„Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk… hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent?” Róm 8,31–39
31 Mit mondjunk tehát ezekre? Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk? 32 Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyan ne ajándékozna nekünk vele együtt mindent? 33 Ki vádolná Isten választottait? Hiszen Isten az, aki megigazít. 34 Ki ítélne kárhozatra? Hiszen Krisztus Jézus az, aki meghalt, sőt feltámadt, aki Isten jobbján van, és esedezik is értünk. 35 Ki választana el minket Krisztus szeretetétől? Nyomorúság, vagy szorongattatás, vagy üldözés, vagy éhezés, vagy mezítelenség, vagy veszedelem, vagy fegyver? 36 Amint meg van írva: „Teérted gyilkolnak minket nap mint nap, annyira becsülnek, mint vágójuhokat.” 37 De mindezekben diadalmaskodunk az által, aki szeret minket. 38 Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, 39 sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket Isten szeretetétől, amely megjelent Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.
Bibliaolvasó Kalauz – Ablonczy Kálmán igemagyarázata
„Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk… hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent?” (31–32) Egyházunk címerébe beemelt, mindent átfogó üzenet: a teljes Szentírás reményesszenciája. Tegnap, ma és holnap kapaszkodónk. Időzzünk csendes alázattal az igeszakasz előtt, ízlelgessük: „…sem élet, sem halál… sem jelenvalók, sem eljövendők… sem magasság, sem mélység… el nem választhat Isten szeretetétől…” Fel van írva, kitörölhetetlenül, szívünk falára?
RÉ21 601
Mennybemeneteli ének | 536 | Szent egek, minden boldogok hajléki
„Amikor a hajlékot fölállították, felhő borította be a hajlékot, a bizonyság sátrát, estétől reggelig pedig tűz alakjában volt a hajlék fölött. […] Valahányszor fölemelkedett a felhő a sátorról, elindultak Izráel fiai...” 4Móz 9
1 Azután így beszélt Mózeshez az Úr a Sínai-pusztában, a második év első hónapjában azután, hogy kijöttek Egyiptomból: 2 Készítsék el Izráel fiai a páskát a megszabott időben. 3 Ennek a hónapnak a tizennegyedik napján, estefelé készítsék el a megszabott időben. Egészen a rá vonatkozó rendelkezések és előírások szerint készítsétek el. 4 Megmondta tehát Mózes Izráel fiainak, hogyan készítsék el a páskát. 5 El is készítették a páskát az első hónap tizennegyedik napján, estefelé a Sínai-pusztában. Mindenben úgy jártak el Izráel fiai, ahogyan Mózesnek megparancsolta az Úr. 6 Néhány férfi azonban tisztátalan volt emberi holttest miatt, és így nem készíthették el a páskát azon a napon. Ezért Mózes és Áron elé járultak azon a napon 7 ezek a férfiak, és ezt mondták: Mi emberi holttest miatt vagyunk tisztátalanok. Miért kellene megtagadni tőlünk, hogy áldozatot mutathassunk be az Úrnak a megszabott időben, Izráel fiaival együtt? 8 Mózes ezt felelte nekik: Várjatok, míg meghallom, mit parancsol rólatok az Úr. 9 Ekkor így beszélt Mózeshez az Úr: 10 Mondd meg Izráel fiainak: Ha valaki holttest miatt tisztátalanná válik, vagy messze úton van közületek vagy utódaitok közül, az is készítsen páskát az Úrnak. 11 Ők a második hónap tizennegyedik napján, estefelé készítsék el, és kovásztalan kenyérrel meg keserű füvekkel egyék meg. 12 Ne hagyjanak belőle reggelre, és a csontját sem szabad eltörni. Mindenben úgy készítsék el, ahogy a páskára vonatkozó rendelkezés szól. 13 De ha valaki tiszta, és úton sincs, mégis elmulasztja a páskát elkészíteni, azt az embert ki kell irtani népe közül, mert nem mutatott be áldozatot az Úrnak a megszabott időben. Az ilyen embernek bűnhődnie kell. 14 Ha jövevény tartózkodik köztetek, és elkészíti az Úr páskáját, ő is a páskára vonatkozó rendelkezés és előírás szerint járjon el. Ugyanaz a rendelkezés vonatkozzék rátok: a jövevényre és az ország szülötteire is. 15 Amikor a hajlékot fölállították, felhő borította be a hajlékot, a bizonyság sátrát, estétől reggelig pedig tűz alakjában volt a hajlék fölött. 16 Így volt ez mindig: felhő borította be, éjjel pedig az, ami tűznek látszott. 17 Valahányszor fölemelkedett a felhő a sátorról, elindultak Izráel fiai. Ott ütöttek tábort Izráel fiai, ahol a felhő megállapodott. 18 Az Úr parancsa szerint indultak el Izráel fiai, és az Úr parancsa szerint ütöttek tábort. Mindaddig a táborban maradtak, amíg a felhő a hajlékon nyugodott. 19 Ha a felhő hosszabb ideig maradt a hajlék fölött, megtartották Izráel fiai az Úr rendelkezését, és nem indultak el. 20 Megtörtént, hogy a felhő csak néhány napig maradt a hajlék fölött; akkor is az Úr parancsa szerint maradtak a táborban, és az Úr parancsa szerint indultak el. 21 Megtörtént, hogy a felhő csak estétől reggelig volt ott, reggel pedig már föl is emelkedett a felhő: ilyenkor ők is elindultak. Akár nappal, akár éjjel emelkedett föl a felhő, ők elindultak. 22 Akár két napig, akár egy hónapig vagy még hosszabb ideig nyugodott is a felhő a hajlék fölött, a táborban maradtak Izráel fiai, és nem indultak el. De ha fölemelkedett, elindultak. 23 Az Úr parancsa szerint maradtak a táborban, és az Úr parancsa szerint indultak el. Megtartották az Úr rendelkezését, az Úr Mózesnek adott parancsa szerint.
Az Ige mellett – Karsay Eszter igemagyarázata
(15–17) „Amikor a hajlékot fölállították, felhő borította be a hajlékot, a bizonyság sátrát, estétől reggelig pedig tűz alakjában volt a hajlék fölött. […] Valahányszor fölemelkedett a felhő a sátorról, elindultak Izráel fiai. Ott ütöttek tábort Izráel fiai, ahol a felhő megállapodott.” (4Móz 9)
Az egyiptomi kivonulás évfordulóján, a második év első hónapjában, a szent hajlék felállítása után, még a Sínai-hegynél elrendeli az Úr a páskaünnep megtartását. Az ünnep eredetéről és rendjéről a 2Móz 12,1–14 ír. Itt a páska megtartásáról kiegészítő utasításokat kapnak. Azoknak adnak engedményeket, lehetőséget, akik tisztátalanság miatt vagy más okból (például úton voltak), nem tudtak együtt ünnepelni a néppel. A bizonyság sátrát (más néven a kijelentés sátrát) nappal felhő takarta be (2Móz 40,34), az Örökkévaló dicsőséges jelenlétét jelezve, éjszaka pedig „az, ami tűznek látszott”. A mécsesek, amelyekről tudjuk, hogy egész éjszaka világítottak, adhatták azt a misztikus élményt, ahogy a héber szöveg írja: a „tűz tüneménye”. Lehet ezt kutatni, konkrétumokkal magyarázni, de ennek nem meteorológiai, hanem teológiai üzenete van. Isten jelenléte biztonságérzetet adott nekik. Van, aki vezeti őket (2Móz 12,21–22; 14,10k). Nem bizonytalanul kóborolnak. Átélték: „Velünk az Isten” (Mt 1,23).
