„A pusztában is építtetett őrtornyokat, és sok kutat ásatott, mert sok jószága volt… szerette a földművelést.” 2Krón 26,1–15
1 Akkor Júda egész népe fogta, és a tizenhat éves Uzzijját tette királlyá apja, Amacjá helyett. 2 Ő építette ki Élatot, amelyet visszacsatolt Júdához azután, hogy a király pihenni tért őseihez. 3 Tizenhat éves volt Uzzijjá, amikor uralkodni kezdett, és ötvenkét évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyjának a neve Jekoljá volt, Jeruzsálemből származott. 4 Azt tette, amit helyesnek lát az Úr, egészen úgy, ahogyan apja, Amacjá tette. 5 Az Istent kereste Zekarjá idejében, aki istenfélelemre tanította, és amíg az Urat kereste, sikert adott neki az Isten. 6 Uzzijjá háborút indított a filiszteusok ellen, és lerombolta Gát, Jabné és Asdód várfalát, sőt városokat épített Asdódnál és a filiszteusok között. 7 Isten megsegítette őt a filiszteusok, a Gúr-Baalban lakó arabok és a meúniak ellen. 8 Az ammóniak is adót fizettek Uzzijjának, és eljutott a híre egészen Egyiptomig, mert egyre jobban megerősödött. 9 Azután őrtornyokat építtetett Uzzijjá Jeruzsálemben a Szöglet-kapunál, a Völgy-kapunál meg a Sarok fölött, és megerősítette azokat. 10 A pusztában is építtetett őrtornyokat, és sok kutat ásatott, mert sok jószága volt a Sefélá-alföldön és a síkságon. Földművesei és szőlőmunkásai voltak a hegyeken és a gyümölcsösben, mert szerette a földművelést. 11 Volt Uzzijjának jól képzett harcosokból álló hadereje is, amely csapattestenként vonult a harcba. Ezeknek a számát Jeíél kancellár és Maaszéjá elöljáró segítségével Hananjá, a király egyik parancsnoka állapította meg. 12 A hadköteles vitézek családfőinek a száma összesen kétezer-hatszáz volt. 13 Az ő parancsnokságuk alá tartozó haderő háromszázhétezer-ötszáz jól képzett harcosból állt, akik hatalmas erővel segítették a királyt az ellenség ellen. 14 Fölszerelte Uzzijjá az egész sereget pajzzsal, dárdával, sisakkal, páncéllal, íjjal és parittyakővel. 15 Csináltatott Jeruzsálemben ötletes hadigépeket az őrtornyokra és a szegletbástyákra nyilak és nagy kövek kilövésére. Így aztán messzire eljutott a híre, mert ezekben csodálatos segítséget kapott; végül igen megerősödött.
Bibliaolvasó Kalauz – Karsay Eszter igemagyarázata
„A pusztában is építtetett őrtornyokat, és sok kutat ásatott, mert sok jószága volt… szerette a földművelést.” (10) A királyok között Uzzijjá kitűnt különleges, győztes hadieszközeivel, haditechnikai újításaival. Sokoldalú és tehetséges volt. A háború öl, rombol és pusztít, ő pedig helyreállította a károkat, és a béke legfontosabb területét építi, a föld megművelését, az állattartást és a kutakat, mert víz nélkül nincs élet.
RÉ21 165
Napi ének | 583 | Keserves szívvel
„Gyermekeim, [...] ha pedig vétkezik valaki, van pártfogónk az Atyánál…” 1Jn 2,1–6
1 Gyermekeim, ezt azért írom nektek, hogy ne vétkezzetek; ha pedig vétkezik valaki, van pártfogónk az Atyánál: az igaz Jézus Krisztus, 2 mert ő engesztelő áldozat a mi bűneinkért, de nemcsak a miénkért, hanem az egész világ bűnéért is. 3 Abból tudjuk meg, hogy ismerjük őt, ha megtartjuk az ő parancsolatait. 4 Aki azt mondja, hogy ismeri őt, de nem tartja meg parancsolatait, az hazug, és abban nincs meg az igazság, 5 aki pedig megtartja az ő igéjét, abban igazán teljessé lett az Isten szeretete. Ebből tudjuk meg, hogy őbenne vagyunk. 6 Aki azt mondja, hogy őbenne marad, annak magának is úgy kell élnie, ahogyan ő élt.
Az Ige mellett – Bereczky Ildikó igemagyarázata
(1) „Gyermekeim, [...] ha pedig vétkezik valaki, van pártfogónk az Atyánál…” (1Jn 2,1–6)
Ki ne vétkezne? – mondjuk általánosítva, amivel el is vesszük a kérdés élét. A János korabeli gnosztikusok úgy gondolták, hogy lelki emelkedettségük szintjén már nem hat rájuk a bűn. A gyülekezetben némelyek belekényelmesedtek hitbeli kegyességükbe, miközben másokat megítéltek és elutasítottak. A bűn nem pusztán erkölcsi kategória – a nem rendeltetésszerű működést jelenti, mint amikor a nyílvessző eltéveszti a célt. A céltévesztett embernek megromlanak a kapcsolatai Istennel, önmagával, másokkal. Vajon nem vétettük/vétkeztük-e el a küldetésünket mi is? Pedig ez élet-halál kérdése, hiszen így nem lehetünk azzá, akivé lennünk kellene! Nem marad más mentségünk, csak ha valaki magára veszi és az Atya elé viszi „bűnügyünket”, hogy bocsánatot nyerjünk. János Jézusra mutat; ő az, aki a végsőkig elment értünk a szeretetben, ő ment meg és hív engedelmes életre. „…aki [...] megtartja az ő Igéjét, abban igazán teljessé lett az Isten szeretete.” (5) „Mit jelent tökéletessé válni a szeretetben? „Szeretni még az ellenséget is, abból a célból, hogy testvéreinkké váljanak” (Augustinus) A hithez tartozik, hogy higgy, a szeretethez, hogy cselekedj!
