„Ez az én Fiam, akit kiválasztottam, reá hallgassatok!” Lk 9,28–36
28 E beszédek után mintegy nyolc nappal Jézus maga mellé vette Pétert, Jánost meg Jakabot, és felment a hegyre imádkozni. 29 Imádkozás közben arca elváltozott, és ruhája fehéren tündöklött. 30 És íme, két férfi beszélt vele: Mózes és Illés, 31 akik dicsőségben megjelenve, élete végéről beszéltek, amelynek Jeruzsálemben kell beteljesednie. 32 Pétert és társait pedig elnyomta az álom. Amikor azonban felébredtek, látták az ő dicsőségét és azt a két férfit, akik ott álltak vele. 33 És amikor azok távozni akartak tőle, azt mondta Péter Jézusnak: Mester, jó nekünk itt lennünk, készítsünk három sátrat: neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet. Mert nem tudta, mit beszél. 34 Alighogy ezt kimondta, felhő támadt, és beárnyékolta őket. Nagyon megrémültek, amikor a felhőbe kerültek. 35 És hang hallatszott a felhőből: Ez az én Fiam, akit kiválasztottam, reá hallgassatok! 36 Amikor a hang hallatszott, Jézust egyedül találták. Ők pedig hallgattak, és azokban a napokban senkinek nem mondtak el semmit abból, amit láttak.
Bibliaolvasó Kalauz – Zila Péter igemagyarázata
Megrázó ebben a történetben, hogy a mi gondolataink mennyire nem közelítenek az Úréihoz. Miközben az „elit” tanítványok az Isten dicsőségének a közelségére vágytak, ott akartak maradni az Isten küldötteivel – aközben Mózes és Illés Jézust az élete legdöntőbb időszakára készítik fel. Milyen jó látni, hogy ennyire „kézzelfogható” az Isten dicsősége, amely vár ránk, ugyanakkor imádkozzunk azért, hogy a mi életünkben is megvalósuljon a hétköznapok küzdelmei felé tartva: csak Jézust lássuk egyedül (36).
RÉ21 445
A Teremtő Isten dicsérete | 792 | Atya Úr Isten
„Fejed fölött az ég olyan lesz, mint az érc…” 5Móz 28,15–48
15 De ha nem hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, ha nem tartod meg, és nem teljesíted minden parancsolatát és rendelkezését, amelyet ma megparancsolok neked, akkor rád szállnak mindezek az átkok, és kísérni fognak téged: 16 Átkozott leszel a városban, és átkozott leszel a mezőn. 17 Átkozott lesz kosarad és sütőteknőd. 18 Átkozott lesz méhed gyümölcse és földed termése, teheneid ellése és nyájaid szaporulata. 19 Átkozott leszel jártadban-keltedben. 20 Átkot, zűrzavart és fenyegető veszélyt bocsát rád az Úr minden vállalkozásodban, amelybe belefogsz, úgyhogy hamarosan elpusztulsz, és elveszel gonosz tetteid miatt, mert elhagytál engem. 21 Dögvészt ragaszt rád az Úr, míg ki nem pusztít arról a földről, ahova bemégy, hogy birtokba vedd azt. 22 Megver az Úr sorvadással, lázzal és gyulladással, forrósággal és szárazsággal, aszállyal és gabonarozsdával. Üldözni fognak, míg csak el nem pusztulsz. 23 Fejed fölött az ég olyan lesz, mint az érc, alattad a föld pedig olyan, mint a vas. 24 Eső helyett homokot és port ad földedre az Úr: az égből száll majd rád, míg csak el nem pusztulsz. 25 Vereséggel sújt téged az Úr ellenségeiddel szemben. Egy úton vonulsz föl ellenük, de hét úton menekülsz előlük. Elrettentő példa leszel a föld minden országának. 26 Holttested az ég összes madarának és a föld állatainak lesz az eledele, és nem lesz majd, aki elriassza őket. 27 Megver az Úr egyiptomi fekéllyel, keléssel, viszketegséggel és rühességgel, amelyekből nem tudsz kigyógyulni. 28 Megver az Úr tébollyal, vaksággal és elmezavarral. 29 Déli napfényben is tapogatózni fogsz, ahogyan a vak tapogatózik a homályban. Utaidon nem jársz szerencsével, sőt elnyomott és kifosztott leszel majd mindenkor, és nem segít rajtad senki. 30 Eljegyzel magadnak egy asszonyt, de más férfi közösül vele. Házat építesz, de nem te költözöl bele, szőlőt telepítesz, de nem te veszed hasznát. 31 Marhádat szemed láttára vágják le, de te nem eszel belőle, szamaradat elrabolják, és nem kerül vissza hozzád, juhaidat ellenségeidnek adják, és nem segít rajtad senki. 32 Fiaid és leányaid más nép hatalmába kerülnek, te meg csak nézed, és epekedsz utánuk mindennap, de nem tehetsz semmit. 33 Földed termését és mindazt, amiért fáradoztál, olyan nemzet eszi meg, amelyet nem ismersz, és mindig csak elnyomott és eltiport leszel. 34 Megtébolyodsz attól, amit szemeddel látnod kell. 35 Megver az Úr tetőtől talpig rosszindulatú fekélyekkel, a térdeden, a combodon, amelyekből nem tudsz kigyógyulni. 36 Elhurcoltat az Úr királyoddal együtt, akit magad fölé állítasz, egy olyan néphez, amelyet nem ismertél sem te, sem atyáid, és más, kőből és fából készült isteneket kell ott majd szolgálnod. 37 Elborzadva, példálózva, maró gúnnyal fognak emlegetni azok a nemzetek, amelyekhez elhajt majd téged az Úr. 38 Sok magot viszel ki a mezőre, de keveset takarítasz be, mert felfalja a sáska. 39 Szőlőskerteket ültetsz és művelsz, de bort nem iszol, szőlőt sem szedsz, mert megeszi a féreg. 40 Határaidon belül olajfáid lesznek mindenütt, de nem kened magad olajjal, mert lehullanak a bogyók. 41 Születnek fiaid és leányaid, de nem lesznek a tieid, mert fogságba kell menniük. 42 Minden fádat és termőfölded gyümölcsét megeszi a féreg. 43 A köztetek élő jövevény mindinkább föléd kerül, te pedig egyre alább hanyatlasz. 44 Ő fog neked kölcsönadni, nem te kölcsönzöl neki, ő lesz az úr, te pedig a szolga. 45 Rád szállnak mindezek az átkok, üldöznek és kísérni fognak téged, míg el nem pusztulsz, mert nem hallgattál Istenednek, az Úrnak a szavára, nem tartottad meg parancsolatait és rendelkezéseit, amelyeket megparancsolt neked. 46 Intő jel és csoda gyanánt lesznek azok rajtad és utódaidon mindenkor. 47 Nem szolgáltál Istenednek, az Úrnak örömmel és jó szívvel, amikor bőven volt mindened; 48 éhezve és szomjazva, meztelenül és mindenben szűkölködve szolgálod majd ezért ellenségeidet, akiket rád bocsát az Úr. Vasigát tesz a nyakadra, míg el nem pusztít téged.
Az Ige mellett – Hodossy-Takács Előd igemagyarázata
(23) „Fejed fölött az ég olyan lesz, mint az érc…” (5Móz 28,15–48)
Az engedetlenség kultúrája. Mintha tömegek rekedtek volna meg a kamaszos dac állapotában. Nem szeretünk engedelmeskedni. Gyengének tűnik az engedelmes ember, rosszabb esetben szolgalelkűnek. Keressük a nekünk szimpatikus, igényeinknek megfelelő barátot, társat, főnököt; aztán idővel ugyanilyen Isten után kezdünk vágyakozni. Keveset követeljenek tőlünk, sőt: fogadjanak el úgy, ahogy vagyunk. Az alacsony követelményszintre készségesen mondunk igent, idővel azonban megérezzük az elvárások nélkül megteremtett kapcsolatok gyengeségét. Leszállított igényekkel akarunk találkozni, kevés energia befektetésével próbáljuk megúszni életünk viharait, csakhogy az ímmel-ámmal, félgőzzel élt kapcsolatok gyenge köteléket eredményeznek. Isten szövetsége azonban döntést kíván, az Úr teljes engedelmességre hív. Elolvasva mai Igénket, elborzadunk: Isten képes lenne ennyi rosszat szabadítani engedetlenné váló népére? E szavakból a kinyújtott karral közeledő, áldani akaró Urat kell felismernünk. Ő mindent megtett értünk, és válaszul engedelmességet vár. Hálaadó szívvel köszönjük meg, hogy Isten súlyos szavakkal döbbent rá bennünket az engedetlenség, a félszívűség, a szövetségszegés következményeire.
