„Mit tudsz, amit mi nem tudunk?” Jób 15
1 Megszólalt a témáni Elífáz, és ezt mondta: 2 Szólhat-e a bölcs, ha tudása légből kapott, és csak keleti széllel fújta fel magát? 3 Érvelhet-e haszontalan beszéddel és semmit érő szavakkal? 4 Te már az istenfélelmet is semmibe veszed, adós maradsz a hódolattal Isten színe előtt. 5 A bűn tanítja erre a szádat, és a ravaszkodók nyelvét választottad. 6 Saját szád nyilvánít bűnössé, nem én, és az ajkaid vallanak ellened. 7 Talán te születtél először az emberek között, és előbb keletkeztél a halmoknál? 8 Talán kihallgattad Isten tanácskozását, és magadhoz ragadtad a bölcsességet? 9 Mit tudsz, amit mi nem tudunk? Ugyan mihez értesz, amire ne volnánk képesek? 10 Ősz is meg öreg is akad közöttünk, jóval idősebb apádnál. 11 Kevésnek tartod Isten vigasztalását és a hozzád szelíden szóló beszédet? 12 Miért ragadtattad el magad, és miért villognak szemeid, 13 hogy szabadjára engeded Isten ellen dühödet, és ily szavakat ejtesz ki a szádon? 14 Hogyan lehetne tiszta a halandó, és igaz ember az, ki asszonytól született? 15 Hiszen még szentjeiben sem bízhat, a menny sem elég tiszta a szemében. 16 Mennyivel kevésbé az utálatos és romlott ember, aki úgy issza az álnokságot, mint a vizet! 17 Tanítalak téged, hallgass rám, mert amit tapasztaltam, azt beszélem el, 18 amit bölcsek hirdettek, nem titkolva azt, ami atyáiktól való. 19 Egyedül nekik adatott ez az ország, és közöttük nem járt idegen. 20 Egész életében gyötrődik a bűnös, az erőszakos ember évei meg vannak számlálva. 21 Minden hang rémíti, ami fülébe jut, béke idején tör rá a pusztító. 22 Maga sem hiszi, hogy elkerülheti a sötétséget, mert fegyver leselkedik rá. 23 Kenyér után bolyong, hogy merre találna. Tudja, hogy nem kerüli el a sötétség napját. 24 Szorongató szükség ijesztgeti, erőt vesz rajta, mint rohamozó király, 25 mert Isten ellen nyújtotta ki kezét, a Mindenhatóval szemben hősködött. 26 Leszegett fejjel rohant ellene, szegekkel sűrűn kivert pajzsával. 27 Mivel zsír fedi az arcát, és háj rakódott a tomporára, 28 pusztulásra szánt városokban lakott, házakban, ahol nem szabad lakni, mert romhalmazzá lesznek. 29 Nem gazdagodik meg, nem marad meg vagyona, és nem hajlik földig a kalásza. 30 Nem kerüli el a sötétséget, hajtásait hőség szárítja el, Isten lehelete messze elsodorja. 31 Ne bízzék hiábavalóságban, mert csalódik: hiábavalóságot kap helyette cserébe. 32 Időnap előtt vége lesz, ágai nem zöldellnek tovább, 33 úgy jár, mint a szőlő, amely ledobja az éretlen szemeket, és mint az olajfa, amely elhullatja virágát. 34 Mert az elvetemültek közössége terméketlen, és tűz emészti meg a vesztegetéssel szerzett sátrakat. 35 Nyomorúságot fogannak, és bajt fognak majd szülni; méhükben csalódás érlelődik.
Bibliaolvasó kalauz – Kun Ágnes Anna
A barátok, akik eddig hol szép szóval, hol tanácsokkal beszéltek Jób lelkére, most, hogy Jób szavait ellenségesnek vélték, támadólag lépnek fel. Elífáz kétségbe vonja az istenfélelmét, az Isten iránti odaadását. Rásüti a bűnös ember pecsétjét, és a gazdag, gonosz emberekhez hasonlítja, akik a felfuvalkodottság, a gőg, a hatalom, az Isten elleni lázadás jelképei voltak. Mikor mi úgy véljük, hogy a másik nem ért velünk egyet, mi is könnyen átbillenünk a túlsó oldalra, és ahelyett, hogy értő szívvel figyelnénk a társunkra, könnyen ragasztjuk rá saját arroganciánk bélyegét, pedig lehet, hogy csak meg kellene hallanunk jajszavát.
RÉ 111 MRÉ 111
„…hallok a te hitedről és szeretetedről…” Filemon 1–7
1 Pál, Krisztus Jézus foglya és Timóteus, a testvér Filemonnak, szeretett testvérünknek és munkatársunknak, 2 Appiának, a mi testvérünknek, Arkhipposznak, a mi bajtársunknak és a házadban levő gyülekezetnek: 3 Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. 4 Hálát adok mindenkor az én Istenemnek, amikor megemlékezem rólad imádságaimban, 5 mert hallottam az Úr Jézusba vetett hitedről és a szentek iránt tanúsított szeretetedről, 6 és imádkozom azért, hogy a hitünkben való közösséged eljuttasson téged mindannak a jónak a megismerésére, amely Krisztusért van bennünk. 7 Szeretetedben sok örömünk és vigasztalásunk volt, mert a szentek szíve felüdült általad, testvérem.
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(5) „…hallok a te hitedről és szeretetedről…” (Filemon 1–7)
Mit hallanak, tapasztalnak a hitünkről és a szeretetünkről mások? A hit egyértelműen a Jézus Krisztusba vetett hit, ebből következő krisztusi, tevékeny szeretet (5). Nagy nyomorúságban vagyunk manapság a hitvallást illetően.
Filemon hitvalló hitéről és szeretetéről akkor is hallhattak, és ma is hallhatunk arról. Filemon előkelő nemes ember volt Kolosséban. Pál szolgálata nyomán Filemon, családjával együtt megismerhette Jézus Krisztust (19). Filemon felesége, Appia, jelentős szerepet játszott a gyülekezetben. Fiúk, Arkhipposz, a gyülekezet diakónusaként szolgált (Kolossé 4,17). A keresztyén gyülekezeti összejöveteleket Filemon házában tartják Kolosséban (2).
Pál hite és szeretete vezette hitre Filemont (19). Pál hite is hitvalló hit volt, még a fogságában is. Pál, a levél írásakor fogságban volt. Ez a fogság bizonnyal nem a római fogsága lehetett, hiszen ebben a levélben utalást olvasunk arra, hogy Pál hamarosan szeretné meglátogatni Filemont (22). Pál három fogságáról tudunk: a római, a cézáreai és az efezusi fogságáról. Róma és Cézárea nagyon messze esik Kolossétól. Ezért a Filemon levél kapcsán ma is Pál apostol efezusi fogságára gondolnak, hiszen innen Kolossé könnyebben elérhető, a távolság 180 km.
Pál hálát ad Filemon hitéért és szeretetéért. Pál hálaadása azt hirdeti, hogy a Jézus Krisztusba vetett hit mindenestől Isten ajándéka, noha emberi eszközökön keresztül jut el hozzánk az evangélium, mint ahogy ez Filemonhoz Pál apostolon keresztül jutott el (4–5). Miért van az, hogy egy névlegesen még keresztyén kultúrában, már alig lehet hitvalló módon szólni az Úrról? Egy interjúban is – ha az nem egy belterjes, egyházi interjú, amit csak az egyházi emberek követnek nyomon – azonnal leállítják az embert, ha erről kezd el szólni. A hit ajándék, és nagyon megfogyatkozott most ez az ajándék közöttünk.
Filemon hite tevékeny szeretetben mutatkozott meg, mert a Jézus Krisztusba vetett hit mindig tevékeny szeretetben ölt testet. Ez a szeretet mutatkozott meg abban, hogy Filemon befogadta házába az ottani gyülekezetet, ezzel előkelő, neves emberként is, hitvalló módon, felvállalta a keresztyénség ügyét. Az apostol megköszöni ezt, hiszen az ottani szenteknek sok örömük, felüdülésük és vigasztalásuk volt Filemon hitvalló, krisztusi szeretete által (7). Igen, a megtért ember felüdíti, örömre hangolja, megvigasztalja a mellette élő embertársát; legalább a Jézus Krisztusban testvérét! Miként állunk ezzel?
Filemonnak azonban most egészen konkrétan vizsgáznia kell a krisztusi szeretetből. Pál imádkozik Filemonért, mielőtt a konkrét kérést előhozná, hogy Filemon ebben is krisztusian vizsgázhasson (6). Itt ugyanis egy konkrét kérdésről, egy konkrét közösségi, társadalmi kérdésről van szó, a rabszolgaság kérdéséről. Erről, majd holnap szólunk. Bizony, a Jézus Krisztusba vetett hitünk mindig a tevékeny szeretetben vizsgázik, mégpedig konkrét élethelyzetekben, egészen bonyolult, emberileg szinte megoldhatatlan közösségi, társadalmi kérdésekben. Gyakran elvérzünk itt. Urunk, irgalmazz!
Mit hallanak, tapasztalnak a hitünkről és a szeretetünkről mások?