„Ne félj, te...! Békesség neked! Légy erős, légy erős!” Dán 10,1–11,1
1 Círus perzsa király uralkodása harmadik évében kijelentést kapott Dániel, akit Baltazárnak is neveztek. Igaz ez a kijelentés, amely súlyos háborúkról szól. Ő figyelt a kijelentésre, és megértette a látomást. 2 Azokban a napokban én, Dániel, gyászoltam három egész héten át. 3 Ízletes ételt nem ettem, húst és bort nem vettem a számba, olajjal sem kentem meg magamat, míg el nem telt a három hét. 4 Az első hónap huszonnegyedikén a nagy folyamnak, a Tigrisnek a partján voltam. 5 Föltekintettem, és láttam egy gyolcsruhába öltözött férfit, akinek színarany öv volt a derekán. 6 Teste olyan volt, mint a drágakő, arca fénylett, mint a villám, szemei, mint az égő fáklyák. Karjai és lábai csillogtak, mint a fénylő réz, és beszéde oly hangos volt, mint a tömeg zúgása. 7 Egyedül én, Dániel, láttam ezt a látomást. A férfiak, akik velem voltak, nem látták a látomást, mert nagy rémület fogta el őket; elmenekültek és elrejtőztek. 8 Én magamra maradva láttam ezt a nagy látomást, de engem is elhagyott az erőm, belesápadtam, és nem tudtam az erőmet összeszedni. 9 Hallottam hangos beszédét, és amikor hangos beszédét meghallottam, ájultan roskadtam arcommal a földre. 10 Ekkor megérintett egy kéz, és fölsegített térdeimre és tenyereimre. 11 Ezt mondta nekem: Dániel, akit az Isten kedvel! Figyelj arra, amit neked mondok, és állj fel, mert neked hoztam üzenetet! Amikor így szólt hozzám, reszketve felálltam. 12 Majd ezt mondta nekem: Ne félj, Dániel, mert az első naptól fogva, hogy rászántad magad a dolgok megértésére, megalázkodva Istened előtt, meghallotta szavadat Isten, és én a te szavaid miatt jöttem. 13 A perzsa birodalom vezére ugyan utamat állta huszonegy napig, de Mihály, az egyik legfőbb vezér segítségemre jött. Ezért kellett ott maradnom a perzsa birodalomban, 14 de most megjöttem, és elmondom neked, hogy mi fog történni népeddel az utolsó napokban; mert ez a látomás is arról az időről szól. 15 Miközben így beszélt hozzám, lehajtottam a fejemet, és némán hallgattam. 16 Ekkor egy emberhez hasonló lény megérintette ajkamat. Én pedig kinyitottam a számat, és így kezdtem beszélni az előttem állóhoz: Uram, a látomás alatt annyira elfogott a fájdalom, hogy nem tudtam erőmet összeszedni. 17 De uram, hogyan is merne a te szolgád beszélni veled, ó, uram! Még most sincs semmi erőm, és a lélegzetem is elállt. 18 Akkor ismét megérintett az az emberhez hasonló lény, és hogy bátorságot öntsön belém, 19 ezt mondta: Ne félj te, akit az Isten kedvel! Békesség neked! Légy erős, légy erős! Amikor így beszélt hozzám, megerősödtem, és ezt mondtam: Beszélj, uram, mert megerősítettél engem! 20 Azután így szólt: Tudod-e, miért jöttem hozzád? Nekem most újra harcolnom kell Perzsia vezérével, és miután végeztem vele, a görögök vezére következik. 21 De előbb elmondom neked, hogy mi van megírva az igazság könyvében. Senki sincs, aki velem tartana azok ellen, csak Mihály, a ti vezéretek.
1 Mert én is mellette álltam a méd Dárius uralkodásának első évében: erősítettem és támogattam.
Bibliaolvasó Kalauz – Bölcsföldi András igemagyarázata
Dániel látomásában egy csodálatos lénnyel találkozik, akinek jelenlétében elnémul, elerőtlenedik, fájdalmat érez, még a lélegzete is eláll. A félelmetes találkozásból megerősítő kapcsolat lesz. Az a csoda, hogy a vele való találkozás mindig megerősítő számunkra, még akkor is, ha úgy kezdődik, mint Dániel mennyei látomása. Isten érintése gyógyító, biztató. Megerősít ma téged is ezekkel a szavakkal: „Ne félj, te...! Békesség neked! Légy erős, légy erős!” (19).
RÉ 305 RÉ21 392
Adventi ének | 389 | Kitárom előtted szívem
„Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket megtérésre.” Lk 5,27–32
27 Ezután kiment, és meglátott egy Lévi nevű vámszedőt a vámszedő helyen ülni. Így szólt hozzá: Kövess engem! 28 Az otthagyott mindent, felkelt, és követte őt. 29 Lévi nagy vendégséget rendezett neki a házában. Nagy sokaság volt ott, vámszedők és mások, akik velük együtt telepedtek asztalhoz. 30 A farizeusok és a közülük való írástudók pedig zúgolódtak, és ezt mondták tanítványainak: Miért esztek és isztok a vámszedőkkel és bűnösökkel együtt? 31 Jézus így válaszolt nekik: Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. 32 Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket megtérésre.
Az Ige mellett – Kádár Ferenc igemagyarázata
(32) „Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket megtérésre.” (Lk 5,27–32)
Adventi időben érdemes jobban odafigyelni Jézusnak azokra a tanításaira, amelyekben jövetelének céljáról beszél. Jézus a bűnösökért jött, őket hívja megtérésre. Jézus Léviért, a vámszedőért jött, aki bűnös, önző életű és megvetett volt, de meghallotta az Úr hívó szavát, megtért, és megváltozott az élete. Kinyílt a szíve és házának ajtaja: nagy vendégséget készített. Megjelentek a farizeusok és írástudók is, a magukat igaznak tartók, és mindjárt méltatlankodnak is, hogy miért ül a Mester vámszedőkkel és bűnösökkel egy asztalhoz. Erre válaszol Jézus, hogy ő nem az igazakat hívja. De vannak-e igazak? Nyilván nincsenek, ahogy az igéből tudjuk: „Nincsen igaz ember egy sem…” (Zsolt 14,2k; Róm 3,10). Egyszerű a képlet: ha magamat igaznak tartom, akkor nincs szükségem Jézusra. Minden egyéb esetben ott van ő, és hív megtérésre, új életre. Az Úr türelmes pedagógiája a magukat igaznak tartókat nem szégyeníti meg, egyszersmind előttük is nyitva hagyja az önvizsgálat és megtérés útját. Annak belátását, hogy csak „egyéb eset” van, tehát mindnyájan bűnösök vagyunk, akiknek nincsen saját igazságunk (vö.: Fil 3,9). Urunk, add, hogy ma sok bűnös gyermeked hallja meg hívásodat!
