„De az Úrhoz kiáltottak nyomorúságukban, és ő megszabadította őket.” Zsolt 107
1 Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, mert örökké tart szeretete! 2 Így szóljanak az Úr megváltottai, akiket megváltott az ellenség kezéből, 3 és összegyűjtött a különböző országokból; keletről, nyugatról, északról és délről. 4 Vannak, akik bolyongtak a pusztában, úttalan utakon, nem találtak lakott várost. 5 Éheztek is, szomjaztak is, elcsüggedt a lelkük. 6 De az Úrhoz kiáltottak nyomorúságukban, és ő kimentette őket szorult helyzetükből. 7 A helyes útra vezette őket, hogy lakott városba jussanak. 8 Adjanak most hálát az Úrnak szeretetéért, az emberekkel tett csodáiért, 9 mert megitatta a szomjazókat, és jól tartotta az éhezőket. 10 Vannak, akik sötétségben ültek, a halál árnyékában, nyomorultan vasra verve, 11 mert engedetlenek voltak Isten parancsával szemben, megvetették a Felséges döntését. 12 Ezért szenvedéssel törte meg szívüket, elbuktak, nem volt segítőjük. 13 De az Úrhoz kiáltottak nyomorúságukban, és ő megszabadította őket szorult helyzetükből. 14 Kihozta őket a sötétségből, a halál árnyékából, köteleiket pedig letépte. 15 Adjanak most hálát az Úrnak szeretetéért, az emberekkel tett csodáiért, 16 mert betörte az érckapukat, és leverte a vaszárakat. 17 Vannak ostobák, akiknek szenvedniük kellett vétkes életük és bűneik miatt. 18 Minden ételtől undorodtak, már a halál kapuihoz jutottak. 19 De az Úrhoz kiáltottak nyomorúságukban, és ő megszabadította őket szorult helyzetükből. 20 Elküldte igéjét, meggyógyította és a sír mélyéről kimentette őket. 21 Adjanak most hálát az Úrnak szeretetéért, az emberekkel tett csodáiért, 22 mutassanak be hálaáldozatot, beszéljék el ujjongva tetteit! 23 Vannak, akik hajókon a tengerre szálltak, munkájukat a nagy vizeken végezték. 24 Ezek látták az Úr tetteit, csodáit a mélységes tengeren. 25 Szavára forgószél támadt, fölemelték őket a hullámok. 26 Égig emelkedtek, majd a mélybe zuhantak, kétségbeestek a veszedelemben. 27 Imbolyogtak, tántorogtak, mint a részegek, bölcsességük egészen odalett. 28 De az Úrhoz kiáltottak nyomorúságukban, és ő kiszabadította őket szorult helyzetükből. 29 Lecsendesítette a forgószelet, elcsitultak a hullámok. 30 Örültek, amikor azok elsimultak, és a kívánt kikötőbe vezette őket. 31 Adjanak most hálát az Úrnak szeretetéért és az emberekkel tett csodáiért! 32 Magasztalják őt a nép gyülekezetében, és dicsérjék a vének gyűlésében! 33 A folyókat pusztává tette, a forrásokat sivataggá, 34 a gyümölcstermő földet szikessé a rajta lakók gonoszsága miatt. 35 A pusztában bővizű tavat árasztott, a szomjú földön forrásokat. 36 Éhezőket telepített oda, akik várost alapítottak lakóhelyül. 37 Mezőket vetettek be, és szőlőket ültettek, amelyek termést és gyümölcsöt hoztak. 38 Megáldotta őket, és nagyon elszaporodtak, állatokban sem láttak hiányt. 39 De azután megfogyatkoztak, és görnyedeztek az elnyomás, a baj és a gond miatt, 40 amikor gyalázatot zúdított az előkelőkre, és úttalan pusztaságban kellett bolyonganiuk. 41 De a szegényeket oltalmazza a nyomorúságban, nemzetségüket megszaporítja, mint egy nyájat. 42 Látják a becsületesek, és örülnek, az álnokok pedig befogják szájukat. 43 Aki bölcs, jegyezze meg ezeket, és értse meg az Úr kegyelmes tetteit!
Bibliaolvasó Kalauz – Kádár Ferenc igemagyarázata
„De az Úrhoz kiáltottak nyomorúságukban, és ő megszabadította őket.” (13) Ez a nagy hálaadó zsoltár zarándokünnepeken hangzott fel. Többféle élethelyzetet mutat be: a pusztában bolyongók, a börtönben vagy betegségben szenvedők és a tengeren hánykódók baját. Az ilyen példákat mi is sorolhatnánk, de fontosabb, ha tudjuk Istennel való történetünk menetét: mélységbe jutottam, imádságban segítségül hívtam őt, és az Úr megszabadított. Ennek igazságát a kereszt jele hirdeti!
RÉ21 107
Te Deum | 567 | Téged, ó, Isten, dicsérünk
„…Krisztusban egybefoglal mindeneket…” Ef 1,1–14
1 Pál, Isten akaratából Jézus Krisztus apostola az Efezusban élő és Krisztus Jézusban hívő szenteknek: 2 kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. 3 Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, aki megáldott minket mennyei világának minden lelki áldásával Krisztusban. 4 Mert őbenne kiválasztott minket magának már a világ teremtése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk előtte szeretetben. 5 Előre el is határozta, hogy fiaivá fogad minket Jézus Krisztus által, akarata és tetszése szerint, 6 hogy magasztaljuk dicsőséges kegyelmét, amellyel megajándékozott minket szeretett Fiában. 7 Őbenne van – az ő vére által – a mi megváltásunk, bűneink bocsánata is; kegyelmének gazdagsága szerint, 8 amelyet kiárasztott ránk teljes bölcsességgel és értelemmel. 9 Mert úgy tetszett neki, hogy megismertesse velünk az ő akaratának titkát, amelyet kijelentett őbenne 10 az idők teljességének arról a rendjéről, hogy Krisztusban egybefoglal mindeneket, azt is, ami a mennyben, és azt is, ami a földön van. 11 Őbenne lettünk örököseivé is, mivel eleve elrendeltettünk erre annak kijelentett végzése szerint, aki mindent saját akarata és elhatározása szerint cselekszik; 12 hogy dicsőségének magasztalására legyünk, mint akik előre reménykedünk Krisztusban. 13 Őbenne pedig titeket is, akik hallottátok az igazság igéjét, üdvösségetek evangéliumát, és hívőkké lettetek, eljegyzett pecsétjével, a megígért Szentlélekkel, 14 örökségünk zálogával, hogy megváltsa tulajdon népét az ő dicsőségének magasztalására.
Az Ige mellett – Fodorné Nagy Sarolta igemagyarázata
(10) „…Krisztusban egybefoglal mindeneket…” (Ef 1,1–14)
Elfogadjuk Béza feltevését, hogy az efézusi levél a kisázsiai gyülekezeteknek írt körlevél egyik példánya. Pál csaknem három évet töltött ott. A város hosszú időn át a keresztyénség öt legelső székhelye közé tartozott. Zsinatokat is tartottak itt. A középkorban az iszlám előretörése vetett véget a virágzásának, ma romváros. A köszöntés után tizenkét versnyi körmondat következik az eredeti görög szövegben (3–14). Ez a nagyívű nyitány bepillantást enged Isten hatalmas világtervébe a teremtés előtt kezdve az idők beteljesedéséig Krisztusban, amelybe egykori és mai olvasóit helyezi. Azt tudjuk meg belőle, hogy nagy terv szereplői vagyunk. Isten gondolata az, hogy végül mindeneket egybeszerkeszt Krisztusban. E szándékát csak akkor tudjuk munkálni, ha szentek vagyunk, vagyis Isten uralma alá rendeljük magukat. Feddhetetlenek, vagyis az erkölcsi szabályok szerint igyekszünk élni, és a szeretet és megbocsátás megoldásait választjuk a széthúzás helyett. A Megváltó nélkül minden egységtörekvés csak további töréseket idéz elő. A terv részleteket nem fed fel, de ami ránk tartozik, azt igen. Isten e titkot az egyházra bízta, a Krisztusban hívő szentekre, akiknek mennyei ajándékait és segítségét ígéri a Szentlélek által.
