„jobbod megsegít” Zsolt 138
1 Dávidé. Magasztallak, Uram, teljes szívemből, istenekkel szemben is csak rólad énekelek! 2 Leborulok szent templomodban, és magasztalom nevedet hűséges szeretetedért, mert mindennél magasztosabbá tetted nevedet és beszédedet. 3 Amikor kiáltottam, meghallgattál engem, bátorítottál, lelkembe erőt öntöttél. 4 Téged magasztal, Uram, a föld minden királya, amikor meghallják szád mondásait. 5 Énekelni fognak az Úr útjairól, mert nagy az Úr dicsősége. 6 Bár fenséges az Úr, meglátja a megalázottat, és messziről megismeri a fennhéjázót. 7 Ha szorult helyzetben vagyok is, megtartod életemet. Haragos ellenségeim ellen kinyújtod kezedet, jobbod megsegít engem. 8 Az Úr javamra dönti el ügyemet. Uram, örökké tart szereteted, ne hagyd cserben most sem kezed alkotásait!
Bibliaolvasó Kalauz – Fodor Ferenc igemagyarázata
Dávid nagy szükségében az Úrhoz fordult. Példaértékű, hogy gondolkodását nem a beszűkült körülmények határozták meg (7). Ismerte a hívő életnek azt a titkát, hogy nem az a döntő, mi történik velünk, hanem az, hogy ami velünk történik, hogyan hat ránk. Legyen nagyobb bennünk ma a bizalom az Úr iránt, mint a félelem a helyzetünk miatt.
RÉ21 138
Napi ének | 804 | Hálát adok, Uram, az életért!
„...javaikat osszák meg másokkal, gyűjtsenek maguknak jó alapot a jövendőre, hogy elnyerjék az igazi életet.” 1Tim 6,17–21
17 Azoknak pedig, akik e világban gazdagok, parancsold meg, hogy ne legyenek gőgösek, és ne a bizonytalan gazdagságban reménykedjenek, hanem Istenben, aki megélhetésünkre mindent bőségesen megad nekünk. 18 A gazdagok tegyenek jót, legyenek gazdagok a jó cselekedetekben, adakozzanak szívesen, javaikat osszák meg másokkal, 19 gyűjtsenek maguknak jó alapot a jövendőre, hogy elnyerjék az igazi életet. 20 Timóteus, őrizd meg a rád bízott kincset. Fordulj el a hazug módon ismeretnek nevezett szentségtelen, üres beszédektől és ellenvetésektől, 21 amelyeket egyesek elfogadva eltévelyedtek a hittől.
Az Ige mellett – Bella Péter igemagyarázata
(18–19) „...javaikat osszák meg másokkal, gyűjtsenek maguknak jó alapot a jövendőre, hogy elnyerjék az igazi életet.” (1Tim 6,17–21)
Kijózanító, amit Pál ír az anyagi gazdagságról, szépen elhelyezi a megfelelő hangsúlyokat. Nála nem olvasunk olyasmit, hogy anyagi javakkal rendelkezni bűn volna, de nem is néz félre minden megjegyzés nélkül, ha gazdagodásról esik szó, van mondanivalója a módosabb keresztényeknek itt is, máshol is. Az anyagi javak eszközök mind a mindennapokban, mind a hívő életben. Az Ige határozott: a vagyon csak eszköz, nem az élet alapja vagy célja. Bizonytalan, nem lehet rá építeni, amiben nem lehet benne reménykedni, ráadásul nem válhat értékmérővé – az egyházban sem –, mennyi pénz áll a bankszámlánkon. A gazdagság lehet bálvány, lehet hamis biztosíték, így eltéríthetjük magunkat attól, ami valóban értékes, és rombolhatja a kapcsolatokat. De a vagyonnal lehet jól is élni. Csakis eszközként használva, Istentől elfogadva, másokat is segítve, a közösséget is gazdagítva. A jó, a valódi alapot erősítve élni azzal, amink van, gyűjtve a mennyei kincseket, amelyek megmaradnak, amelyeket nem visz el sem a válság, sem az infláció, mert mindig megmaradnak. Pál tanácsaira jó odafigyelni, éljünk akár pénzszűkében, akár anyagi problémák nélkül.
