„Ünnepeld, Júda, ünnepeidet...” Náh 2
1 Jön már a hegyeken az örömhírhozó, aki békességet hirdet! Ünnepeld, Júda, ünnepeidet, teljesítsd fogadalmaidat, mert nem gázol át rajtad többé a pusztító, teljesen megsemmisült! 2 Ostromló vonul ellened, Ninive! Őrizd az erődöt, figyeld az utat, öltözz fegyverbe, szedd össze minden erődet! 3 Visszaadja az Úr Jákób méltóságát, Izráel méltóságát, bár rablók rabolták ki őket, levagdalták ágaikat. 4 A vitézek pajzsa vörös, a katonák ruhája bíborszínű. Harci kocsijaik acélosan csillognak, amikor harcra készülnek, és fenyegetve rázzák a lándzsát. 5 Harci kocsik robognak az utcákon, fel-alá száguldoznak a tereken, ragyognak, mint a fáklyák, cikáznak, mint a villámok. 6 Felriadnak a parancsnokok, hanyatt-homlok rohannak, sietnek a várfalakra, de már áll az ostrom. 7 A folyam felőli kapuk föltárultak, a palota rémületbe esik. 8 A királynőt fogolyként hurcolják el, szolgálólányai keseregnek, mint a nyögő galambok, és mellüket verik. 9 Olyan lett Ninive, mint egy víztároló, amelynek elfolyt a vize. Álljatok meg, álljatok meg! – kiáltják, de senki sem fordul vissza. 10 Raboljatok ezüstöt, raboljatok aranyat! Határtalan sok a kincs, tömegével van mindenféle drága holmi! 11 Dúlás, pusztulás, felfordulás! Megdermed a szív, reszketnek a térdek, meggörnyed minden derék, minden arc elsápad. 12 Hová lett az oroszlánok tanyája, az oroszlánkölykök barlangja, ahová hazajárt nőstényéhez a hím oroszlán, ahol a kölykeivel lakott, és senki sem merte fölriasztani?! 13 Az oroszlán bőven szerzett zsákmányt kölykeinek, és öldökölt nőstényeinek, megtöltötte barlangjait zsákmánnyal, tanyáit pedig prédával. 14 De én most rád támadok – így szól a Seregek Ura –, és porrá égetem harci kocsijaidat! Oroszlánkölykeidet fegyver emészti meg, véget vetek zsákmányszerzésednek a földön, és nem hallatszik többé követeid szava.
Bibliaolvasó Kalauz – Bodnár Máté igemagyarázata
„Ünnepeld, Júda, ünnepeidet...” (1a). A vallásilag türelmetlen, elnyomó birodalom visszaszorulásával Isten népe fellélegezhet: ismét szabadon, örömmel és rettegés nélkül ülheti meg az Úrtól elrendelt ünnepnapjait. Micsoda örömhír ez nekik! És milyen megszégyenítő figyelmeztetés nekünk, akiket jelenleg semmilyen külső hatalom nem gátol meg abban, hogy megéljük a vasárnapokat, a közelgő böjti időszakot, a feltámadás szent ünnepét! Mi tudunk-e élni az ajándékba kapott békességgel, és teljesíteni fogadalmainkat?
RÉ21 36 RÉ 36
Jézus Krisztus messiási küldetése | 455 | Ó, Jézus, mi Üdvözítőnk
„Bizony, bizony, mondom nektek: aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem másfelől hatol be, az tolvaj és rabló…” Jn 10,1–5
1 Bizony, bizony, mondom nektek: aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem másfelől hatol be, az tolvaj és rabló; 2 de aki az ajtón megy be, az a juhok pásztora. 3 Neki ajtót nyit az őr, és a juhok hallgatnak a hangjára, a maga juhait pedig nevükön szólítja és kivezeti. 4 Amikor a maga juhait mind kivezeti, előttük jár, és a juhok követik, mert ismerik a hangját. 5 Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak tőle, mert az idegenek hangját nem ismerik.
Az Ige mellett – Hodossy-Takács Előd igemagyarázata
(1) „Bizony, bizony, mondom nektek: aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem másfelől hatol be, az tolvaj és rabló…” (Jn 10,1–5)
Jézus nevén nevezi a dolgokat. Aki besurran a juhok aklába, az nem érdeklődő, nem kereső: egyszerűen tolvaj. Ez persze példázat (6), mert Jézus nem biztonságtechnikai előadást tartott, hanem Isten választottairól beszélt. Ismerős kép ez, a Jézushoz mindenünnen sereglőket, csakúgy, mint a király nélkül maradó népet a Szentírás a pásztor nélküli juhokhoz hasonlítja (1Kir 22,17; Mk 6,34). Nekünk már idegen ez a gyönyörű biblikus kép. A mai kultúrában az egyéniség minden felett áll, csak az érték, ami elüt a többitől. Amikor rendezett nyájakban egy irányba haladó juhokat látunk, nem kívánjuk magunknak ezt a hasonlatot. „Én nem vagyok birka!” – húzza ki magát a büszke mai ember, és nem veszi észre, épp e magatartásával lesz olyan, mint mindenki más. Kálvin azt írta, hogy „senki sem önmagától lesz juh, hanem a mennyei kegyelem teszi azzá.” (Inst 3.22.10) Igen: az Isten nyájához tartozás a kegyelmi kiválasztás gyümölcse. A keresztyén ember olyan valaki, aki tudatosan döntött Krisztus mellett, és hódolni akar a Szentháromság Isten színe előtt a hívek seregében. Az ilyen ember érti ennek a bibliai képnek teljes szépségét.
