„Imádkozott hozzá, ő pedig megkönyörült rajta” 2Krón 33
1 Tizenkét éves volt Manassé, amikor uralkodni kezdett, és ötvenöt évig uralkodott Jeruzsálemben. 2 Azt tette, amit rossznak lát az Úr: olyan utálatos dolgokat, mint azok a népek, amelyeket kiűzött az Úr Izráel fiai elől. 3 Újra megépíttette az áldozóhalmokat, amelyeket apja, Ezékiás lerombolt, oltárokat állított a Baaloknak, és Aséra-szobrokat készíttetett. Leborult az ég minden serege előtt, és tisztelte azokat. 4 Építtetett ilyen oltárokat az Úr házában is, amelyről pedig ezt mondta az Úr: Jeruzsálemben lesz a nevem örökké. 5 Oltárokat építtetett az ég minden seregének az Úr háza mindkét udvarában. 6 A fiait is elégette áldozatul a Ben-Hinnóm-völgyben. Varázslást, jelmagyarázást és igézést űzött, halottidézőket és jövendőmondókat tartott. Sok olyan dolgot vitt véghez, amit rossznak lát az Úr, bosszantva őt. 7 Asérának azt a bálványszobrát, amelyet ő készíttetett, az Isten házában helyezte el, pedig erről azt mondta Isten Dávidnak és a fiának, Salamonnak: Ebben a templomban, Jeruzsálemben lesz a nevem mindörökké, mert ezt választottam ki Izráel valamennyi törzse közül. 8 És soha nem kell majd Izráelnek kivándorolnia arról a földről, amelyet őseiteknek rendeltem – de csak akkor, ha megtartják és teljesítik mindazt, amit Mózes által megparancsoltam nekik, az egész törvényt, annak összes rendelkezését és döntéseit. 9 De Manassé tévelygésbe vitte Júdát és Jeruzsálem lakóit, és még gonoszabb dolgokat követtek el, mint azok a népek, amelyeket Izráel fiai elől kiirtott az Úr. 10 Szólt ugyan az Úr Manasséhoz és népéhez, de azok nem figyeltek rá. 11 Ezért az Úr felhozta ellenük az asszír király seregének a vezéreit, akik horgot akasztottak Manasséba, bilincsbe verték, és elvitték Babilonba. 12 Nyomorúságában azonban kérlelte Istenét, az Urat, és mélységesen megalázta magát őseinek Istene előtt. 13 Imádkozott hozzá, ő pedig megkönyörült rajta; meghallgatta könyörgését, és hazavitte országába, Jeruzsálembe. Manassé megtanulta ebből, hogy az Úr az Isten. 14 Ezek után építtetett egy külső várfalat Dávid városához: a Gíhóntól nyugatra, a völgyön át a Hal-kapu felé; a Várhegyet is körülvette vele, és igen magasra emelte. Júdában pedig minden erődített városba csapatparancsnokokat helyezett. 15 Eltávolíttatta az Úr házából az idegen isteneket és a bálványokat, továbbá minden oltárt, amelyet az Úr házának a hegyén és Jeruzsálemben építtetett, kidobatott a városon kívülre. 16 Az Úr oltárát pedig helyreállította, békeáldozatokat és hálaáldozatokat mutatott be rajta, és megparancsolta Júdának, hogy Izráel Istenét, az Urat tisztelje. 17 A nép ugyan tovább is áldozott az áldozóhalmokon, de csak Istenének, az Úrnak. 18 Manassé egyéb dolgai, Istenéhez mondott imádsága és a látnokok beszédei, akik Izráel Istenének, az Úrnak a nevében szóltak hozzá, megtalálhatók Izráel királyainak a történetében. 19 Imádsága és annak a meghallgatása, minden vétke és hűtlensége meg azok a helyek, ahol áldozóhalmokat építtetett, bálványoszlopokat és szobrokat állíttatott fel megalázkodása előtt, meg vannak írva a látnokok beszédeiben. 20 Azután Manassé pihenni tért őseihez, és eltemették palotája kertjében. Utána a fia, Ámón lett a király. 21 Huszonkét éves volt Ámón, amikor uralkodni kezdett, és két évig uralkodott Jeruzsálemben. 22 Azt tette, amit rossznak lát az Úr, ahogyan apja, Manassé is tette. Ámón is áldozott mindazoknak a bálványszobroknak, amelyeket apja, Manassé készíttetett, és azokat tisztelte. 23 Nem alázta meg magát az Úr előtt, ahogyan apja, Manassé megalázta, sőt egyre csak halmozta a vétkeket ez az Ámón. 24 De összeesküdtek ellene udvari emberei, és megölték a palotájában. 25 Az ország népe azonban kiirtotta mindazokat, akik összeesküdtek Ámón király ellen. Azután a fiát, Jósiást tette királlyá az ország népe.
Bibliaolvasó Kalauz – Kaszó Gyula igemagyarázata
Az alma messze is tud gurulni a fájától: egy Ezékiás kaliberű, összességében pozitív királynak is lehet olyan rémes ivadéka, mint Manassé (3kk). Döbbenetes evangélium, hogy Isten könyörülete és segítsége (13) még egy ilyen ember életében is felragyoghat. Tanulság azonban, hogy nem célszerű megvárni, míg a bajok sajtolnak ki belőlünk imádságot és alázatot (11kk) – másrészt érdemes számolni azzal, hogy az elrontott dolgok hatása minket is túlélhet (17 és 22kk).
RÉ21 326
Ének az öt sola-ról | 311 | Csak egyedül a Szentírás
„…ne higgyetek minden léleknek…” 1Jn 4,1–6
1 Szeretteim, ne higgyetek minden léleknek, hanem vizsgáljátok meg a lelkeket, hogy Istentől valók-e, mert sok hamis próféta jött el a világba. 2 Az Isten Lelkét erről ismeritek meg: amelyik lélek vallja, hogy Jézus Krisztus testben jött el, az Istentől van. 3 Amelyik lélek pedig nem vallja Jézust, az nem Istentől van. Ez az antikrisztus lelke, amelyről hallottátok, hogy eljön, most pedig már a világban van. 4 Ti Istentől valók vagytok, gyermekeim, és legyőztétek őket, mert nagyobb az, aki bennetek van, mint az, aki a világban van. 5 Ők a világból valók, ezért a világ szerint beszélnek, és a világ rájuk hallgat. 6 Mi Istentől valók vagyunk: aki ismeri Istent, az hallgat ránk, aki nem Istentől van, az nem hallgat ránk. Erről ismerjük meg az igazság lelkét és a tévelygés lelkét.
Az Ige mellett – Bereczky Ildikó igemagyarázata
(1) „…ne higgyetek minden léleknek…” (1Jn 4,1-6)
Ne higgyetek mindenkinek – csak nekem! – halljuk lépten-nyomon. Mindenki a maga életviteli tanácsait, életfilozófiáját árulja az online piacon. Sokan keresik a gyülekezet mellett/helyett ott az útmutatást és közösséget. Kinek higgyünk, kit kövessünk és hova? Szükség van az eligazodáshoz a lelkek megítélésének képességére, kegyelmi ajándékára. Hiszen a „szent város” felé szeretnénk menni, és ezt többféle úton, módon tesszük. Akik valóban arra tartanak, bizonnyal oda is fognak érni, és ott találkoznak! De nem mindenki egyazon város felé tart! Ezért vannak olyan tartalmi kérdések, amelyekben feltétlenül egyet kell értenünk, és akkor a kegyességi formákban akár különbözhetünk is. János két alapvetésre fúgaszerűen vissza-visszatér: hidd, hogy Jézus a Krisztus, és szeresd a másikat! Arról beszél, hogy ne higgyetek azoknak, akik Krisztus istenségét vagy valóságos emberségét tagadják, és ne higgyetek azoknak, akiknek az életén nem látszik meg, hogy komolyan veszik a hitüket, akiknek az élete nem szeretetben folyik; de fogadjátok el testvérnek mindazokat, akik Jézus Krisztust hitben, szeretetben és reménységben követik. „A lényeges dolgokban egység, a nem lényegesekben szabadság, mindenekben szeretet.” (Melanchton)
