„Ezek kaptak megbízást arra a szolgálatra, hogy bejárjanak az Úr házába” 1Krón 24
1 Áron fiainak a beosztása: Áron fiai Nádáb és Abíhú, Eleázár és Ítámár voltak. 2 Nádáb és Abíhú még apjuk előtt meghalt. Fiaik nem voltak, ezért Eleázár és Ítámár végezte a papi szolgálatot. 3 Ezeket osztotta be Dávid az Eleázár fiai közül való Cádókkal, valamint az Ítámár fiai közül való Ahímelekkel együtt a megbízatásuknak megfelelő szolgálatra. 4 Mivel Eleázár fiai között több férfi volt, mint Ítámár fiai között, ezért Eleázár fiai közül tizenhat családfőt osztottak be, Ítámár fiai közül pedig nyolc családfőt. 5 Sorsolással osztották be őket, ezeket is, meg azokat is. Így lettek Eleázár és Ítámár fiai szent és Istentől kijelölt vezető emberek. 6 Semajá, Netanél fia, a léviták közül való kancellár írta fel őket a király és a vezérek, Cádók főpap és Ahímelek, Ebjátár fia, továbbá a papok és a léviták családfői jelenlétében. Egy családot húztak ki Eleázárnak, majd még egyet, azután Ítámárnak is húztak egyet. 7 Az első sorshúzás Jójáríbra esett, a második Jedajára, 8 a harmadik Hárimra, a negyedik Szeórímra, 9 az ötödik Malkijjára, a hatodik Mijjámínra, 10 a hetedik Hakkócra, a nyolcadik Abijjára, 11 a kilencedik Jésúára, a tizedik Sekanjára, 12 a tizenegyedik Eljásíbra, a tizenkettedik Jákímra, 13 a tizenharmadik Huppára, a tizennegyedik Jesebábra, 14 a tizenötödik Bilgára, a tizenhatodik Immérre, 15 a tizenhetedik Hézírre, a tizennyolcadik Happiccécre, 16 a tizenkilencedik Petahjára, a huszadik Jehezkélre, 17 a huszonegyedik Jákínra, a huszonkettedik Gámúlra, 18 a huszonharmadik Delájára, a huszonnegyedik pedig Maazjára. 19 Ezek kaptak megbízást arra a szolgálatra, hogy bejárjanak az Úr házába aszerint a rendtartás szerint, amelyet atyjuktól, Árontól kaptak, ahogyan Izráel Istene, az Úr megparancsolta neki. 20 Lévi többi fiai voltak: Amrám fia volt Súbáél, Súbáél fia volt Jehdejá. 21 Rehabjától származott Jissijjá, Rehabjá első fia. 22 Jichártól származott Selómót, Selómót fia volt Jahat. 23 Hebrón fiai voltak: az első Jerijjá, a második Amarjá, a harmadik Jahazíél, és a negyedik Jekamám. 24 Uzzíél fia volt Míká, Míká fia Sámír. 25 Míká testvére Jissijjá volt, Jissijjá fia pedig Zekarjá. 26 Merárí fia volt Mahlí és Músí. Jaazijjá fia Benó volt. 27 Merárí fiai voltak: fiától, Jaazijjától származott Sóham, Zakkúr és Ibrí. 28 Mahlítól származott Eleázár. Neki nem voltak fiai. 29 Kístől származott Jerahmeél, Kís fia. 30 Músí fiai voltak: Mahlí, Éder és Jerímót. Ezek a léviták, családjaik szerint. 31 Ezekre is ugyanúgy sorsot vetettek, mint testvéreikre, Áron fiaira, Dávid király, Cádók és Ahímelek, továbbá a papok és a léviták családfői jelenlétében; a családfőkre ugyanúgy, mint legkisebb testvérükre.
Bibliaolvasó Kalauz – Szép Eduárd igemagyarázata
A papok és léviták beosztásáról olvasunk ebben a fejezetben. Bejárni az Úr házába nagy felelőséggel járt, hiszen maga Isten írta elő a rendtartást. Nekünk is megbízásunk van, mert királyi papság vagyunk (1Pt 2,9), hogy az Ő rendtartását éljük és hirdessük ebben a világban. Imádságainkkal bejárhatunk az Úr színe elé és közbenjárhatunk szeretteinkért, felebarátainkért, sőt ellenségeinkért is!
RÉ21 190
Zsoltárdicséret | 157 | Mindenkoron áldom az én Uramat
„…a sátor első részébe mindenkor bejárnak az istentiszteleti szolgálatot végző papok, a másodikba azonban csak évenként egyszer és egyedül a főpap mehet be…” Zsid 9,1–10
1 Az első szövetségnek is volt tehát istentiszteleti rendje és földi szent helye. 2 Mert sátrat építettek, melynek első részében volt a gyertyatartó, az asztal és a szent kenyerek: azt nevezték szentélynek. 3 A második kárpiton túl pedig volt egy sátor, amelyet szentek szentjének neveztek: 4 ebben volt egy arany illatáldozati oltár és a szövetség ládája, minden oldalról arannyal borítva. A szövetségládában volt az aranyedény mannával tele és Áron kivirágzott vesszeje meg a szövetség táblái, 5 fölötte pedig a dicsőség kerúbjai, amelyek beárnyékolták az engesztelés helyét. De ezekről most nem kell részletesen szólni. 6 Miután ezeket így rendezték el: a sátor első részébe mindenkor bejárnak az istentiszteleti szolgálatot végző papok, 7 a másodikba azonban csak évenként egyszer és egyedül a főpap mehet be azzal a vérrel, amelyet bemutat önmagáért és a nép tudatlanságból eredő vétkeiért. 8 A Szentlélek ezzel azt jelenti ki, hogy amíg az első sátor fennáll, addig nem nyílik meg a szentélybe vezető út. 9 Példázat ez nekünk a mostani időre, mert ott olyan ajándékokat és áldozatokat mutatnak be, amelyek nem tudják lelkiismeretében tökéletessé tenni azt, aki az áldozatot bemutatja. 10 Ezek a külső rendelkezések, amelyek ételekre, italokra és különböző mosakodásokra vonatkoznak, csak az új rendelkezés idejéig kötelezők.
Az Ige mellett – Gaál Sándor igemagyarázata
(6–7) „…a sátor első részébe mindenkor bejárnak az istentiszteleti szolgálatot végző papok, a másodikba azonban csak évenként egyszer és egyedül a főpap mehet be…” (Zsid 9,1–10)
Olyan eseményeket idéz fel ebben a szakaszban a levél írója, amelyek köztudomásúak a levél olvasói előtt. A szent sátor, az áldozatbemutatás rendje ez. El is mondja, hogy ezekről részletesen nem szükséges írnom. Mégis ebből indul ki. Az Úr által megalapozottan elrendelt istentiszteleti rendből, mert ebben állt az Istenhez fűződő kapcsolatuk fenntarthatósága. S ebből teljesedik ki az – hosszú évszázadokon át végzett gyakorlat után –, amikor nem egy évben egyszer, hanem csak egyetlenegyszer az egy tökéletesen igaz főpap, Jézus Krisztus áll az Atya elé mindenekre elégséges, megigazítást adó, bűnöket felszámoló áldozatával. Jézus Krisztus tökéletes áldozata ezért nemcsak az ószövetségi papi szolgálat végzésekor előkép az eljövendőre, hanem nekünk is az egyetlen biztos, kimozdíthatatlan pont az eljövendő örök dicsőségre vonatkozóan. Az áldozat a tökéletes Krisztus részéről mindenekre és mindenkorra elégséges lett. Elhangzott a mindent eldöntő szó: elvégeztetett. Ez adhat nekünk kellő fegyelmet arra vonatkozóan, hogy megigazítottakként nem járhatunk akárhogyan földi utunk hátralevő részén.
