„… házasodjanak meg, mert jobb házasságban élni, mint égni.” 1Kor 7,1–16
1 Amiről pedig írtatok, arra ezt válaszolom: jó a férfinak asszonyt nem érinteni. 2 A paráznaság miatt azonban mindenkinek legyen saját felesége, és minden asszonynak saját férje. 3 A férj teljesítse kötelességét felesége iránt, hasonlóan a feleség is a férje iránt. 4 A feleség nem ura a maga testének, hanem a férje; ugyanúgy a férj sem ura a maga testének, hanem a felesége. 5 Ne fosszátok meg magatokat egymástól, legfeljebb közös megegyezéssel egy időre, hogy szabaddá legyetek az imádkozásra, de azután legyetek ismét együtt, nehogy megkísértsen a Sátán titeket azáltal, hogy képtelenek vagytok magatokon uralkodni. 6 Ezt pedig engedményként mondom, nem parancsként. 7 Szeretném, ha minden ember úgy volna, mint én magam is; viszont mindenkinek saját kegyelmi ajándéka van Istentől: kinek így, kinek amúgy. 8 A nem házasoknak és az özvegyeknek pedig ezt mondom: jó nekik, ha úgy maradnak, mint én is. 9 Ha azonban nem tudják magukat megtartóztatni, házasodjanak meg, mert jobb házasságban élni, mint égni. 10 A házasoknak pedig nem én parancsolom, hanem az Úr, hogy az asszony ne váljon el a férjétől. 11 Ha azonban elválik, maradjon házasság nélkül, vagy béküljön ki férjével! A férj se bocsássa el feleségét! 12 A többieknek pedig én mondom, nem az Úr: ha egy testvérnek hitetlen felesége van, aki kész vele élni, ne bocsássa el! 13 És ha egy asszonynak hitetlen férje van, aki kész vele élni, ne hagyja el a férjét! 14 Mert a hitetlen férj meg van szentelve hívő felesége által, a hitetlen feleség pedig hívő férje által; különben gyermekeitek is tisztátalanok volnának, így azonban szentek. 15 Ha pedig a hitetlen házastárs válni akar, váljék el, nincs szolgaság alá vetve a hívő férj vagy a hívő feleség az ilyen esetekben. Mert arra hívott el minket az Isten, hogy békességben éljünk. 16 Mert mit tudod te, asszony, vajon megmentheted-e a férjedet? Vagy mit tudod te, férfi, vajon megmentheted-e a feleségedet?
Bibliaolvasó Kalauz – Kun Ágnes Anna
Pál apostol a házasság szentségére hívja fel a figyelmünket. A Biblia tanítása szerint a házasság kizárólagos. A házasfelek nincsenek alávetve egymásnak, egyik fél sem ura vagy szolgája a másiknak. Szerelmükben eggyé válnak, miközben mindketten a saját kegyelmi ajándékukkal gazdagítják kapcsolatukat, s próbálnak mindent megadni a másiknak, amire lehetőségük adódik. Ez nagyon modern felfogás egy olyan korban, mikor a nőket leginkább szolgasorban tartották. A keresztyén házaséletben az egymás iránti hűségen, megbecsülésen és tiszteleten van a hangsúly.
RÉ 35 RÉ21 35 • IÉ Mt 5,17–20 • Zsolt 35
Zsoltárdicséret | 189 | Mely igen jó légyen az egyenesség
Heti zsoltárének | 35 | Perelj, Uram, perlőimmel
„… építsünk magunknak várost és tornyot…” 1Móz 11
1 Az egész földnek egy nyelve és egyféle beszéde volt. 2 Amikor útnak indultak keletről, Sineár földjén egy völgyre találtak, és ott letelepedtek. 3 Azt mondták egymásnak: Gyertek, vessünk téglát, és égessük ki jól! És a tégla lett az építőkövük, a földi szurok pedig a habarcsuk. 4 Azután ezt mondták: Gyertek, építsünk magunknak várost és tornyot, amelynek teteje az égig érjen; és szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész föld színén! 5 Az Úr pedig leszállt, hogy lássa azt a várost és tornyot, amelyet az emberek építettek. 6 Akkor ezt mondta az Úr: Most még egy nép ez, és mindnyájuknak egy a nyelve. De ez csak a kezdete annak, amit tenni akarnak. És most semmi sem gátolja őket, hogy véghezvigyék mindazt, amit elterveznek. 7 Gyerünk, menjünk le, és zavarjuk ott össze a nyelvüket, hogy ne értsék egymás nyelvét! 8 Így szélesztette szét őket onnan az Úr az egész föld színére, és abbahagyták a város építését. 9 Ezért nevezték azt Bábelnek, mert ott zavarta össze az Úr az egész föld nyelvét, és onnan szélesztette szét őket az Úr az egész föld színére. 10 Ez Sém nemzetsége: Sém százéves volt, amikor Arpaksadot nemzette, két évvel az özönvíz után. 11 Arpaksad születése után Sém ötszáz évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat. 12 Arpaksad harmincöt éves volt, amikor Selahot nemzette. 13 Selah születése után Arpaksad négyszázhárom évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat. 14 Selah harmincéves volt, amikor Hébert nemzette. 15 Héber születése után Selah négyszázhárom évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat. 16 Héber harmincnégy éves volt, amikor Peleget nemzette. 17 Peleg születése után Héber négyszázharminc évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat. 18 Peleg harmincéves volt, amikor Reút nemzette. 19 Reú születése után Peleg kétszázkilenc évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat. 20 Reú harminckét éves volt, amikor Szerúgot nemzette. 21 Szerúg születése után Reú kétszázhét évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat. 22 Szerúg harmincéves volt, amikor Náhórt nemzette. 23 Náhór születése után Szerúg kétszáz évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat. 24 Náhór huszonkilenc éves volt, amikor Tárét nemzette. 25 Táré születése után Náhór száztizenkilenc évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat. 26 Táré hetvenéves volt, amikor Abrámot, Náhórt és Háránt nemzette. 27 Ez Táré nemzetsége: Táré nemzette Abrámot, Náhórt és Háránt. Hárán nemzette Lótot. 28 Hárán meghalt még apja életében a szülőföldjén, Úr-Kaszdímban. 29 Abrám és Náhór megházasodtak: Abrám feleségének Száraj volt a neve, Náhór feleségének pedig Milká volt a neve: ő Háránnak, Milká apjának és Jiszká apjának volt a leánya. 30 Száraj azonban meddő volt, nem volt gyermeke. 31 Táré fogta fiát, Abrámot és Lótot, fiának, Háránnak a fiát és menyét, Szárajt, fiának, Abrámnak a feleségét, és elindult velük Úr-Kaszdímból, hogy Kánaán földjére menjen. Eljutottak Háránig, és ott letelepedtek. 32 Táré kétszázöt éves volt, amikor meghalt Háránban.
Az Ige mellett – Hodossy-Takács Előd
(4) „… építsünk magunknak várost és tornyot…” (1Móz 11)
A történet kezdete látszólag ideális viszonyokat tükröz: egyetértésben dolgoznak együtt az emberek. Az idill azonban hamar megbomlik, mikor egy hatalmas migráció során az embertömeg áramlik előre, és egy letelepedésre alkalmasnak látszó területen kultúrát akarnak teremteni (2). Itt a minden különbséget elfedni próbáló birodalom gondolata jelenik meg, ami semmit nem változott az évezredek során: itt vagyunk, és azt csinálunk, amit akarunk! Ismerős ez a gondolkozás nekünk is. Csakhogy az emberiség gőgös törekvései végül mindig elbuknak. Huszonegyedik századi nyelvre fordítva ez egy pozitív történet lenne, mert itt minden együtt van, amit a ma gazdasága értéknek tart: határokat feszegető cél, gördülékeny kommunikáció, innováció – hisz rájöttek: ha nincs kő, csinálni kell mesterséges követ, téglát (3). Dicsőséges program ez, valóban. Aztán Isten aláereszkedik, és az egész meglehetősen szánalmassá válik. A világraszóló nagy cél megvalósítása az Úr szemében olyasmi, amit csak leszállva lehet szemügyre venni, és közben halkan mintha azt mondaná: ember, már megint sokat gondoltál magadról. Mi mindenre képesek vagyunk? Ugyan már! Előbb-utóbb Isten alászáll, hogy lássa, mivel próbálkoznak teremtményei odalenn. Már megint.