„Mint a gyermek, olyan most a lelkem.” Zsolt 131
1 Zarándokének. Dávidé. Uram, nem fuvalkodik fel a szívem, nem kevély a tekintetem. Nem törekszem arra, ami túl nagy és elérhetetlen nekem. 2 Inkább csitítottam, csendesítettem lelkemet, mint anya a gyermekét. Mint a gyermek, olyan most a lelkem. 3 Bízzál, Izráel, az Úrban most és mindörökké!
Bibliaolvasó Kalauz – Galsi Árpád igemagyarázata
Ez a zsoltár is imádkozni tanít. „Mint a gyermek, olyan most a lelkem.” (2) Megerősíti ezt Jézus bátorítása és figyelmeztetése: az megy be Isten országába, aki úgy fogadja, mint a kisgyermek: rászorulva, tudva, készen és nyitottan rá, hogy mindent az Atyától kérjen, várjon és reméljen.
RÉ21 131
Napi ének | 748 | Bűneid átkos börtöne alján
„Senki meg ne vessen ifjú korod miatt, hanem légy példája a hívőknek...” 1Tim 4,12–16
12 Senki meg ne vessen ifjú korod miatt, hanem légy példája a hívőknek beszédben, magaviseletben, szeretetben, hitben, tiszta életben. 13 Amíg megérkezem, legyen gondod a Szentírás felolvasására, az igehirdetésre, a tanításra. 14 Ne hanyagold el a benned levő kegyelmi ajándékot, amelyet prófécia által kaptál a vének kézrátételével. 15 Ezekkel törődj, ezekkel foglalkozz, hogy előrehaladásod nyilvánvaló legyen mindenki előtt. 16 Legyen gondod önmagadra és a tanításra, maradj meg ezek mellett, mert ha így cselekszel, megmented magadat is, hallgatóidat is.
Az Ige mellett – Bella Péter igemagyarázata
(12) „Senki meg ne vessen ifjú korod miatt, hanem légy példája a hívőknek...” (1Tim 4,12–16)
Újabb nehézségre láthatunk rá Timóteus szolgálatában. Sok gyülekezeti tagnál fiatalabb volt, ez feszültségeket generált, őt is elbizonytalaníthatta. De nem az életkor az meghatározó, hanem az elhívás, az Istentől kapott ajándék. Nem véletlenül kapta a megbízatást. Szép Eugene Peterson fordítása: „...tanítsd a hívőket az életeddel...”. A pozíciója mögötti fedezet az, ahogyan Timóteus a gyülekezetben, az emberek között mozgott. A beszéde, a viselkedése, szeretete hatása, hite bizonyítékai. A kegyelmi ajándék és az elhívás adta őt ebbe a gyülekezetbe. Hívő emberként ne a pozíció, a szerep, a szolgálati terület formáljon és alakítson, végképp ne a kapott hatalom! Az elöljárónak nem kell kikényszerítenie a tiszteletet. Az Istennel való kapcsolat belső formáló ereje, a személyes élés az Igével, az abból merítő tanítás, no meg az emberek közötti építő jelenétben való előrehaladás – ezek nemesítenek krisztusi vezetővé. Aki szolgál, az példaképpé válik, organikusan, függetlenül életkortól és társadalmi helyzettől, ha nem a pozícióba kapaszkodik, hanem végig követi a Lélek diktálását.
