„Íme, a ti királyotok!” Jn 19,12–16a
12 Ettől fogva Pilátus igyekezett őt szabadon bocsátani, de a zsidók így kiáltoztak: Ha ezt szabadon bocsátod, nem vagy a császár barátja: aki királlyá teszi magát, az ellene szegül a császárnak. 13 Amikor Pilátus meghallotta ezeket a szavakat, kihozatta Jézust, és a bírói székbe ült azon a helyen, amelyet Kövezett-udvarnak, héberül pedig Gabbatának neveztek. 14 A páskaünnep előkészületi napja volt, délfelé járt az idő. Pilátus így szólt a zsidókhoz: Íme, a ti királyotok! 15 Azok pedig felkiáltottak: Vidd el, vidd el, feszítsd meg! Pilátus ezt mondta nekik: A ti királyotokat feszítsem meg? A főpapok így válaszoltak: Nem királyunk van, hanem császárunk! 16a Ekkor kiszolgáltatta őt nekik, hogy megfeszítsék.
Bibliaolvasó Kalauz – Lenkey István igemagyarázata
Izráelnek eredetileg Isten volt a királya. De már Sámuel korában földi királyt követeltek maguknak. Most Jézusban az Isten jött el hozzájuk. A királyok Királya van ott, és ők ismét megtagadják. Nekik földi császáruk van. S valóban a földi erőknek, a bűn és halál erejének engedelmeskednek. Te kit tekintesz királyodnak? Te kinek engedelmeskedsz?
RÉ21 486
Nagyheti ének | 492 | A Bárány hordja csendesen
„…égőáldozat ez, kedves illatú tűzáldozat az Úrnak.” 3Móz 1
1 Szólította Mózest az Úr, és így beszélt hozzá a kijelentés sátrából: 2 Szólj Izráel fiaihoz, és mondd meg nekik: Ha közületek valaki áldozatot akar bemutatni az Úrnak, akkor háziállatot: marhát vagy juhfélét mutassatok be áldozatul. 3 Ha marhát akar áldozni égőáldozatul, hibátlan hímet mutasson be. Vigye azt a kijelentés sátrának a bejáratához, hogy kedvesen fogadja tőle az Úr. 4 Tegye a kezét az égőáldozat fejére, hogy az kedves fogadtatásban részesüljön és engesztelést szerezzen. 5 Majd vágja le a marhát az Úr színe előtt. Áron fiai, a papok pedig mutassák be áldozatul a vért: hintsék a vért körös-körül az oltárra, amely a kijelentés sátrának bejáratánál van. 6 Azután nyúzza meg az égőáldozatot, és vágja föl darabjaira, 7 Áron pap fiai pedig gyújtsanak tüzet az oltáron, rakjanak fát a tűzre, 8 majd Áron fiai, a papok tegyék oda sorjában a darabokat a fejjel és a hájjal együtt az oltár tüzében a fára, 9 a belét és lábszárait azonban mossák meg vízben. Füstölögtesse el a pap az egészet az oltáron: égőáldozat ez, kedves illatú tűzáldozat az Úrnak. 10 Ha juhfélét: bárányt vagy kecskét akar adni égőáldozatul, hibátlan hímet mutasson be. 11 Vágja le az oltár északi oldalánál az Úr színe előtt, Áron fiai, a papok pedig hintsék annak a vérét körös-körül az oltárra. 12 Azután vágja föl darabjaira, majd a fejével és a hájával együtt tegye oda azokat a pap sorjában az oltár tüzében a fára, 13 a belet és a lábszárakat azonban mossák meg vízben. Mutassa be a pap áldozatul az egészet, és füstölögtesse el az oltáron: égőáldozat ez, kedves illatú tűzáldozat az Úrnak. 14 Ha pedig madarat akar égőáldozatul bemutatni az Úrnak, akkor gerlét vagy galambot mutasson be áldozatul. 15 Vigye oda azt a pap az oltárhoz, tépje le a fejét, azután füstölögtesse el az oltáron. A vérét nyomja ki az oltár peremére, 16 a begyét tartalmával együtt távolítsa el, és dobja az oltár keleti oldalára, a hamu gyűjtőhelyére. 17 Hasítsa be a szárnyait, de ne szakítsa le, és füstölögtesse el a pap a madarat az oltáron, a tűzre rakott fán: égőáldozat ez, kedves illatú tűzáldozat az Úrnak.
Az Ige mellett – Czanik Péter igemagyarázata
(9) „…égőáldozat ez, kedves illatú tűzáldozat az Úrnak.” (3Móz 1)
Mózes harmadik könyvének tanulmányozásába fogunk. A könyv sokat foglalkozik az ószövetségi áldozatokkal. Ezeket Jézus egyszeri és tökéletes váltsághalála hatályon kívül helyezte, nincs többé rájuk szükségünk. Sőt a templom pusztulásával, majd a zsidó nép szétszóratásával számukra is megszűntek az áldozatok, a papi tevékenység. Miért szükséges akkor még ezek tanulmányozása? Az első keresztyének megtért zsidók voltak, ők ebbe a világba születtek. Itt hangzott Jézus, majd az apostolok igehirdetése. Jobban értjük azt a közeget, amelyből kinőtt az egyház. Ezenkívül itt-ott tanulsággal szolgálnak. Az égőáldozat az ember teljes odaadását jelképezte, egészében elégették. Itt három azonos égőáldozat leírása van, csakhogy az egyik marha, a második juhféle, a harmadik madár feláldozásáról szól. Az elsőhöz gazdagnak kellett lenni, a második sem volt kevés, a harmadikat szegény ember is be tudta szerezni. Ha az Úrnak szánjuk, annyit kell adnunk, amennyi csak telik tőlünk. A talentumok példázata is arról szól, hogy mindenkitől annyit vár el Isten, amennyire képes, de azt hiánytalanul teljesítse. Egész életünkkel az Úrnak tartozunk, ezt mondja el ez a fejezet a maga módján.
