„Így mi is, amikor kiskorúak voltunk…” Gal 4,1–11
1 Azt mondom pedig, hogy ameddig az örökös kiskorú, addig semmiben sem különbözik a szolgától, jóllehet ura mindennek, 2 hanem gyámok és gondozók felügyelete alatt áll az apa által megszabott ideig. 3 Így mi is, amikor kiskorúak voltunk, a világ elemei alá voltunk vetve szolgaságra. 4 De amikor eljött az idő teljessége, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született a törvénynek alávetve, 5 hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy Isten fiaivá legyünk. 6 Mivel pedig fiak vagytok, Isten elküldte Fiának Lelkét a mi szívünkbe, aki ezt kiáltja: „Abbá, Atyám!” 7 Úgyhogy már nem vagy szolga, hanem fiú, ha pedig fiú, akkor Isten akaratából örökös is. 8 Amikor pedig még nem ismertétek Istent, olyan isteneknek szolgáltatok, amelyek valójában nem azok. 9 Most azonban, miután megismertétek Istent, vagy még inkább: Isten ismert meg titeket, hogyan lehetséges az, hogy ismét visszatértek az erőtlen és szegény elemekhez, akiknek ismét szolgálni akartok? 10 Aggódva figyeltek a napokra, a hónapokra, az évszakokra és az esztendőkre. 11 Attól félek, hogy talán hiába fáradoztam értetek.
Bibliaolvasó Kalauz – Varga Róbert igemagyarázata
„Így mi is, amikor kiskorúak voltunk…” (3) Amikor valaki még kiskorú, nem azt teszi, amit akar. A szülei vagy a nevelői mindent meghatározhatnak (1). Amikor valaki nagykorúvá válik, maga felel a döntéseiért. Isten azt akarja, hogy engedelmes gyermekei legyünk a Jézus Krisztusba vetett hit által, ez pedig szabadságot jelent!
RÉ21 332
Zsoltár vasárnapra | 27 | Az Úr Isten az én világosságom
„Ne mozdítsd el az ősi határt, ne orozd el az árvák mezejét!” Péld 23
1 Ha uralkodóval együtt ülsz le enni, jól gondold meg, mi van előtted, 2 mert ha telhetetlen vagy, kést tettél a torkodra! 3 Ne kívánd jó falatjait, mert csalétek az! 4 Ne fáradj azon, hogy meggazdagodj, a magad belátásából hagyd abba! 5 Alig száll rá tekinteted, már nincs meg, mert gyorsan szárnya támad, az ég felé repül, mint a saskeselyű. 6 Ne edd az irigy ember kenyerét, és ne kívánd jó falatjait, 7 mert olyan ő, mint aki számolgat magában: Egyél, igyál! – mondja neked, de nem szívesen. 8 Megevett falatodat ki fogod hányni, és kedves szavaidat elvesztegeted. 9 Az ostoba füle hallatára ne beszélj, mert csak megveti okos szavaidat. 10 Ne mozdítsd el az ősi határt, ne orozd el az árvák mezejét! 11 Mert megváltójuk erős: ő perli majd perüket veled. 12 Szívleld meg az intést, és hallgass az okos beszédre! 13 Ne sajnáld megfenyíteni a gyermeket, nem hal bele, ha megvered bottal. 14 Te csak bottal vered meg, de lelkét a holtak hazájától mented meg. 15 Fiam, ha bölcs a szíved, örül az én szívem is. 16 Vigad a bensőm, ha ajkad őszintén szól. 17 Ne irigyelje szíved a vétkeseket, inkább az Urat féld mindennap, 18 mert van még jövendő, és reménységed nem semmisül meg. 19 Hallgass rám, fiam, légy bölcs, és irányítsd szíved a helyes útra! 20 Ne tarts a bor mellett dőzsölőkkel, se a falánk húsevőkkel! 21 Mert a dőzsölő és a falánk elszegényedik, és rongyokba öltöztet a sok alvás. 22 Hallgass apádra, ő nemzett téged, és ne vesd meg anyádat, ha megöregszik! 23 Vedd meg, és ne add el az igazságot, a bölcsességet, az intést és az értelmet! 24 Vígan örvendezik az igaznak az apja, és aki bölcset nemzett, örül annak. 25 Örüljön apád és anyád, vigadjon, aki szült téged! 26 Add nekem a szívedet, fiam, és tartsd szemed előtt utaimat! 27 Mély verem a parázna nő, és szoros kút az idegen asszony. 28 Úgy leselkedik, mint egy rabló, és szaporítja a hűtlen emberek számát. 29 Kinek jaj? Kinek fáj? Kivel veszekednek? Kinek van gondja? Kit vernek véresre hiába? Kinek zavaros a szeme? 30 Azoknak, akik bor mellett mulatnak, és a fűszeres bort kóstolgatni járnak. 31 Ne nézd a bort, hogyan vöröslik, hogyan gyöngyözik a pohárban. Bizony simán lecsúszik az! 32 De végül megcsíp, mint a kígyó, megmar, mint a vipera. 33 Szemed zavaros dolgokat lát, te magad pedig összevissza beszélsz. 34 És olyan leszel, mint aki lefeküdt a tenger közepén, vagy mint aki az árbockosárban fekszik. 35 Ütöttek engem, de nem fájt, vertek, de nem tudtam róla! Amint fölébredek, folytatom, ugyanezt keresem.
Az Ige mellett – Gaál Sándor igemagyarázata
(10) „Ne mozdítsd el az ősi határt, ne orozd el az árvák mezejét!” (Péld 23)
Itt nem egyszerűen vagyonvédelemről, általános emberjogi védelemről van szó. Isten rendelései húzódnak meg a tanács mögött. A határokat ugyanis népe számára maga az Úr húzza meg. Éppen úgy, ahogyan Izráel esetében a honfoglaláskor. Nem egyszerűen az erősebb győzött. Nem az okosság alapján jutottak területükhöz a törzsek, hanem maga a Mindenható jelölte ki a helyet, teret, a határokat. Természetüknek, erőnlétüknek, általa formált küldetésüknek megfelelően. Ő tudja, hogy a határokat miért, hogyan és hol jelölte ki. Nem egyszerűen vagyonvédelmi szempontból, hanem a türelem, a próbatételek, az ajándékok, eredmények, örömök, ígéretek tekintetében is. A kegyelem is így lehet a mienk. A kegyelmi ajándékok is céllal és pontos meghatározottsággal érkeztek hozzánk, hogy szolgáljunk azokkal. Ne tekints sóvárgó szemmel a másik javára! Ne nézd le felebarátodat a hozzád viszonyított korlátoltsága miatt! Őrizd azokat a határokat, amelyeket az Úr a javadra jelölt ki. Ne lépj illetéktelen területre. A vagyonosok területére ne kívánkozz. Ne légy határsértő. Figyelj az Úr által neked kijelölt ősi határokra, ahol biztonságban lehetsz. Krisztusban felemelő az ígéret: „Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz.” (2Kor 12,9)
