„Most is van tanúm a mennyben, és kezesem fenn a magasságban.” Jób 16,1–17,1
1 Akkor megszólalt Jób, és ezt mondta: 2 Ilyesfélét eleget hallottam. Nyomorúságos vigasztalók vagytok mindnyájan! 3 Vége lesz-e már az üres beszédnek? Vagy mi bajod van, hogy így válaszolsz? 4 Én is tudnék úgy beszélni, mint ti, csak volnátok az én helyemben! Tudnék én is szép szavakat mondani nektek, csóválhatnám gúnyosan a fejemet. 5 Szavaimmal erősíthetnélek titeket, ajkaim részvétével nyugtatgatnálak. 6 Attól, hogy beszélek, nem enyhül fájdalmam, de ha abbahagyom, akkor sem múlik el; 7 mostanra teljesen kimerített. Elpusztítottad egész családomat. 8 Megragadtál! Tanúvá lett, ellenem támadt, engem vádol elesett állapotom. 9 Haragja marcangolt és üldözött engem. Fogait csikorgatja ellenem, villogó szemekkel néz rám ellenségem. 10 Feltátották ellenem szájukat, gyalázkodva arcul vertek, együtt vonulnak ellenem. 11 Isten kiszolgáltat engem az álnokoknak, és a bűnösök kezébe juttat. 12 Nyugalomban éltem, de ő összetört. Nyakon ragadott, és szétzúzott, céltáblának használt engem. 13 Mindenfelől záporoznak nyilai; felhasítja veséimet kíméletlenül, epémet kiontja a földre. 14 Rést rés után tör rajtam, és rám rohan, mint valami hős. 15 Varrott zsákruhát húztam a bőrömre, porba hajtottam büszkeségemet. 16 Arcom a sírástól kivörösödött, szempilláimon a halál árnyéka ül. 17 Pedig nem tapad kezemhez erőszak, és imádságom tiszta. 18 Föld, ne fedd be véremet, ne némuljon el segélykiáltásom! 19 Most is van tanúm a mennyben, és kezesem fenn a magasságban. 20 Saját barátaim csúfolnak! Könnyek között tekintek Istenre, 21 hogy igazolja a férfiút Istennél, és az embert felebarátjával szemben. 22 Mert ez a néhány esztendő eltelik, és én nem térek vissza az ösvényről, amelyen elmegyek.
1 Lelkem összetört, napjaim peregnek, vár rám a temető!
Bibliaolvasó Kalauz – Hajdú Zoltán Levente igemagyarázata
Jób szavai felszabadítóak. Arra szabadítanak fel, hogy az életem küzdelmeivel, veszteségeivel, vereségeivel nem vagyok egyedül. És bárki bármilyen módon is akarna hallgatásra vagy hamis önmérsékletre inteni, én ezekben a hatalmas mélységekben is odafordulhatok ahhoz az Úrhoz, akinek a számomra megalkotott terveit és útjait nem mindig értem világosan, de bárhol is járok: megszólíthatom Őt, gyermeki bizalommal.
RÉ21 583
Napi ének | 602 | Krisztus, én életemnek Te vagy reménysége
„Akit én szeretek, megfeddem és megfenyítem: igyekezz tehát, és térj meg!” Jel 3,14–22
14 A laodiceai gyülekezet angyalának írd meg: ezt mondja az Ámen, a hű és igaz tanú, Isten teremtésének kezdete: 15 Tudok cselekedeteidről, hogy nem vagy sem hideg, sem forró. Bárcsak hideg volnál, vagy forró! 16 Így mivel langyos vagy, és sem forró, sem pedig hideg: kiköplek a számból. 17 Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok, meggazdagodtam, és nincs szükségem semmire; de nem tudod, hogy te vagy a nyomorult, a szánalmas és a szegény, a vak és a mezítelen: 18 tanácsolom neked, végy tőlem tűzben izzított aranyat, hogy meggazdagodj, és fehér ruhát, hogy felöltözz, és ne lássék szégyenletes mezítelenséged; és végy gyógyító írt, hogy bekend a szemed, és láss. 19 Akit én szeretek, megfeddem és megfenyítem: igyekezz tehát, és térj meg! 20 Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem. 21 Aki győz, annak megadom, hogy velem együtt üljön az én trónomon; mint ahogy én is győztem, és Atyámmal együtt ülök az ő trónján. 22 Akinek van füle, hallja meg, amit a Lélek mond a gyülekezeteknek!
Az Ige mellett – Bella Violetta igemagyarázata
(19) „Akit én szeretek, megfeddem és megfenyítem: igyekezz tehát, és térj meg!” (Jel 3,14–22)
A harag a szeretet másik arca. Ugyanis ha valamit nem szeretek, nem fontos nekem, akkor nem indulok meg a sorsán, hidegen hagy. Mégis nehéz megértetnem a fiammal, amikor perelek vele, hogy ez szeretet. Nehéz úgy éreznie, hogy a nyüstölés azt jelenti: ő fontos nekem. Az ösztöneink nem ezt mondják. Segít viszont a bibliaismeretünk: mennyire más a kísértő és következő pillanatban vádoló Sátán célja, mint a feddő Istené! Az első azt szeretné, hogy elbízd magad, kellemes, hitető beszédnek engedve besétálj olyan területre, amely már nem a tiéd, hogy később a szégyened által irányíthasson. A második pedig megtérésre, megjavulásra, kapcsolathelyreállásra hív. Az első röviden tartó jó élményt ad hosszú távú kiszolgáltatottságért, a másik rövid távú kényelmetlenség, hogy alkalmassá formáljon az örök jó elfogadására. Egyikünk sem szeret feddve lenni. Újra tehetetlen, kioktatott gyermeknek érezzük magunkat. Mégis jó ezt istenismerettel árnyalni. A tékozló fiú nem mert még a kioktatott gyermek pozíciójára sem jelentkezni, megelégedett volna a szolgai sorssal is, csak ott legyen körülötte. Aki megtér, aki legyőzi ezt a kezdeti feszültséget, hagyja magát formálni, annak adatik meg a kapcsolati helyreállás, a diadalmas közösség a trónon.
