„...megfeszítették őt” Jn 19,16b–27
16b Átvették tehát Jézust, 17 ő pedig maga vitte a keresztet, és kiért az úgynevezett Koponya-helyhez, amelyet héberül Golgotának neveznek. 18 Ott megfeszítették őt, és vele másik kettőt, jobbról és balról, középen pedig Jézust. 19 Pilátus feliratot is készíttetett, és rátétette a keresztre. Ez volt ráírva: A NÁZÁRETI JÉZUS, A ZSIDÓK KIRÁLYA. 20 A zsidók közül sokan olvasták ezt a feliratot, amely héberül, latinul és görögül volt írva, ugyanis közel volt a városhoz az a hely, ahol megfeszítették Jézust. 21 A zsidók főpapjai akkor szóltak Pilátusnak: Ne azt írd: A zsidók királya, hanem ahogyan ő mondta: A zsidók királya vagyok. 22 Pilátus így válaszolt: Amit megírtam, megírtam. 23 A katonák pedig, amikor megfeszítették Jézust, fogták felsőruháit, elosztották négy részre, mindegyik katonának egy részt. Fogták köntösét is, amely varratlan volt, felülről végig egybeszőve. 24 Ezt mondták egymásnak: Ezt ne szakítsuk szét, hanem vessünk rá sorsot, hogy kié legyen! Így teljesedett be az Írás: „Elosztották ruháimat maguk között, és köntösömre sorsot vetettek.” Ezt tették a katonák. 25 Jézus keresztjénél ott állt anyja és anyjának nővére, Mária, Klópás felesége, valamint a magdalai Mária. 26 Amikor Jézus meglátta, hogy ott áll anyja és az a tanítvány, akit szeretett, így szólt anyjához: Asszony, íme, a te fiad! 27 Azután így szólt a tanítványhoz: Íme, a te anyád! És ettől az órától fogva otthonába fogadta őt az a tanítvány.
Bibliaolvasó Kalauz – Lenkey István igemagyarázata
Az önző ember és a végtelen szeretetű Isten találkozik ebben a történetben. Pilátus kicsinyes bosszúja, amivel gúnyolni akarja a zsidókat, a katonák haszonleső osztozkodása a kereszt tövében. Mindeközben Jézus épp a világot váltja meg, és bűnbocsánatot szerez valamennyiünk bűneire. De e magasztos szolgálata és haldoklása közben sem feledkezik meg édesanyjáról, akinek elrendezi további földi sorsát.
RÉ21 360 • IÉ 2Móz 12,1–4(5)6–8(9)10–14 • Zsolt 116
Nagyheti ének | 483 | Dicsérd, lelkem, Istenedet
„…igen szent az, mert az Úr tűzáldozatából való.” 3Móz 2
1 Ha valaki ételáldozatot mutat be az Úrnak, finomliszt legyen az áldozata. Öntsön rá olajat, tegyen rá tömjént, 2 és vigye el azt Áron fiaihoz, a papokhoz. A pap vegyen ki abból egy maroknyi finomlisztet, olajat meg az összes tömjént, és füstölögtesse el az oltáron ezt a részt emlékeztető áldozatként: kedves illatú tűzáldozat ez az Úrnak. 3 Ami megmarad az ételáldozatból, az legyen Ároné és a fiaié; igen szent az, mert az Úr tűzáldozatából való. 4 Ha kemencében sült ételáldozatot akarsz bemutatni, finomlisztből készült, olajjal gyúrt kovásztalan lepények vagy olajjal megkent kovásztalan lángosok legyenek azok. 5 Ha áldozatod sütőlapon sült ételáldozat, akkor kovásztalan legyen, finomlisztből olajjal gyúrva. 6 Tördeld darabokra, és önts rá olajat. Ételáldozat ez. 7 Ha pedig áldozatod edényben készült ételáldozat, finomlisztből olajjal készüljön. 8 Az így elkészített ételáldozatot vidd el az Úrnak: vidd oda a paphoz, az pedig járuljon vele az oltárhoz. 9 Vegyen ki a pap az ételáldozatból egy részt mint emlékeztető áldozatot, és füstölögtesse el az oltáron: kedves illatú tűzáldozat ez az Úrnak. 10 Ami megmarad az ételáldozatból, legyen Ároné és a fiaié; igen szent az, mert az Úr tűzáldozatából való. 11 Minden ételáldozat, amit bemutattok az Úrnak, kovász nélkül készüljön. Semmit, ami kovásszal vagy mézzel készült, nem szabad tűzáldozatként elfüstölögtetni az Úrnak. 12 Az első termés áldozataként bemutathatjátok azokat az Úrnak, de az oltárra nem kerülhetnek kedves illatul. 13 Minden ételáldozatodat sózd meg. Ne hagyd le ételáldozatodról Istened szövetségének a sóját. Minden áldozatot sóval mutass be. 14 Ha az első termésből mutatsz be ételáldozatot az Úrnak, tűzön pörkölt kalászt és gabonadarát mutass be első termésed ételáldozataként. 15 Adj hozzá olajat, és tégy rá tömjént; ételáldozat ez. 16 A pap pedig füstölögtessen el emlékeztető áldozatként a darából és az olajból egy részt meg a többi tömjént: tűzáldozat ez az Úrnak.
Az Ige mellett – Czanik Péter igemagyarázata
(3) „…igen szent az, mert az Úr tűzáldozatából való.” (3Móz 2)
Többen állították azt, hogy Kain áldozatát azért nem fogadta el Isten, mert a gabonájából vitt, holott az igazi áldozat az állat lett volna. Ez azonban tévedés. Az Ószövetség igenis ismerte a gabonából készültet is, amint ez a fejezet is mutatja. Ezért is emeltük ki azt a verset, amely az ételáldozatot egy helyen igen szentnek mondja. Sokféle változata volt ennek is. Amit ki kell emelnünk, az a gondosság, amellyel arra kell ügyelni, hogy az Úr oltárára csak kifogástalan élelmiszer kerüljön, ami természetesen nekünk is szóló figyelmeztetés. Számunkra idegen, hogy tömjént is kellett hozzáadni, ennek az ünnepélyesség hangsúlyozása lehetett a célja. Fontos volt, hogy minden kovásztalan legyen. Felidézi ez bennünk a kovásztalan kenyerek, vagyis a páska ünnepét, de lehet gyakorlati oka: a kovászos könnyebben romlik. Az első termésből adott áldozat (14–16) itt egyértelműen a hála kifejezése. Érdemes ezt összevetni az 5Móz 26,1–11-ben foglaltakkal: Azért örvendezhetsz az új termésnek, mert neked – a bolyongó arámi leszármazottjának – adta ezt a tejjel és mézzel folyó földet, ahol most ez a gabona megtermett. Az utóbbi hely Isten korábbi jótéteményét is belevonja – annak távlatába helyezi az amúgy is hálaadásra indító, örvendetes eseményt.
