„A mélységből kiáltok hozzád, Uram!” Zsolt 130
1 Zarándokének. A mélységből kiáltok hozzád, Uram! 2 Uram, halld meg szavamat, füled legyen figyelmes könyörgő szavamra! 3 Ha a bűnöket számon tartod, Uram, Uram, ki marad meg akkor? 4 De nálad van a bocsánat, ezért félnek téged. 5 Várom az Urat, várja a lelkem, és bízom ígéretében. 6 Lelkem várja az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt, mint az őrök a reggelt. 7 Bízzál, Izráel, az Úrban, mert az Úrnál van a kegyelem, és gazdag ő, meg tud váltani. 8 Meg is váltja Izráelt minden bűnéből.
Bibliaolvasó Kalauz – Galsi Árpád igemagyarázata
Isten gyermekei életében nemcsak áldott idők vannak, hanem gyötrődésben átvirrasztott órák is. Tanuljunk meg imádkozni a jó időkben: „A mélységből kiáltok hozzád, Uram!” (1), hogy amikor mélységen keresztül visz utunk, Isten Lelke megeleveníthesse, amit megtanultunk, és szót adhasson a szánkba, Hozzá kiáltani, Őt segítségül hívni. „Mert az Úrnál van a kegyelem.” (7)
RÉ21 130
Napi ének | 731 | Jöjj hozzánk, Urunk
„...a kegyesség viszont mindenre hasznos, mert megvan benne a jelen és a jövendő élet ígérete.” 1Tim 4,6–11
6 Ha ezeket tanítod a testvéreknek, jó szolgája leszel Krisztus Jézusnak, hiszen a hit és az igaz tanítás igéivel táplálkozol, amelynek követőjévé lettél. 7 A szentségtörő és vénasszonyos meséket pedig utasítsd el, inkább gyakorold magad a kegyességben, 8 mert a test sanyargatásának kevés a haszna, a kegyesség viszont mindenre hasznos, mert megvan benne a jelen és a jövendő élet ígérete. 9 Igaz beszéd ez, és teljes elfogadásra méltó, 10 hiszen azért fáradozunk és küzdünk, mert az élő Istenben reménykedünk, aki üdvözítője minden embernek, de leginkább a hívőknek. 11 Rendeld el ezeket, és tanítsd!
Az Ige mellett – Bella Péter igemagyarázata
(8) „...a kegyesség viszont mindenre hasznos, mert megvan benne a jelen és a jövendő élet ígérete.” (1Tim 4,6–11)
Pál megnyugtatja Timóteust: mindene megvan ahhoz, hogy szembenézzen a tévtanítók szépen felépített (de semmit sem érő) rendszerével, testet sanyargató, látványos vallásoskodásával. A kegyesség az övé. Sok szép magyar fordítása született ennek a szónak az elmúlt századokban, mind egy-egy árnyalatot mutat meg: kegyesség, istenfélelem, lelkiség, hitgyakorlat. Amiről Pál beszél, nem más, mint a Jézus által megmutatott „sziklára épített ház” építési terve. Az alap az Ige és a belekapaszkodó hit, a kegyesség pedig az, amit erre építünk, amint egyre jobban összeépül a Szentlélek által imádság és erkölcs, szolgálat és hitvallás, bizonyságtétel és áldozat, istentisztelet és a hivatásból fakadó gyümölcstermés, tanulás és példaadás. A kegyesség az, ami az Istennel való élő kapcsolatunkból megmutatkozik, megmarad, ami egyre épül és épít. Látjuk benne a jelen ígéretét: irányban vagyok, és van értelme annak, ahogyan hitben élem az életem, Krisztust követve. És a jövő ígéretét, amely nem valami nemsokára érkező lehetőség, amelyet megkapok, hanem a halálon is győztes üdvösség, az életünk célba érkezése, amikor Isten majd újraformálja ezt a világot. Ezért hasznos a kegyesség. Haszna van, megélhető „profitja”, egyre jobban belesimulok az ő országába – egyre jobban megjelenik rajtam is az ő uralma.
