„...mindnyájuknak a sűrű sötétség a reggelük, hiszen megszokták a rémítő, sűrű sötétséget.” Jób 24,1–17
1 Miért nincsenek a Mindenhatónál ítéletre fenntartott idők, miért nem láthatják ítéletének napjait, akik őt ismerik? 2 Elmozdítják a határokat, nyájakat rabolnak el, és azt legeltetik. 3 Az árvák szamarát elhajtják, az özvegyek ökrét elviszik zálogul. 4 Lekergetik az útról a szegényeket, minden elesettnek meg kell lapulnia az országban. 5 Úgy élnek, mint vadszamarak a pusztában: kimennek, hogy munkájukkal harapnivalót keressenek, mert a pusztaság ad kenyeret gyermekeinek. 6 A bűnösök mezejéről szereznek takarmányt, és az ő szőlőjükben szedegetnek. 7 Meztelenül hálnak, ruhátlanul, még hidegben sincs takarójuk. 8 Zivatar áztatja őket a hegyekben, a sziklához lapulnak, mert nincs más menedékük. 9 Letépik az emlőről az árvát, és a szegény csecsemőjét elviszik zálogul. 10 Meztelenül járnak, ruhátlanul, és éhezve hordják a kévét. 11 Mások házánál préselnek olajat, taposnak a borsajtókban, mégis szomjaznak. 12 A városban haldoklók nyögnek, megsebzettek kiáltanak segítségért, de Isten nem törődik ezzel. 13 Vannak, akik a világosság ellenségei lettek, nem ismerik útjait, nem maradnak ösvényein. 14 Virradat előtt kel föl a gyilkos, hogy megölje az elesettet és a szegényt, a tolvaj pedig éjjel. 15 A házasságtörő szeme az alkonyatot lesi: Senki szeme ne vegyen észre – gondolja, és lepellel takarja el arcát. 16 Sötétben törnek be a házakba, nappal bezárkóznak, nem akarnak tudni a világosságról. 17 Mert mindnyájuknak a sűrű sötétség a reggelük, hiszen megszokták a rémítő, sűrű sötétséget.
Bibliaolvasó Kalauz – Vincze Árpád igemagyarázata
Megszokta a szemem a sötétséget. Kiismerem magam, hiszen hozzászoktam. Mások is a sötétben tapogatóznak. Vak vagyok?! Mások is azok. Nem vagyok bűnösebb, mint ők, rosszabb, mint a mások. Engem is értek csapások, kihasználtak, megraboltak, becsaptak, megsebeztek, megtépázott az élet. Sűrű sötét reggelek közepette add, Uram, hogy felismerjem, te legyőzted a sötétséget! Kérlek, világosságod ragyogja be az életemet! Add, hogy lássak!
RÉ21 80
Esti dicséret | 681 | Krisztus, ki vagy nap és világ
„A csillag neve pedig Üröm, és ürömmé lett a vizek harmada, és sok ember meghalt a vizektől, mert azok keserűvé váltak.” Jel 8,7–13
7 Trombitált az első, és jégeső támadt, és tűz vérrel keverve, és lehullott a földre: megégett a föld harmada, megégett a fák harmada, és megégett a zöld fű is mind. 8 A második angyal is trombitált, és valami tűzzel égő nagy hegy zuhant a tengerbe, és a tenger harmada vérré lett: 9 elpusztult a tenger teremtményeinek harmada, amiben csak élet volt, és a hajók harmada megsemmisült. 10 A harmadik angyal is trombitált, és az égből egy nagy égő csillag hullott le, mint egy lámpás, és ráesett a folyók harmadára és a vizek forrásaira. 11 A csillag neve pedig Üröm, és ürömmé lett a vizek harmada, és sok ember meghalt a vizektől, mert azok keserűvé váltak. 12 A negyedik angyal is trombitált, és csapás érte a nap harmadát, a hold harmadát és a csillagok harmadát, hogy elsötétüljön harmadrészük, a nappal harmada se legyen világos, az éjszaka is ugyanígy. 13 Ekkor láttam és hallottam, hogy egy sas repül fenn az égen, és hatalmas hangon ezt mondja: Jaj, jaj, jaj azoknak, akik a földön laknak, a másik három angyal trombitájának hangja miatt, akik még ezután trombitálnak.
Az Ige mellett – Bella Violetta igemagyarázata
(11) „A csillag neve pedig Üröm, és ürömmé lett a vizek harmada, és sok ember meghalt a vizektől, mert azok keserűvé váltak.” (Jel 8,7–13)
Fokozatosan, trombitaszóról trombitaszóra válik a világ egyre kevésbé összeegyeztethetővé az élettel. Előbb a növényzet, majd a tenger és annak minden lénye, azután az ivóvíz vész el. Egyértelművé teszi, hogy az emberre nézve egyre halálosabb a környezet. Nem véletlen, ha eszünkbe jutnak a képekről az egyiptomi csapások. Az egyharmadok említése viszont mutatja: ez még nem teljes kitörlése az ismert világnak. Nem teljes a pusztulás. A sas háromszoros jajszava mutatja: a java még most jön. A fejezet vége nem feloldást hoz, hanem további baljóslatot. Ami ezután következik, még kegyetlenebb lesz az emberekre nézve. Keresztyénként mindig kísértésünk az üdvösségre nézve bagatellizálni vagy elsietni, elhallgatni ezeket a jeleneteket. Pedig annak, hogy mindez Isten tervének kiteljesedésével jár, jeleznie kell: ez a realitás része. Lehet, hogy nem ezekkel a képekkel evangelizálunk, de az érett hitnek bírnia kell az ilyen kemény eledelt is. Isten hatalma és igazsága számunkra ugyanolyan reménység, mint kegyelme és szeretete.
