„az Úr mondta Dávidnak: Szolgámnak, Dávidnak a kezével szabadítom meg népemet” 2Sám 3
1 Hosszúra nyúlt a háború Saul háza és Dávid háza között. Dávid egyre jobban erősödött, Saul háza pedig egyre jobban gyengült. 2 Dávidnak Hebrónban ezek a fiai születtek: elsőszülöttje Amnón volt, a jezréeli Ahínóam fia, 3 a második Kiláb, Abígajilnak, a karmeli Nábál volt feleségének a fia, a harmadik Absolon, Maaká fia, aki Gesúr királyának, Talmajnak a leánya volt, 4 a negyedik Adónijjá, Haggít fia, az ötödik Sefatjá, Abítál fia, 5 a hatodik Jitreám, Eglának, Dávid feleségének a fia. Ezek születtek Dávidnak Hebrónban. 6 Míg a hadakozás tartott Saul háza és Dávid háza között, Abnér erősen kitartott Saul háza mellett. 7 De volt Saulnak egy Ricpá nevű másodfelesége, aki Ajjá leánya volt. Egyszer ezt mondta Ísbóset Abnérnak: Miért mentél be apám másodfeleségéhez?! 8 Abnér nagyon megharagudott Ísbóset szavai miatt, és ezt mondta: Hát a júdai kutyák feje vagyok én? Én hűségesen bánok apádnak, Saulnak a háza népével, rokonságával és híveivel, téged sem engedtelek Dávid kezébe jutni, te meg számon kéred bűnömet ezzel az asszonnyal? 9 Úgy segítse meg az Isten Abnért most és ezután is, hogy én is aszerint cselekszem, amit esküvel megígért Dávidnak az Úr: 10 Elveszem a királyságot Saul házától, és felállítom Dávid trónját Izráelben és Júdában Dántól Beérsebáig. 11 Ísbóset semmit sem mert felelni Abnérnak, mert félt tőle. 12 Követeket küldött azért Abnér Dávidhoz, hogy ezt mondják a nevében: Kié az ország? Köss velem szövetséget, én is veled leszek, és hozzád fordítom egész Izráelt. 13 Dávid ezt felelte: Jó, én szövetséget kötök veled. De egy dolgot kérek tőled: nem jelenhetsz meg előttem, ha el nem hozod Míkalt, Saul leányát, amikor eljössz, és megjelensz előttem. 14 Majd követeket küldött Dávid Ísbósethez, Saul fiához ezzel az üzenettel: Add ki nekem a feleségemet, Míkalt, akit száz filiszteus előbőrével jegyeztem el! 15 Ísbóset elküldött érte, és elvette Paltíéltól, a férjétől, Lajis fiától. 16 Vele ment a férje is Bahurímig, egyre csak siratva őt. Ott aztán ezt mondta neki Abnér: Eredj haza! Ő pedig hazatért. 17 Azután megbeszélést tartott Abnér Izráel véneivel, és ezt mondta: Már korábban is azt akartátok, hogy Dávid legyen a királyotok. 18 Most azért cselekedjetek! Hiszen az Úr mondta Dávidnak: Szolgámnak, Dávidnak a kezével szabadítom meg népemet, Izráelt a filiszteusoknak és minden ellenségének a hatalmából. 19 Azután a benjáminiakkal is beszélt Abnér. Majd elment Abnér Hebrónba, hogy Dáviddal is megbeszélje mindazt, amit Izráel és Benjámin egész háza jónak látott. 20 Amikor Abnér húsz emberével együtt megérkezett Dávidhoz Hebrónba, lakomát rendezett Dávid Abnérnak és embereinek. 21 Abnér ezt mondta Dávidnak: Elindulok és elmegyek, hogy idegyűjtsem egész Izráelt az én uram, királyom elé. Kössenek veled szövetséget, és légy király mindenütt, ahol csak kívánod. Ezzel elbocsátotta Dávid Abnért, és ő elment békével. 22 Amikor Dávid szolgái meg Jóáb megjöttek a portyából, sok zsákmányt hozva magukkal, Abnér már nem volt Dávidnál Hebrónban, mert elbocsátotta őt, és elment békével. 23 Amikor Jóáb és egész serege megérkezett, jelentették Jóábnak: Abnér, Nér fia itt járt a királynál, de ő elbocsátotta, és elment békével. 24 Jóáb bement a királyhoz, és megkérdezte: Mit tettél? Hiszen itt járt nálad Abnér! Miért bocsátottad el, hogy nyugodtan elmenjen?! 25 Ismerheted Abnért, Nér fiát! Csak azért jött ide, hogy rászedjen, hogy kiismerje hadmozdulataidat, és mindent megtudjon, amit tenni akarsz. 26 Ezzel Jóáb kiment Dávidtól. De követeket küldött Abnér után, akik a Szirá-kúttól visszahozták őt. Dávid azonban nem tudott erről. 27 Amikor Abnér visszatért Hebrónba, Jóáb félrevonta őt a kapuban, mintha titokban akarna vele beszélni, és ott hasba döfte. Így halt meg Aszáélnak, Jóáb testvérének a véréért. 28 Amikor ezt Dávid később meghallotta, kijelentette: Örökre ártatlan vagyok az Úr előtt országommal együtt Abnér, Nér fia vérének a kiontásában. 29 Szálljon ez Jóáb fejére és egész családjára: ne fogyjon ki Jóáb házából a folyásos, a kiütéses, a mankón járó, a fegyverrel legyilkolt és a kenyérben szűkölködő! 30 Azért gyilkolta meg Abnért Jóáb és testvére, Abísaj, mert az harc közben megölte testvérüket, Aszáélt Gibeónban. 31 Akkor Dávid ezt parancsolta Jóábnak és az egész hadinépnek: Szaggassátok meg a ruhátokat, öltözzetek zsákruhába, és gyászoljátok Abnért! Dávid király pedig ott ment a halottvivők mögött. 32 Így temették el Abnért Hebrónban. A király hangosan sírt Abnér sírjánál, és sírt az egész hadinép is. 33 A király ezzel az énekkel siratta el Abnért: Milyen gyalázatos halál jutott Abnérnak! 34 Nem volt megkötve kezed, lábad nem volt bilincsbe verve: úgy estél el, mint akit álnok emberek ejtettek el. Ekkor még jobban siratta őt az egész nép. 35 Még aznap eljött az egész nép, hogy étellel erősítsék Dávidot. Dávid azonban megesküdött: Úgy segítsen Isten most és ezután is, hogy napnyugtáig nem eszem sem kenyeret, sem semmi mást! 36 Amikor megtudta ezt az egész nép, helyeselte, ahogyan helyeselte az egész nép mindazt, amit a király tett. 37 És megértette az egész nép, egész Izráel, hogy nem volt köze a királynak Abnér, Nér fia meggyilkolásához. 38 A király ezt mondta szolgáinak: Tudjátok meg, hogy ma nagy fejedelem esett el Izráelben! 39 Én ugyan már fölkent király vagyok, de gyenge; ezek az emberek, Cerújá fiai hatalmasabbak nálam. De megfizet az Úr a gonosztevőnek a maga gonoszsága szerint!
Bibliaolvasó Kalauz – Kun Ágnes Anna igemagyarázata
Saul és Dávid háza között egyre hosszabbá vált a háború, de mivel Dávid végig az Úrral volt, így ő egyre jobban gyarapodott. Még Abnér is, aki korábban megtagadta, és nem vette figyelembe Isten szándékait, végül elismerte, hogy az „Úr Dávid kezével szabadítja meg népét”, ezért szövetséget ajánlott. Míkal visszaadásával a két ház közötti kapcsolat helyreállítása volt a cél. Dávid egyre közelebb került ahhoz, hogy beteljesedjenek Isten ígéretei. Nekünk is így kell mindig bíznunk az Ő szavában.
RÉ21 827 RÉ 36
Ének az eljövendőkről | 626 | Fenn a mennyben az Úr
„Én ültettem, Apollós öntözött, de Isten adta a növekedést. Úgyhogy az sem számít, aki ültet, az sem, aki öntöz, hanem csak Isten, aki a növekedést adja.” 1Kor 3
1 Én tehát, testvéreim, nem szólhattam hozzátok úgy, mint lelki emberekhez, hanem csak úgy, mint testiekhez, mint Krisztusban kiskorúakhoz. 2 Tejjel tápláltalak titeket, nem kemény eledellel, mert még nem bírtátok volna el. Sőt még most sem bírjátok el, 3 mert még testiek vagytok. Amikor ugyanis irigység és viszálykodás van közöttetek, nem testiek vagytok-e, és nem emberi módon viselkedtek-e? 4 Ha az egyik ezt mondja: „Én Pálé vagyok”, a másik pedig azt: „Én Apollósé”, nem emberi módon beszéltek-e? 5 Hát ki az az Apollós, és ki az a Pál? Szolgák csupán, akik által hívőkké lettetek; mégpedig ki-ki úgy szolgál, ahogy megadta neki az Úr. 6 Én ültettem, Apollós öntözött, de Isten adta a növekedést. 7 Úgyhogy az sem számít, aki ültet, az sem, aki öntöz, hanem csak Isten, aki a növekedést adja. 8 Aki ültet és aki öntöz: egyek, és mindegyik a maga jutalmát kapja majd fáradozásához méltóan. 9 Mert mi Isten szolgálatában állunk, ti pedig Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok. 10 Az Istentől nekem adott kegyelem szerint, mint bölcs építőmester, alapot vetettem, de más épít rá. Vigyázzon azonban mindenki, hogyan épít rá. 11 Mert más alapot senki sem vethet a meglevőn kívül, aki Jézus Krisztus. 12 Azt pedig, hogy ki mit épít erre az alapra: aranyat, ezüstöt, drágakövet, fát, szénát vagy szalmát, 13 az a nap fogja világossá tenni, mivel tűzben jelenik meg, és akkor mindenkinek a munkája nyilvánvalóvá lesz; és hogy kinek mit ér a munkája, azt a tűz fogja próbára tenni. 14 Ha valakinek a munkája, amelyet ráépített, megmarad, jutalmat fog kapni; 15 de ha valakinek a munkája megég, kárt vall. Ő maga megmenekül ugyan, de úgy, mint aki tűzön ment át. 16 Nem tudjátok, hogy ti Isten temploma vagytok, és az Isten Lelke bennetek lakik? 17 Ha valaki Isten templomát beszennyezi, azt elpusztítja Isten, mert Isten temploma szent, és ez a templom ti vagytok. 18 Senki meg ne csalja önmagát! Ha valaki bölcsnek gondolja magát közöttetek ebben a világban, legyen bolonddá, hogy bölccsé lehessen. 19 E világ bölcsessége ugyanis bolondság Isten előtt. Mert meg van írva: „Saját ravaszságukkal fogja meg a bölcseket”, 20 aztán ez is: „Az Úr tudja, hogy a bölcsek gondolatai hiábavalók.” 21 Azért senki ne dicsekedjék emberekkel, mert minden a tietek; 22 akár Pál, akár Apollós, akár Kéfás, akár a világ, akár az élet, akár a halál, akár a jelenvalók, akár az eljövendők: minden a tietek. 23 Ti viszont Krisztuséi vagytok, Krisztus pedig Istené.
Az Ige mellett – Bella Péter igemagyarázata
(6–7) „Én ültettem, Apollós öntözött, de Isten adta a növekedést. Úgyhogy az sem számít, aki ültet, az sem, aki öntöz, hanem csak Isten, aki a növekedést adja.” (1Kor 3)
„Én XY prédikációi miatt vagyok hívő egyedül, mert őt hallgathattam!” „YZ könyvei voltak azok, amelyekben igazán megerősödött a hitem, nem tudok jobbat!” „Csak ZX módszere alapján tudtunk megújulást adni a gyülekezetnek!” Hányszor hallunk, mondunk ehhez hasonló mondatokat, tévesztjük el az okot és így a célt is abban, hogyan ad Isten fejlődést, növekedést! Fontos a jó szerszám, igen, de sokkal fontosabb az, aki azt az eszközt fogja, a megfelelő helyen és módon használva, ismerve azt a tárgyat, gyengeségeit és erősségeit egyaránt. Az, hogy Korinthusban erős gyülekezet volt, nem Apollós és nem Pál miatt lehetett. Ez még akkor is igaz, ha mindketten jól és hűséggel végezték a feladatukat. A világ igehirdetője sem tud hitet adni, legbölcsebb teológusa sem képes halálból életbe hívni, legnagyszerűbb misszionáriusa sem tud új gyülekezetet elindítani. Csakis Isten, aki maga válogatja a szolgáit és a szerszámait. És ahhoz, hogy Korinthus ott tartson, ahol, Pál és Apollós egyaránt kellett. Kijátszani egymás ellen, szembeállítani egymással Isten munkásait minden hangsúlyeltolódás ellenére is sátáni. Ebből is gyógyulnunk kell, nem elveszíteni szem elől Istent, aki ott van a hű szolgák mögött.
