„Őbenne van…” Ef 1,1–14
1 Pál, Isten akaratából Jézus Krisztus apostola az Efezusban élő és Krisztus Jézusban hívő szenteknek: 2 kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. 3 Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, aki megáldott minket mennyei világának minden lelki áldásával Krisztusban. 4 Mert őbenne kiválasztott minket magának már a világ teremtése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk előtte szeretetben. 5 Előre el is határozta, hogy fiaivá fogad minket Jézus Krisztus által, akarata és tetszése szerint, 6 hogy magasztaljuk dicsőséges kegyelmét, amellyel megajándékozott minket szeretett Fiában. 7 Őbenne van – az ő vére által – a mi megváltásunk, bűneink bocsánata is; kegyelmének gazdagsága szerint, 8 amelyet kiárasztott ránk teljes bölcsességgel és értelemmel. 9 Mert úgy tetszett neki, hogy megismertesse velünk az ő akaratának titkát, amelyet kijelentett őbenne 10 az idők teljességének arról a rendjéről, hogy Krisztusban egybefoglal mindeneket, azt is, ami a mennyben, és azt is, ami a földön van. 11 Őbenne lettünk örököseivé is, mivel eleve elrendeltettünk erre annak kijelentett végzése szerint, aki mindent saját akarata és elhatározása szerint cselekszik;12 hogy dicsőségének magasztalására legyünk, mint akik előre reménykedünk Krisztusban. 13 Őbenne pedig titeket is, akik hallottátok az igazság igéjét, üdvösségetek evangéliumát, és hívőkké lettetek, eljegyzett pecsétjével, a megígért Szentlélekkel, 14 örökségünk zálogával, hogy megváltsa tulajdon népét az ő dicsőségének magasztalására
Bibliaolvasó Kalauz – Bölcsföldi András:
Az Efezusi levél nyitányában többször is szerepel – mintegy visszatérő refrénként – az a szó, hogy „őbenne”. Minden, ami történik, amiről Pál apostol a levelében ír, az őbenne, azaz Krisztusban történik. Őbenne van kiválasztásunk, fiúvá fogadásunk, megváltásunk, bűneink bocsánata, és benne vagyunk megajándékozottak is. Tisztában vagyunk-e azzal, hogy a hitéletünkben minden „Őbenne van…” (7)? Élünk-e ennek áldásaival? Megerősít-e bennünket annak tudata, hogy terheink, feladataink, örömeink és egész életünk őbenne van? Őbenne lehet!
RÉ 348 MRÉ 238
„Ezek annak az országnak a királyai, akiket Izráel fiai levertek…” Józsué 12
1 Ezek voltak az ország királyai, akiket Izráel fiai megvertek, földjüket pedig birtokba vették a Jordánon túl, napkeletre, az Arnón medrétől a Hermón-hegységig és az Arábá-völgy egész keleti részét: 2 a Hesbónban lakó Szíhón, az emóriak királya uralkodott Aróértól, amely az Arnón-patak partján, a patak középső szakaszánál volt, Gileád területének felén a Jabbók-patakig, az ammóniak határáig 3 meg az Arábá-völgyben a Kinneret-tó keleti széléig és az Arábá-tengernek, vagyis a Sós-tengernek a keleti széléig, Bét-Hajjesímót irányában, dél felé pedig a Piszgá lejtőjéig. 4 Ógnak, Básán királyának, aki az utolsó refáiak egyike volt, és Astárótban meg Edreíben lakott, ez volt a területe: 5 ő uralkodott a Hermón-hegységen és Szalkában meg az egész Básánon, a gesúriak és maakábeliek határáig, meg Gileád területének a felén, Szíhónnak, Hesbón királyának a határáig. 6 Mózes, az Úr szolgája és Izráel fiai verték meg őket. Azután Mózes, az Úr szolgája a rúbenieknek és gádiaknak meg Manassé törzse felének adta azt birtokul. 7 Ezek annak az országnak a királyai, akiket Józsué és Izráel fiai a Jordánon túl, nyugat felé vertek meg, a Libánon völgyében fekvő Baal-Gádtól a Széír irányában emelkedő Kopasz-hegyig. Izráel törzseinek adta ezt Józsué birtokul, mindegyiknek a maga részét; 8 a hegyvidéken és a Sefélá-alföldön, az Arábá-völgyben és a dombvidéken, a pusztában és a Délvidéken a hettiták, az emóriak, a kánaániak, a perizziek, a hivviek és a jebúsziak területét: 9 Jerikó királya: egy, a Bétel melletti Aj királya: egy, 10 Jeruzsálem királya: egy, Hebrón királya: egy, 11 Jarmút királya: egy, Lákís királya: egy, 12 Eglón királya: egy, Gézer királya: egy, 13 Debír királya: egy, Geder királya: egy, 14 Hormá királya: egy, Arád királya: egy, 15 Libná királya: egy, Adullám királya: egy, 16 Makkédá királya: egy, Bétel királya: egy, 17 Tappúah királya: egy, Héfer királya: egy, 18 Afék királya: egy, Sárón királya: egy, 19 Mádón királya: egy, Hácór királya: egy, 20 Simrón-Merón királya: egy, Aksáf királya: egy, 21 Taanak királya: egy, Megiddó királya: egy, 22 Kedes királya: egy, a karmeli Jokneám királya: egy, 23 a dóri dombvidéken levő Dór királya: egy, a gilgáli Gójim királya: egy, 24 Tircá királya: egy. Összesen harmincegy király.
Az Ige mellett - Steinbach József igemagyarázata
(1) „Ezek annak az országnak a királyai, akiket Izráel fiai levertek…” (Józsué 12)
– Pontos jegyzőkönyvezése ez a fejezet az Isten népe által elfoglalt területeknek. A jegyzőkönyvezés mögött azonban ott van valami sokkal több: az Isten cselekvése, az Isten hatalma és szeretete választott népe iránt. A száraznak tűnő, precíz felsorolás valóban az Isten vezetését, erejét, szabadító győzelmet ajándékozó szeretetét magasztalja, azért ad hálát. Minden pontos, nem kapkodó munka, a „legszárazabbnak” tűnő is, ezt az Urat magasztalja. Micsoda kapkodás folyik manapság: gyorsan, „látványosan, szépen és pontosan”, valójában azonban esik szét minden a kezeink alatt.
– Először a Mózes vezetésével aratott győzelmekről olvasunk, a Jordán keleti oldalán (1–6). Ebben a felsorolásban is ott munkál a Szentlélek. Nemcsak Józsué győzelmei, hanem az „előd”, Mózes munkája is megkapja a hálaadással teli tiszteletet. Miért látjuk azt manapság mindenhol, hogy az elődöt csak szapulják, és majd a fiatal jön, lát és győz, majd ő megmutatja? Nem a hitünkkel van baj?
– Ezután felsorolják a Józsué által elfoglalt területeket, valamint a legyőzött királyokat. Ez a lista délen 16 kánaáni királyt (9–16), északon 15 kánaáni királyt jegyez fel (17–24). Összesen 31 város királyáról van itt szó. Sok a földi király itt, ebben a világban, hatalmuk véges. Az egyetlen király uralma az örök! Mi Őbenne bízunk!