„amikor Galileába érkezett, befogadták őt” Jn 4,43–45
43 Két nap múlva pedig elment onnan Galileába, 44 bár maga Jézus tett bizonyságot arról, hogy nincs becsülete a prófétának a saját hazájában. 45 Mégis, amikor Galileába érkezett, befogadták őt azok a galileaiak, akik látták mindazt, amit Jeruzsálemben tett az ünnepen, mivel ők is ott voltak.
Bibliaolvasó Kalauz – ifj. Márkus Mihály igemagyarázata
Jézus mondta, hogy a prófétának „nincs becsülete a saját hazájában” (44; vö. Lk 4,24), mégis „amikor Galileába érkezett, befogadták őt” (45) – mert látták, mit tett az ünnepen. A személyes élmény erősebb hatással volt rájuk, mint a hagyományos vélekedés („származhat-e valami jó Názáretből?” – Jn 1,46). A megtapasztalás sokszor közelebb visz Istenhez, mint az elméleti tanítás. Téged milyen élmények kötnek Jézushoz? Mi mélyíti még tovább a kapcsolatodat vele?
RÉ21 617
Jézus Krisztus messiási küldetése | 443 | Krisztus, Atya Istennek egyetlen egy Fia
„És béke lett az országban…” Bír 3,12–31
12 De Izráel fiai ismét azt tették, amit rossznak lát az Úr. Ekkor az Úr Eglónnak, Móáb királyának a hatalmába adta Izráelt, mivel olyat tettek, amit rossznak lát az Úr. 13 Ez összefogott Ammón fiaival és Amálékkal, elment, megverte Izráelt, és birtokba vette a pálmák városát. 14 Izráel fiai tizennyolc esztendeig szolgálták Eglónt, Móáb királyát. 15 Ekkor Izráel fiai segítségért kiáltottak az Úrhoz, és az Úr szabadítót támasztott nekik: a benjámini Éhúdot, Gérá fiát, aki balkezes volt. Izráel fiai vele küldték el az adót Eglónnak, Móáb királyának. 16 Éhúd csináltatott magának egy kétélű, egykönyöknyi kardot, és azt a ruhája alá, a jobb csípőjére kötötte. 17 Így vitte be az adót Eglónnak, Móáb királyának. Eglón igen kövér ember volt. 18 Miután Éhúd átadta az adót, elküldte azokat, akik az adót szállították. 19 Ő maga azonban visszatért a Gilgálnál levő bálványszobroktól, és ezt mondta: Titkos beszédem van veled, ó, király! Az így felelt: Csitt! Ekkor kiment mindenki, aki mellette állt. 20 Éhúd bement hozzá; a király éppen az emeleten, hűvös különszobájában ült. Éhúd ezt mondta: Istentől hoztam üzenetet neked! Ekkor az fölkelt a trónról. 21 Éhúd pedig a bal kezével a kardja után nyúlt, előrántotta a jobb csípőjéről, és beledöfte annak a hasába. 22 Még a markolata is belement a pengéje után, és a háj körülfogta a pengét, mert nem húzta ki a kardot a hasából; majd kiment a hátsó kijáraton. 23 Azután kiment Éhúd az oszlopcsarnokba, becsukta maga mögött az emeleti szoba ajtószárnyait, és bezárta. 24 Alighogy kiment, jöttek a szolgák, de amikor látták, hogy az emeleti szoba ajtószárnyai zárva vannak, azt gondolták: Bizonyára szükségét végzi a hűvös szobában. 25 Miután azonban hiába várakoztak, és senki sem nyitotta ki az emeleti szoba ajtószárnyait, fogták a kulcsot, és kinyitották. És íme, uruk ott feküdt a padlón holtan. 26 Éhúd azonban elmenekült, amíg ők késlekedtek, és a bálványszobrok mellett elhaladva Szeírába menekült. 27 Amikor megérkezett, megfújta a kürtöt Efraim hegyvidékén. Izráel fiai pedig az ő vezetésével levonultak a hegyvidékről. 28 Ezt mondta nekik: Kövessetek gyorsan, mert az Úr kezetekbe adta ellenségeteket, Móábot! Lementek utána, elfoglalták a Jordán Móáb felé eső gázlóit, és nem engedtek senkit átkelni. 29 Levágtak akkor mintegy tízezer móábi embert, csupa jól megtermett, erős férfit; nem menekült meg senki. 30 Így kellett Móábnak megalázkodnia azon a napon Izráel keze alatt. És béke lett az országban nyolcvan esztendeig. 31 Utána Samgar, Anát fia következett, aki hatszáz filiszteus férfit vert szét egy ökörösztökével. Ő is megszabadította Izráelt.
Az Ige mellett – Vladár Gábor igemagyarázata
(30) „És béke lett az országban…” (Bír 3,12–31)
Isten hosszútűrő szeretetét ismételten próbára teszi népe. Kérdezhetnénk: mit ér Izráel fiainak „kiáltozása az Úrhoz”, ha a veszély elmúltával régi életüket folytatják tovább? Milyen az az emberi bűnbánattartás, amelyre Isten visszamenőleg, vagy előretekintve visszafogja haragját, és nem bünteti népét? Hiszen az özönvíz utáni emberiség első gondolata is a gőgös toronyépítés volt (1Móz 9). Minden elesettségünkben jó tudnunk azonban, hogy Urunk hűséges marad választottjaihoz. Mi élhetünk nélküle, de ő nem tud, és nem akar nélkülünk lenni. Ezért lehetséges, hogy Móáb királyának tizennyolc éve tartó elnyomása után, amely ismét a nép hűtlenségének büntetése (14), meghallja hozzá kiáltó gyermekei hangját (15). „Szabadítót” támaszt most is. Éhúd személye jól példázza, hogy szabadító csak az lehet, aki megbízatását és győzelmét az Úrtól kapja. Nem „balkezessége” teszi őt hőssé (15), nem is ravasz merénylete (19–27). De lehet-e egy orgyilkos Isten eszköze? Ha a Szentíráson edzett szemmel nézünk szét a világban, láthatjuk, Isten nemcsak irgalmasságot gyakorol a bűnös emberen, hanem tervének végrehajtására is felhasználhatja a gonoszt (vö. ApCsel 2,23). Poncius Pilátus, a nem-igaz emberi bíró, Isten igaz ítéletét hajtja végre üdvösségünkre Jézus elítélésekor (vö. Jn 19,16). Éhúd sem tartozik a hit hősei közé (vö. Zsid 11), Isten mégis általa szabadította meg népét a móábi rabigától. Mérlegeljük a nyomozóhatósági vagy jogi szempontból egyértelmű ügyeinket is, és vigyük mindig Isten elé döntéseinket.
