„Mennyei magasságban van az Isten!” Jób 22,1–20
1 Megszólalt a témáni Elífáz, és ezt mondta: 2 Használhat-e az ember Istennek? Hiszen csak önmagának használ az okos. 3 Mi öröme telik a Mindenhatónak abban, hogy te igaz vagy? Van-e haszna abból, hogy te feddhetetlenül élsz? 4 Talán azért fenyít téged, mert féled őt, ezért száll perbe veled? 5 Bizony sok gonoszságod van, és bűneidnek se vége, se hossza! 6 Hiszen ok nélkül vettél embertársaidtól zálogot, és meztelenre vetkőztetted őket. 7 A szomjazónak nem adtál vizet, az éhezőtől megtagadtad a kenyeret. 8 A hatalmaskodóé az ország, a kiváltságosok laknak benne. 9 Az özvegyeket üres kézzel bocsátottad el, az árvák karjait összetörted. 10 Ezért vannak körülötted csapdák, és hirtelen rémület száll rád. 11 Rádtör a sötétség, amelyben nem látsz; vízáradat borít el. 12 Mennyei magasságban van az Isten! Nézd, milyen magasan ragyognak a csillagok! 13 És te azt kérdezted: „Mit tudhat az Isten? A sötét felhő mögül tehet-e igazságot? 14 Sűrű felhők takarják el őt, nem lát, és csak az ég peremén járkál.” 15 Az ősidők ösvényét akarod követni, amelyet álnok emberek tapostak, 16 akik időnap előtt ragadtattak el, és alapjukat elmosta az ár? 17 Azt mondták Istennek: Távozz el tőlünk! – azt gondolva, hogy semmit sem tehet a Mindenható, 18 hisz házukat javaival töltötte meg. – A bűnösök e gondolata távol legyen tőlem! – 19 Ám meglátják majd az igazak, és örülnek, az ártatlan pedig így fogja kigúnyolni őket: 20 Bizony, kiirtották ellenségeinket, tűz emészti meg még maradékukat is!
Bibliaolvasó Kalauz – Vincze Árpád igemagyarázata
Isten hiánya vagy éppen közelsége sokszor összeér, különösen akkor, amikor veszteség ér bennünket. „Uram, ha itt lettél volna…” – sír Márta, amikor Jézus késve érkezik. Isten jelenlétének a hiányát vagy éppen szemlélődőnek tűnő távolságtartását éppoly fájdalmasan éljük meg, mint ítéletének a közelségét. Vajon valós ilyenkor az Isten és köztünk való távolság érzékelése? Vagy „Azokon a nehéz napokon át azért látod csak egy pár láb nyomát, mert a legsúlyosabb próbák alatt téged vállamon hordoztalak!” (Túrmezei Erzsébet: Lábnyomok)
RÉ21 157
Napi ének | 608 | Jer, temessük el a testet
„…és így szólt: Ne ártsatok a földnek, se a tengernek, se a fáknak addig, amíg homlokukon pecséttel meg nem jelöljük a mi Istenünk szolgáit.” Jel 7,1–8
1 Ezután láttam, hogy négy angyal állt a föld négy sarkán, és féken tartották a föld négy szelét, hogy ne fújjon szél a földre, se a tengerre, se a fákra. 2 Láttam, hogy egy másik angyal is feljön napkelet felől, akinél az élő Isten pecsétje volt, és hatalmas hangon odakiáltott a négy angyalnak, akiknek megadatott, hogy ártsanak a földnek és a tengernek, 3 és így szólt: Ne ártsatok a földnek, se a tengernek, se a fáknak addig, amíg homlokukon pecséttel meg nem jelöljük a mi Istenünk szolgáit. 4 És hallottam a pecséttel megjelöltek számát: száznegyvennégyezren voltak pecséttel megjelölve Izráel fiainak minden törzséből: 5 Júda törzséből tizenkétezren voltak pecséttel megjelölve, Rúben törzséből tizenkétezren, Gád törzséből tizenkétezren, 6 Ásér törzséből tizenkétezren, Naftáli törzséből tizenkétezren, Manassé törzséből tizenkétezren, 7 Simeon törzséből tizenkétezren, Lévi törzséből tizenkétezren, Issakár törzséből tizenkétezren, 8 Zebulon törzséből tizenkétezren, József törzséből tizenkétezren, Benjámin törzséből tizenkétezren voltak pecséttel megjelölve.
Az Ige mellett – Bella Violetta igemagyarázata
(3) „…és így szólt: Ne ártsatok a földnek, se a tengernek, se a fáknak addig, amíg homlokukon pecséttel meg nem jelöljük a mi Istenünk szolgáit.” (Jel 7,1–8)
Hallottunk már a prepperekről? Ők azok, akik küszöbön állónak látják a különböző ökológiai és társadalmi összeomlásokat, és igyekeznek azokra felkészülni: sugárzásvédett bunkerekben távolnak élelmiszert, esetenként fegyvert, és minden olyat, amihez a túlélésük reményét kötik. De elég-e ez? A hetedik fejezet elején az ítélet előtt isteni megszakítással találkozunk. Ahogyan arról korábban a tíz csapással kapcsolatban olvasunk: a pusztulás elkerüli azokat, akiken ott a jel – ezúttal egy pecsét. A kifejezést ma sokkal kevésbé használjuk, hiszen már létezik biometrikus azonosítás a retinaszkennertől az ujjlenyomatig. A pecsét a tulajdonjogot is szimbolizálta, valamint ellátta az említett funkciókat: segített valakit azonosítani, védte az értékeket, és bizonyította valaki jogosultságát valamire. Isten szolgái kapják e pecsétet, akik az Úr tulajdonainak adták magukat – ezért védi őket mint értékeit –, és akik jogosultságot nyernek általa a megmenekülésre. Itt kapjuk meg a választ az előző fejezet kérdésére: ki állhat meg a harag napján? Nem az áll meg a régi világ összeomlásának idején, aki elég erős, hatalmas vagy ravasz, esetleg elég felkészült. Hanem az, akit Isten az övének tud.
