„Isten előtt lehet-e igaz a halandó...?” Jób 25
1 Megszólalt a súahi Bildád, és ezt mondta: 2 Istené a hatalom és a rettegés, ő szerez békességet fenn a magasságban. 3 Csapatait nem lehet megszámolni; kire ne ragyogna világossága? 4 Isten előtt lehet-e igaz a halandó, lehet-e tiszta az, aki asszonytól született? 5 Nézd a holdat: még az sem elég ragyogó, szemében még a csillagok sem fényesek. 6 Hát még a halandó, ez a féreg, és az ember fia, ez a pondró?
Bibliaolvasó Kalauz – Szabó Sándor Péter igemagyarázata
Bildád összehasonlítja a mennyei teremtményeket és az embereket. Bár mondandóját azzal kezdi, hogy Isten szerez békességet a magasságban, de végül oda jut, hogy Isten nem foglalkozik az ember ügyeivel, mert azok jelentéktelenek és visszataszítóak. Jób nem ilyennek látja Istent. Ha a színe elé kerül, Isten teljes erővel perel majd vele, vagy figyelmesen meghallgatja – és végül felmenti őt (23,6–7). Velünk is így bánik Isten, csak jussunk el a trónusáig!
RÉ21 16 • IÉ Lk 16,1–8(9) • Zsolt 16
Napi ének | 613 | Midőn eljön az én órám
Heti zsoltár | 23 | Az Úr énnékem őriző pásztorom
„A hatodik angyal is trombitált, és hallottam egy hangot az Isten előtt álló aranyoltár négy szarva közül…” Jel 9,13–21
13 A hatodik angyal is trombitált, és hallottam egy hangot az Isten előtt álló aranyoltár négy szarva közül, 14 amely ezt mondta a hatodik angyalnak, akinél a trombita volt: Oldd el a négy angyalt, akik meg vannak kötve a nagy folyamnál, az Eufrátesznél. 15 És eloldatott a négy angyal, akik készen álltak, hogy bármely órában, napban, hónapban és esztendőben megöljék az emberek harmadát. 16 A lovasseregek száma húszezerszer tízezer volt: hallottam a számukat. 17 A látomásban ilyennek láttam a lovakat és a rajtuk ülőket: tűzvörös, jácintkék és kénsárga páncéljuk volt, a lovak feje pedig olyan volt, mint az oroszlánok feje, és a szájukból tűz, füst és kén ömlött. 18 Ez a három csapás ölte meg az emberek harmadát: a tűz, a füst és a kén, amely a szájukból ömlött. 19 Ezeknek a lovaknak az ereje a szájukban és a farkukban van, mert a farkuk kígyóhoz hasonló, és fejjel végződik, és ezzel ártanak. 20 A többi ember pedig, akiket nem öltek meg ezek a csapások, nem tértek meg kezük alkotásaitól, hanem imádták az ördögöket és a bálványokat, amelyeket aranyból és ezüstből, rézből, kőből meg fából készítettek, és amelyek sem látni, sem hallani, sem járni nem tudnak; 21 és nem tértek meg gyilkosságaikból, varázslásaikból, paráználkodásaikból és lopásaikból sem.
Az Ige mellett – Bella Violetta igemagyarázata
(13) „A hatodik angyal is trombitált, és hallottam egy hangot az Isten előtt álló aranyoltár négy szarva közül…” (Jel 9,13–21)
Az oltár szerepe központivá válik. Korábban a mártírok az alól sürgették az igazságtételt: meddig még? Majd a szentek imádságai füstként szálltak föl onnan. Az oltár szarvainak megragadása az Ószövetségben az Isten irgalmának kérése, gesztusa. Mégsem automatikus menedékhely, hiszen volt, aki itt vesztette életét. Inkább azt jelenti, az isteni hatalom irgalmába ajánlja magát valaki. És azok az imádságok, amelyek azt firtatták, meddig még, most, úgy tűnik, ugyaninnen, az Isten hatalmát jelképező szarvakból kapják a választ. Induljon útjára az ítélet, az igazságszolgáltatás! Olyanokról olvasunk, akik nem tértek meg, imádták az ördögöket és bálványokat. Azokról, akiktől a mártírok és hívek sokat szenvedtek. Ami az egyik oldalon kímélet, kegyelem és az igazság helyreállítása, a várva várt rend, a másik oldalról szemlélve romlás, halál, ítélet. Eddig lehetett jönni a kegyelem helyéhez igazságért. Most az igazság jött el azokért, akik nem fordultak kegyelemért. Ugyanaz az isteni szeretet és igazság ad valakinek új életet és teremtést, amely másra veszedelmet hoz. Ekkora döntési szabadságban hagyott bennünket Isten a maga nagylelkűségében.
