„Egy Eutikhosz nevű ifjú pedig... az álomtól elnehezülve leesett a harmadik emeletről, úgyhogy holtan szedték fel. Pál lement, ráborult, átölelte... ” ApCsel 20,7–12
7 A hét első napján pedig, amikor összegyűltünk, hogy megtörjük a kenyeret, Pál tanította őket, és mivel másnap már el akart utazni, a tanítást egészen éjfélig meghosszabbította. 8 Sok lámpás volt abban a felső szobában, ahol együtt voltunk. 9 Egy Eutikhosz nevű ifjú pedig, aki az ablakban ült, mély álomba merült, mivel Pál sokáig tanított, és az álomtól elnehezülve leesett a harmadik emeletről, úgyhogy holtan szedték fel. 10 Pál lement, ráborult, átölelte, és ezt mondta: Ne zajongjatok, mert a lelke benne van. 11 Azután felment, megtörte a kenyeret, evett, és még sokáig, egészen virradatig beszélt hozzájuk, majd útnak indult. 12 A fiút pedig élve hozták fel, és egészen megvigasztalódtak.
Bibliaolvasó kalauz – Fekete Károly igemagyarázata
„Egy Eutikhosz nevű ifjú pedig... az álomtól elnehezülve leesett a harmadik emeletről, úgyhogy holtan szedték fel. Pál lement, ráborult, átölelte... A fiút pedig élve hozták fel, és egészen megvigasztalódtak” (9–12). Eutikhosz nevének jelentése: szerencsés. Egy váratlan szerencsétlenség azonban majdnem keresztülhúzta ezt az életprogramot. De össze akarta zúzni Pál tróászi krisztushirdetését is, meg az úrvacsorai közösség erejét is. Ember- és igegyilkosság egy csapásra. Az utolsó szó azonban mégiscsak a feltámadott Krisztus életre ölelő erejéé lett.
RÉ 500 MRÉ 290
„Vegyétek ezt fontolóra, tanácskozzatok és beszéljétek meg!” Bírák 19,11–30
11 Amikor Jebúsznál voltak, és már nagyon későre járt az idő, azt mondta a szolga az urának: Gyerünk, térjünk be ide, a jebúsziak városába, és szálljunk meg benne! 12 Az ura azonban ezt mondta neki: Ne térjünk be idegen városba, ahol nem izráeliek laknak; menjünk tovább Gibeáig! 13 Majd ezt mondta a szolgájának: Igyekezzünk lakott helyre érni, és szálljunk meg Gibeában vagy Rámában! 14 Továbbmentek tehát, és épp akkor ment le a nap, amikor a benjámini Gibea mellett voltak. 15 Akkor befordultak, hogy bemenjenek oda, és megszálljanak Gibeában. Bementek és leültek a város terén, de senki sem fogadta be őket a házába éjszakára. 16 Végre egy öregember jött este a mezei munkából. Ez az ember Efraim hegyvidékéről származott, és jövevényként élt Gibeában, annak a helynek a lakói pedig benjáminiak voltak. 17 Amikor fölnézett az öregember, és meglátta az úton levő embert a város terén, megkérdezte: Honnan jössz, és hová mész? 18 Ő azt felelte neki: Átutazóban vagyunk a júdai Betlehemből Efraim hegyvidékének a szélére, mert odavaló vagyok. A júdai Betlehemben jártam, és most az Úr házához megyek, de senki sem fogad be engem a házába. 19 Pedig szalmánk és abrakunk is van a szamarainknak, van kenyerünk és borunk is magamnak, szolgálóleányodnak és ennek a legénynek, aki szolgáddal van; nincs szükségünk semmire. 20 Ekkor azt mondta az öregember: Békesség neked! Amire csak szükséged van, az az én gondom. Csak itt ne maradj a téren éjszakára! 21 És elvezette a házához, abrakot adott a szamaraknak, azután megmosták a lábukat, majd ettek és ittak. 22 Miközben ők jól érezték magukat, a város férfiai, elvetemült emberek, körülvették a házat, az ajtóhoz tódultak, és ezt mondták annak az öregembernek, a házigazdának: Hozd ki azt a férfit, aki a házadba jött, hadd háljunk vele! 23 Akkor kiment hozzájuk az az ember, a házigazda, és ezt mondta nekik: Ugyan, testvéreim, ne tegyetek rosszat! Hiszen az én házamba jött ez a férfi, ne kövessetek hát el ilyen gyalázatos dolgot! 24 Itt van az én hajadon leányom meg a férfi másodfelesége. Kihozom őket, erőszakoskodjatok azokkal, és tegyetek velük, amit jónak láttok; de ezzel a férfival ne kövessetek el ilyen gyalázatos dolgot! 25 A férfiak azonban nem akartak hallgatni rá. Ezért fogta az az ember a másodfeleségét, és kivitte hozzájuk az utcára. Azok pedig egész éjjel vele háltak, és erőszakoskodtak vele reggelig, és csak pirkadatkor engedték el. 26 Reggelre kelve megjött az asszony, de összeesett annak az embernek a háza előtt, akinél az ura volt. Ott feküdt elterülve, amíg kivilágosodott. 27 Reggel fölkelt az ura, kinyitotta a ház ajtaját, és kijött, hogy útra keljen. Akkor látta, hogy az asszony, a másodfelesége ott fekszik összerogyva a ház bejáratánál, kezeit a küszöbre nyújtva. 28 A férfi így szólt hozzá: Kelj föl, és menjünk! De ő nem válaszolt. Ekkor föltette őt a szamárra, útnak indult, és hazament. 29 Hazaérve kést vett elő, fogta a másodfeleségét, a testét tizenkét darabra vágta, és szétküldte Izráel egész területére. 30 Aki csak látta, ezt mondta: Nem történt ilyen, és nem látott még senki ehhez foghatót azóta, hogy feljöttek Izráel fiai Egyiptomból, mind a mai napig. Vegyétek ezt fontolóra, tanácskozzatok, és beszéljétek meg!
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(30) „Vegyétek ezt fontolóra, tanácskozzatok és beszéljétek meg!” (Bírák 19,11–30)
Úgy olvasom ezeket a fejezeteket is, mint Isten Igéjét, imádságos tisztelettel és alázattal. A Bírák könyvéről szóló egyes kommentárok a függeléknek nevezett záró fejezetek magyarázatát egyszerűen kihagyják. Bizony, bennem is felvetődött a kérdés: Mi építőt lehet találni ezekben a fejezetekben? Lehet, nagyon is lehet épülni ezekből a fejezetekből is: Isten építő figyelmeztetése szól itt hozzánk, amely egy olyan szabad világban, amelyben mi élünk, még hangsúlyosabb.
Ez az egész, súlyos történet azzal kezdődik, hogy egy lévita – Isten szolgája – vett magának egy másodfeleséget (19,1). Itt az elején már elromlott valami, az Isten eredeti gondolatához képest (1Mózes 2,18). Ahol pedig engedetlenné leszünk az Úrral szemben, ott lavinaként zúdul ránk a bűn és a nyomorúság, és maga alá temet mindent. A másodfeleség paráznává lett, a lévita mégis utánament (19,1–10). Az Efraimba hazafelé vezető úton a benjámini Gibeában szálltak meg, ahol elvetemült, hitvány emberek laktak, akik meg akarták „ismerni” az éjszakára befogadott vendéget, elsősorban a lévita férfit. A lévita ekkor a másodfeleségét vitte ki hozzájuk. Milyen kapcsolat kötötte a lévitát a másodfeleségéhez? Az asszony belehalt az erőszakba. A lévita hazaérve, rettenetes módon fejezi ki bosszúvágyát, amikor hadba hívta egész Izráelt Benjamin törzse ellen, mindazért, ami történt; mintha őneki semmi része nem lett volna ebben a rettenetben… (11–30)
Mindez Isten népével történt, azon belül egy templomszolga a lesújtó történet főszereplője. Még a szentíró is megfogalmazza, hogy nem látott senki még ilyet, mióta Izráel fiai kijöttek Egyiptomból (30). Hóseás említi Gibea vétkét, amely hasonló Sodoma vétkéhez (1Mózes 19,1–9): „Mélységesen megromlottak, mint egykor Gibeában. De nem feledkezik meg bűnükről az Úr, megbünteti őket vétkeik miatt.” (Hóseás 9,9) Ennek nyomán hangzik a mai Ige üzenete: „Vegyétek ezt fontolóra, tanácskozzatok és beszéljétek meg!” (30) Vagyis, tartsunk bűnbánatot, mert annyi bűn és nyomorúság terhel bennünket, az Isten népén belül is! Aztán valljuk meg ezt egymásnak; mindenki a maga bűnét, és nem a másik bűnét maszatolva. Mindez az Úr színe előtt történjék, az Ő krisztusi kegyelmébe kapaszkodva, aki egyedül adhat bűnbocsánatból fakadó megtisztulást, mennyei erőt, hogy el se kezdjük azt, ami nem kedves az Úrnak, ami hiteltelenné tesz, ami megront, és ezáltal botránnyá lesz a világ számára is.
Ez a felszólítás imádságra hív! Urunk, annyira gyors, pörgős életet élünk, tele ingerrel, kísértéssel, idő hiányában gondolkozásra sincs időnk. Urunk, őrizd meg a lépteinket, hogy azok közül valamelyik nehogy a hitvány és nyomorult út első lépése legyen, bármilyen tekintetben is. Urunk, őrizz meg bennünket a Te megtartó, üdvözítő közelségedben, hogy hiteles tanúk lehessünk. Köszönjük, hogy már meghallgattál minket!