„Mivel Arám királyára támaszkodtál, nem pedig Istenedre, az Úrra...” 2Krón 16,1–17,1a
1 Ászá uralkodásának harminchatodik évében Baasá, Izráel királya Júda ellen vonult, és kiépítette Rámát, hogy ne lehessen Ászához, Júda királyához átmenni, vagy tőle átjönni. 2 Ekkor Ászá ezüstöt és aranyat hozatott elő az Úr házának és a királyi palotának a kincseiből, és elküldte Benhadadhoz, Arám királyához, aki Damaszkuszban lakott, ezzel az üzenettel: 3 Szövetségesek vagyunk, azok voltak már apám és apád is. Nézd, küldök neked ezüstöt és aranyat. Menj, bontsd fel a Baasával, Izráel királyával kötött szövetségedet, hogy vonuljon vissza innen. 4 Benhadad hallgatott Ászá királyra, és hadserege vezéreit Izráel városai ellen küldte. Leverték Ijjónt, Dánt, Ábél-Majimot és Naftáli városainak valamennyi raktárát. 5 Amikor ezt Baasá meghallotta, abbahagyta Rámá építését, és beszüntette a munkát. 6 Ászá király pedig munkára fogta egész Júdát, és elhordták Rámá köveit és gerendáit, amelyekkel Baasá építkezett. Ezekkel építette ki Gebát és Micpát. 7 Abban az időben elment Hanání látó Ászához, Júda királyához, és ezt mondta neki: Mivel Arám királyára támaszkodtál, nem pedig Istenedre, az Úrra, ezért csúszott ki a kezedből Arám királyának a hadserege. 8 Nem volt-e az etiópoknak és a líbiaiaknak roppant hadereje, igen sok harci kocsija és lovasa? Mégis kezedbe adta őket az Úr, mivel rá támaszkodtál. 9 Mert az Úr szemei áttekintik az egész földet, és ő megmutatja erejét azoknak, akik tiszta szívvel az övéi. Ostobán viselkedtél ebben a dologban, és emiatt mostantól fogva háborúkban lesz részed! 10 Ászá azonban bosszús lett a látóra, és kalodába záratta, olyan dühös lett rá emiatt. Sőt akkoriban Ászá a nép közül is bántalmazott egyeseket. 11 Ászának a története elejétől a végéig meg van írva Júda és Izráel királyainak a könyvében. 12 Uralkodása harminckilencedik évében megbetegedett Ászának a lába, és a betegsége egyre súlyosbodott. Ám betegségében sem az Úrhoz folyamodott, hanem az orvosokhoz. 13 Azután Ászá pihenni tért őseihez, meghalt uralkodása negyvenegyedik évében. 14 Eltemették abba a sírba, amelyet Dávid városában vágatott magának. Nyugvóhelyére fektették, amelyet teleraktak balzsammal és különféle jó illatú kenetekkel. És igen nagy tüzet gyújtottak a tiszteletére.
1 Utána a fia, Jósáfát lett a király.
Bibliaolvasó Kalauz – Tóth Viktória igemagyarázata
„Mivel Arám királyára támaszkodtál, nem pedig Istenedre, az Úrra...” (7b) Ászá király uralkodásának 35 évében béke (15,19) volt, mivel tisztán tartotta egész életét (15,17). De utolsó éveiben másfelé fordította tekintetét és másra támaszkodott, nem Istenre. Amikor Isten megengedte az életében a betegséget, ő az orvosokhoz folyamodott gyógyulásért, nem pedig az Úrhoz (12c). Te kire támaszkodsz a mindennapi életedben és szorult helyzetedben?
RÉ21 651 • IÉ 2Tim 1,7–10 • Zsolt 54
Úrvacsorai korál | 354 | Készülj Urad elé, lelkem
Heti zsoltár | 92 | Ékes dolog dicsérni, Uram, Felségedet
„…az irgalmasság […] diadalmaskodik az ítéleten.” Jak 2,1–13
1 Testvéreim, amikor a dicsőséges Urunkba, Jézus Krisztusba vetett hitetek szerint éltek, ne legyetek személyválogatók. 2 Mert ha belép hozzátok a gyülekezetbe fényes ruhában egy aranygyűrűs férfi, és ugyanakkor egy szegény is belép kopott ruhában, 3 és ti arra figyeltek, aki a fényes ruhát viseli, sőt ezt mondjátok neki: „Te ülj ide kényelmesen”, a szegényhez pedig így szóltok: „Te állj oda”, vagy „Ülj le ide a zsámolyomhoz”, 4 nem kerültetek-e ellentmondásba önmagatokkal, és nem lettetek-e gonosz szándékú bírákká? 5 Figyeljetek csak ide, szeretett testvéreim: vajon nem Isten választotta-e ki azokat, akik a világ szemében szegények, hogy hitben gazdagok legyenek, és örököljék azt az országot, amelyet Isten az őt szeretőknek ígért? 6 De ti megszégyenítettétek a szegényt. Vajon nem a gazdagok hatalmaskodnak-e rajtatok, nem ők hurcolnak-e titeket törvény elé? 7 Nem ők káromolják-e azt a szép nevet, amelyről titeket elneveztek? 8 Ha ellenben betöltitek a királyi törvényt az Írás szerint: „Szeresd felebarátodat, mint magadat!”, helyesen cselekedtek. 9 De ha személyválogatók vagytok, bűnt követtek el, és a törvény mint törvényszegőket marasztal el titeket. 10 Mert aki valamennyi törvényt megtartja, de akár csak egy ellen is vét, az valamennyi ellen vétkezik. 11 Mert aki ezt mondta: „Ne paráználkodj!”, ezt is mondta: „Ne ölj!” Ha pedig nem paráználkodsz, de ölsz, megszegted a törvényt. 12 Úgy beszéljetek, és úgy cselekedjetek, mint akiket a szabadság törvénye ítél meg. 13 Mert az ítélet irgalmatlan ahhoz, aki nem cselekedett irgalmasságot, az irgalmasság viszont diadalmaskodik az ítéleten.
Az Ige mellett – Bogárdi Szabó István igemagyarázata
(13) „…az irgalmasság […] diadalmaskodik az ítéleten.” (Jak 2,1–13)
Mit mutat a szabadság tökéletes törvénye? (1,25) Egyrész csalhatatlanul megmutatja, milyenek vagyunk. A gazdagság státuszszimbólumait (fényes ruhát, aranygyűrűt) viselőt hamar észrevesszük, hiszen a magunk vágyott mását látjuk benne, és ekként is üdvözöljük lelkesen. Személyében saját magunkat ültetjük előre. Személyválogatók vagyunk: magunkat választjuk. Mert a szalonképtelen szegényt – akivel Krisztus azonosította magát – felállítjuk, félreültetjük, megalázzuk. Ez az önellentmondás, éppen úgy, mint a hitetlen imádság (1,6), gonosz megfontoláshoz vezet, például hogy Isten a gazdagsággal igazolja vissza kegyességünket. Ez szövetségrontás (Mal 2,10), Isten jóságának kiforgatása. Aztán már nem akarjuk észrevenni, amikor a gazdagok engednek szokásaiknak: zsarnokoskodnak, bíróságra rángatnak, és végső soron meggyalázzák a krisztusi szép nevet (és még ünnepeltetik is a blaszfémiát). Ezzel szemben a szabadság törvénye megmutatja azt is, kiké a romolhatatlan ország. Az egyház egyetemessége az, hogy nincs olyan társadalmi rend, ahonnan ne lehetne Isten országába jönni. Az új szövetség titka pedig az, hogy Isten megosztja velünk irgalmasságát, amely megóv a személyválogatástól, és megment az ítélettől is. Boldogok az irgalmasok.
