„Akkor te miért ítéled el testvéredet?” Róm 14,5–12
5 Van, aki az egyik napot különbnek tartja a másik napnál, a másik pedig egyformának tart minden napot: mindegyik legyen bizonyos a maga meggyőződésében. 6 Aki az egyik napot megkülönbözteti, az Úrért különbözteti meg. Aki eszik, az is az Úrért eszik, hiszen hálát ad Istennek. Aki pedig nem eszik, az Úrért nem eszik, és szintén hálát ad Istennek. 7 Mert közülünk senki sem él önmagának, és senki sem hal önmagának; 8 mert ha élünk, az Úrnak élünk, ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Tehát akár éljünk, akár haljunk, az Úréi vagyunk. 9 Mert Krisztus azért halt meg, és azért kelt életre, hogy mind a holtakon, mind az élőkön uralkodjék. 10 Akkor te miért ítéled el testvéredet? Vagy te is, miért veted meg testvéredet? Hiszen mindnyájan oda fogunk állni Isten ítélőszéke elé. 11 Mert meg van írva: „Élek én, így szól az Úr, bizony előttem fog meghajolni minden térd, és minden nyelv megvallja majd, hogy én vagyok az Isten.” 12 Így tehát mindegyikünk önmagáról fog számot adni Istennek.
Bibliaolvasó Kalauz – Pótor Áron igemagyarázata
A következő kérdést teszi fel Pál apostol: „Akkor te miért ítéled el testvéredet?” (10) Arra biztat, hogy ne ítélkezz a másik felett, hogy ő melyik napon imádja az Urat, illetve hogy eszik-e húst vagy sem! Ne is tartsd magad különbnek a másiknál! Az ítélkezést hagyd az Úrra, mert mindannyian neki tartozunk elszámolással.
RÉ21 564 • IÉ 4Móz 6,22–27 • Zsolt 46
A Szentháromság dicsérete | 561 | Szent vagy örökké, Atya Úr Isten
Heti zsoltárének | 19 | Az egek beszélik
„Mert az Úr megmondta nekik, hogy meg kell halniuk a pusztában.” 4Móz 26
1 Ezt mondta az Úr Mózesnek és Eleázár papnak, Áron fiának: 2 Számoljátok össze Izráel fiainak egész közösségét, húszévestől fölfelé nagycsaládonként minden hadkötelest Izráelben! 3 Mózes és Eleázár pap tehát összeszámolta őket Móáb síkságán, a Jordán mellett, Jerikóval szemben, 4 húszévestől fölfelé, ahogyan megparancsolta Mózesnek az Úr. Ezek voltak Izráel fiai, akik kijöttek Egyiptomból: 5 Rúben volt Izráel elsőszülöttje. Rúben fiai voltak: Hanók, tőle való a Hanók nemzetség, Pallútól való a Pallú nemzetség, 6 Hecróntól a Hecrón nemzetség, Karmítól a Karmí nemzetség. 7 A rúbeni nemzetségekből negyvenháromezer-hétszázharmincat vettek számba. 8 Pallú fia volt Elíáb. 9 Elíáb fiai voltak: Nemúél, Dátán és Abírám. Ezek, Dátán és Abírám a közösség képviselői voltak, de lázadást szítottak Mózes és Áron ellen Kórah csoportjával, föllázadva az Úr ellen. 10 Ezért a föld megnyitotta száját, és elnyelte őket Kórahhal együtt annak a csoportnak a halálakor, amikor a tűz megemésztett kétszázötven embert. Így lettek intő jellé. 11 De Kórah fiai nem haltak meg. 12 Simeon fiai nemzetségeik szerint ezek voltak: Nemúéltól való a nemúéli nemzetség, Jámíntól a jámíni nemzetség, Jákíntól a jákíni nemzetség, 13 Zerahtól a zerahi nemzetség, Saultól a sauli nemzetség. 14 Ezek Simeon nemzetségei: huszonkétezer-kétszáz ember. 15 Gád fiai nemzetségeik szerint ezek voltak: Cefóntól való a cefóni nemzetség, Haggítól a Haggí nemzetség, Súnítól a súní nemzetség. 16 Oznítól az Ozní nemzetség, Érítől az Érí nemzetség, 17 Aródtól az aródi nemzetség, Arélítól az Arélí nemzetség. 18 Gád fiai nemzetségeiből összesen negyvenezer-ötszázat vettek számba. 19 Júda fiai voltak Ér és Ónán, de Ér és Ónán meghalt Kánaán földjén. 20 Júda fiai nemzetségeik szerint ezek voltak: Sélától való a sélái nemzetség, Pérectől a péreci nemzetség, Zerahtól a zerahi nemzetség. 21 Pérec fiai ezek voltak: Hecróntól való a hecróni nemzetség, Hámúltól a hámúli nemzetség. 22 Júda nemzetségeiből összesen hetvenhatezer-ötszázat vettek számba. 23 Issakár fiai nemzetségeik szerint ezek voltak: Tólától való a tólái nemzetség, Púvától a púvái nemzetség, 24 Jásúbtól a jásúbi nemzetség, Simróntól a simróni nemzetség. 25 Issakár nemzetségeiből összesen hatvannégyezer-háromszázat vettek számba. 26 Zebulon fiai nemzetségeik szerint ezek voltak: Szeredtől való a szeredi nemzetség, Élóntól az élóni nemzetség, Jahleéltól a jahleéli nemzetség. 27 Zebulon nemzetségeiből összesen hatvanezer-ötszázat vettek számba. 28 József fiai nemzetségeik szerint ezek voltak: Manassé és Efraim. 29 Manassé fiai: Mákírtól való a mákíri nemzetség. Mákír nemzette Gileádot. Gileádtól való a gileádi nemzetség. 30 Ezek Gileád fiai: Íezertől való az íezeri nemzetség, Hélektől a héleki nemzetség, 31 Aszríéltól az aszríéli nemzetség, Sikemtől a sikemi nemzetség, 32 Semídától a semídai nemzetség, Héfertől a héferi nemzetség. 33 Héfer fia volt Celofhád. Neki nem voltak fiai, csak leányai. Celofhád leányainak a nevei: Mahlá, Nóá, Hoglá, Milká és Tircá. 34 Manassé nemzetségeiből összesen ötvenkétezer-hétszázat vettek számba. 35 Efraim fiai nemzetségeik szerint ezek voltak: Sútelahtól való a sútelahi nemzetség, Bekertől a bekeri nemzetség, Tahantól a tahani nemzetség. 36 És ezek voltak Sútelah fiai: Érántól való az éráni nemzetség. 37 Efraim fiainak a nemzetségeiből összesen harminckétezer-ötszázat vettek számba. Ezek voltak József fiai nemzetségeik szerint. 38 Benjámin fiai nemzetségeik szerint ezek voltak: Belától való a belai nemzetség, Asbéltól az asbéli nemzetség, Ahírámtól az ahírámi nemzetség, 39 Súfámtól a súfámi nemzetség, Húfámtól a húfámi nemzetség. 40 Bela fiai voltak: Ard és Naamán. Ardtól való az ardi nemzetség, Naamántól a naamáni nemzetség. 41 Benjámin fiainak a nemzetségeiből összesen negyvenötezer-hatszázat vettek számba. 42 Dán fiai nemzetségeik szerint ezek voltak: Súhámtól való a súhámi nemzetség. Ezek voltak Dán nemzetségei, nemzetségeik szerint. 43 A súhámi nemzetségből összesen hatvannégyezer-négyszázat vettek számba. 44 Ásér fiai nemzetségeik szerint ezek voltak: Jimnától való a jimnái nemzetség, Jisvítől a Jisví nemzetség, Beríától a beríai nemzetség. 45 Beríá fiaitól: Hébertől a héberi nemzetség, Malkíéltól a malkíéli nemzetség. 46 Ásér leányának a neve Szerah volt. 47 Ásér fiainak a nemzetségeiből összesen ötvenháromezer-négyszázat vettek számba. 48 Naftáli fiai nemzetségeik szerint ezek voltak: Jahceéltől való a jahceéli nemzetség, Gúnítól a Gúní nemzetség, 49 Jécertől a jéceri nemzetség, Sillémtől a sillémi nemzetség. 50 Ezek voltak Naftáli nemzetségei, nemzetségeik szerint, közülük összesen negyvenötezer-négyszázat vettek számba. 51 Izráel fiai közül tehát összesen hatszázegyezer-hétszázharminc embert vettek számba. 52 Azután így beszélt Mózeshez az Úr: 53 Ezek között osszátok fel a földet örökségül a névjegyzék szerint! 54 A nagyobbnak nagyobb örökséget adj, a kisebbnek kisebb örökséget! Mindegyiknek a számba vettek száma szerint adjatok örökséget! 55 De a földet sorsvetéssel osszátok föl; az ősi törzsek nevei szerint kapják meg örökségüket! 56 A sorsvetés szerint osszátok ki mindegyiknek az örökségét, mind a nagyoknak, mind a kicsiknek! 57 Ezek voltak a számba vett léviták nemzetségeik szerint: Gérsóntól való a gérsóni nemzetség, Keháttól a keháti nemzetség, Merárítól a Merárí nemzetség. 58 Ezek voltak Lévi nemzetségei: a Libní nemzetség, a hebróni nemzetség, a Mahlí nemzetség, a Músí nemzetség és a kórahi nemzetség. Kehát nemzette Amrámot. 59 Amrám feleségének a neve Jókebed volt, Lévi leánya, akit Egyiptomban szült az anyja Lévinek. Ő szülte Amrámnak Áront, Mózest és nővérüket, Mirjámot. 60 Áronnak született Nádáb, Abíhú, Eleázár és Ítámár. 61 De Nádáb és Abíhú meghaltak, mert idegen tüzet vittek az Úr elé. 62 Közülük összesen huszonháromezret vettek számba: minden férfit, egy hónapostól fölfelé. De ezeket nem számították Izráel fiai közé, mert nekik nem adtak örökséget Izráel fiai között. 63 Ezeket vette számba Mózes és Eleázár pap. Ők vették számba Izráel fiait Móáb síkságán, a Jordán mellett, Jerikóval szemben. 64 De közöttük már nem volt senki azokból, akiket még Mózes és Áron főpap vett számba akkor, amikor a Sínai-pusztában számba vették Izráel fiait. 65 Mert az Úr megmondta nekik, hogy meg kell halniuk a pusztában. Nem is maradt meg közülük senki, csak Káléb, Jefunne fia és Józsué, Nún fia.
Az Ige mellett – Karsay Eszter igemagyarázata
(65) „Mert az Úr megmondta nekik, hogy meg kell halniuk a pusztában.” (4Móz 26)
Az első népszámlálás – a Sínai-hegynél – harmincnyolc évvel korábban történt. A második a vándorlás végén, az ígéret földjének elfoglalása előtt, Móáb mezején. Mózes Áron fiával, Eleázár főpappal együtt számoltatja meg népét. Lényegében hasonlóan nagy a létszám, mint az indulásnál, csak valamivel kisebb. De az a nemzedék, amely Egyiptomból kijött, és nem merte vállalni a honfoglaló harcokat, kihalt. Csak Józsué és Káléb maradtak meg Mózes mellett a régiek közül. Teljes nemzedékváltás történt. Új generáció nőtt fel a pusztában; ők már nem tapasztalták az egyiptomi rabszolgalétet, nem is oda vágyakoztak vissza, ha ínség és baj érte őket. A részletekből látni, hogy a legnagyobb létszámcsökkenés Simeon törzsét érte. Őket kísértette és fertőzte leginkább a szomszédságban táborozó Midján népe – a kultuszával. Közülük haltak meg a legtöbben a pogány istenimádás után. Ez lett a legkisebb törzs. Lévi törzse viszont gyarapodott. A névsort itt-ott emlékek, adatok egészítik ki, felidézve például a Mózes és Áron elleni lázadás büntetését, amikor „a föld megnyitotta száját, és elnyelte őket Kórahhal együtt…” (16,1–35). De Kórah fiai nem haltak meg” (9–11). Így lehettek késői leszármazottaik több zsoltár szerzői.
