„…az én Istenem háza iránti szeretetből a saját aranyamat és ezüstömet is odaadom Istenem házára…” 1Krón 29,1–9
1 Dávid király így szólt az egész gyülekezethez: Egyedül Salamon fiamat választotta ki az Isten, de ő még tapasztalatlan ifjú, a munka pedig nagy, mert nem emberé lesz ez a hajlék, hanem az Úristené. 2 Ezért minden erőmmel azon voltam, hogy Istenem házához aranyat szerezzek az aranyeszközökhöz, ezüstöt az ezüsteszközökhöz, rezet a rézhez, vasat a vashoz, fát a famunkához, ónixköveket, foglalatba való köveket, sötét és tarka színű köveket, mindenféle drágakövet és fehér márványt bőséggel. 3 Mindezen fölül az én Istenem háza iránti szeretetből a saját aranyamat és ezüstömet is odaadom Istenem házára azon felül, amit a szent ház számára szereztem: 4 háromezer talentum aranyat, mégpedig ófíri aranyat és hétezer talentum tiszta ezüstöt a templom falainak a beborítására, 5 aranyat az aranyeszközökhöz és ezüstöt az ezüsteszközökhöz, a mesteremberek mindenféle munkájához. Ki akar még önként, bőkezűen adakozni ma az Úrnak? 6 Ekkor a családfők, Izráel törzseinek a vezetői, az ezredesek és a századosok meg a királyi udvartartás vezetői önként adakozni kezdtek. 7 Összeadtak az Isten házának munkálataira ötezer talentum aranyat, tízezer dárikot, tízezer talentum ezüstöt, tizennyolcezer talentum rezet és százezer talentum vasat. 8 Akinek drágaköve volt, odaadta az Úr házának a kincseihez, a gérsóni Jehíél felügyelete alá. 9 És örült a nép az önkéntes adakozásnak, mert tiszta szívből, önként adakoztak az Úrnak. Dávid király is nagyon megörült.
Bibliaolvasó Kalauz – Szép Eduárd igemagyarázata
A templomépítési adományokban maga a király, Dávid jár elöl: „…az én Istenem háza iránti szeretetből a saját aranyamat és ezüstömet is odaadom Istenem házára…” (3) Mindez az áldozatkészség példaképe! Ma is így kellene lelkipásztoroknak, gondnokoknak, presbitereknek, minden vezető embernek elöl járni! Templomépítés vagy -javítás, szeretetszolgálat, minden, ami Isten ügyét szolgálja, legyen áldozatkészségünk célja, hogy ne a magunk önző vágyait, hanem Isten szeretetteljes terveit valósítsuk meg! „Ki akar még önként, bőkezűen adakozni ma az Úrnak?” (5)
RÉ21 172
Zsoltárdicséret | 163 | Ne szállj perbe énvelem
„Ahol pedig bűnbocsánat van, ott nincs többé bűnért bemutatott áldozat.” Zsid 10,11–18
11 Minden pap naponként szolgálatba áll, és sokszor mutatja be ugyanazokat az áldozatokat, amelyek sohasem képesek bűnöket eltörölni. 12 Ő ellenben, miután egyetlen áldozatot mutatott be a bűnökért, örökre Isten jobbjára ült, 13 és ott várja, hogy ellenségei zsámolyul vettessenek lába alá. 14 Mert egyetlen áldozattal örökre tökéletessé tette a megszentelteket. 15 De bizonyságot tesz nekünk a Szentlélek is, mert miután ezt mondja: 16 „Ez az a szövetség, amelyet kötök velük ama napok múltán – így szól az Úr –: Törvényemet szívükbe adom, és elméjükbe írom, 17 bűneikről és gonoszságaikról pedig többé nem emlékezem meg.” 18 Ahol pedig bűnbocsánat van, ott nincs többé bűnért bemutatott áldozat.
Az Ige mellett – Gaál Sándor igemagyarázata
(18) „Ahol pedig bűnbocsánat van, ott nincs többé bűnért bemutatott áldozat.” (Zsid 10,11–18)
A bűn valósága kikerülhetetlenül megjelenik a mindennapjainkban. Akkor is, amikor elkövetjük, akkor is, amikor szenvedünk a következményétől, roskadozunk a hatása alatt. Az pedig még inkább terhes, hogy bármennyire szeretnénk felszámolni, mégis nyoma marad. Olykor hosszú évek eltelte után üti fel a fejét a valamikor elkövetett bűn fájdalmas következménye. Még a bűncselekmények esetében is így van ez. Az elkövető teljes erejével azon igyekszik, hogy eltüntesse a nyomokat, ne hagyjon maga után semmit, ami bizonyíthatja a vétkességét. A bűn természete szerint következményekkel jár. Még a viszonylagos rendezés után is. Hiszen a gyászoló kaphat ugyan anyagi kártérítést, de az elveszített életet soha nem adhatják vissza. Maradandó testi sérülést okozó bűncselekmény után is lehet járadékot kirendelni, de attól nem áll helyre az eredeti mozgásképesség. Ilyen komoly dolog a bűn még a mi számításaink között is. Hát még akkor milyen súlyos, ha arra gondolunk, hogy kizár bennünket az Istennel való közvetlen és örökké tartó lét lehetőségéből! De micsoda felszabadító hír: a bűn egyetlen és egyben tökéletes ellenszere, hatástalanítója a bűnbocsánat! Erről szól itt a levél írója. Nem kell még beszélni sem jóvátételi lehetőségről, ha elfogadtuk a bűnbocsánatot Krisztus érdeméért.
