„…most elmegyek ahhoz, aki elküldött engem.” Jn 16,4b–11
4b Ezeket azért nem mondtam nektek kezdetben, mert veletek voltam. 5 De most elmegyek ahhoz, aki elküldött engem, és közületek senki sem kérdezi tőlem: Hova mégy? 6 Mivel azonban ezeket mondom nektek, szomorúság tölti el a szíveteket. 7 Én azonban az igazságot mondom nektek: jobb nektek, ha én elmegyek, mert ha nem megyek el, a Pártfogó nem jön el hozzátok, ha pedig elmegyek, elküldöm őt hozzátok. 8 És amikor eljön, leleplezi a világ előtt, hogy mi a bűn, mi az igazság, és mi az ítélet. 9 A bűn az, hogy nem hisznek énbennem; 10 az igazság az, hogy én az Atyához megyek, és többé nem láttok engem; 11 az ítélet pedig az, hogy e világ fejedelme megítéltetett.
Bibliaolvasó Kalauz – Balla Péter igemagyarázata
„…most elmegyek ahhoz, aki elküldött engem.” (5) Jézust az Atya küldte a mi világunkba, és ő mennybemenetelével az Atyához tért vissza. Azonban ezzel nem eltávolodott tőlünk, hanem még „közelebb jött”: mert Lelke által bennünk lakik, és velünk van a világ végezetéig (Mt 28,20). A „Pártfogó” – a Szentlélek – Jézusról tesz bizonyságot, és így a Jézussal való közösségünket munkálja. Ezért ne szomorkodjunk (6), hanem inkább örvendezzünk!
RÉ21 231
Nagyheti ének | 485 | Jézus, világ megváltója
„Így ölték meg azt, akit Babilónia királya nevezett ki az ország helytartójává.” Jer 41
1 A hetedik hónapban azonban Jismáél, Netanjá fia, Elísámá unokája, aki királyi származású és a király vezető emberei közül való volt, elment tíz emberével Gedaljához, Ahíkám fiához Micpába. És amikor együtt étkeztek Micpában, 2 fölkelt Jismáél, Netanjá fia meg az a tíz ember, aki vele volt, és levágták Gedalját, Ahíkám fiát, Sáfán unokáját karddal. Így ölték meg azt, akit Babilónia királya nevezett ki az ország helytartójává. 3 Levágta Jismáél azokat a júdaiakat is, akik Gedaljával voltak Micpában, sőt az ott tartózkodó káldeusokat és harcosokat is. 4 A Gedaljá megölése után következő napon, amikor még nem tudtak a dologról, 5 nyolcvan ember jött Sikemből, Sílóból és Samáriából levágott szakállal, megszaggatott ruhában és bevagdalt testtel. Ételáldozat és tömjén volt náluk, amelyet az Úr házába akartak vinni. 6 Jismáél, Netanjá fia azonban kiment eléjük Micpából, és amíg ment, egyre sírt. Amikor összetalálkoztak, ezt mondta nekik: Jöjjetek el Gedaljához, Ahíkám fiához! 7 De amint a város közepére értek, Jismáél, Netanjá fia meg a vele levő emberek lemészárolták és bedobálták őket egy ciszternába. 8 De volt közöttük tíz ember, akik ezt mondták Jismáélnak: Ne ölj meg bennünket, mert rejtett készleteink vannak a mezőn: búza és árpa, olaj és méz. Ezért békén hagyta és nem ölte meg őket a többiekkel együtt. 9 Azoknak az embereknek a holttestét, akiket megöltek, mert Gedaljával tartottak, abba a ciszternába dobatta Jismáél, amelyet Ászá király készíttetett, amikor megtámadta őt Baasá, Izráel királya. Ezt töltötte meg Jismáél, Netanjá fia a legyilkoltakkal. 10 Azután foglyul ejtette Jismáél Micpában a nép egész maradékát, a király leányait és az egész népet, amely Micpában maradt, akiket Nebuzaradán testőrparancsnok Gedaljára, Ahíkám fiára bízott. Foglyul ejtette őket Jismáél, Netanjá fia, és elindult, hogy visszamenjen az ammóniakhoz. 11 De meghallotta Jóhánán, Káréah fia és a csapatparancsnokok, akik vele voltak, hogy milyen gonoszságot követett el Jismáél, Netanjá fia. 12 Ezért maguk mellé vették összes emberüket, és elindultak, hogy megtámadják Jismáélt, Netanjá fiát. Utol is érték a Gibeón melletti tónál. 13 Amikor az egész nép, amely Jismáéllal volt, megpillantotta Jóhánánt, Káréah fiát és vele az összes csapatparancsnokot, megörült, 14 és megfordult az egész nép, amelyet Jismáél foglyul ejtett Micpában, és visszament Jóhánánhoz, Káréah fiához. 15 Jismáél, Netanjá fia pedig nyolc emberrel elmenekült Jóhánán elől, és az ammóniakhoz ment. 16 Jóhánán, Káréah fia a vele levő összes csapatparancsnokkal együtt maga mellé vette a Micpából megmaradt népet, amelyet visszaszerzett Jismáéltól, Netanjá fiától, miután ez megölte Gedalját, Ahíkám fiát: a vitézeket és a harcosokat, az asszonyokat és a gyermekeket meg az udvarnokokat, akiket visszahozott Gibeónból. 17 Elindultak, és Kimhám szállásainál tartózkodtak Betlehem mellett, mert Egyiptomba akartak menni. 18 Féltek ugyanis a káldeusoktól, mert Jismáél, Netanjá fia megölte Gedalját, Ahíkám fiát, akit Babilónia királya nevezett ki az ország helytartójává.
Az Ige mellett – Lányi Gábor János igemagyarázata
(2) „Így ölték meg azt, akit Babilónia királya nevezett ki az ország helytartójává.” (Jer 41)
Jeremiás és tanítványa, Bárúk Gedaljá micpai udvarában találnak menedéket, akit a király trónfosztása után a babilóniaiak helytartónak tesznek meg. Gedalját már korábban is figyelmeztették arra, hogy az ammóniak felbujtására a dávidi királyi családdal rokon Jismáél az életére törhet, de ő jóhiszeműen nem engedett ennek a gyanúnak (40,16). A helytartó újjászervezi a háborúban szenvedett országot, összegyűjti és munkára készteti a menekülteket, főképpen a termés betakarítására ösztönöz, nehogy éhínség alakuljon ki (40,10), közvetít a zsidók és megszállók között, akik bíznak is benne. Egyértelműen kedvező Gedaljá megítélése a Szentírásban. Ezt aláhúzza, hogy Jeremiás is hozzá csatlakozik. Jismáél azonban embereivel egy közös étkezés alkalmával lemészárolja bizalmasaival együtt, sőt másnap még hetven, mit sem sejtő, Jeruzsálembe igyekvő zarándokot is tőrbe csal, és megölet. Gondolhatjuk: mint a királyi család rokonát felháboríthatta, hogy a babilóniaiak nem Dávid házából választották helytartójukat, és ezt a sérelmet akarta megtorolni. Azonban a zarándokok közül is csak azért hagy életben tízet, hogy elrejtett élelmiszerkészleteikhez hozzáférhessen. Ebből egyértelműnek látszik: pusztán nyereségvágyból követte el a rémtetteit. Milyen szomorú és ítéletes az, amikor az egyéni önzés és nyereségvágy áll útjában sokak boldogulásának, jó ügyek véghezvitelének, a közösség előrelépésének!
