„Itt lesz a szemem és a szívem is mindenkor!” 2Krón 7,11–22
11 Amikor elkészült Salamon az Úr templomával, a királyi palotával és mindazzal, aminek az elkészítését elhatározta Salamon az Úr házában és a maga palotájában, 12 megjelent az Úr Salamonnak éjjel, és ezt mondta neki: Meghallgattam imádságodat, és kiválasztottam magamnak ezt a helyet az áldozat házául. 13 Ha majd bezárom az eget, és nem lesz eső, vagy parancsolok a sáskáknak, hogy tarolják le a földet, vagy ha dögvészt bocsátok népemre, 14 de megalázza magát népem, amelyet rólam neveztek el, ha imádkoznak, keresnek engem és megtérnek gonosz utaikról, én is meghallgatom a mennyből, megbocsátom vétküket, és meggyógyítom országukat. 15 Bizony, a szemem nyitva lesz, és a fülemmel figyelni fogok az imádságra ezen a helyen! 16 Kiválasztottam és megszenteltem ezt a templomot, hogy itt legyen az én nevem mindörökké; itt lesz a szemem és a szívem is mindenkor! 17 És ha előttem jársz, ahogyan apád, Dávid is tette, és megteszel mindent, amit megparancsoltam neked, megtartva rendelkezéseimet és törvényeimet, 18 akkor állandóvá teszem királyi trónodat, ahogyan megígértem apádnak, Dávidnak: Nem vesznek ki utódaid, és ők uralkodnak majd Izráelben. 19 Ha azonban elfordultok tőlem, és elhagyjátok rendelkezéseimet és parancsolataimat, amelyeket elétek tártam, ha más isteneket tiszteltek, és azokat imádjátok, 20 akkor kigyomlálom őket a földemből, amelyet nekik adtam, ezt a templomot, amelyet nevemnek szenteltem, elvetem színem elől, őket pedig elrettentő példává és gúny tárgyává teszem minden nép előtt. 21 És bármilyen felséges is ez a templom, mégis, aki csak elmegy majd mellette, elborzadva kérdezi: Miért bánt el így az Úr ezzel az országgal és ezzel a templommal? 22 Akkor majd ezt fogják felelni: Azért, mert elhagyták az Urat, őseik Istenét, aki kihozta őket Egyiptomból, és más istenekhez ragaszkodtak, azokat imádták, és azokat tisztelték. Ezért hozta rájuk mindezt a veszedelmet.
Bibliaolvasó Kalauz – Nyilas Zoltán András igemagyarázata
„Itt lesz a szemem és a szívem is mindenkor!” (16) Hosszú évszázadokon keresztül evidencia volt, hogy Isten az egyetlen igaz, titokban mégis szinte mindenki túl akart rajta lépni. Ma már nem titkolózunk; mára egy Istent kirekesztő világban élünk. Az élet nagy kérdése az, hogy túl lehet-e lépni rajta, az ő igazságán? Valójában nem! Ő marad! Ezért forduljunk vissza, térjünk meg hozzá s megtapasztaljuk: „Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz.” (Zsid 13,8)
RÉ21 5
Könyörgés | 721 | Úr Jézus, nézz le rám
„…egyenes ösvényen járjatok…” Zsid 12,12–17
12 Ezért tehát a lankadt kezeket és a megroskadt térdeket erősítsétek meg, 13 és egyenes ösvényen járjatok, hogy a sánta meg ne botoljon, hanem inkább meggyógyuljon. 14 Törekedjetek mindenki iránt a békességre és a szent életre, amely nélkül senki sem látja meg az Urat. 15 Ügyeljetek arra, hogy senki se hajoljon el Isten kegyelmétől, hogy a keserűség gyökere felnövekedve kárt ne okozzon, és sokakat meg ne fertőzzön. 16 Ne legyen senki parázna vagy istentelen, mint Ézsau, aki egyetlen tál ételért eladta elsőszülöttségi jogát. 17 Mert tudjátok, hogy később, amikor örökölni akarta az áldást, atyja megtagadta tőle, mivel a megtérés útját nem találta meg, noha könnyek között kereste.
Az Ige mellett – Bogárdi Szabó István igemagyarázata
(13) „…egyenes ösvényen járjatok…” (Zsid 12,12–17)
Ézsaiás szép jövendölése szerint a szabadulás útján csak a szentek és megváltottak járhatnak, a bolondok (istentagadók) nem tévednek rá, még ha olykor keresztezik is (Ézs 35). Az életre vezető keskeny utat kevesek találják meg, mondja Jézus (Mt 7,14). Ez az út az a „helyes ösvény”, amelyről sem látszólagos előny érdekében, sem mások miatti csalódás okán, sem jobbra, sem balra nem tér le a Krisztus követője. Erre tanít az élet beszéde (Péld 4,24–25), erre figyelmeztet, hogy Isten kizárta a honfoglalásból a pusztai vándorlás során folyton ellene zúgolódó népet (4Móz 14), és óva int Ézsau példája is, aki nem ismerte az állhatatosságot, az isteni „később” (11) titkát, hanem eladta örökségi jogát, aztán már hiába, későn kereste a megváltozás és megváltoztatás módját, könnyeivel nem érdemelhette ki az áldást. Békességet keresni és szent életre törekedni – ez áll szemben a vélt jogainkkal és a valóságos áldások elvesztegetésével. Ezért egymásra is figyelnünk kell (15). Szó szerint fordítva: ez minden hívő egyetemes püspöki szolgálata (az eredeti szövegben episzkopé áll). Erősítsd a tántorgót, figyelmeztesd az eltévelyedőt, vigasztald a kesergőt!
