„...nem akarta, hogy valaki megtudja, mert tanította a tanítványait...” Mk 9,30–41
30 Onnan elindulva keresztülmentek Galileán, és nem akarta, hogy valaki megtudja, 31 mert tanította a tanítványait, és ezt mondta nekik: Az Emberfia emberek kezébe adatik, és megölik őt, de miután megölték, a harmadik napon feltámad. 32 Ők nem értették ezt a beszédet, de féltek megkérdezni őt. 33 Megérkeztek Kapernaumba, és amikor már otthon volt, megkérdezte tőlük: Miről vitatkoztatok útközben? 34 Ők azonban hallgattak, mert arról vitatkoztak egymás között az úton, hogy ki a legnagyobb. 35 Jézus ekkor leült, odahívta a tizenkettőt, és így szólt hozzájuk: Ha valaki első akar lenni, legyen mindenki között az utolsó és mindenki szolgája! 36 És kézen fogva egy kisgyermeket, közéjük állította, átölelte, és ezt mondta nekik: 37 Aki az ilyen kisgyermekek közül egyet is befogad az én nevemért, az engem fogad be; és aki engem befogad, az nem engem fogad be, hanem azt, aki engem elküldött. 38 János ezt mondta neki: Mester, láttunk valakit, aki a te nevedben űzött ki ördögöket, és igyekeztünk megakadályozni ebben, mert nem követ minket. 39 Jézus azonban ezt mondta: Ne akadályozzátok őt! Mert senki sem fog csodát tenni az én nevemben, hogy azután gyalázhasson engem, 40 mert aki nincs ellenünk, az mellettünk van. 41 Aki inni ad nektek egy pohár vizet azért, mert Krisztuséi vagytok, bizony mondom nektek, hogy el nem marad a jutalma.
Bibliaolvasó Kalauz – Bíró Botond igemagyarázata
„...nem akarta, hogy valaki megtudja, mert tanította a tanítványait...” (30–31). Jézus mindig figyelembe vette a hallgatóságát. A sok megfáradt, saját terheivel küszködő, olykor kíváncsi, máskor okoskodó ember szétaprózta a tanítványok figyelmét. „Mozgalmas” keresztelői istentisztelet, temetés utáni „gyászmisére” érkező emlékezők, ünnepi közvetítés a templomból, anyák napi műsor, és ki tudja még mi mindenben szolgálunk úgy, hogy tekintetbe kell vennünk a sokféle (jogos) igényt. Nem maguknak elrejtett, féltett élvezetekből akart Jézus kihagyni másokat, hanem a tanítványok hitének alapját szerette volna megerősíteni, amelyen szilárdan megáll majd szolgálatuk.
RÉ21 750 RÉ 431
Zsoltárdicséret | 196 | Dicsőült helyeken, mennyei paradicsomban
„azokat a városokat is kiépíttette Salamon, amelyeket Hírám adott Salamonnak, és izráelieket telepített oda.” 2Krón 8,1–11
1 Miután eltelt az a húsz esztendő, ameddig Salamon az Úr templomát és a maga palotáját fölépíttette, 2 azokat a városokat is kiépíttette Salamon, amelyeket Hírám adott Salamonnak, és izráelieket telepített oda. 3 Azután Salamon Hamát-Cóbá ellen vonult, és hatalmába kerítette. 4 Kiépíttette Tadmórt is a pusztában és mindazokat a raktárvárosokat, amelyeket Hamátban kezdett építeni. 5 Azután Felső-Bét-Hórónt és Alsó-Bét-Hórónt erődített városokká építtette ki várfalakkal, kapukkal és zárakkal. 6 Baalátot és az összes raktárvárost, amely Salamoné volt, a harci kocsik összes városát, a lovak városait és mindent, amit csak építeni kívánt Salamon, kiépíttetett Jeruzsálemben, a Libánonon és birodalma egész területén. 7 Mindazokat, akik a hettiták, az emóriak, a perizziek, a hivviek és a jebúsziak népéből megmaradtak, akik tehát nem Izráel közül valók voltak, 8 meg fiaikat, akik utánuk az országban megmaradtak, mert nem irtották ki őket Izráel fiai, Salamon kényszermunkásokká tette; azok még ma is. 9 Izráel fiai közül azonban senkit sem kényszerített Salamon rabszolgasorba az építkezéseken; ők harcosok voltak, vezérei, tisztjei meg harci kocsijainak és kocsihajtóinak a parancsnokai. 10 Salamon király helyőrségeinek a parancsnokai kétszázötvenen voltak, ezek álltak a hadinép élén. 11 Azután fölvitte Salamon a fáraó leányát Dávid városából abba a palotába, amelyet neki építtetett, mert ezt mondta: Ne lakjék a feleségem Izráel királyának, Dávidnak a palotájában, mert szent hely az, mivel oda került az Úr ládája.
Az Ige mellett – Vassné Baki Ilona igemagyarázata
(2) „azokat a városokat is kiépíttette Salamon, amelyeket Hírám adott Salamonnak, és izráelieket telepített oda.” (2Krón 8, 1–11)
Húsz évig tartó építkezések után Hírám visszaadta a Salamontól kapott városokat, amelyeket a tíruszi építőanyagokért, faanyagokért kapott. Lehet, hogy új üzleti megállapodást kötött a két király, de az 1Kir 9,10–14 szerint Tírusz királyának nem tetszett a kapott föld, nem nyerték el tetszését a városok, értéktelennek találta mindezeket. Salamon ezekből az értéktelenségekből raktárvárosokat és erődítményeket épített. A lenézett kicsiből és kevésből nagy és elég lesz, ha az Úr tartja kézben, ha ő megáldja – legyen szó városokról, földdarabról vagy kenyérről (Jn 6, 1–7). Salamon a fáraó lányát vette feleségül, és külön palotát épített neki, hogy a templomtól, a szövetségládától – a szent helytől – távol tartsa az idegen, pogány asszonyt. Akkor még ennyire óvta az Úr házának szentségét.
