„Békességet hagyok nektek, az én békességemet adom nektek, de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja” Jn 14,25–31
25 Elmondom ezeket nektek, amíg veletek vagyok. 26 A Pártfogó pedig, a Szentlélek, akit az én nevemben küld az Atya, ő megtanít majd titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit én mondtam nektek. 27 Békességet hagyok nektek, az én békességemet adom nektek, de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen! 28 Hallottátok, hogy én megmondtam nektek: elmegyek, és visszajövök hozzátok. Ha szeretnétek engem, örülnétek, hogy elmegyek az Atyához, mert az Atya nagyobb nálam. 29 Most mondom ezt nektek, mielőtt megtörténik, hogy ha majd megtörténik, higgyetek. 30 Már nem sokat beszélek veletek, mert eljön e világ fejedelme, bár felettem nincs hatalma. 31 A világnak azonban meg kell tudnia, hogy szeretem az Atyát, és úgy cselekszem, ahogyan az Atya parancsolta. Keljetek fel, menjünk el innen!
Bibliaolvasó Kalauz – Pentaller Attila igemagyarázata
A Szentlélek eszünkbe juttatja, amit Jézus elmondhatott nekünk. Ma Jézus örökbe adott békességéről beszél veled (27), mely befedte szívét a lecsillapíthatatlannak tűnő tengeren (Mk 4,38k), melyből szenvedései, félelmei között élete hitvallása forrt ki: „Minden lehetséges neked:... ne úgy legyen, ahogyan én akarom, hanem amint te” (Mk 14,36). A Lélek ma is bátorít és támogat a döntésben, hogy Istenben bízz, még ha félned „kellene” is (Zsolt 46,4–5).
RÉ21 767
Zsoltárdicséret | 187 | Végtelen irgalmú Isten, hozzád kiáltok
„Mivel ti hallgattatok ősötöknek, Jónádábnak a parancsára, megtartottátok minden parancsát, és mindent úgy tettetek, ahogyan ő parancsolta nektek, azért így szól a Seregek Ura, Izráel Istene: Nem halnak ki Jónádábnak, Rékáb fiának az utódai, színem e Jer 35
1 Így szólt az Úr igéje Jeremiáshoz, Jójákímnak, Jósiás fiának, Júda királyának az idejében: 2 Menj el a rékábiak háza népéhez, és beszélj velük; vidd be őket az Úr házának egyik kamrájába, és adj nekik bort inni! 3 Magam mellé vettem tehát Jaazanját, aki Jirmejá fia, Habaccinjá unokája volt, továbbá a testvéreit és valamennyi fiát: a rékábiak egész háza népét. 4 Bevittem őket az Úr házába, Hánán fiainak a kamrájába, aki Jigdaljának, az Isten emberének volt a fia. Ez a kamra a vezetők kamrája mellett volt, Maaszéjának, Sallúm fiának a kamrája fölött, aki ajtóőr volt. 5 Itt a rékábiak háza népének a fiai elé borral telt kelyheket és poharakat tettem, és ezt mondtam nekik: Igyatok bort! 6 De ők így feleltek: Nem iszunk bort, mert a mi ősünk, Jónádáb, Rékáb fia ezt parancsolta nekünk: Ne igyatok bort soha, se ti, se a fiaitok! 7 Házat se építsetek, gabonát se vessetek, szőlőt se ültessetek, birtokotok se legyen, hanem sátorban lakjatok egész életetekben, hogy sokáig éljetek azon a földön, ahol jövevények vagytok! 8 És mi hallgattunk ősünknek, Jónádábnak, Rékáb fiának a szavára, mindarra, amit parancsolt nekünk, hogy ne igyunk egész életünkben bort, se mi, se feleségünk, se fiaink, se leányaink; 9 és házakat se építsünk, hogy azokban lakjunk; ne legyen szőlőnk, szántóföldünk és vetésünk sem, 10 hanem sátrakban lakjunk. Engedelmeskedtünk tehát, és mindent úgy tettünk, ahogyan ősünk, Jónádáb parancsolta. 11 Csak amikor fölvonult Nebukadneccar, Babilónia királya az ország ellen, akkor mondtuk: Gyertek, menjünk Jeruzsálembe a káldeusok és az arámok hadserege elől! Ezért lakunk Jeruzsálemben. 12 Ekkor így szólt Jeremiáshoz az Úr igéje: 13 Ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene: Menj, és mondd meg Júda férfiainak és Jeruzsálem lakóinak: Miért nem fogadjátok meg az intést, és miért nem hallgattok a szavamra? – így szól az Úr. 14 Jónádábnak, Rékáb fiának betartották az utasításait. Ő azt parancsolta fiainak, hogy ne igyanak bort; nem is ittak a mai napig sem, hanem engedelmeskedtek ősük parancsának. Én is szóltam hozzátok, idejében szóltam, de ti nem hallgattatok rám. 15 Elküldtem hozzátok szolgáimat, a prófétákat, idejében küldtem, és ezt mondtam: Térjen meg mindenki a maga gonosz útjáról! Jobbítsátok meg tetteiteket, ne kövessetek más isteneket, és ne tiszteljétek őket! Akkor azon a földön lakhattok, amelyet nektek és őseiteknek adtam. De ti nem figyeltetek és nem hallgattatok rám. 16 Jónádábnak, Rékáb fiának az utódai megtartották ősük parancsát, amelyet az megparancsolt, de ez a nép nem hallgatott rám. 17 Azért ezt mondja az Úr, a Seregek Istene, Izráel Istene: Elhozom Júdára és Jeruzsálem minden lakójára mindazt a veszedelmet, amelyet meghirdettem ellenük. Mert beszéltem hozzájuk, de nem hallgattak rám, hívtam őket, de nem válaszoltak. 18 A rékábiak háza népének pedig ezt mondta Jeremiás: Így szól a Seregek Ura, Izráel Istene: Mivel ti hallgattatok ősötöknek, Jónádábnak a parancsára, megtartottátok minden parancsát, és mindent úgy tettetek, ahogyan ő parancsolta nektek, 19 azért így szól a Seregek Ura, Izráel Istene: Nem halnak ki Jónádábnak, Rékáb fiának az utódai, színem előtt maradnak mindenkor!
Az Ige mellett – Lányi Gábor János igemagyarázata
(18–19) „Mivel ti hallgattatok ősötöknek, Jónádábnak a parancsára, megtartottátok minden parancsát, és mindent úgy tettetek, ahogyan ő parancsolta nektek, azért így szól a Seregek Ura, Izráel Istene: Nem halnak ki Jónádábnak, Rékáb fiának az utódai, színem előtt maradnak mindenkor!” (Jer 35)
Példa és ellenpélda. Jeruzsálem első ostroma idején talál menedéket Jeremiás otthonában a nomád rékábiták egy csoportja. A próféta jó házigazda módjára borral kínálná őket, amit ők nem fogadnak el ősatyjuk, Jónádáb parancsára hivatkozva (6). Némely feltételezések szerint olyan vándorkovács-csoport lehetett az övék, akik attól féltek, hogy lerészegedve esetleg kiadják mesterségük titkait. Az Ige nem a borivás tilalmát hozza elénk: amire Jeremiás felfigyel, az ennek a csoportnak az állhatatos kitartása az ősatyai parancs mellett. Nemzedékeken át hűségesek maradtak az intelemhez, pedig az pusztán emberi rendelés volt, miközben Júda és Jeruzsálem lakói a próféták sorának figyelmeztetései ellenére (15) sem voltak hajlandók az Úrhoz hűnek maradni. Van mindig jó példa és ellenpélda is, még ha az ellenpéldából talán több is. De Jeremiás kora sem volt sötét, lelketlen időszak. Akadt példa arra, hogy valaki hű maradt Istenhez. Lehet szemben haladni az árral, kisebbségben maradni – szoros kapu, keskeny út (Mt 7,13) –, ez mind arról szól, hogy Isten útja sosem volt és sosem lesz a sokaké. De ez az az út, amely az életre visz.