„Hát a júdai kutyák feje vagyok én?” 2Sám 3,1–21
1 Hosszúra nyúlt a háború Saul háza és Dávid háza között. Dávid egyre jobban erősödött, Saul háza pedig egyre jobban gyengült. 2 Dávidnak Hebrónban ezek a fiai születtek: elsőszülöttje Amnón volt, a jezréeli Ahínóam fia, 3 a második Kiláb, Abígajilnak, a karmeli Nábál volt feleségének a fia, a harmadik Absolon, Maaká fia, aki Gesúr királyának, Talmajnak a leánya volt, 4 a negyedik Adónijjá, Haggít fia, az ötödik Sefatjá, Abítál fia, 5 a hatodik Jitreám, Eglának, Dávid feleségének a fia. Ezek születtek Dávidnak Hebrónban. 6 Míg a hadakozás tartott Saul háza és Dávid háza között, Abnér erősen kitartott Saul háza mellett. 7 De volt Saulnak egy Ricpá nevű másodfelesége, aki Ajjá leánya volt. Egyszer ezt mondta Ísbóset Abnérnak: Miért mentél be apám másodfeleségéhez?! 8 Abnér nagyon megharagudott Ísbóset szavai miatt, és ezt mondta: Hát a júdai kutyák feje vagyok én? Én hűségesen bánok apádnak, Saulnak a háza népével, rokonságával és híveivel, téged sem engedtelek Dávid kezébe jutni, te meg számon kéred bűnömet ezzel az asszonnyal? 9 Úgy segítse meg az Isten Abnért most és ezután is, hogy én is aszerint cselekszem, amit esküvel megígért Dávidnak az Úr: 10 Elveszem a királyságot Saul házától, és felállítom Dávid trónját Izráelben és Júdában Dántól Beérsebáig. 11 Ísbóset semmit sem mert felelni Abnérnak, mert félt tőle. 12 Követeket küldött azért Abnér Dávidhoz, hogy ezt mondják a nevében: Kié az ország? Köss velem szövetséget, én is veled leszek, és hozzád fordítom egész Izráelt. 13 Dávid ezt felelte: Jó, én szövetséget kötök veled. De egy dolgot kérek tőled: nem jelenhetsz meg előttem, ha el nem hozod Míkalt, Saul leányát, amikor eljössz, és megjelensz előttem. 14 Majd követeket küldött Dávid Ísbósethez, Saul fiához ezzel az üzenettel: Add ki nekem a feleségemet, Míkalt, akit száz filiszteus előbőrével jegyeztem el! 15 Ísbóset elküldött érte, és elvette Paltíéltól, a férjétől, Lajis fiától. 16 Vele ment a férje is Bahurímig, egyre csak siratva őt. Ott aztán ezt mondta neki Abnér: Eredj haza! Ő pedig hazatért. 17 Azután megbeszélést tartott Abnér Izráel véneivel, és ezt mondta: Már korábban is azt akartátok, hogy Dávid legyen a királyotok. 18 Most azért cselekedjetek! Hiszen az Úr mondta Dávidnak: Szolgámnak, Dávidnak a kezével szabadítom meg népemet, Izráelt a filiszteusoknak és minden ellenségének a hatalmából. 19 Azután a benjáminiakkal is beszélt Abnér. Majd elment Abnér Hebrónba, hogy Dáviddal is megbeszélje mindazt, amit Izráel és Benjámin egész háza jónak látott. 20 Amikor Abnér húsz emberével együtt megérkezett Dávidhoz Hebrónba, lakomát rendezett Dávid Abnérnak és embereinek. 21 Abnér ezt mondta Dávidnak: Elindulok és elmegyek, hogy idegyűjtsem egész Izráelt az én uram, királyom elé. Kössenek veled szövetséget, és légy király mindenütt, ahol csak kívánod. Ezzel elbocsátotta Dávid Abnért, és ő elment békével.
Bibliaolvasó kalauz – Futó Zoltán igemagyarázata
„Hát a júdai kutyák feje vagyok én?” (8). Sértődtél már meg arra, akinek igaza volt veled szemben? Kötöttél már szövetséget olyannal, akit nem sokkal előbb még utálva lenéztél – csak mert így hozta az érdeked? Fordítottál már dacból hátat olyan ügynek, amely mellett addig teljes erővel kiálltál? Abnér ilyen előzményekkel esküdött hűséget Dávidnak. Ki vagy mi mozgat téged ebben a világban? Jézus Krisztus előtti tiszta lélekkel és indulattal készülsz-e tenni mindent a mai napon? Úr Jézus, könyörülj rajtunk!
RÉ 495 MRÉ 277
„Mindenki abban maradjon meg Isten előtt, testvéreim, amiben elhívatott.” 1Korinthus 7,17–24
17 Egyébként mindenki éljen úgy, ahogy az Úr adta neki, ahogy az Isten elhívta: így rendelkezem minden más gyülekezetben is. 18 Körülmetélten hívatott el valaki? Ne tüntesse el! Körülmetéletlenül hívatott el valaki? Ne metélkedjék körül! 19 Sem a körülmetélkedés, sem a körülmetéletlenség nem ér semmit, egyedül Isten parancsolatainak a megtartása fontos. 20 Mindenki maradjon abban a hivatásban, amelyben elhívatott. 21 Rabszolgaként hívattál el? Ne törődj vele! Ha viszont szabaddá lehetsz, inkább élj azzal! * 22 Mert az Úrban elhívott rabszolga az Úr felszabadítottja, hasonlóan a szabadként elhívott a Krisztus rabszolgája. 23 Áron vétettetek meg: ne legyetek emberek rabszolgái! 24 Mindenki abban maradjon meg Isten előtt, testvéreim, amiben elhívatott.
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(24) „Mindenki abban maradjon meg Isten előtt, testvéreim, amiben elhívatott.” (1Korinthus 7,17–24)
Abban legyünk hűségesek, amibe az Úr állított bennünket (24). A meglévő állapotban, az adott külső keretek között kell az Isten dicsőségére élni és szolgálni ebben a világban, megelégedve az Úrtól kapott lehetőségeinkkel és tehetségünkkel. Pál azt hangsúlyozza, hogy a hívő ember ne siessen előre a maga helyéről, hanem a meglévőben igyekezzen helytállni. A keresztyénség nem vallásos forradalom. Aki a kevésen hű, azt sokra bízzák majd (Máté 25,21). Nem az emberi igyekezet és erőlködve törekvő akarás ajándékoz többet, hanem az adott helyen való hűség. Mert nem azé, aki akarja… (Róma 9,16)
Ez Pál korában nemcsak keresztyénségünk külső jegyeire, hanem a társadalmi viszonyokra is vonatkozott (17–21). Úgy tűnik, hogy az apostol az aktuális kérdésekkel szemben közömbösen konzervatív. Valóban, az éppen aktuális kérdések a következő időszakban már a múlt temetőjében végzik. Megnézve egy napilapot, akár a közelmúltból, már csak a történészek számára izgalmas, mert közben annyit változott a világ, hogy új kérdések izgatnak bennünket, amelyek egy évtized múlva már nem érdekesek, legfeljebb csak a jelent kialakító összefüggések okán… Pált az örök evangélium izgatta, Jézus Krisztus, aki mindig ugyanaz (Zsidókhoz írt levél 13,8), és akinek állandósága újjászüli a jelent: a rabszolgát szabaddá, a szabadot rabszolgává teszi, miközben mindenki marad a helyén. Csak ez a megoldás! (22–23)
Egy szempontot azonban vegyünk még figyelembe! Pál apostol Jézus Krisztus visszajövetelét még a saját nemzedéke idejére várta. Így érthető: addig még ki lehet bírni. Az Úr eljövetelének időpontját azonban nem tudjuk. Egy életen át várni a jobbra, rabszolgaként? Keresztyén, testvéri közösségben ez nem volt probléma. Ám pogány környezetben, a megtért rabszolgának, élete végig benne szenvedni ebben az állapotban, már más kérdés. De nézzük meg a másik oldalról a problémát! Semmit nem változik a világ, legfeljebb a kiszolgáltatottság és a nyomor elszenvedői változnak, ha változnak. Megtérés kell, Jézus Krisztus kell (Jelenések 22,20), új ég és új föld kell! (2Péter 3,13)