„'Aki egykor üldözött minket, most hirdeti azt a hitet, amelyet valamikor pusztított.' És dicsőítették énértem Istent.” Gal 1,10–24
10 Most tehát az embereket akarom meggyőzni vagy Istent? Vagy embereknek igyekszem tetszeni? Ha még mindig embereknek akarnék tetszeni, nem volnék Krisztus szolgája. 11 Tudtotokra adom, testvéreim, hogy az evangélium, amelyet én hirdettem, nem embertől való, 12 mert én nem embertől vettem, nem is tanítottak rá, hanem Jézus Krisztus kinyilatkoztatásából kaptam. 13 Mert hallottátok, hogyan éltem egykor a zsidóság körében, hogy féktelenül üldöztem az Isten egyházát, és pusztítottam azt. 14 És a zsidó hithűségben sok kortársamat felülmúltam népem körében, minthogy fölöttébb buzgó rajongója voltam atyáim hagyományainak. 15 De amikor úgy tetszett annak, aki engem anyám méhétől fogva kiválasztott és kegyelme által elhívott, 16 hogy kinyilatkoztassa Fiát énbennem, hogy hirdessem őt a népek között, nem tanácskoztam testtel és vérrel. 17 Nem is mentem fel Jeruzsálembe azokhoz, akik előttem lettek apostolokká, hanem azonnal elmentem Arábiába, azután ismét visszatértem Damaszkuszba. 18 Majd három esztendő múlva felmentem Jeruzsálembe, hogy meglátogassam Kéfást, és nála maradtam tizenöt napig. 19 De az apostolok közül nem láttam mást, csak Jakabot, az Úr testvérét. 20 Amit pedig nektek írok, íme, Isten színe előtt mondom, hogy nem hazugság. 21 Azután elmentem Szíria és Kilikia vidékére. 22 Júdea keresztyén gyülekezetei azonban személy szerint nem ismertek engem. 23 Csupán ezt hallották: „Aki egykor üldözött minket, most hirdeti azt a hitet, amelyet valamikor pusztított.” 24 És dicsőítették énértem Istent.
Bibliaolvasó Kalauz – Czanik Péter igemagyarázata
Adjon Isten mindnyájunknak olyan megváltozott életet, hogy aki látja, Istent dicsőítse érte (24). Pál a keresztyén tanítást ismerhette azoktól, akikkel vitázott, akiket üldözött. Damaszkuszi élményében meggyőződhetett Jézus istenségéről, meghódolt előtte. Rögtön el is kezdte hirdetni a felismert Megváltót. Kezdetben háttérnek ott volt a damaszkuszi gyülekezet, ahol megkeresztelkedett. Amikor megjelenik Péternél, az már társként fogadja, nem tanítványként.
RÉ21 228
Zsoltárdicséret | 179 | Keresztyének, kik e földön lakoztok
„Mindig szeret a barát, de testvérré a nyomorúságban válik.” Péld 17
1 Jobb egy darab száraz kenyér ott, ahol békesség lakik, mint ha zsíros falatokkal van tele a ház, de veszekednek benne. 2 Az eszes szolga föléje kerül a haszontalan fiúnak, és a testvérekkel együtt osztozik az örökségben. 3 Az ezüsthöz tégely kell, az aranyhoz olvasztókemence, de a szívek vizsgálója az Úr. 4 A gonosztevő az álnok ajakra figyel, a hazug a gonosz nyelvre ügyel. 5 Aki gúnyolja a szegényt, Alkotóját gyalázza, és aki a veszedelemnek örül, nem marad büntetlen. 6 Az öregek koronája: az unokák, és a fiak ékessége: az atyák. 7 Nem illik a bolondhoz a választékos beszéd, de az előkelőhöz sem a hazug beszéd. 8 Drágakőnek véli ajándékát, aki adja, amellyel célt ér, bárhova forduljon is vele. 9 Aki szeretetre törekszik, fátyolt borít a vétekre, de aki folyton arról beszél, elszakad a barátjától. 10 Jobban megrendíti a dorgálás az értelmes embert, mint száz botütés az ostobát. 11 Csak pártütésre törekszik a rossz ember, de kegyetlen követet küldenek ellene. 12 Inkább a fiát vesztett medvével találkozzék az ember, mint egy ostobával, amikor megzavarodik. 13 Aki rosszal fizet a jóért, annak a házából nem távozik el a baj. 14 A viszály kezdete olyan, mint amikor megindul az árvíz, azért tartsd távol magad a perpatvartól, mielőtt kitör. 15 Aki igaznak mondja a bűnöst, és aki bűnösnek mondja az igazat: mindkettőjüket egyaránt utálja az Úr. 16 Mire jó a pénz az ostoba kezében? Vehet-e bölcsességet, akinek nincs esze? 17 Mindig szeret a barát, de testvérré a nyomorúságban válik. 18 Esztelen ember, aki kezet ad, és kezességet vállal a barátjáért. 19 A bűnt szereti, aki veszekedni szeret, és aki kérkedik, a saját romlását keresi. 20 Az álnok szívű embernek nem lesz jó vége, és a csalárd nyelvű bajba kerül. 21 Az ostoba bánatot okoz szülőjének, és nem tud örülni a bolondnak az apja. 22 A vidám szív a legjobb orvosság, a bánatos lélek pedig a csontokat is kiszárítja. 23 A bűnös elfogadja a megvesztegetést, és elferdíti az igazság ösvényét. 24 Az értelmes ember előtt ott van a bölcsesség, de az ostoba szeme a föld végén kalandozik. 25 Az ostoba fiú bosszantja apját, és keseríti anyját. 26 Nem való megbírságolni az igaz embert, és megverni az elöljárót, ha becsületes. 27 A tudós ember takarékoskodik beszédével, és aki értelmes, az higgadt lelkű. 28 Még az ostobát is bölcsnek gondolják, ha hallgat, és értelmesnek azt, aki csukva tartja a száját.
Az Ige mellett – Gaál Sándor igemagyarázata
(17) „Mindig szeret a barát, de testvérré a nyomorúságban válik.”
(Péld 17)
Emberi kapcsolatainkban változások állhatnak be. Olykor megromlanak ígéretes viszonyulások, más esetben pedig – legnagyobb csodálkozásunkra – életünket örvendeztető új kapcsolatok alakulnak, vagy a régiek elmélyülnek. Ma olyan fokozatváltást ad elénk a példabeszédek írója, amelynek a közegére kell figyelnünk: ez a nyomorúság. A sokat kerülgetett próbatétel. Az a nehéz élethelyzet, körülmény, amelyet kedvezőtlennek tartunk, mégis a kapcsolat elmélyülésének, tisztulásának a közege lehet. Egymást észrevenni, a másik mellé odaállni, egymás mellett áldozatvállalások árán is megmaradni az, ami barátból testvérré formál. A testvéri viszony pedig magasrendű kapcsolat. Azok élik és élvezik, akik együtt lehetnek a nehézségekben, együtt élik át az Úr erőközvetítését a próbákban, közösen élvezik az ő szabadítását. Keresztyén testvérnek lenni: minőségi kapcsolat. Ezen a napon Debrecenben református testvérek találkozója van. Azok örülhetnek egymásnak, akik próbákat álltak ki együtt, tudtak egymás küzdelmeiről, és közösen részt vállaltak egymás teherhordozásában is. Barátokból testvérekké lettek Jézus Krisztus megigazítást adó szenvedése által. Testvérnek lenni többet jelent barátkozásnál. És azt is: odafigyelünk az eligazító szóra, az egységes Református Egyház 2009-ben történt megalakulásakor elhangzott Igére: „Ne civakodjatok az úton.” (1Móz 45,24)
