„a Lélek megszentelő munkája által” 1Pt 1,1–9
1 Péter, Jézus Krisztus apostola Pontusz, Galácia, Kappadócia, Ázsia és Bitinia szórványában élő jövevényeknek, akik ki vannak választva 2 az Atya Isten eleve elrendelése szerint a Lélek megszentelő munkája által az engedelmességre és a Jézus Krisztus vérével való meghintésre: Kegyelem és békesség adassék nektek bőségesen. 3 Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki nagy irgalmából újjászült minket Jézus Krisztusnak a halottak közül való feltámadása által élő reménységre, 4 arra az el nem múló, szeplőtelen és hervadhatatlan örökségre, amely a mennyben van fenntartva számotokra. 5 Titeket pedig Isten hatalma őriz hit által az üdvösségre, amely készen áll arra, hogy nyilvánvalóvá legyen az utolsó időben. 6 Ezen örvendeztek, noha most, mivel így kellett lennie, egy kissé megszomorodtatok különféle kísértések között, 7 hogy a ti megpróbált hitetek, amely sokkal értékesebb a veszendő, de tűzben kipróbált aranynál, Jézus Krisztus megjelenésekor méltónak bizonyuljon a dicséretre, a dicsőségre és a tisztességre. 8 Őt szeretitek, pedig nem láttátok, őbenne hisztek, bár most sem látjátok, és kimondhatatlan, dicsőült örömmel örvendeztek, 9 mert elértétek hitetek célját, lelketek üdvösségét.
Bibliaolvasó Kalauz – Kádár Ferenc igemagyarázata
A levél első címzettjei szórványban élő jövevények voltak, de a Szentháromság Isten csodálatos munkát végzett közöttük. Az Atya kiválasztó döntése és Krisztus áldozata révén, valamint „a Lélek megszentelő munkája által” (2) Isten engedelmes népe lettek. Pünkösdkor hálát adunk a Szentlélek kiáradásáért, és buzgón könyörgünk, hogy megszentelő munkája legyen folyamatos köztünk és bennünk: „Szentlélek, végy körül bennünket, Szenteld meg szívünket” (RÉ21 549,1).
RÉ21 550 • IÉ Jn 14,15–27 • ApCsel 2,1–13
Pünkösdi ének | 541 | Jövel, Szentlélek Úr Isten, töltsd be szíveinket épen
Heti zsoltárének | 144 | Áldott az Úr, ki kezemet tanítja
„Erő és méltóság árad róla, és nevetve néz a holnap elé. Szája bölcsességre nyílik, és nyelve szeretetre tanít.” Péld 31
1 Lemúél masszái király beszéde, amelyre anyja tanította. 2 Mit mondjak, fiam, méhemnek gyermeke, akiért fogadalmat tettem? 3 Ne vesztegesd erődet nőkre, ne járj azokhoz, akik királyokat rontanak meg! 4 Lemúél! Nem illik a királyokhoz a borivás, nem illik az a királyokhoz, sem a fejedelmekhez a részegeskedés. 5 Mert ha iszik, elfeledkezik a rendeletekről, és helytelenül ítélkezik a nincstelenek ügyében. 6 Adjatok részegítő italt a veszendőnek, és bort az elkeseredett embernek. 7 Igyék, hogy megfeledkezzék szegénységéről, és ne gondoljon tovább nyomorúságára. 8 Nyisd meg szádat a némáért, a mulandó emberek ügyéért! 9 Nyisd meg szádat, ítélkezz igazságosan, juttasd igazához a nincstelent és a szegényt! 10 Derék asszonyt kicsoda találhat? Értéke sokkal drágább az igazgyöngynél. 11 Ura szívből bízik benne, vagyona el nem fogy. 12 Egész életén át javát munkálja urának, nem kárát. 13 Szerez gyapjút és lent, és jókedvűen dolgozik kezével. 14 Hasonló a kereskedők hajóihoz: távolból is hoz eledelt. 15 Fölkel még éjjel, ételt ad háza népének, és rendelkezést szolgálóinak. 16 Ha az a szándéka, mezőt vásárol, keze munkájával szőlőt telepít. 17 Megkeményíti derekát, megfeszíti karjait. 18 Érzi, milyen hasznos tevékenysége, éjjel sem alszik el mécsese. 19 Ügyesen kezeli a rokkát, tenyerében tartja az orsót. 20 Tenyerét megnyitja a nincstelen előtt, kezét nyújtja a szegénynek. 21 Nem félti háza népét a hóeséskor sem, mert egész háza népe meleg ruhába öltözött. 22 Színes szőtteseket készít magának, lenvászon és bíbor az öltözete. 23 Férjét jól ismerik a városkapukban, ahol az ország véneivel ül együtt. 24 Finom inget készít, és eladja, övet is ad el a kalmárnak. 25 Erő és méltóság árad róla, és nevetve néz a holnap elé. 26 Szája bölcsességre nyílik, és nyelve szeretetre tanít. 27 Ügyel háza népe dolgaira, nem kenyere a semmittevés. 28 Fölkelnek előtte fiai, és boldognak mondják, ura pedig így dicséri: 29 Sok nő végez derék munkát, de te felülmúlod mindegyiket! 30 Csalóka a báj, mulandó a szépség, de az Urat félő asszony dicséretre méltó. 31 Hadd élvezze munkája gyümölcsét, dicsérjék tetteiért minden helyen!
Az Ige mellett – Karsay Eszter igemagyarázata
(25–26) „Erő és méltóság árad róla, és nevetve néz a holnap elé. Szája bölcsességre nyílik, és nyelve szeretetre tanít.” (Péld 31)
Lemúél masszai király anyjától tanult bölcsessége zárja A példabeszédek könyvét. Az előzőek sokszor figyelmeztettek a csábító, erkölcstelen vagy veszekedő asszonyra (5,3–8; 7,10kk; 23,27 és Préd 7,26–28). Itt viszont ideális képet kapunk az intelligens, kreatív és bölcs nőről (10–31; 11,16; 12,4). Az egész leírás akár férfiakra is illene, mert a tökéletes ember életét mutatja be. Az asszony, ha a helyén van és rátalált hivatására, nemcsak a háztartás, hanem a családi élet felelős vezetője. Nem rabszolga. Gondoskodik az élelemről, ruházatról. Ezeket maga készíti saját anyagokból, sőt gyarapítja a családi vagyont, mezőt és telket vásárol. Jó érzékkel kereskedik, el tudja adni, amit nem fogyaszt el a család. Ötletes, szorgalmas, tevékeny és fáradhatatlan, bölcs az anyagiakkal való gazdálkodásban (13–24). Nem a mulandó szépsége a dicséretes (30), hanem az érett személyisége, magatartása otthon és az emberek között, a jókedvvel végzett munkája, derűs életvezetése és reménysége (25–26). Lénye derűs légkört és méltóságot áraszt, bölcsességre tanít, szeretetre nevel, megbecsüli a férje. Tisztelik és boldognak mondják mások is (28).
