előző nap
következő nap

„...és miután tökéletességre jutott, örök üdvösség szerzőjévé lett mindazok számára, akik engedelmeskednek neki.” Zsid 5,1–10

1 Minden főpap, akit emberek közül választanak, az emberekért rendeltetett Isten szolgálatára, hogy ajándékokat és áldozatokat mutasson be a bűnökért. 2 Együtt tud érezni a tudatlanokkal és a tévelygőkkel, mivel ő maga is körül van véve erőtlenséggel. 3 Így nemcsak a népért, de önmagáért is köteles bűnért való áldozatot bemutatni. 4 Senki sem szerezheti meg azonban önmagának ezt a tisztséget, csak az, akit Isten hív el, mint Áront is. 5 Ugyanúgy Krisztus sem maga dicsőítette meg önmagát azzal, hogy főpap lett, hanem az, aki így szólt hozzá: „Az én fiam vagy te, ma nemzettelek téged." 6 Ahogyan másutt is mondja: „Pap vagy te örökké, Melkisédek rendje szerint." 7 Ő testi élete idején könyörgésekkel és esedezésekkel, hangos kiáltással és könnyek között járult az elé, akinek hatalma van arra, hogy kiszabadítsa őt a halálból. És meghallgattatott istenfélelméért. 8 Jóllehet ő a Fiú, szenvedéseiből megtanulta az engedelmességet, 9 és miután tökéletességre jutott, örök üdvösség szerzőjévé lett mindazok számára, akik engedelmeskednek neki. 10 Mert Isten őt Melkisédek rendje szerint való főpapnak nevezte.

Jézus örök üdvösség szerzője, mégpedig mindenkinek, aki hozzá megtér (9). Az Ószövetség idején csak Áron vagy az ő leszármazottja lehetett főpap. Melkisédek akkor volt a magasságos Isten papja, amikor Áron meg sem született, sőt még Izráel népe sem volt. Így ő jelképezi Istennek ezen a népen túl terjedő üdvözítő munkáját, ami aztán Krisztusban teljesedett be. Itt is hangsúlyt kap, hogy ő emberré lett, tehát megértő (2), kész a megbocsátásra. Ennek persze föltétele a bűnbánat, ami annak idején még a főpapra nézve is kötelező volt.

RÉ 306 MRÉ 183

„…akik az életedre törnek…” (Jeremiás 11,15–23) Jeremiás 11,15–23

(21) „…akik az életedre törnek…” (Jeremiás 11,15–23)

– 1. Szülőhelyén, Anátótban meg akarják ölni a prófétát (18–23), mert az csak rosszat prédikál nekik, ítéletet; – kihangsúlyozva, hogy még a templom, az áldozati ajándékok sem adnak védelmet a hitetlenné lett nép számára (15–17).

– 2. Jeremiás egy érzékeny ember, akit mindez megrendít, indulatossá tesz, amikor tudomására jut, hogy merényletet terveznek ellene (18). Vágóhídra hurcolt, gyanútlan bárányhoz hasonlítja magát (19). De csak a kép hasonlít az Úr szenvedő szolgájáról prófétált Igére (Ézsaiás 53,7). Hiszen Jeremiás nem marad néma, mint az Úr szenvedő szolgája. Jeremiás bosszúért kiált az Úr előtt (20). Isten pedig megérti ijedtségét és indulatát nem rója fel neki, hanem biztosítja a prófétát védelméről (21–23).

– 3. Csodálatos az Ószövetség emberábrázolása. Isten elhívott, kiválasztott embereit sem emeli hőssé. Ezek mind gyarlók és esendők, velünk együtt, akik az egyetlen Megváltóra, az Úr szenvedő szolgájára, Jézus Krisztusra szorulunk. Egyedül Ő volt képes, mint Isten–ember, némán és győztesen szembe menni a gonosszal. Ő segít, nem a vallás, de az igaz vallás csakis Őhozzá vezethet el.