„Békesség neked! Istenünknek, az Úrnak a házáért is jót kívánok neked!” Zsolt 122
1 Zarándokének. Dávidé. Örülök, ha ezt mondják nekem: Az Úr házába megyünk! 2 Lábunk megáll kapuidban, Jeruzsálem. 3 Jeruzsálem, te szépen épített város, részeid jól illenek egymáshoz! 4 Oda járnak a törzsek, az Úr törzsei. Izráelnek szóló rendelkezés az, hogy ott magasztalják az Úr nevét. 5 Mert ott állnak a bírói székek, Dávid házának székei. 6 Kívánjatok békét Jeruzsálemnek! Legyenek boldogok, akik téged szeretnek! 7 Legyen békesség falaidon belül, legyen boldogság palotáidban! 8 Testvéreimért és barátaimért mondom: Békesség neked! 9 Istenünknek, az Úrnak a házáért is jót kívánok neked!
Bibliaolvasó Kalauz – Kustár Zoltán igemagyarázata
Izráelnek egyetlen temploma volt, Jeruzsálemben. A három nagy ünnepre ide kellett mindenkinek elmennie. A hívők örömmel készültek ezekre az utakra. Számukra Jeruzsálem az a város volt, ahol Istennel találkozhattak. Boldog, aki így vágyakozik Isten után, a maga templomába! Imádkozzunk mi is a gyülekezeteinkért, egyházunkért és a békéért szerte a világban!
RÉ21 122
Napi ének | 725 | Új szívet adj
„Igaz az a beszéd, hogy Krisztus Jézus azért jött el a világba, hogy a bűnösöket üdvözítse...” 1Tim 1,12–17
12 Hálát adok Krisztus Jézusnak, a mi Urunknak, aki megerősített engem, mert megbízhatónak tartott, amikor szolgálatra rendelt. 13 Jóllehet előbb őt káromló, az övéit üldöző és erőszakos ember voltam, mégis irgalmat nyertem, mert hitetlenségemben tudatlanul cselekedtem. 14 De bőségesen kiáradt rám a mi Urunk kegyelme a Krisztus Jézusban való hittel és szeretettel. 15 Igaz az a beszéd, és teljes elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus azért jött el a világba, hogy a bűnösöket üdvözítse, akik közül az első én vagyok. 16 De azért könyörült rajtam, hogy Jézus Krisztus elsősorban énrajtam mutassa meg végtelen türelmét példaként azoknak, akik majd hisznek benne, és így az örök életre jutnak. 17 Az örökkévalóság királyának pedig, a halhatatlan, láthatatlan, egyetlen Istennek tisztelet és dicsőség örökkön-örökké. Ámen.
Az Ige mellett – Fodorné Nagy Sarolta igemagyarázata
(15) „Igaz az a beszéd, hogy Krisztus Jézus azért jött el a világba, hogy a bűnösöket üdvözítse...” (1Tim 1,12–17)
Pál Jézus Krisztus apostolaként mutatkozik be a levél elején. Nem mintha Timóteus nem tudta volna, ki ő, de így ad nyomatékot a levél tartalmának. Timóteus ennek tudatában adja tovább az efezusiaknak Pál üzenetét. Akire méltóság bízatott, annak irigye is támad, s minél nagyobb méltóság viselője, annál több. Pál, hogy ne adjon okot az irigységre, ezáltal ne tegye erőtlenné az evangéliumot, s hogy világos legyen, nem a maga dicsőségét keresi, őszintén vall saját méltatlan voltáról: „…káromló, az övéit üldöző és erőszakos ember voltam, mégis irgalmat nyertem...” Példájával bátorít: ilyen hatalmas Isten kegyelme! Nincs olyan mélység, nincs olyan bűn, amelyre ne lenne érvényes a Krisztusban kapott bűnbocsánat! A feloldozás valóságos. Példája mutatja azt is, hogy bármely ügybuzgóság, még a vallásos indíttatású is, milyen embertelenségekre képes Krisztus nélkül. Életútjából bizalmat nyerhet mindenki afelől, hogy nincs olyan akadály, amely elzárhatná az utat az üdvösségre, ha valaki megtér. Valahányszor kétség támadna bennünk saját bűneink bocsánata felől, hárítsuk el ezzel, mint valami pajzzsal: „Igaz beszéd ez…”
