„…legyetek erősek, ne lankadjatok…” 2Krón 15
1 Azután Isten lelke kiáradt Azarjára, Ódéd fiára, 2 aki kiment Ászá elé, és ezt mondta neki: Hallgassatok rám, Ászá, és egész Júda meg Benjámin! Az Úr veletek lesz, ha ti is ővele lesztek. Ha keresitek őt, megtaláljátok, de ha elhagyjátok, ő is elhagy benneteket. 3 Hosszú ideig élt Izráel az igaz Isten nélkül, a papok tanítása és a törvény nélkül. 4 De ha nyomorúságában megtért az Úrhoz, Izráel Istenéhez, és kereste őt, meg is találta. 5 Azokban az időkben nem volt biztonságban sem a városból kimenő, sem a hazatérő, mert sok gyötrelem szakadt mindazokra, akik ezekben a tartományokban laktak. 6 Egyik nép a másik népet, egyik város a másik várost zúzta szét, mert Isten gyötörte őket mindenféle nyomorúsággal. 7 Ti azonban legyetek erősek, ne lankadjatok el, mert tetteiteknek meglesz a jutalma! 8 Amikor Ászá meghallotta ezeket a szavakat, Ódéd próféta próféciáját, összeszedte az erejét, és eltávolította az utálatos bálványokat Júda és Benjámin egész földjéről meg azokból a városokból, amelyeket elfoglalt Efraim hegyvidékén. Ezután felújította az Úr oltárát, amely az Úr csarnoka előtt állt. 9 Majd összegyűjtötte egész Júdát, Benjámint és azokat, akik Efraim, Manassé és Simeon törzséből jövevényként közöttük laktak. Mert sokan átpártoltak hozzá Izráelből, amikor látták, hogy vele van Istene, az Úr. 10 Összegyűltek tehát Jeruzsálemben, Ászá uralkodása tizenötödik évében, a harmadik hónapban, 11 és hétszáz marhát meg hétezer juhot áldoztak az Úrnak azon a napon a hazavitt zsákmányból. 12 Majd szövetséget kötöttek arra nézve, hogy őseik Istenét, az Urat keresik teljes szívvel és teljes lélekkel; 13 és hogy meg kell halnia mindenkinek, aki nem az Urat, Izráel Istenét keresi, kicsinek és nagynak, férfinak és nőnek egyaránt. 14 És megesküdtek az Úrra fennhangon ujjongva, trombita- és kürtszó mellett. 15 Örvendezett egész Júda az eskünek, mert őszinte szívvel tettek esküt, és egy akarattal keresték Istent, és meg is találták. Az Úr pedig nyugalmat adott nekik mindenfelől. 16 Ászá király még anyját, Maakát is eltávolította anyakirálynői méltóságából, mert egy undorító bálványt csináltatott Aséra tiszteletére. Ászá azonban összetörette ezt az undorító bálványt, darabokra zúzatta, majd elégettette a Kidrón-pataknál. 17 Bár az áldozóhalmok nem szűntek meg Izráelben, Ászának tiszta volt a szíve egész életében. 18 Bevitte az Isten házába apja szent adományait és a maga szent adományait: ezüstöt, aranyat és egyéb tárgyakat. 19 Nem is volt háború Ászá uralkodásának harmincötödik évéig.
Bibliaolvasó Kalauz – Michna Krisztina igemagyarázata
„…legyetek erősek, ne lankadjatok…” (7) Gyötrelmekről hallunk, egyik nép a másikat zúzza szét, háborúság és nyomorúság sújtja a világot. De Isten népének nem szabad ellankadnia, továbbra is ragaszkodnia kell az Úrhoz, és tetteinek meglesz a jutalma. Szenteljük meg a hetedik napot, újítsuk meg szövetségünket Istennel! Mert aki őszintén, szívvel-lélekkel keresi Istent, az meg is találja, a nehezebb időszakokban éppen úgy, mint a nyugalmasabb időkben.
RÉ21 298
Szombat reggeli dicséret | 657 | Mi, keresztyének, tenéked
„…szelíden fogadjátok a belétek oltott Igét…” Jak 1,19–27
19 Tanuljátok meg tehát, szeretett testvéreim: legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra, 20 mert az ember haragja nem szolgálja Isten igazságát. 21 Ezért tehát vessetek el magatoktól minden tisztátalanságot és minden gonoszságot, és szelíden fogadjátok a belétek oltott igét, amely meg tudja tartani lelketeket. 22 Legyetek az igének cselekvői, ne csupán hallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat. 23 Mert ha valaki csak hallgatója az igének, de nem cselekszi, olyan, mint az az ember, aki a tükörben nézi meg az arcát. 24 Megnézi ugyan magát, de elmegy, és nyomban el is felejti, hogy milyen volt. 25 De aki a szabadság tökéletes törvényébe tekint bele, és megmarad mellette, úgyhogy nem feledékeny hallgatója, hanem tevékeny megvalósítója: azt boldoggá teszi cselekedete. 26 Ha valaki azt hiszi, hogy kegyes, de nem fékezi meg a nyelvét, hanem még önmagát is becsapja, annak a kegyessége hiábavaló. 27 Tiszta és szeplőtlen kegyesség az Isten és Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és az özvegyeket nyomorúságukban, és tisztán megőrizni az embernek önmagát a világtól.
Az Ige mellett – Bogárdi Szabó István igemagyarázata
(21) „…szelíden fogadjátok a belétek oltott Igét…” (Jak 1,19–27)
Megszoktuk, hogy a hitünket szent érzületnek tekintsük, a kegyességet pedig érzületeink kinyilvánításának vegyük. Van ennek alapja valóban. Ám ha csak érzület a hit, akkor a hitpróba már-már gyanúsítással ér fel, illetéktelen támadásnak fogjuk fel, amely miatt könnyen fel is lobbanunk (haragra gyúlunk), s akár Istent is számonkérjük miatta (ld. 13.). A készséges engedelmesség elejét veszi az elhamarkodott, harsány ítélkezésnek, mert ez utóbbi nem juttatja célba az isteni igazságosságot. Megtérés nélkül csak haragot gyűjtünk a harag napjára (Róm 2,5). Csak az engedelmesség kősziklájára épített háza, a meghallott és megcselekedett Ige ment meg a nagy életviharokban (Mt 7). A szabadság tökéletes törvénye pedig megmutatja, hogy mi a szeplőtlen istentisztelet. A hangzatos szavakban kinyilvánított vallásosság önbecsapás. A törvény tükre azonban nemcsak leleplezi hamis kegyességünket, hanem az igazi kegyességet is bemutatja. Isten azok ügyét bízza ránk, akik nem tudják a maguk igazságát érvényre juttatni (özvegyek, árvák). Nem beszédben áll az Isten országa (1Kor 4,20). Csak akkor nem züllik szószátyárkodássá a hited, ha szót emelsz a némák ügyében (is).
