„Elvégeztetett!” Jn 19,28–37
28 Jézus ezek után tudva, hogy már minden elvégeztetett, hogy beteljesedjék az Írás, így szólt: Szomjazom. 29 Volt ott egy ecettel tele edény. Egy szivacsot ecettel megtöltve izsópra tűztek, és odatartották a szájához. 30 Miután Jézus elfogadta az ecetet, ezt mondta: Elvégeztetett! És fejét lehajtva, kilehelte lelkét. 31 Mivel péntek volt, a zsidók nem akarták, hogy a holttestek szombaton a kereszten maradjanak; az a szombat ugyanis nagy ünnepnap volt. Arra kérték tehát Pilátust, hogy törjék el a lábszárcsontjukat, és vegyék le őket. 32 Ezért odamentek a katonák, és eltörték az egyik, majd a másik vele együtt megfeszített ember lábszárcsontját. 33 Amikor pedig Jézushoz értek, mivel látták, hogy már halott, az ő lábszárcsontját nem törték el, 34 hanem az egyik katona lándzsával átszúrta az oldalát, amelyből azonnal vér és víz jött ki. 35 Aki pedig látta ezt, az tesz róla bizonyságot, és az ő bizonyságtétele igaz, és ő tudja, hogy igazat mond, hogy ti is higgyetek. 36 Ezek pedig azért történtek, hogy beteljesedjék az Írás: „Csontja ne töressék meg.” 37 Viszont az Írásnak egy másik helye így szól: „Néznek majd arra, akit átszúrtak.”
Bibliaolvasó Kalauz – Lenkey István igemagyarázata
„Elvégeztetett!” (30) – mondja Jézus, és kileheli a lelkét. Megalázva, szörnyű kínok közt hal meg Mesterünk, s az utolsó szavából mégis a megelégedettség és hála sugárzik. Elvégeztetett. De jó lenne majd egyszer nekünk is ezzel a tudattal lezárnunk földi életünket; elvégeztünk mindent, amit ránk bízott életünk ajándékozója. S ez a boldogság valóban a miénk lehet, ha addig is minden nap megtesszük, amire Isten hív, s amire Jézus szabadított fel azzal, hogy ő már elvégezte a mi üdvösségünket.
RÉ21 491• IÉ 2Kor 5,(14b–18)19–21 • Zsolt 22,1–22
A Megváltó hét szava | 491 | Paradicsomnak te szép élő fája
„Örök rendelkezés legyen ez mindenütt, ahol laktok…” 3Móz 3
1 Ha valakinek az áldozata békeáldozat, és marhát mutat be áldozatul, akár hímet, akár nőstényt, hibátlant áldozzon az Úr előtt. 2 Tegye a kezét áldozatának a fejére, és vágja le a kijelentés sátrának a bejáratánál. Áron fiai, a papok pedig hintsék a vért körös-körül az oltárra. 3 Azután a békeáldozatból mutassa be az Úrnak tűzáldozatul a kövérjét, amely a beleket borítja: mindazt a kövérjét, ami a beleken van, 4 a két vesét, a rajtuk és a vékonyán levő kövérjét meg a májon levő hártyát, amelyet a veséknél kell lefejteni. 5 Áron fiai füstölögtessék el ezt az oltáron, rátéve az égőáldozatra a tűzre rakott fán: kedves illatú tűzáldozat ez az Úrnak. 6 Ha valaki juhfélét akar békeáldozatul bemutatni az Úrnak, akár hímet, akár nőstényt, hibátlant áldozzon. 7 Ha juhot akar áldozatul bemutatni, vigye az Úr színe elé. 8 Tegye a kezét áldozatának a fejére, és vágja le a kijelentés sátra előtt, Áron fiai pedig hintsék annak a vérét körös-körül az oltárra. 9 Azután a békeáldozatból mutassa be az Úrnak tűzáldozatul a kövérjét, az egész farkát, amelyet a farkcsigolyánál válasszon le, meg azt a kövérjét, amely a beleket borítja: mindazt a kövérjét, amely a beleken van, 10 a két vesét, a rajtuk és a vékonyán levő kövérjét meg a májon levő hártyát, amelyet a veséknél kell lefejteni. 11 Füstölögtesse el ezt a pap az oltáron: tűzáldozat ez, az Úr eledele. 12 Ha valaki kecskét akar áldozni, vigye oda az Úr elé. 13 Tegye kezét annak a fejére, és vágja le a kijelentés sátra előtt, Áron fiai pedig hintsék a vért körös-körül az oltárra. 14 Azután mutasson be abból áldozatot tűzáldozatul az Úrnak: a kövérjét, amely a beleket borítja: mindazt a kövérjét, amely a beleken van, 15 a két vesét, a rajtuk és a vékonyán levő kövérjét meg a májon levő hártyát, amelyet a veséknél kell lefejteni. 16 Füstölögtesse el ezeket a pap az oltáron: kedves illatú tűzáldozat ez, az Úr eledele. A kövérje mind az Úré. 17 Örök rendelkezés legyen ez mindenütt, ahol laktok, nemzedékről nemzedékre: se kövérjét, se vért ne egyetek!
Az Ige mellett – Czanik Péter igemagyarázata
(17) „Örök rendelkezés legyen ez mindenütt, ahol laktok…” (3Móz 3)
Az égőáldozat (3Móz 1) a teljes odaadást jelzi az Úrnak, mindenestől el kellett égetni. Teljesen más a békeáldozat. Itt a hús zömét az áldozó fogyasztja el a családjával vagy a vendégeivel. Oltárra az állat meghatározott részei kerülnek. Természetesen a vér, mert ez az élet hordozója, életet pedig csak az Úr tud adni, elvenni is csak neki van joga. Vért fogyasztani tehát az embernek tilos. Oltárra kerül még bizonyos meghatározott kövérje. Rosszindulatú kritikusok azt állították, hogy az ehetetlen részeket tették az oltára, maguk a javát ették meg. Ez nem igaz. Másak voltak a táplálkozási szokások, ezt igazolják a vidék mai beduinjai között végzett kutatások is. A velős, kövér eledel (Ézs 25,6) a kedvenc csemege, az étel java. Az oltárra tehát ebből a megbecsült ínyencségből kellett tenni. A lakoma egyik résztvevője így maga Isten, akinek része a vér, valamint a finom, megbecsült kövérje. A többi a házigazdáé és vendégeié. A közös étkezés azonban mindig belső közösséget alakított ki a résztvevők között. Ha ehhez hozzávesszük, hogy az egyik résztvevő átvitt értelemben maga Isten, akkor megértjük, hogy az ilyen lakomának sákramentális jelentősége volt. A résztvevők az Úrral kerültek kapcsolatba.
