„A hozzáértő emberek vezetésével elkészítették a hajlékot…” 2Móz 36
1 Becalél és Oholíáb mindazokkal a hozzáértő emberekkel együtt, akiknek bölcsességet és értelmet adott az Úr, hogy el tudják készíteni a szentély különböző istentiszteleti eszközeit, készítsék el azokat egészen úgy, ahogyan megparancsolta az Úr! 2 Hívatta tehát Mózes Becalélt és Oholíábot és mindazokat a hozzáértő embereket, akiknek bölcsességet adott az Úr, mindenkit, akit szíve arra indított, hogy jelentkezzen a munka elvégzésére. 3 Ezek átvették Mózestől mindazokat a felajánlott dolgokat, amelyeket Izráel fiai hoztak a szentély istentiszteleti eszközeinek az elkészítéséhez. De továbbra is vittek minden reggel felajánlásokat Mózeshez. 4 Eljöttek mindazok a hozzáértő emberek, akik a szentély különféle eszközein dolgoztak, mindenki otthagyva a maga munkáját, amelyen éppen dolgozott, 5 és ezt mondták Mózesnek: Többet hordott össze a nép, mint amennyi szükséges azokhoz az istentiszteleti eszközökhöz, amelyek elkészítését megparancsolta az Úr. 6 Ekkor Mózes parancsára kihirdették a táborban: Se férfi, se asszony ne készítsen már semmit felajánlásként a szentély számára! Így kellett a népnek elrendelni, hogy ne hozzon több adományt. 7 Mert elég volt az anyag az egész munka elvégzéséhez, sőt még maradt is. 8 A hozzáértő emberek vezetésével elkészítették a hajlékot tíz sátorlapból: sodrott lenfonálból, kék és piros bíborból meg karmazsin fonálból, művészi módon beleszőtt kerúbokkal készítették azokat. 9 Egy-egy sátorlap hossza huszonnyolc könyök, egy-egy sátorlap szélessége pedig négy könyök volt. Egyforma volt a mérete mindegyik sátorlapnak. 10 Öt sátorlapot fűztek össze egymással, majd a másik öt sátorlapot is összefűzték egymással. 11 Azután készítettek kék bíbor hurkokat az egyik sátorlap szegélyén az összefűzésnél. Ugyanilyeneket készítettek a másik sátorlap szegélyén is, azon a végén, ahol összefűzték. 12 Ötven hurkot készítettek az egyik sátorlapon, és ötven hurkot készítettek annak a másik sátorlapnak a szegélyén is, amelyet hozzáfűztek. A hurkok egymással szemben voltak. 13 Készítettek ötven aranykapcsot, és ezekkel a kapcsokkal rögzítették egymáshoz a sátorlapokat. Így állt össze a hajlék. 14 Azután készítettek sátorlapokat kecskeszőrből sátortetőnek a hajlék fölé: tizenegy ilyen sátorlapot készítettek. 15 Egy sátorlap hossza harminc könyök volt, a sátorlap szélessége pedig négy könyök volt. Egyforma volt a mérete a tizenegy sátorlapnak. 16 Összefűztek öt sátorlapot külön, és hat sátorlapot is külön. 17 Készítettek ötven hurkot az egyik sátorlapnak arra a végére, ahol összefűzték, és ötven hurkot készítettek a másik sátorlapnak arra a szélére is, ahol összefűzték. 18 Készítettek ötven rézkapcsot a sátortető összefűzésére, hogy egy egész legyen. 19 Készítettek még egy takarót is a sátorra vörösre festett kosbőrből, és arra még egy takarót delfinbőrből. 20 Készítettek a hajlékhoz felállítható deszkákat is akáciafából. 21 A deszkák hossza tíz könyök volt, a deszkák szélessége pedig másfél könyök. 22 Mindegyik deszkának két csapja volt, amelyek összekötötték egyiket a másikkal. Így készítették el a hajlék mindegyik deszkáját. 23 Így készítették el a hajlék deszkáit: húsz deszkát tettek a déli oldalra dél felé. 24 Készítettek negyven ezüsttalpat a húsz deszka alá, két talpat mindegyik deszka alá a két csapnak megfelelően. Minden egyes deszka alatt két talp volt a két csapnak megfelelően. 25 A hajlék másik oldalára, az északi oldalra is húsz deszkát készítettek. 26 Ezeknek is negyven ezüsttalpa volt, két talp volt az egyik deszka alatt, és két talp volt a másik deszka alatt is. 27 Nyugat felől, a hajlék hátuljára is készítettek hat deszkát. 28 Készítettek két-két deszkát a hajlék két hátsó sarkára. 29 Ezek párosával voltak egymás mellett, aljuktól a tetejükig szorosan összefogva, egészen a karikáig. Így csinálták mindkettőnél, mindkét saroknál. 30 Nyolc deszka volt tehát ezüsttalpakkal, összesen tizenhat talppal: két-két talp volt mindegyik deszka alatt. 31 Készítettek reteszeket is akáciafából: ötöt a hajlék egyik oldalának a deszkáihoz, 32 öt reteszt a hajlék másik oldalának a deszkáihoz, és öt reteszt a hajlék hátuljának a deszkáihoz a nyugati oldalon. 33 Elkészítették a középső reteszt is, hogy középen rögzítse a deszkákat, egyik végétől a másik végéig. 34 A deszkákat bevonták arannyal, és aranyból készítették a karikákat a reteszek kengyeleiként. Bevonták arannyal a reteszeket is. 35 Azután elkészítették a kárpitot kék és piros bíborból, karmazsin fonálból és sodrott lenfonálból: művészi módon beleszőtt kerúbokkal készítették azokat. 36 Készítettek hozzá négy akáciafa oszlopot, és bevonták arannyal. A rajta levő kampók is aranyból voltak. És öntöttek hozzájuk négy ezüsttalpat. 37 Készítettek függönyt a sátor bejáratára kék és piros bíborból, karmazsin fonálból és sodrott lenfonálból, művészi módon kihímezve, 38 ehhez pedig öt oszlopot kampókkal együtt. Az oszlopfőket és összekötőiket bevonták arannyal; a hozzájuk való öt talp rézből készült.
Bibliaolvasó kalauz – Kádár Ferenc igemagyarázata
„A hozzáértő emberek vezetésével elkészítették a hajlékot..." (8). A szent hajlék készítése kivételesen összetett feladat, mesteri munka volt. Istenáldotta tehetség, készség és szívbeli indíttatás kellett hozzá. Akikben ezek megvoltak, azokat nevezi az ige hozzáértő embereknek. Az Úr háza körül ma is van tennivaló. Sose végezzük fél szívvel, hozzá nem értéssel e munkát. Tehetségünket és lelki ajándékainkat állítsuk mindig Urunk szolgálatába!
RÉ 270 MRÉ 400
„És íme…” Máté 27,51–66
51 És íme, a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt, a föld megrendült, és a sziklák meghasadtak. 52 A sírok megnyíltak, és sok elhunyt szentnek feltámadt a teste. 53 Ezek kijöttek a sírokból, és Jézus feltámadása után bementek a szent városba, és sokaknak megjelentek. 54 Amikor pedig a százados és akik vele őrizték Jézust, látták a földrengést és a történteket, nagyon megrémültek, és így szóltak: Bizony, Isten Fia volt ez! 55 Volt ott sok asszony is, akik távolról figyelték mindezt. Ezek Galileából követték Jézust, hogy szolgáljanak neki. 56 Közöttük volt a magdalai Mária és Mária, Jakab és József anyja, valamint Zebedeus fiainak anyja. 57 Amikor beesteledett, eljött egy Arimátiából való gazdag ember, név szerint József, aki maga is tanítványa volt Jézusnak. 58 Elment Pilátushoz, és elkérte Jézus holttestét. Akkor Pilátus megparancsolta, hogy adják ki neki. 59 József elvitte a holttestet, tiszta gyolcsba göngyölte, 60 és elhelyezte a maga új sírjába, amelyet a sziklába vágatott. A sír bejáratához egy nagy követ hengerített, és elment. 61 Ott volt pedig a magdalai Mária és a másik Mária, akik a sírral szemben ültek. 62 Másnap pedig, szombaton, összegyűltek a főpapok és a farizeusok Pilátusnál, 63 és így szóltak: Uram, eszünkbe jutott, hogy ez a csaló még életében ezt mondta: Három nap múlva feltámadok! 64 Ezért parancsold meg, hogy őrizzék a sírt a harmadik napig, nehogy tanítványai odamenjenek, és ellopják őt, azután azt mondják a népnek: Feltámadt a halottak közül! Ez az utóbbi csalás rosszabb lenne az előzőnél. 65 Pilátus azonban ezt válaszolta: Van őrségetek, menjetek, őriztessétek ti, ahogyan tudjátok! 66 Ők pedig elmentek, lepecsételték a követ, és őrséggel őriztették a sírt.
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(51) „És íme…” (Máté 27,51–66)
JÉZUS HALÁLA – II.
– 1. „Íme”, ez a görögben a „látni” ige felszólító módja: odanézz, odafigyelj! Akkor használja ezt a kifejezést a Biblia, amikor Isten cselekszik; amikor az emberi „vízszintest” metszi az isteni „függőleges”. Ezt a kifejezést olvassuk Jézus születésekor is: „…íme, hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz: Üdvözítő született ma nektek…” (Lukács 2,10–11) Jézus halálát olyan jelek kísérték, amelyek annak bizonyságai, hogy Jézus Krisztus halála megváltó halál; amely egyikünk halálához sem hasonlítható, bármilyen megrendítő is legyen egy-egy halálesemény.
– 2. A templom kárpitja, amely a szentek szentjét, Isten színének, jelenlétének helyét eltakarta a bűnös ember elől, felülről az aljáig kettéhasadt (51): van út az ember számára az Istenig, megtisztulhatunk, megállhatunk az Úr színe előtt. Végre megérkeztünk, hazaértünk, újra a helyünkön vagyunk, ahol „jó” nekünk: az Úr előtt. Eddig „kint kiszolgáltatva vacogtunk”, most „bent védetten melegszünk”.
– 3. A föld megrendült, a sziklák meghasadtak (51). Bizony, Jézus Krisztus halála kezdete a világ újjáteremtésének, melynek nyomán Isten új eget és új földet teremt. Ebben az új világban nem lesz semmi gonosz és rossz, ezért – ahogy Ézsaiás megprófétálta – az új ég és föld láttán a régire nem is emlékszünk többé (Ézsaiás 65,17; 2Péter 3,13). Minden újjá lesz (2Korinthus 5,17). Nem kár a régi és durván kemény, gyarló világ megrendüléséért és meghasadásáért…
– 4. Jézus halálának pillanatában sírok nyíltak meg, elhunyt szentek támadtak fel (52–53); hirdetve, hogy Jézus halála megtörte a halál erejét, ezért Jézus harmadnapra feltámad majd, a benne hívő szentek feltámadásának ígéreteként. Isten nem engedi, hogy szentje elmúlást lásson (Zsoltárok 16,9–11). Egyetlen szent van, az Isten Fia. Mi az Úr kegyelméből lehetünk azok. Ő él, és mi is élünk. Nincs ennél nagyobb ajándék: a feltámadás, az örök élet ígérete. Ez az örömhír az egyházra bízott üzenet. Mi mindenről „csacsogunk” mi itt, de az evangélium halk és bizonytalan az ajkunkon?