„Megállapította apjának, Dávidnak a rendtartása szerint a papok szolgálati beosztását és a léviták tennivalóját.” 2Krón 8
1 Miután eltelt az a húsz esztendő, ameddig Salamon az Úr templomát és a maga palotáját fölépíttette, 2 azokat a városokat is kiépíttette Salamon, amelyeket Hírám adott Salamonnak, és izráelieket telepített oda. 3 Azután Salamon Hamát-Cóbá ellen vonult, és hatalmába kerítette. 4 Kiépíttette Tadmórt is a pusztában és mindazokat a raktárvárosokat, amelyeket Hamátban kezdett építeni. 5 Azután Felső-Bét-Hórónt és Alsó-Bét-Hórónt erődített városokká építtette ki várfalakkal, kapukkal és zárakkal. 6 Baalátot és az összes raktárvárost, amely Salamoné volt, a harci kocsik összes városát, a lovak városait és mindent, amit csak építeni kívánt Salamon, kiépíttetett Jeruzsálemben, a Libánonon és birodalma egész területén. 7 Mindazokat, akik a hettiták, az emóriak, a perizziek, a hivviek és a jebúsziak népéből megmaradtak, akik tehát nem Izráel közül valók voltak, 8 meg fiaikat, akik utánuk az országban megmaradtak, mert nem irtották ki őket Izráel fiai, Salamon kényszermunkásokká tette; azok még ma is. 9 Izráel fiai közül azonban senkit sem kényszerített Salamon rabszolgasorba az építkezéseken; ők harcosok voltak, vezérei, tisztjei meg harci kocsijainak és kocsihajtóinak a parancsnokai. 10 Salamon király helyőrségeinek a parancsnokai kétszázötvenen voltak, ezek álltak a hadinép élén. 11 Azután fölvitte Salamon a fáraó leányát Dávid városából abba a palotába, amelyet neki építtetett, mert ezt mondta: Ne lakjék a feleségem Izráel királyának, Dávidnak a palotájában, mert szent hely az, mivel oda került az Úr ládája. 12 Salamon akkor égőáldozatokat mutatott be az Úrnak, az Úrnak azon az oltárán, amelyet a csarnok elé építtetett. 13 Minden hétköznapon meg szombatonként, újholdkor és az évenként tartandó három fő ünnepen, a kovásztalan kenyerek ünnepén, a hetek ünnepén és a lombsátrak ünnepén, az adott napra vonatkozó előírások szerint kellett áldozni, ahogyan Mózes parancsolta. 14 Megállapította apjának, Dávidnak a rendtartása szerint a papok szolgálati beosztását és a léviták tennivalóját, hogy dicséretet énekeljenek, és végezzék szolgálatukat a papok mellett mindennap, annak a napnak az előírása szerint; meg a kapuőrség beosztását az egyes kapuknál, mert így szólt Dávidnak, Isten emberének a parancsa. 15 Semmiben sem tértek el attól, amit a király parancsolt a papoknak és a lévitáknak, még a kincsek dolgában sem. 16 Így készült el Salamon az egész munkával az Úr temploma megalapozásától az Úr templomának teljes befejezéséig. 17 Akkor elment Salamon Ecjón-Geberbe és Élótba, amelyek a tenger partján, Edóm földjén voltak. 18 Hírám ugyanis hajókat küldött neki szolgáival. Ezek a szolgák ismerték a tengert, és Salamon szolgáival együtt eljutottak Ófírba. Hoztak onnan négyszázötven talentum aranyat, és Salamon királyhoz vitték.
Bibliaolvasó Kalauz – Nyilas Zoltán András igemagyarázata
„Megállapította apjának, Dávidnak a rendtartása szerint a papok szolgálati beosztását és a léviták tennivalóját.” (14) Valljuk be, istentiszteletünkben sokszor rendetlenség uralkodik. Szinte minden gyülekezetben saját rendtartás van, az Úrtól tanult imádságot és az Apostoli Hitvallást is megszámlálhatatlan változatban mondjuk. Vannak, akik strandpapucsban és rövidnadrágban úrvacsoráznak. Vigyázzunk! Az istentiszteleti keretek lebontása a lelki otthontalanság megéléséhez is vezethet.
RÉ21 843
Napi ének | 747 | Siessetek, hamar lejár
„…hatalmasabban beszél…” Zsid 12,18–24
18 Ti ugyanis nem tapintható hegyhez és lángoló tűzhöz járultatok, sem homályhoz, sötétséghez, szélvészhez 19 vagy trombitaharsogáshoz és szózatok hangjához. Akik ezt hallották, kérték, hogy ne szóljon többé hozzájuk. 20 Mert nem bírták elviselni a parancsot: „Még ha állat érinti is a hegyet, meg kell kövezni!” 21 És olyan félelmetes volt a látvány, hogy Mózes is így szólt: „Félelem fogott el és remegés.” 22 Ti a Sion hegyéhez járultatok, és az élő Isten városához, a mennyei Jeruzsálemhez és az angyalok ezreihez, 23 az elsőszülöttek ünnepi seregéhez és gyülekezetéhez, akik fel vannak jegyezve a mennyekben, mindenek bírájához, Istenhez és a tökéletességre jutott igazak lelkeihez, 24 az új szövetség közbenjárójához, Jézushoz és a meghintés véréhez, amely hatalmasabban beszél, mint Ábel vére.
Az Ige mellett – Bogárdi Szabó István igemagyarázata
(24) „…hatalmasabban beszél…” (Zsid 12,18–24)
A revideált fordítás olvasói így találják: Jézus vére jobbat beszél, mint Ábel vére. Ha ezt úgy értjük, ahogy az eredeti Károli-fordításban van: „drágább dolgokat szól”, akkor a hatalmas vagy hathatós kifejezés is jól visszaadja az értelmét. Azért érdemes elidőzni a szavakon, mert egész Krisztus-követő életünk döntő kérdéséhez érkeztünk. Jézus áldozata egyrészt beteljesít minden áldozati ígéretet, másrészt nem váltható át más áldozatra. Az a jobb szövetség (7,22), amely egyúttal a szívünkbe írt is (8,10), Jézus tökéletes áldozata révén: örök társulás (13,20), amelynek maga Jézus a közbejárója vagy kezese (7,22). Ez a felcserélhetetlen jelleg állítja fénybe a Mózes révén kötött szövetség (mulandó) körülményeit és a Jézus közbejárásával kötött új szövetség (örökkévaló) távlatait. Ott félelem és rettegés (21), itt az elsőszülöttek ünnepi sereglete, akik az elsőszülött Fiúról kapták nevüket (1,6), ez az igaz egyház. Amott harsogó jelenségek által kiváltott rettegés, itt a tökéletességre jutott igaz lelkek öröme. Bár Ábel áldozata valóban értékesebb volt, mint Kainé, a Jézus vére hatalmasabban beszél Ábelénál is. Az ő szava az örök élet beszéde (Jn 6,68).
