„…ahogyan én szerettelek titeket” Jn 13,31–35
31 Amikor Júdás kiment, így szólt Jézus: Most dicsőült meg az Emberfia, és az Isten dicsőült meg őbenne; 32 ha pedig az Isten dicsőült meg benne, az Isten is megdicsőíti majd őt önmagában, sőt azonnal megdicsőíti őt. 33 Gyermekeim, még egy kis ideig veletek vagyok: kerestek majd engem, és ahogyan megmondtam a zsidóknak, hogy ahova én megyek, oda ti nem jöhettek, most nektek is ezt mondom. 34 Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást! 35 Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.
Bibliaolvasó kalauz – Pecsuk Ottó igemagyarázata
„…ahogyan én szerettelek titeket” (34). Micsoda lehetetlen végrendelet ez! Úgy szeressük egymást, ahogyan Jézus szeretett minket, tanítványait? De hiszen ez képtelenség! Jézus többször is megmutatta, hogy a valódi szeretet, amellyel az Atya szeret és amellyel ő is felénk fordult, a megbocsátásban lesz nyilvánvalóvá. Nem látványos szeretet-bizonyítékokra, fogadkozásokra és drága ajándékokra van szükség, hanem az „elengedésre”, egymás elhordozására a mindennapokban.
RÉ 395 MRÉ 477
„Örömünnep legyen az ötvenedik esztendő.” 3Mózes 25,1–34
1 Azután így beszélt Mózeshez az Úr a Sínai-hegyen: 2 Szólj Izráel fiaihoz, és mondd meg nekik: Amikor bementek arra a földre, amelyet nektek adok, legyen nyugalma a földnek is az Úr nyugalomnapjához hasonlóan. 3 Hat éven át vesd be meződet, és hat éven át mesd meg szőlődet, és takarítsd be azok termését. 4 De a hetedik esztendőben legyen teljes nyugalma a földnek, az Úr nyugalomnapjához hasonlóan. Meződet ne vesd be, és szőlődet ne mesd meg. 5 Ami az aratás után kihajtott, azt ne arasd le, és metszetlen szőlőd fürtjeit ne szedd le. A nyugalom esztendeje legyen ez a föld számára. 6 De ami egyebet a föld a nyugalma idején terem, legyen a táplálékotok: neked, szolgádnak és szolgálóleányodnak, a nálad tartózkodó napszámosnak és idegennek 7 meg jószágodnak és a földeden élő vadállatoknak; minden, amit terem, legyen az eledeletek. 8 Számolj azután hét nyugalomévet, azaz hétszer hét esztendőt, úgyhogy a hét nyugalomév ideje negyvenkilenc esztendő legyen. 9 Akkor fúvasd meg a harsogó kürtöt a hetedik hónap tizedikén, az engesztelés napján fúvasd meg a kürtöt országszerte. 10 Szenteljétek meg az ötvenedik esztendőt, és hirdessetek felszabadulást az ország minden lakosának. Legyen az nektek örömünnep: hadd jusson hozzá újra mindenki a birtokához, és hadd térjen vissza mindenki a nemzetségéhez. 11 Örömünnep legyen számotokra az ötvenedik esztendő! Ne vessetek és ne arassátok le, ami az aratás után kihajtott; a metszetlen szőlőt ne szüreteljétek le! 12 Mert örömünnep az, tartsátok szentnek. A mezőről egyétek annak termését. 13 Az örömnek ebben az esztendejében jusson hozzá újra mindenki a birtokához. 14 Ha eladsz honfitársadnak valamit, vagy vásárolsz valamit honfitársadtól, ne csapjátok be egymást! 15 Az örömünnep évét követő esztendők száma szerint vásárolj honfitársadtól, az pedig a termő esztendők száma szerint adjon el neked. 16 Ha több esztendő van hátra, többet fizess érte, ha kevesebb van hátra, kevesebbet fizess, hiszen az évek számának megfelelő termést adja el neked. 17 Ne csapjátok be honfitársatokat! Féld Istenedet! Én, az Úr vagyok a ti Istenetek. 18 Teljesítsétek rendelkezéseimet, tartsátok be törvényeimet, és teljesítsétek azokat! Akkor biztonságban lakhattok azon a földön, 19 a föld pedig megadja gyümölcsét, ehettek jóllakásig, és biztonságban lakhattok rajta. 20 Ha pedig azt kérdeznétek: Mit eszünk a hetedik esztendőben, ha nem vetünk, és a termésünket nem takarítjuk be? 21 Én majd rátok árasztom áldásomat a hatodik esztendőben, és három esztendőre való fog teremni. 22 Amikor a nyolcadik esztendőben vetni fogtok, még a régi termésből ehettek egészen a kilencedik évig, amíg beérik annak a termése, a régiből ehettek majd. 23 A földet senki se adja el véglegesen, mert enyém a föld, ti csupán jövevények és betelepültek vagytok nálam. 24 Ezért az egész országban, ami a birtokotokban van, tegyétek visszaválthatóvá a földet. 25 Ha testvéred elszegényedik, és elad a birtokából, akkor álljon elő a megváltója, a legközelebbi rokona, és váltsa ki azt, amit a testvére eladott. 26 Ha pedig valakinek nincs megváltója, de ő maga szert tesz annyira, amennyi elegendő a visszaváltáshoz, 27 számítsa le az eladás óta eltelt esztendőket, a fennmaradó értéket pedig térítse meg annak, akinek eladta, és a birtoka szálljon vissza rá. 28 De ha nincs neki annyi, amennyit vissza kellene fizetnie, akkor maradjon az eladott föld a vevőnél az örömünnep évéig. Az örömünnepen azonban legyen ismét az övé a birtoka. 29 Ha valaki lakóházat ad el egy fallal körülvett városban, legyen az visszaváltható az eladástól számítva egy teljes évig: ennyi ideje legyen visszaváltani. 30 De ha nem váltják vissza egy teljes év elteltéig, akkor a kőfallal körülvett városban levő ház véglegesen a vevőé lesz nemzedékről nemzedékre, nem válik szabaddá az örömünnepen sem. 31 A falvakban, amelyek nincsenek kőfallal körülvéve, a házakat a mezei földekhez kell számítani: legyenek visszaválthatók, és váljanak szabaddá az örömünnepen. 32 A léviták városaiban, az ő birtokukban levő városokban a házak legyenek bármikor visszaválthatók a léviták számára. 33 De ha a léviták közül nem is váltja vissza magának valaki, akkor is váljék szabaddá az eladott ház az örömünnepen az ő birtokukban levő városban. Mert a léviták városaiban levő házak az ő birtokuk Izráel fiai között. 34 A városaikhoz tartozó mezőket azonban nem adhatják el, mert az örökre az ő birtokuk.
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(11) „Örömünnep legyen az ötvenedik esztendő.” (3Mózes 25,1–34)
Az Isten által nekünk ajándékozott nyugalom az Ő ajándékaként jelenik meg az életünkben. Itt ugyan törvényként, rendelkezésként olvasunk erről, de Isten parancsainak betartása mindig megajándékozza az embert.
Ez a nyugalom nekünk adatik minden hetedik napon. Ez a nyugalom kibontakozik minden hetedik évben, az úgynevezett szombatévben. Ez a nyugalom érvényesül minden hétszer hét, azaz negyvenkilenc esztendő utáni ötvenedik évben. A szombatévben még a földet sem művelték meg, pihenni hagyták (1–7). Az ötvenedik évben pedig átélték a nagy örömünnepet, az elengedés esztendejét (8–22). Ilyenkor mindenkire visszaszállt időközben eladott birtoka, jeleként annak, hogy a föld, és minden vagyon valójában az Úré, az nem sajátítható ki senki által végleg (23). Az örömünnep évében térítés nélkül visszakapta mindenki eredeti tulajdonát; ilyenkor felszabadították azt, aki eladósodott… (25,41) Isten nem engedi meg azt, hogy mindent és mindenkit határtalanul kiszipolyozzunk.
Az örömünnep éve annak a nagy szabadulásnak az előlege, amelyben Isten elengedi sokféleképpen tönkrement életünk minden adósságát, és visszaadja eredeti „tulajdonunkat”, az élet teljességét. A nyugalom éve kiteljesedik az örök életben, és hit által már itt van bennünk, közöttünk, hiszen Jézus Krisztus meghalt és feltámadott. Van minek örülni!