„Miért maradhatnak életben a bűnösök?” Jób 21
1 Akkor megszólalt Jób, és ezt mondta: 2 Hallgassátok meg figyelmesen szavamat, ezzel vigasztaljatok! 3 Tűrjétek el, ha én is beszélek, és miután beszéltem, majd gúnyolódhattok. 4 Hiszen nem emberek miatt panaszkodom, nem ok nélkül türelmetlenkedem! 5 Forduljatok felém, szörnyedjetek el, és tegyétek kezeteket a szátokra! 6 Ha csak rágondolok is, megrémülök, és reszketés fogja el testemet. 7 Miért maradhatnak életben a bűnösök? Magas kort érnek el, sőt meg is gazdagodnak. 8 Utódaik előttük jutnak jómódra, sarjadékaik szemük láttára. 9 Házukban béke van, nem kell rettegniük, nincs rajtuk Isten vesszeje. 10 Bikája hág, és nem hiába, tehene ellik, és nem vetél el. 11 Kieresztik kisfiaikat, mint a juhokat, és ugrándoznak gyermekeik. 12 Dob és citera mellett énekelnek, és síp hangjánál örvendeznek. 13 Jólétben töltik napjaikat, és csendesen szállnak le a holtak hazájába. 14 Azt mondták Istennek: Távozz tőlünk, nem akarunk tudni utaidról! 15 Mert kicsoda a Mindenható, hogy szolgáljuk, és mi hasznunk abból, ha hozzá folyamodunk? 16 Pedig jólétük nincs a kezükben. A bűnös tanácsoktól távol tartom magam! 17 Ugyan, hányszor alszik ki a bűnösök mécsese, hányszor éri veszedelem őket, és oszt nekik pusztulást az Isten haragja, 18 vagy lesznek olyanok, mint a szél hordta törek, és mint a pelyva, melyet elragadott a forgószél?! 19 Vagy fiainak tartogatja a veszedelmet Isten? Neki fizessen meg, hogy ő maga érezze! 20 Lássa meg saját szemével romlását, és igya ő a Mindenható izzó haragját! 21 Mert mit törődik azzal, mi lesz majd utána a háza népével, ha leteltek hónapjai? 22 Senki se oktassa az Istent, hiszen a magasság lakói fölött is ő ítélkezik!? 23 De hiszen meghal az egyik ereje teljében, minden gondtól mentesen, boldogan, 24 lágyéka csupa háj, csontjaiban zsíros a velő, 25 a másik pedig meghal keserű lélekkel, mert nem élvezhetett semmi jót; 26 egyformán a porba kell feküdniük, és ellepik őket a férgek. 27 Látjátok, ismerem gondolataitokat és az ellenem szőtt fondorlatokat. 28 Mert azt kérdezitek: „Hol van az előkelők háza, hol van a sátor, ahol a bűnösök laknak?” 29 Hát nem kérdeztétek meg azokat, akik utazni szoktak, és nem ismeritek intéseiket, 30 hogy a veszedelem napját távol tartja Isten a gonosztól, és a harag napja elkerüli őt? 31 Ki veti szemére dolgait, ki fizet meg neki tetteiért? 32 Kikísérik őt a temetőbe, sírhalmát körülállják. 33 Édesek neki a sírgödör hantjai, hisz sok ember vonult ki utána, meg előtte is számtalan. 34 Miért akartok hát hiábavalósággal vigasztalni engem? Válaszaitok magva színtiszta hazugság.
Bibliaolvasó Kalauz – Vincze Árpád igemagyarázata
A jólét elkényelmesítheti az Istennel való kapcsolatot. Jób azt látja, hogy mások istentelenné lett, önbizalommal teljes élete gondtalan. Mégis felsejlik, hogy az ilyen élet üres. Mutasd meg Uram, miben rejlik az evangélium örömüzenete akkor, amikor az emberek nem látják szükségét annak, hogy hozzád forduljanak, mert önerőből is boldogulnak!
RÉ21 159
Napi ének | 604 | Seregeknek szent Istene
„…és így szóltak a hegyekhez és a sziklákhoz: Essetek ránk, és rejtsetek el minket a királyi trónon ülő arca elől, és a Bárány haragja elől…” Jel 6,12–17
12 És láttam, amikor feltörte a hatodik pecsétet: nagy földrengés támadt, és a nap elsötétült, mint egy fekete gyászlepel, a hold pedig egészen olyan lett, mint a vér, 13 és az ég csillagai lehullottak a földre, ahogyan a fügefa hullatja éretlen gyümölcsét, amikor nagy szél rázza; 14 az ég is eltűnt, mint egy felgöngyölődő papírtekercs, minden hegy és sziget elmozdult a helyéről. 15 A föld királyai, a fejedelmek és a vezérek, a gazdagok és a hatalmasok, a szolgák és a szabadok mind elrejtőztek a barlangokban és a hegyek sziklái között, 16 és így szóltak a hegyekhez és a sziklákhoz: Essetek ránk, és rejtsetek el minket a királyi trónon ülő arca elől, és a Bárány haragja elől, 17 mert eljött az ő haragjuk nagy napja, és akkor ki állhat meg?
Az Ige mellett – Bella Violetta igemagyarázata
(16) „…és így szóltak a hegyekhez és a sziklákhoz: Essetek ránk, és rejtsetek el minket a királyi trónon ülő arca elől, és a Bárány haragja elől…” (Jel 6, 12–17)
Amikor eljön a harag napja, az egész ismert világ úgy göngyölődik össze, mint egy papírtekercs, hogy átadja a helyét valami egészen újnak és másnak. Miközben a könyvben rejlő isteni terv kibontakozik, ismerős érzésünk támadhat. Az emberek rejtőzési reflexe ismét működésbe lép, mint egykor az Éden kertjében. Akkor fügefalevelek voltak kéznél, most az összedőlő világ elemeit szólítják meg az emberek: rejtsetek el a harag elől! Sok mindent meghaladott az emberiség: technológiákat, ideákat, társadalmi berendezkedéseket. Egyvalamit nem sikerült: az emberi gyarlóságot, annak sokféle megnyilvánulásával. Kicsinyességben, rágalmazásban, egymás ellen szításban velünk ma is megmutatkozik. Bár a díszletek változtak, az ember tragédiája maradt. Az új teremtés küszöbéig sem tudjuk megkerülni a szembenézés, az előállás vagy a rejtezés közötti feszültséget. Vajon tudunk-e a Bárány elé állni, bocsánatát kérve, vagy maradunk az önigazolásban, az önrejtegetésben? A Bárány, akitől félünk, mert leleplezi a szégyenünket, egyben az egyetlen reményünk arra, hogy ne pusztuljunk el az addigi renddel együtt. Ő az egyetlen, aki a megnyíló könyv valóságának is részesévé tehet.
