„Dávid király ezeket is az Úrnak szentelte…” 1Krón 18
1 Ezután történt, hogy Dávid megverte a filiszteusokat, leigázta őket, és elvette a filiszteusoktól Gátot falvaival együtt. 2 Megverte Móábot is, és a móábiak Dávidnak adófizető szolgái lettek. 3 Megverte Dávid Hamátnál Hadadezert, Cóbá királyát is, aki az Eufrátesz folyamig akarta kiterjeszteni hatalmát. 4 Elfogott közülük Dávid ezer harci kocsit, hétezer lovast meg húszezer gyalogost, és megbénította Dávid a harci kocsik lovait, csak száz harci kocsit hagyott meg belőlük. 5 Amikor a damaszkuszi arámok eljöttek, hogy megsegítsék Hadadezert, Cóbá királyát, levágott Dávid huszonkétezer arám embert. 6 Majd helyőrséget helyezett Dávid az arám Damaszkuszba, és az arámok adófizető szolgái lettek Dávidnak. Így segítette meg az Úr Dávidot mindenütt, ahova csak ment. 7 Elvette Dávid az aranypajzsokat is, amelyeket Hadadezer szolgái hordtak, és Jeruzsálembe vitette azokat. 8 Dávid igen sok rezet hozott el Tibhatból és Kúnból, Hadadezer városaiból. Abból készíttette Salamon a rézmedencét, az oszlopokat és a rézedényeket. 9 Amikor meghallotta Tóí, Hamát királya, hogy megverte Dávid Hadadezernek, Cóbá királyának egész haderejét, 10 elküldte fiát, Hadórámot Dávid királyhoz mindenféle arany-, ezüst- és réztárggyal, hogy békességgel és áldással köszöntse azért, mert hadat viselt Hadadezerrel, és megverte őt. Hadadezer ugyanis Tóíval is harcban állt. 11 Dávid király ezeket is az Úrnak szentelte azzal az ezüsttel és arannyal együtt, amelyet más népektől: az edómiaktól, a móábiaktól, az ammóniaktól, a filiszteusoktól és az amálékiaktól hozott el. 12 Abísaj, Cerújá fia pedig megvert tizennyolcezer edómit a Sós-völgyben. 13 Dávid Edómba is helyőrséget helyezett el, és egész Edóm Dávid szolgája lett. Így segítette meg az Úr Dávidot mindenütt, ahova csak ment. 14 Így uralkodott Dávid egész Izráelen, jogot és igazságot szolgáltatva egész népének. 15 A hadsereg parancsnoka Jóáb, Cerújá fia, a főtanácsos pedig Jósáfát, Ahílúd fia volt. 16 Cádók, Ahítúb fia és Abímelek, Ebjátár fia voltak a papok, Savsá pedig a kancellár. 17 Benájá, Jójádá fia a kerétiek és a pelétiek parancsnoka volt. Dávid fiai a legelsők voltak a király mellett.
Bibliaolvasó Kalauz – Kovács Krisztián igemagyarázata
„Dávid király ezeket is az Úrnak szentelte…” (11) Dávid a megszerzett hadizsákmányt az Úrnak ajánlja fel: az Istené lesz, amit az ember megszerez. Nem az Isten nevében és nevével szerez dicsőséget magának, hanem amit elért és megszerzett, azt az Istennek adja. Egy egészen különleges istendicsőítés ez: minden megszerzett dicsőség az Istené.
RÉ21 831
Zsoltárdicséret | 184 | Mindenek meghallják és jól megtanulják
„…elhagyva a Krisztusról szóló elemi tanítást […], ne kezdjük újra lerakni az alapját a holt cselekedetekből való megtérésnek…” Zsid 6,1–8
1 Ezért elhagyva a Krisztusról szóló elemi tanítást, térjünk rá a nagykorúaknak szóló tanításra. Ne kezdjük újra lerakni az alapját a holt cselekedetekből való megtérésnek és az Istenbe vetett hitnek, 2 a mosakodásokról, a kézrátételekről, a halottak feltámadásáról és az örök ítéletről szóló tanításnak. 3 Így is fogunk tenni, ha Isten megengedi. 4 Lehetetlen ugyanis, hogy akik egyszer megvilágosíttattak, és megízlelték a mennyei ajándékot, és részeseivé lettek a Szentléleknek, 5 akik megízlelték Isten felséges beszédét és az eljövendő világ erőit, 6 de elestek, hogy azok ismét megújuljanak és megtérjenek; hiszen újra megfeszítik önmaguknak az Isten Fiát, és meggyalázzák őt. 7 Mert az a föld, amely beissza a gyakran ráhulló esőt, és hasznos növényt terem azoknak, akik számára művelik, áldást nyer Istentől; 8 amelyik pedig tüskebokrot és bogáncskórót terem, az megvetett, átok vár rá és végül megégetés.
Az Ige mellett – Gaál Sándor igemagyarázata
(1,2) „…elhagyva a Krisztusról szóló elemi tanítást […], ne kezdjük újra lerakni az alapját a holt cselekedetekből való megtérésnek…” (Zsid 6,1–8)
A Krisztusról szóló elemi tanítás elhagyása nem annak megtagadását jelenti, hanem azt, amit az előzőekben megérthettünk: éppenhogy előrelépést. Arra kell építkeznünk. A Krisztus szabadításának elfogadása minden tekintetben felfogás- és életmódváltozással jár, ami pedig előrelépést igényel. Ehhez képest az újbóli a megtérés a holt cselekedetekből nagy és kockázatos visszalépés. Ekkor ugyanis visszatér a keresztyén a saját magába vetett bizalomhoz, a vallásgyakorlás által kitermelt remélt érdemekhez, ami a zsidóknál a régi rítusokba vetett bizalmat jelentette. Önmagunk és gyülekezeteink számára nagy felhívás ez! El kell hagynunk az elemi tanítást, vagyis az elfogadott kegyelemre építve be kell rendezkednünk arra az egyházi, gyülekezeti, személyes keresztyén létre, amely föléemel annak, továbbvisz attól, amit hitre jutásunkban Istentől ajándékba kaptunk. A meggyőződött keresztyén közösség meggyőző erővel jelenik meg a környezetében. Keresztyénnek lenni akarva-akaratlanul mindenkor vizsgahelyzet alapelemek szerinti vallásgyakorlásban megrekedni, vagy az alapokra építve Isten lelke vezetésével küldetést teljesíteni?
