„Atyám, eljött az óra: dicsőítsd meg a te Fiadat, hogy a Fiú is megdicsőítsen téged” Jn 17,1–5
1 Miután ezeket mondta Jézus, tekintetét az égre emelve így szólt: Atyám, eljött az óra: dicsőítsd meg a te Fiadat, hogy a Fiú is megdicsőítsen téged, 2 mivel hatalmat adtál neki minden halandó felett, hogy mindazoknak, akiket neki adtál, örök életet adjon. 3 Az pedig az örök élet, hogy ismernek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, Jézus Krisztust. 4 Én megdicsőítettelek téged a földön azzal, hogy elvégeztem azt a munkát, amelyet rám bíztál, hogy elvégezzem: 5 és most te dicsőíts meg, Atyám, önmagadnál azzal a dicsőséggel, amely már akkor az enyém volt tenálad, mielőtt még a világ lett.
Bibliaolvasó Kalauz – Magyarné Balogh Erzsébet igemagyarázata
Jézus utolsó szava ez volt: „Elvégeztetett” (Jn 19,30)! Így adott dicsőséget az Atyának, aki az Ő dicsőségének jobbjára ültette Őt. Ahhoz, hogy elfoglalhassuk a mennyben számunkra elkészített helyet, nekünk is be kell teljesítenünk földi életünk célját. Küldetésünk megértéséhez minősített idő kell, amikor szól a Lélek. Figyeljünk a szavára!
RÉ21 265
Nagyheti ének | 496 | Felnézek rád, csodás kereszt
„...de te ajándékul kapod az életedet, bárhová is mégy.” Jer 45
1 Ezt az igét mondta Jeremiás próféta Bárúknak, Nérijjá fiának, amikor leírta egy könyvbe Jeremiás beszédeit az ő diktálása nyomán, Jójákímnak, Jósiás fiának, Júda királyának a negyedik esztendejében: 2 Az Úr, Izráel Istene, ezt mondja rólad, Bárúk: 3 Te így beszélsz: Jaj nekem, mert az Úr kínnal tetézi fájdalmamat! Belefáradtam a sóhajtozásba, nem találok nyugalmat! 4 Ezt feleld neki: Így szól az Úr: Nézd csak, amit építettem, azt most romba döntöm, és amit ültettem, most kigyomlálom az egész országban. 5 És neked nagy kívánságaid vannak? Ne legyenek! Mert most veszedelmet hozok minden emberre – így szól az Úr –, de te ajándékul kapod az életedet, bárhová is mégy.
Az Ige mellett – Lányi Gábor János igemagyarázata
(5) „...de te ajándékul kapod az életedet, bárhová is mégy.” (Jer 45)
Visszatekintés. Bárúk, Jeremiás tanítványa révén maradtak fenn számunkra mesterének próféciái, olyannyira, hogy a 36-tól az eddig a részig tartó szövegeket akár Bárúk emlékirataiként is emlegethetjük. Ezen részegység végén Bárúk Jeremiás melletti szolgálatának kezdetére emlékezik vissza (Jójákím uralkodásának 4. éve, Kr. e. 605). Ekkor Babilon Egyiptom felett aratott döntő győzelmével kezdve Jeremiás és tanítványa egyre több megerősítését kapta annak, hogy elkezdenek beteljesedni azok az ítéletes próféciák, amelyek késlekedése annyi kérdést vetett fel bennük (20,8). Ugyanakkor Bárúkot saját sorsa miatti aggodalommal (2–3) töltötte el Isten ítéletének kibontakozása. Az Úr nem áltatja őt, neki is szenvedésen, megpróbáltatásokon kell átmennie, ugyanakkor erős ígéretet is kap, hogy még ha elkerülhetetlenül is érik majd megpróbáltatások, a mennyei Atya végig meg fogja őrizni és tartani az életét: „...de te ajándékul kapod az életedet, bárhová is mégy.” (5) Ez így is történt, ennek hálaadó bizonyságtételét adja e visszatekintésében Bárúk, aki 605-től kezdve mintegy negyed évszázadon keresztül tapasztalhatta meg, hogyan vezette, őrizte és éltette őt az Úr ezer külső romlás és veszély között.
