„Micsoda az ember?” Jób 7
1 Csak küzdelem a halandó sorsa a földön, napjai úgy telnek, mint a napszámosé! 2 Ahogyan a rabszolga eped az árnyék után, és a napszámos várja a munkabért, 3 úgy jutottak nekem hiábavaló hónapok, nyomorúságos éjszakákkal fizettek ki engem. 4 Ha lefekszem, azt kérdem: Mikor kelhetek fel? Hosszú az este, és tele vagyok nyugtalansággal hajnalig. 5 Testemet férgek és porkéreg borítja, bőröm beforrad, majd kifakad újra. 6 Napjaim gyorsabbak a takács vetélőjénél, és reménytelenül múlnak el. 7 Gondold meg, hogy csak szellő az életem, szemem nem lát többé jót. 8 A szemek, amelyek eddig láttak, többé nem találnak; szemed engem keres, de én már nem vagyok. 9 Eltűnik a felhő, tovaszáll: éppígy nem jön vissza, aki leszáll a holtak hazájába. 10 Nem tér vissza többé a házába, lakóhelyén sem tudnak róla többé. 11 Nem is tartóztatom meg a számat, beszélni fogok szorongó lélekkel, panaszkodni fogok keserű szívvel. 12 Tenger vagyok-e vagy tengeri szörny, hogy őrséget állítasz ellenem? 13 Mikor azt gondolom, hogy vigaszt nyújt az ágyam, panaszomat enyhíti fekhelyem, 14 akkor álmokkal rettentesz, látomásokkal rémítesz meg engem. 15 Inkább választom a fulladást, inkább a halált, mint e csontvázat. 16 Elég volt az életemből, nem kell tovább! Hagyj békén, hiszen csak leheletnyi az időm! 17 Micsoda az ember, hogy ily nagyra tartod, és hogy így törődsz vele? 18 Minden reggel megvizsgálod, minden pillanatban próbára teszed. 19 Miért nem veszed le rólam a szemed? Nyálamat sem engeded lenyelni? 20 Ha vétkeztem, mit követtem el ellened, emberek őrzője? Miért tettél a céltábláddá? Talán terhedre vagyok? 21 Miért nem bocsátod meg vétkemet, miért nem nézed el bűnömet? Hiszen már a porban fekszem, amikor keresel, már nem leszek.
Bibliaolvasó Kalauz – Literáty Zoltán igemagyarázata
„Micsoda az ember?” (17) – teszi fel a kérdést Jób a 8. zsoltár szavait idézve. A fejezet arra mutat rá, hogy az ember, bár „halandó” és „sorsa küzdelem”, de kiváltsága mégis az, hogy személyes kapcsolatban élhet a Mindenható Istennel, hogy Ő mindig megszólítható. A szenvedés tüzében is. Az ige arra hív, hogy a szenvedés mélységében a legjobb teljes őszinteséggel odaállni Isten elé és kiönteni a szívünket.
RÉ21 188 • IÉ Jer 29,1.4–7(8–9)10–14 • Zsolt 126
Esti ének | 694 | Maradj velünk, mi Krisztusunk
Heti zsoltár | 119ÜZ | Űznek, kergetnek a fejedelmek
„...országa népévé tett minket…” Jel 1,4–8
4 János, az Ázsiában levő hét gyülekezetnek: Kegyelem nektek és békesség attól, aki van, és aki volt, és aki eljövendő, és a hét lélektől, akik trónja előtt vannak, 5 és Jézus Krisztustól, a hű tanútól, aki elsőszülött a halottak közül, és a föld királyainak fejedelme, aki szeret minket, és vére által megszabadított bűneinktől, 6 aki országa népévé tett minket, papokká Isten, az ő Atyja előtt: övé a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké. Ámen. 7 Íme, eljön a felhőkön, és meglátja minden szem, azok is, akik átszegezték, és siratja őt a föld minden nemzetsége. Úgy van. Ámen. 8 Én vagyok az Alfa és az Ómega, így szól az Úr Isten, aki van, és aki volt, és aki eljövendő: a Mindenható.
Az Ige mellett – Bereczky Ildikó igemagyarázata
(6) „...országa népévé tett minket…” (Jel 1,4–8)
„Kegyelem nektek és békesség…” Az Úr napján Igénket olvasva istentisztelet részesei lehetünk: a feltámadott és megdicsőült Krisztust ünnepeljük. A „mennyei liturgiában” Krisztus megszólítására felel a gyülekezet, hogy a végén felcsendüljön az istendicsőitő himnusz. Isten uralmának végső kiteljesedését a könyv látomásai szimbolikus képekben mutatják be. Felülnézetből szemlélhetjük a mennyei és földi történések közötti drámai párhuzamokat. „Az igehirdetés célja: vigasztalni az üldözött keresztyéneket. A világ káosza ellenére Krisztusé a győzelem, aki az Alfa és az Ómega... Aki teremtette a világot, az fogja elvégezni a bűntől való megszabadítást is. A harc győztese mindig a Bárány. Ezt a világ még nem látja, de a könyv olvasói igen!” (Szűcs Ferenc) Isten országa megváltott népeként állunk Jánossal és a „hét lélekkel” együtt a „kegyelem királyi széke előtt”. Kálvinnal imádkozunk: „…mindenható Atyánk! Íme, egybegyűltünk itt, és a szentek egyességében, az angyalok és üdvözült lelkek társaságában trónusod elé visszük áldozatunkat […]. Krisztusba vetjük egyedül hitünket és reménységünket […]. …részeseivé lehetünk a te benne kijelentett kegyelmednek, melyet adj meg nekünk itt és az örökkévalóságban, az ő nevéért. Ámen.”
