„...fölemelem a poharat, és az Úr nevét hirdetem.” Zsolt 116
1 Szeretem az Urat, mert meghallgatja könyörgésem szavát. 2 Felém fordította fülét, ezért őt hívom segítségül, amíg csak élek. 3 Körülfontak a halál kötelei, a sírtól való rettegés fogott el engem, nyomorúságban és bánatban van részem. 4 De az Úr nevét hívom segítségül: Ó, Uram, mentsd meg életemet! 5 Kegyelmes és igazságos az Úr, irgalmas a mi Istenünk. 6 Megőrzi az Úr az együgyűeket, elesett vagyok, de ő megsegít. 7 Légy újból nyugodt, lelkem, mert jól bánt veled az Úr! 8 Megmentettél engem a haláltól, szememet a könnyhullatástól, lábamat az elbukástól, 9 az Úr színe előtt járhatok az élők földjén. 10 Hittem, ha így szólok is: Igen elesett vagyok! 11 Kétségbeesésemben mondtam: Minden ember hazug! 12 Mit fizessek az Úrnak a sok jóért, amit velem tett? 13 A szabadulásért fölemelem a poharat, és az Úr nevét hirdetem. 14 Teljesítem az Úrnak tett fogadalmaimat egész népe jelenlétében. 15 Drágának tekinti az Úr híveinek halálát. 16 Ó, Uram, én a te szolgád vagyok, szolgád vagyok, szolgálóleányod fia: levetted rólam a bilincset. 17 Hálaáldozatot mutatok be neked, és az Úr nevét hirdetem. 18 Teljesítem az Úrnak tett fogadalmaimat egész népe jelenlétében, 19 az Úr házának udvaraiban, tebenned, Jeruzsálem! Dicsérjétek az Urat!
Bibliaolvasó Kalauz – Barta Zsolt igemagyarázata
A zsoltáros közel került a halálhoz, az Úr azonban meghallotta könyörgését és megszabadította. A lezajlott események a felemelt pohárnál nyerik el értelmüket. Krisztus is felemelte az áldás poharát, amikor elrendelte a róla való megemlékezést. Asztalánál most is egybeolvad az ő sorsa a miénkkel, halála halálunkkal, feltámadása feltámadásunkkal – eggyé válunk. Emeljük hát fel a hála poharát: Krisztusban miénk a szabadítás!
RÉ21 116
Zsoltárdicséret | 190 | Ti, keresztyének, dicsérjétek Istent
„…kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak.” Ef 5,15–17
15 Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen, 16 kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak. 17 Éppen ezért ne legyetek meggondolatlanok, hanem értsétek meg, mi az Úr akarata.
Az Ige mellett – Fodorné Nagy Sarolta igemagyarázata
(16) „…kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak.” (Ef 5,15–17)
„Áron is megvegyétek az alkalmatosságot” – így fordítja Károli az eredeti szöveget. Pál piaci szófordulatot használ: vásároljátok meg/fel az alkalmat. „Fizessetek meg az alkalmas időért.” A legfőbb minősített idő az, amikor Isten keres minket. Mária ezt az alkalmat használta ki (Lk 10,42). Zákeus is. A lator is a kereszten. Egyetlen óra árán szabadulhatunk az örök bűnhődéstől. Az alkalom drága, sőt megfizethetetlen. Minden árat megér – és néha még „aprópénzt” sem adunk érte, mint amilyen például a vasárnapi ebéd vagy a lustálkodás. Könnyen halálba dolgozzuk magunkat, vagy éppen halálba szórakozzuk magunkat. Vigyázzunk, mert az idő eszköz lehet a gonosz kezében is! A tolvaj (!) is a legmegfelelőbb pillanatot keresi a cselekvésre! Mennyi lehetőség adódik, hogy elmulasszuk azt a pillanatot, amikor Jézus „arra jár”! Ezért kell megértenünk, mi az Úr akarata, hogy az idő ellenünk ne forduljon. Nem elég azt hinnünk, hogy az alkalmas idő, a „kairos” magától kínálkozik, és csak ki kell használni. Nemcsak észrevenni, hanem keresni is kell az alkalmat a jó cselekvésére. Imádkozzunk bölcsességért, hogy megértsük, mi az Úr akarata! „Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!” (Zsolt 90,12)
