„…ha valaki megtartja az én igémet, nem lát halált soha.” Jn 8,48–59
48 Azután így szóltak hozzá a zsidók: Vajon nem jól mondjuk, hogy samáriai vagy te, és ördög van benned? 49 Jézus így válaszolt: Bennem nincsen ördög, ellenben én tisztelem az én Atyámat, ti mégis gyaláztok engem. 50 Én nem keresem a magam dicsőségét: van, aki keresi, és ő majd ítéletet mond. 51 Bizony, bizony, mondom nektek, ha valaki megtartja az én igémet, nem lát halált soha. 52 A zsidók ezt mondták neki: Most már tudjuk, hogy ördög van benned. Ábrahám meghalt, a próféták is meghaltak, te pedig azt mondod: Ha valaki megtartja az én igémet, az nem ízleli meg a halált soha. 53 Csak nem vagy nagyobb atyánknál, Ábrahámnál, aki meghalt? A próféták is meghaltak! Kinek tartod magadat? 54 Jézus így válaszolt: Ha én dicsőíteném magamat, a dicsőségem semmi volna: az én Atyám az, aki megdicsőít engem, akiről ti azt mondjátok, hogy a ti Istenetek, 55 pedig nem ismeritek őt, én azonban ismerem. Ha azt mondanám, hogy nem ismerem, hozzátok hasonlóvá, hazuggá lennék, de én ismerem őt, és megtartom az ő igéjét. 56 Ábrahám, a ti atyátok ujjongott, hogy megláthatja az én napomat: meg is látta, és örült is. 57 A zsidók erre ezt mondták neki: Ötvenéves sem vagy, és láttad Ábrahámot? 58 Jézus így felelt nekik: Bizony, bizony, mondom nektek, mielőtt Ábrahám lett volna, én vagyok. 59 Erre köveket ragadtak, hogy megkövezzék, de Jézus elrejtőzött, és kiment a templomból.
Bibliaolvasó Kalauz – Battyányi Géza igemagyarázata
„…ha valaki megtartja az én igémet, nem lát halált soha.” (51) A Jézussal vitatkozó zsidók nem értették Isten üzenetét, nem jutottak hitre, így nem tudnak mit kezdeni az örömüzenettel sem, az örök élet ígéretéig nem juthatnak el. Sőt, ellene fordulnak és meg akarják kövezni a nekik megígért Messiást. Mi viszont, akik értjük, és meg akarjuk tartani az Ő igéjét, boldogan hirdessük mindenki számára Mártával együtt: „Uram, én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Isten Fia…” (Jn 11,27)
RÉ21 797
Keresztségi ének | 341 | A keresztségben elpecsételtettünk
„Bezzeg most így kiáltasz hozzám: Atyám! Ifjúságomtól fogva te vagy a segítőm!” Jer 3
1 Majd ezt mondta: Ha valaki elbocsátja feleségét, és az eltávozva férjétől egy másik férfié lesz, vajon visszatérhet-e megint hozzá? Nem válna-e ezzel gyalázatossá az ország? Te pedig, aki sok barátoddal paráználkodtál, vissza akarsz térni hozzám? – így szól az Úr. 2 Nézz föl a hegytetőkre, és lásd meg: hol nem háltak veled? Kiültél eléjük az útra, mint az arab a pusztában: gyalázatossá tetted az országot paráznaságoddal és gonoszságoddal. 3 Ezért maradt el a tavaszi eső, és nem esett őszi eső sem. Mégis olyan a homlokod, mint egy paráznáé, félredobtál minden szemérmet. 4 Bezzeg most így kiáltasz hozzám: Atyám! Ifjúságomtól fogva te vagy a segítőm! 5 Örökké tart-e haragod, megmarad mindvégig? Így beszélsz, de közben folytatod rossz életedet, ahogy csak bírod. 6 Ezt mondta nekem az Úr Jósiás király idejében: Láttad, hogy mit művelt az elpártolt Izráel? Eljárt minden magas hegyre, minden zöldellő fa alá, és ott paráználkodott. 7 Így szóltam, miután mindezt elkövette: Térj vissza hozzám! – de nem tért vissza. Látta ezt hűtlen húga, Júda. 8 És bár látta, hogy a sok házasságtörés miatt elbocsátottam az elpártolt Izráelt, és kiadtam válólevelét, mégsem félt húga, a hűtlen Júda, hanem elkezdett ő is paráználkodni. 9 Így történt, hogy könnyelmű paráznaságával gyalázatossá tette az országot, hiszen kővel is, fával is paráználkodott. 10 Mindezek ellenére nem tért vissza hozzám hűtlen húga, Júda teljes szívéből, hanem csak képmutató módon – így szól az Úr. 11 Ezt mondta nekem az Úr: Igazabb lelkű az elpártolt Izráel, mint a hűtlen Júda. 12 Ezért indulj, kiáltsd ezeket a szavakat észak felé! Ezt mondd: Térj vissza, elpártolt Izráel – így szól az Úr –, akkor nem haragszom rátok! Mert én hű vagyok – így szól az Úr –, nem tart örökké haragom. 13 Csak ismerd el bűnödet, hogy hűtlenül elhagytad Istenedet, az Urat. Bájaidat idegeneknek osztogattad minden zöldellő fa alatt. Csak az én szavamra nem hallgattatok – így szól az Úr. 14 Térjetek meg, elpártolt fiaim – így szól az Úr –, mert én vagyok a ti Uratok! Kiválasztok közületek városonként egyet, nemzetségenként kettőt, és elviszlek benneteket a Sionra. 15 Adok majd nektek szívem szerint való pásztorokat, akik hozzáértéssel és okosan pásztorolnak titeket, 16 és megsokasodtok és elszaporodtok majd az országban. Abban az időben – így szól az Úr – nem beszélnek többé az Úr szövetségládájáról. Senkinek sem jut eszébe, nem is emlegetik, nem hiányolják, és nem készítik el újból. 17 Abban az időben Jeruzsálemet majd az Úr trónjának nevezik. Minden nemzet Jeruzsálemben gyűl össze, hogy tisztelje az Úr nevét, és nem élnek többé gonosz szívük konoksága szerint. 18 Abban az időben Júda háza Izráel házához fog csatlakozni, és együtt jönnek meg észak földjéről abba az országba, amelyet örökségül adtam őseiteknek. 19 Én ezt mondtam: Szeretnék veletek úgy bánni, mint fiaimmal, és nektek adni a kívánatos földet, mint legékesebb örökséget a népek között. Azt gondoltam, hogy Atyádnak hívsz engem, és nem fordulsz el tőlem! 20 De ahogy egy asszony hűtlenül elhagyja házastársát, úgy hagytatok el hűtlenül engem, Izráel háza! – így szól az Úr. 21 Hang hallatszik a hegytetőkön, Izráel fiainak panaszos sírása, mert rossz útra tértek, elfelejtették Istenüket, az Urat. 22 Térjetek meg, elpártolt fiaim! Meggyógyítlak benneteket, bár elpártoltatok. Itt vagyunk, eljöttünk hozzád, mert te vagy, Uram, a mi Istenünk! 23 Bizony, csalás folyt csupán a halmokon, zajongás a hegyeken. Bizony, csak Istenünk, az Úr szabadítja meg Izráelt. 24 A gyalázatos bálvány emésztette ifjúkorunk óta őseink szerzeményét: juhaikat és marháikat, fiaikat és leányaikat. 25 Fetrengünk a gyalázatban, szégyenpír a takarónk, mert vétkeztünk Istenünk, az Úr ellen, mi is, atyáink is, ifjúkorunk óta mind a mai napig, és nem hallgattunk Istenünknek, az Úrnak szavára.
Az Ige mellett – Hodossy-Takács Előd igemagyarázata
(4) „Bezzeg most így kiáltasz hozzám: Atyám! Ifjúságomtól fogva te vagy a segítőm!” (Jer 3)
Régi magyar tapasztalat, hogy a jó napok után ránk köszönt a nyomorúság. Cinikusan mondják a huhogók, már előre: „Meglesz ennek a böjtje!”. A mai választott Ige alapján csettinthetnénk: lám-lám, a régi bölcsességet a Szentírás is alátámasztja! Rossz hír: nem, a Biblia egyáltalán nem erről beszél. A jó napokkal nincs semmi probléma. Ezek az idők Isten gondoskodásának különleges pillanatai, amikor az ember a kiáradó áldást tapasztalja meg. A békés napokban Isten jelenlétét kézzelfoghatónak érezzük, és ez csodálatos ajándék. A gond az emberrel van, aki nem tud mit kezdeni a jóval. Ilyenkor hirtelen feledékennyé válunk, már nem emlékezünk arra, hogy amit elérünk, az nem robotolásunk eredménye, hanem a kezeink munkájára adott áldás gyümölcse. Elkezdünk büszkévé válni képességeinkre, javainkra, testi állapotunkra. Kényelmünkben felcserélhetőnek tekintjük Istenünket, vagy ami még rosszabb, egészen elfelejtjük őt. Nincs már többé szükség rá. Ilyenek vagyunk, célt tévesztett emberek, de Istent feledve az élet egyetlen igazán biztos pontját hagyjuk hátra. Népi bölcsességek idézgetése helyett ideje meghallani a próféta szavát: „Térjetek meg, elpártolt fiaim!” (14).
