„Ő építette meg az Úr házának felső kapuját” 2Krón 27
1 Huszonöt éves volt Jótám, amikor uralkodni kezdett, és tizenhat évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyjának a neve Jerúsá volt, Cádók leánya. 2 Azt tette, amit helyesnek lát az Úr, egészen úgy, ahogyan apja, Uzzijjá, csakhogy ő nem ment be az Úr templomába. A nép azonban továbbra is romlott volt. 3 Ő építtette meg az Úr háza felső kapuját, és sokat építtetett a Várhegy kőfalán is. 4 Júda hegyvidékén városokat emelt, az erdőkben pedig várakat és őrtornyokat építtetett. 5 Harcolt az ammóniak királya ellen, és le is győzte. Az ammóniak abban az esztendőben száz talentum ezüstöt, tízezer kór búzát és tízezer kór árpát fizettek neki. Ugyanannyit küldtek neki az ammóniak a második és a harmadik évben is. 6 Nagy hatalomra tett szert Jótám, mert állhatatosan Istenének, az Úrnak az útján járt. 7 Jótám egyéb dolgai, háborúi és életútja meg vannak írva az Izráel és Júda királyairól szóló könyvben. 8 Huszonöt éves volt, amikor uralkodni kezdett, és tizenhat évig uralkodott Jeruzsálemben. 9 Azután Jótám pihenni tért őseihez, és eltemették Dávid városában. Utána a fia, Áház lett a király.
Bibliaolvasó Kalauz – Bölcsföldi András igemagyarázata
Jótám huszonöt évesen kezdett uralkodni, azt tette, amit helyesnek lát az Úr. Azt jegyzi fel róla a Szentírás, hogy építkező király volt: „Ő építette meg az Úr házának felső kapuját” (3), a Várhegy kőfalát, Júda hegyvidékén pedig várakat és őrtornyokat épített. Megvédte Izráelt, az ammóniakat pedig adózásra kényszerítette. Melyik fontosabb az Egyházban, az épített vagy a szellemi örökség? Hogyan lehet pótolni a köveket? És az élő köveket?
RÉ21 682 • IÉ Róm 14,17–19 • Zsolt 26
Vasárnapi könyörgés | 582 | Jézus Krisztus, mi kegyelmes királyunk
Heti zsoltár | 125 | Akik bíznak az Úr Istenben
„A világ pedig elmúlik, és annak kívánsága is; de aki Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké” 1Jn 2,12–17
12 Írok nektek, gyermekek, mert megbocsáttattak bűneitek az ő nevéért. 13 Írok nektek, apák, mert ismeritek azt, aki kezdettől fogva van. Írok nektek, ifjak, mert legyőztétek a gonoszt. 14 Írtam nektek, gyermekek, mert ismeritek az Atyát. Írtam nektek, apák, mert ismeritek azt, aki kezdettől fogva van. Írtam nektek, ifjak, mert erősek vagytok, Isten igéje megmarad bennetek, és legyőztétek a gonoszt. 15 Ne szeressétek a világot, se azt, ami a világban van. Ha valaki szereti a világot, abban nincs meg az Atya szeretete. 16 Mert mindaz, ami a világban van, a test kívánsága, a szem kívánsága és a vagyonnal való kérkedés, nem az Atyától, hanem a világtól van. 17 A világ pedig elmúlik, és annak kívánsága is; de aki Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké.
Az Ige mellett – Bereczky Ildikó igemagyarázata
(17) „A világ pedig elmúlik, és annak kívánsága is; de aki Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké” (1Jn 2,12–17)
János, a hiteles tanú bátorító és intő atyai hangon szól a gyülekezetben lévő minden nemzedékhez. Azokat akarja tanítani, akik már közösségben járnak Istennel, arra, mi az, ami elmúlik, és mi az, ami megmarad. Mindenkit vigasztal és buzdít, hogy maradjanak meg Isten Igéjének tisztaságában. „Akkor […] mindenki ismerni fog engem, kicsinyek és nagyok – így szól az Úr –, mert megbocsátom bűneiket, és nem gondolok többé vétkeikre.” (Jer 31,34) Augustinus így ír a megszólított korosztályokról: „Gyermekek, mert nemrég születtek; apák, mert ismerték a kezdetet; de miért ifjak? Mert legyőzték a gonoszt. A gyermekekben ott van a születés, az apákban az ősi dolgok, az ifjakban az erő”. „… erősek vagytok, és Isten Igéje megmarad bennetek...” (14) Ugyanakkor nemet mond a világra; „Ne szeressétek a világot…” (15) Nem a világgal van a baj, hanem a bűn által megrontott világgal, amely gyökeres ellentétben áll Isten akaratával. Nem a világ rossz önmagában, hanem a kívánság és az életmóddal való kérkedés. Naponta kell döntést hoznunk: a világhoz tartozunk, vagy Istenhez?
