„Ha bűnös vagyok, jaj nekem! De ha igaz vagyok, akkor sem emelhetem föl fejem; állandó gyalázat a részem, folyton csak gyötrelmeket látok.” Jób 10
1 Szívből megutáltam életem. Szabadjára engedem hát panaszom, hadd beszéljek keserű lélekkel! 2 Azt mondom Istennek: Ne tarts bűnösnek! Add tudtomra, miért perelsz velem! 3 Jó neked az, hogy sanyargatsz, hogy megveted kezed munkáját, a bűnösök terveinek pedig kedvezel? 4 Hát testi szemeid vannak neked, és annyit látsz te is, amennyit egy ember? 5 Olyanok napjaid, mint a halandóé? Olyanok éveid, mint az emberé? 6 Hiszen kutatod bűnömet, és keresed vétkemet, 7 pedig tudod, hogy nem vagyok bűnös, de senki sem ment meg kezedből! 8 Kezed formált és alkotott engem, azután elfordulsz, és el akarsz pusztítani? 9 Emlékezz csak: úgy formáltál, mint egy agyagedényt, mégis újra porrá tennél? 10 Nem úgy öntöttél-e, mint a tejet, és nem úgy oltottál-e, mint a sajtot? 11 Bőrbe és húsba öltöztettél, csontokkal és inakkal szőttél át. 12 Élettel és szeretettel ajándékoztál meg, és gondviselésed őrizte lelkemet. 13 De titokban már akkor elhatároztad, tudom, eleve ez volt a szándékod: 14 ha vétkezem, te számon tartod, bűnöm alól nem mentesz föl engem. 15 Ha bűnös vagyok, jaj nekem! De ha igaz vagyok, akkor sem emelhetem föl fejem; állandó gyalázat a részem, folyton csak gyötrelmeket látok. 16 Ha mégis fölemelném, rám rontanál, akár egy oroszlán, és ellenem fordítanád csodás hatalmadat. 17 Kerítenél újabb tanúkat ellenem, bosszúságod pedig csak fokozódna: sorozatos támadásokat vezetnél ellenem. 18 Miért is hoztál ki anyám méhéből? Bár kimúltam volna, és szem ne látott volna! 19 Olyan lennék, mint aki nem is volt, akit az anyaméhből vittek a sírba! 20 Úgyis rövid az időm! Ha megszűnnék a baj, és elmaradna tőlem, egy kissé felvidulnék, 21 mielőtt elmegyek oda, ahonnan nem térhetek vissza: a sötétség és a homály országába, 22 a vaksötét országba, a homály sötétjébe, ahol nincs rend, és még a napvilág is olyan, mint a sötét éjszaka.
Bibliaolvasó Kalauz – Literáty Zoltán igemagyarázata
Istennek lehet panaszkodni, mert biztosak lehetünk benne, hogy meghallgat – erről olvasunk a mai fejezetben. Az egész könyv ismeretében viszont az is igaz, hogy a békességünk elnyerésében szükséges Isten mindenhatóságának elismerése. Azaz Isten mint teremtő szabad arra, hogy teremtményei felett rendelkezzen. Egyedül Ő képes arra, hogy még a szenvedést is az Őhozzá vezető út részévé tegye. Szenvedéseinkben ez adhat reménységet nekünk is!
RÉ21 73
Esti ének | 691 | A fényes nap immár elnyugodott
„Emlékezzél tehát vissza, honnan estél ki, térj meg…” Jel 2,1–7
1 Az efezusi gyülekezet angyalának írd meg: ezt mondja az, aki jobb kezében tartja a hét csillagot, aki a hét arany gyertyatartó között jár: 2 Tudok cselekedeteidről, fáradozásodról és állhatatosságodról és arról, hogy nem viselheted el a gonoszokat, és próbára tetted azokat, akik apostoloknak mondják magukat, pedig nem azok, és hazugnak találtad őket. 3 Tudom, hogy állhatatos vagy, terhet viseltél az én nevemért, és nem fáradtál meg, 4 de az a panaszom ellened, hogy nincs meg már benned az első szeretet. 5 Emlékezzél tehát vissza, honnan estél ki, térj meg, és tedd az előbbi cselekedeteidet, különben elmegyek hozzád, és kimozdítom gyertyatartódat a helyéből, ha meg nem térsz. 6 Az viszont melletted szól, hogy gyűlölöd a nikolaiták cselekedeteit, amelyeket én is gyűlölök. 7 Akinek van füle, hallja meg, amit a Lélek mond a gyülekezeteknek! Aki győz, annak enni adok az élet fájáról, amely az Isten paradicsomában van.
Az Ige mellett – Bereczky Ildikó igemagyarázata
(5) „Emlékezzél tehát vissza, honnan estél ki, térj meg…” (Jel 2,1–7)
Efezus kereskedelmi útvonalak találkozásánál fekvő nagyváros volt. A világ hét csodája közt jegyzett, fényűző Artemisz-temploma zarándokhelyként, de bankként is működött. A régi fordítás a római Diána nevét szerepelteti itt, aki a görög Artemisz és a sémita Astarte, a szexualitás és szerelem védőistennője egyfajta keveréke volt. „Nagy az efezusi Diána!” – hirdették a jól fizető pogány kultusz haszonélvezői, nehogy elkopjon a tisztelete a Pál missziója nyomán alakult erős keresztyén gyülekezet miatt (ApCsel 19). Hangzik is az elismerés: „Tudok cselekedeteidről, fáradozásodról és állhatatosságodról […] …terhet viseltél az én nevemért, és nem fáradtál meg”! Minket lehetne így dicsérni? Talán igen, de mielőtt elbizakodottá válnánk, Krisztusnak panasza is van ellenünk! Vajon nem az a baj, hogy a hősies hitvédelmi harcok ugyan megedzették a hitet, és megmaradt a győzelmi remény is, de a szeretet hátrasorolódott? Pedig ez a legnagyobb (ld. 1Kor 13,13) – „az első szeretet”, aki a Krisztus, és ami a Krisztusé, aki előbb szeretett minket! A viszontszeretethez térj vissza ahhoz a ponthoz, ahol még együtt voltatok! Válaszolj újra Jézus kérdésére: „…jobban szeretsz-e engem, mint ezek?”
