„...arra törekszem, hogy lelkiismeretem mindenkor tiszta legyen Isten és emberek előtt.” ApCsel 24,10–21
10 Amikor a helytartó intett Pálnak, hogy beszélhet, ő így szólt: Mivel tudom, hogy sok éve vagy már bírája ennek a népnek, nagyobb bizalommal védekezem a magam ügyében. 11 Magad is meggyőződhetsz arról, hogy alig tizenkét napja jöttem fel Jeruzsálembe imádkozni. 12 De nem láttak engem sem a templomban, sem a zsinagógákban, sem a városban bárkivel is vitatkozni vagy a nép között lázadást szítani. 13 Azt sem tudják rám bizonyítani, amivel most vádolnak. 14 De azt megvallom előtted, hogy én a szerint a tanítás szerint, amelyet ők eretnekségnek mondanak, úgy szolgálok atyáim Istenének, hogy hiszek mindabban, ami megfelel a törvénynek, és ami meg van írva a próféták könyvében. 15 Nekem ugyanaz az Istenbe vetett reménységem, amit ők maguk is várnak, hogy lesz feltámadásuk mind az igazaknak, mind a gonoszoknak. 16 Ezért magam is arra törekszem, hogy lelkiismeretem mindenkor tiszta legyen Isten és emberek előtt. 17 Több év múltán eljöttem népemhez, hogy adományokat adjak, és áldozatokat mutassak be. 18 A tisztulási fogadalom teljesítése közben talált rám a templomban néhány Ázsiából való zsidó, nem pedig csődületben vagy lázítás közben. 19 Nekik kellett volna megjelenniük előtted, és vádolniuk engem, ha valami panaszuk van ellenem. 20 Vagy mondják meg ezek maguk, találtak-e bennem valamilyen vétket, amikor a nagytanács előtt álltam. 21 Ha csak azt a kijelentést nem, amelyet közöttük állva kiáltottam: A halottak feltámadása miatt vádolnak engem ma előttetek!
Bibliaolvasó Kalauz – Szabó Előd igemagyarázata
Lehet-e vétek az, amit hiszünk? Pál apostol semmi más kivetnivalót nem talált az életében, ami miatt bíróság elé állíthatnák, mint a feltámadásba vetett hite. Az ember pedig nem változott semmit az eltelt évszázadok alatt. Ugyanúgy vétkesnek tartja azt, aki a kereszt jelét fontosnak tartja, aki Krisztus tanításait mindenekelőtt valónak gondolja, aki semmi mást nem szeretne, mint követni a Jó Pásztort. Pálhoz hasonlóan vállaljuk-e ezt a „vétkünket”?
RÉ21 392
Adventi dicséret | 393 | Dicséretet mond nyelve mindennek
„Örök nevet adok nekik, amelyet nem lehet eltörölni.” Ézs 56,1–57,2
1 Ezt mondja az Úr: Tartsátok meg a törvényt, cselekedjetek igazságosan, mert hamarosan eljön szabadításom, és nyilvánvalóvá lesz igazságom. 2 Boldog az a halandó, aki így cselekszik, az az ember, aki ehhez ragaszkodik: vigyáz, hogy meg ne sértse a szombatot, és vigyáz, hogy keze semmi rosszat ne tegyen. 3 Ne mondja ezt az idegen, aki az Úrhoz csatlakozott: Bizonyára elkülönít engem népétől az Úr. Ne mondja a herélt sem: Én már kiszáradt fa vagyok! 4 Mert ezt mondja az Úr: Ha a heréltek megtartják szombatjaimat, azt választják, ami nekem kedves, és ragaszkodnak szövetségemhez, 5 akkor fenntartom nevük emlékét házamban és falaimon belül, különbül, mint a fiak és a leányok. Örök nevet adok nekik, amelyet nem lehet eltörölni. 6 Az idegeneket, akik csatlakoznak az Úrhoz, és őt szolgálják, akik szeretik az Úr nevét, és az ő szolgái lesznek, mindazokat, akik vigyáznak, hogy meg ne sértsék a szombatot, és ragaszkodnak szövetségemhez, 7 elviszem szent hegyemre, és örömet szerzek nekik abban a házban, ahol hozzám imádkoznak. Égőáldozataik és véresáldozataik kedvesek lesznek oltáromon, mert az én házamat imádság házának fogják majd nevezni, minden nép számára! 8 Így szól az én Uram, az Úr, aki összegyűjti a szétszóródott Izráelt: Még gyűjtök azokhoz, akiket összegyűjtöttem! 9 Ti, mezei vadak, jöjjetek mind, és egyetek – mind, ti, erdei vadak! 10 Az őrök mind vakok, nem vesznek észre semmit. Mindannyian néma kutyák, nem tudnak ugatni: álmosan heverésznek, szeretnek szunnyadozni, 11 telhetetlen kutyák, nem tudnak jóllakni. Ilyen pásztorok ők, nem tudnak figyelni! Mindegyik a maga útját járja, mindegyik a maga haszna után, kivétel nélkül: 12 Jöjjetek – mondják –, hozok bort, igyuk részegre magunkat! Legyen a holnap is olyan, mint a ma, vagy még sokkal jobb!
1 Az igaz ember elvész, és senki sem törődik vele. A hűséges emberek kimúlnak, és senkit sem érdekel. A gonosz miatt múlik ki ugyan az igaz, 2 de békességre jut; fekvőhelyén megpihen, aki egyenes úton járt.
Az Ige mellett – Bella Violetta igemagyarázata
(56,5b) „Örök nevet adok nekik, amelyet nem lehet eltörölni.” (Ézs 56,1–57,2)
El sem akartam hinni, amikor az mondta, ő nem jöhet be a templomba, annyira bűnös. Sokáig próbáltam meggyőzni róla, hogy oda épp ezért járunk mind. Ézsaiás könyvében számtalan nagy teológiai nóvum fordul elő. Ő mondja először azt, hogy ne forduljunk a bálványokhoz, azok hamisak, élettelenek, tehetetlenek. És óriásit lép előre abban is, hogy nem csak a kiválasztott nép számára áll készen Isten terve és szabadítása. Sőt, az eunuchok nevének fennmaradásával hangsúlyozza: Isten számára nincsen lehetetlen ügy és ember. Gondoljuk végig: ki az, akit úgy ítélünk meg magunkban, hogy ő nemcsak messze van a hittől, de leginkább kizártnak látjuk az Istenhez térését! Imádkozzunk érte! Talán tényleg nehéz ember, de csak lentről nézve. Isten dimenziójából ha valaki hűséges az ő akaratához, lehet bármilyen lehetetlen alak, lehetetlen helyzetben. Többször elénk kerülő motívum a gyermektelen, a meddő, és az ennek ellenére mégis előkerülő fiak képe. Isten ott is tud életet, termékenységet, áldást adni, ahol arra a legkevésbé számítanánk. Ezért nem bánhatunk egymással szűkkeblűen. Ugyanitt szinte egy lélegzettel olvasunk a hiábavalóvá váló vezetőkről. Így lehetnek elsőkből utolsók, utolsókból pedig elsők.
