„Reszkess, te, föld, az Úrtól, Jákób Istenétől, aki a sziklát bővizű tóvá változtatta, a kovakövet forrássá!” Zsolt 114
1 Amikor Izráel kivonult Egyiptomból, Jákób háza népe az idegen nyelvű nép közül, 2 Júda lett az Úr szent népe, Izráel a birodalma. 3 Látta a tenger, és elfutott, a Jordán pedig meghátrált. 4 A hegyek ugrándoztak, mint a kosok, a halmok, mint a bárányok. 5 Mi lelt téged, tenger, hogy elfutottál, és téged, Jordán, hogy meghátráltál? 6 Hegyek, mit ugrándoztok, mint a kosok, és ti halmok, mint a bárányok? 7 Reszkess, te, föld, az Úrtól, Jákób Istenétől, 8 aki a sziklát bővizű tóvá változtatta, a kovakövet forrássá!
Bibliaolvasó Kalauz – Barta Zsolt igemagyarázata
Isten kihozta népét Egyiptomból – ez megrendítette a világot: a tenger elfutott, a Jordán meghátrált, a hegyek és a halmok ugrándoztak (3–4). Isten a sziklát tóvá, a kovaköveket forrássá változtatta (8). Kössük össze mi is életünket Jézussal, aki azért jött, hogy a vakok lássanak, a sánták járjanak, és a szegényeknek jó hírt hirdessenek!
RÉ21 114
Zsoltárének | 810 | Áldjátok Istent szent templomában
„…öltsétek fel az új embert…” Ef 4,17–32
17 Mondom tehát, és tanúsítom az Úr nevében, hogy többé nem élhettek úgy, ahogyan a pogányok élnek hiábavaló gondolkodásuk szerint. 18 Az ő elméjükre sötétség borult, és elidegenedtek az Istennek tetsző élettől, mert megmaradtak tudatlanságukban, és megkeményedett a szívük. 19 Mivel erkölcsi érzékük eltompult, bujálkodásra adták magukat, mindenféle tisztátalanságot művelve mohóságukban. 20 Ti azonban nem így tanultátok Krisztust; 21 ha valóban úgy hallottatok róla, és kaptatok felőle tanítást, ahogyan az igaz Jézusban: 22 vessétek le a régi élet szerint való óembert, aki csalárd és gonosz kívánságok miatt megromlott; 23 újuljatok meg lelketekben és elmétekben, 24 öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett. 25 Ezért tehát vessétek le a hazugságot, és mondjatok igazat, mindenki a felebarátjának, mivelhogy tagjai vagyunk egymásnak. 26 Haragudhattok, de ne vétkezzetek: a nap ne menjen le haragotokkal, 27 helyet se adjatok az ördögnek. 28 A tolvaj többé ne lopjon, hanem inkább dolgozzék, és saját keze munkájával szerezze meg a javakat, hogy legyen mit adnia a szűkölködőknek. 29 Semmiféle bomlasztó beszéd ne hagyja el a szátokat, hanem csak akkor szóljatok, ha az jó a szükséges építésre, hogy áldást hozzon azokra, akik hallják. 30 És ne szomorítsátok meg Isten Szentlelkét, aki az ő pecsétje rajtatok a megváltás napjára. 31 Minden keserűség, indulat, harag, kiabálás és istenkáromlás legyen távol tőletek minden gonoszsággal együtt. 32 Viszont legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek Krisztusban.
Az Ige mellett – Fodorné Nagy Sarolta igemagyarázata
(24) „…öltsétek fel az új embert…” (Ef 4,17–32)
Új ember, óember – jellegzetes újszövetségi kifejezések. A hitetlenségben maradt (ó)ember „elméjére sötétség borult”, egész gondolkozóképessége, szíve elhomályosodott, ezért nem találja a helyét. Idegenben él, mint a tékozló fiú. Elidegenedett (!) függetlenedési vágyában elutasítja Istent, és ezzel felvilágosultnak tekinti magát. A hit nem iskolázottság kérdése. Minden ismeret hiábavaló, ha a szív keménységével párosul Krisztus evangéliuma iránt. Az óember halott, és ha nem tér meg, örökre az marad. Az új ember él, ez a Krisztus által újjáteremtett énünk. Az esélyt Jézus Krisztus életre támasztó Igéje adja, amelyet meghallunk. Az új ember törvénye, hogy nem élhet úgy többé, mint a pogányok, Istentől elidegenedett, kemény szívvel, hanem engedi magát megújítani a Lélek által. Ez életprogram. Az „erénykatalógus” felsorol néhány ismérvet az új emberről, ahogyan a felebarátjával viselkedik. Ezek nem önálló parancsok és tilalmak, hanem a Krisztusban gyökerező új élet gyümölcsei. Az új ember arra törekszik, hogy mondjon igazat, ne haragudjon, ne lopjon, ne szóljon bomlasztó beszédet, sőt inkább a jóság, irgalom, megbocsátás fakadjon az életéből, mert Krisztusban ő is ezt kapta, és ezt tanulta.
