát keressük.
RÉ21 12
Fohász | 827 | Szentlélek égi lángja
„…megfogta a kezét…” Mk 1,29–31
29 És azonnal, amint kijöttek a zsinagógából, elmentek Jakabbal és Jánossal együtt Simon és András házába. 30 Simon anyósa lázasan feküdt, és azonnal szóltak felőle Jézusnak. 31 Ő pedig odalépve megfogta a kezét, és talpra állította, úgyhogy az asszonyt elhagyta a láz, és szolgált nekik.
Az Ige mellett – Bereczky Ildikó igemagyarázata
(31) „…megfogta a kezét…” (Mk 1,29–31)
Milyen viszonyban állt Simon Péter az anyósával? Nem tudjuk, mindenesetre a nehéz helyzetek közelebb hozhatják egymáshoz az embereket. A szükség törvényt, feszültségeket old és bont. Csak vigyük azokat Jézus elé: közelebb kerülünk hozzá és egymáshoz. „Megfogta a kezét”. Jézus „kézrátétele” hatalmának jele, érintése nyomán egyik pillanatról a másikra elmúlik a hideglelés. „…ráparancsolt a lázra…” (Lk) – „kordában tartotta az ítélet eszközét” (Kálvin), és feloldozta az ítélet alól. „Kézen fogva felemelte” (Károli), hogy az Atyának ajánlja, s tőle kegyelmet és szabadulást szerezzen. Így fog kézen, állít talpra bennünket is nyomorúságunkból Urunk, ha behívjuk az otthonunkba, és kezébe tesszük le a szeretteink és a magunk életét! Mivégre kellett Péter anyósának meggyógyulnia? – „Elhagyta a láz, és szolgált nekik.” – Jézus szolgálatra gyógyít! Képessé tesz arra, hogy szolgáljunk a másiknak azzal, amire éppen szüksége van úgy, ahogyan ő is tette: szíves el- és befogadással, hosszútűréssel, békéltetéssel, örömmel, jósággal, szelídséggel, hűséggel, mértéktartással. Szolgálatra gyógyít, kihozva a halálból az életre, hogy mondhassuk: ő az, aki talpra állít, ő a feltámadás és az élet! Hála legyen azért a kézért, amely ma is „kézen fog, s vezet világos utakon”!
