„…amely életet pedig él, azt az Istennek éli” Róm 6,1–11
1 Mit mondjunk tehát? Maradjunk a bűnben, hogy megnövekedjék a kegyelem? 2 Szó sincs róla! Akik meghaltunk a bűnnek, hogyan élhetnénk még benne? 3 Vagy nem tudjátok, hogy mi, akik Krisztus Jézusba kereszteltettünk, az ő halálába kereszteltettünk? 4 A keresztség által ugyanis eltemettettünk vele a halálba, hogy amiképpen Krisztus feltámadt a halálból az Atya dicsősége által, úgy mi is új életben járjunk. 5 Ha ugyanis eggyé lettünk vele halálának hasonlóságában, még inkább eggyé leszünk vele feltámadásának hasonlóságában is. 6 Hiszen tudjuk, hogy a mi óemberünk megfeszíttetett vele, hogy megerőtlenüljön a bűn hatalmában álló test, hogy többé ne szolgáljunk a bűnnek. 7 Mert aki meghalt, az megszabadult a bűntől. 8 Ha pedig meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy vele együtt élni is fogunk. 9 Hiszen tudjuk, hogy Krisztus, aki feltámadt a halottak közül, többé nem hal meg, a halál többé nem uralkodik rajta. 10 Mert meghalt a bűnnek egyszer s mindenkorra, amely életet pedig él, azt az Istennek éli. 11 Így azt tartsátok ti is magatokról, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek Istennek Krisztus Jézusban!
Bibliaolvasó Kalauz – Bátki Dávid Géza igemagyarázata
A keresztség által lehetünk mi is Krisztus testének tagjaivá. A Krisztusban kapott új életben mi sem szolgálhatunk tovább a bűnnek, hanem valóban meg kell halnunk a régi életnek, hogy új életet élhessünk. Minden keresztyén embernek minden igyekezetével azon kell lennie, hogy „…amely életet pedig él, azt az Istennek éli” (10).
RÉ21 346
Zsoltárdicséret | 176 | Örüljetek az Istennek
„Ha testvéred elszegényedik és tönkremegy melletted, segítsd őt…” 3Móz 25,23–55
23 A földet senki se adja el véglegesen, mert enyém a föld, ti csupán jövevények és betelepültek vagytok nálam. 24 Ezért az egész országban, ami a birtokotokban van, tegyétek visszaválthatóvá a földet. 25 Ha testvéred elszegényedik, és elad a birtokából, akkor álljon elő a megváltója, a legközelebbi rokona, és váltsa ki azt, amit a testvére eladott. 26 Ha pedig valakinek nincs megváltója, de ő maga szert tesz annyira, amennyi elegendő a visszaváltáshoz, 27 számítsa le az eladás óta eltelt esztendőket, a fennmaradó értéket pedig térítse meg annak, akinek eladta, és a birtoka szálljon vissza rá. 28 De ha nincs neki annyi, amennyit vissza kellene fizetnie, akkor maradjon az eladott föld a vevőnél az örömünnep évéig. Az örömünnepen azonban legyen ismét az övé a birtoka. 29 Ha valaki lakóházat ad el egy fallal körülvett városban, legyen az visszaváltható az eladástól számítva egy teljes évig: ennyi ideje legyen visszaváltani. 30 De ha nem váltják vissza egy teljes év elteltéig, akkor a kőfallal körülvett városban levő ház véglegesen a vevőé lesz nemzedékről nemzedékre, nem válik szabaddá az örömünnepen sem. 31 A falvakban, amelyek nincsenek kőfallal körülvéve, a házakat a mezei földekhez kell számítani: legyenek visszaválthatók, és váljanak szabaddá az örömünnepen. 32 A léviták városaiban, az ő birtokukban levő városokban a házak legyenek bármikor visszaválthatók a léviták számára. 33 De ha a léviták közül nem is váltja vissza magának valaki, akkor is váljék szabaddá az eladott ház az örömünnepen az ő birtokukban levő városban. Mert a léviták városaiban levő házak az ő birtokuk Izráel fiai között. 34 A városaikhoz tartozó mezőket azonban nem adhatják el, mert az örökre az ő birtokuk. 35 Ha testvéred elszegényedik és tönkremegy melletted, segítsd őt, hogy mint jövevény vagy betelepült megélhessen melletted. 36 Ne szedj tőle kamatot vagy uzsorát. Légy istenfélő, hadd éljen meg a testvéred melletted! 37 Pénzedet ne kamatra add neki, és ne uzsorára add neki az élelmedet! 38 Én, az Úr vagyok a ti Istenetek, aki kihoztalak benneteket Egyiptomból, hogy nektek adjam Kánaán földjét, és Istenetek legyek. 39 Ha testvéred elszegényedik melletted, és eladja magát neked, ne rabszolgaként kelljen dolgoznia. 40 Napszámosként vagy betelepültként legyen nálad, az örömünnep évéig szolgáljon nálad. 41 Azután szabadon távozzék el tőled gyermekeivel együtt, és térjen vissza nemzetségéhez, és jusson hozzá ismét ősei birtokához. 42 Mert az én szolgáim ők, akiket kihoztam Egyiptomból: ne adják hát el őket úgy, mint a rabszolgákat. 43 Ne uralkodj rajta kegyetlenül! Légy istenfélő! 44 Rabszolgáid és rabszolganőid a körülötted lakó népekből legyenek, azok közül vásárolj rabszolgát és rabszolganőt. 45 A közöttetek tartózkodó betelepültek gyermekei közül is vásárolhattok, meg a köztetek lakó nemzetségeikből azok közül is, akik az országotokban születtek: ezek a ti tulajdonotok lehetnek. 46 Örökségül hagyhatjátok ezeket magatok után fiaitokra, hadd örököljék mint tulajdonukat, és dolgoztassák őket örökké. De testvéreiteken, Izráel fiain, egymáson ne uralkodjatok kegyetlenül! 47 Ha a jövevény vagy betelepült vagyont szerez melletted, testvéred viszont elszegényedik mellette, és eladja magát a melletted levő jövevénynek vagy betelepültnek, vagy valakinek, aki egy jövevény nemzetségéből származik, 48 bár eladta magát, legyen visszaváltható; bármelyik rokona visszaválthatja őt. 49 Akár a nagybátyja, akár nagybátyjának a fia visszaválthatja, akár nemzetségéből származó vérrokona visszaválthatja, vagy ha módja van hozzá, saját magát is visszaválthatja. 50 Számoljon el azzal, aki őt megvette, attól az évtől kezdve, amikor eladta magát neki, az örömünnep évéig. Eladási árából vonják le a nála töltött éveket úgy, mintha napszámosként lett volna nála. 51 Ha még sok esztendő volna hátra, akkor ahhoz képest térítse meg váltságdíjával a saját vételárát. 52 Ha pedig egy-két év maradt már csak hátra az örömünnep évéig, akkor számítsák azt be neki, és az éveinek megfelelően fizesse meg a váltságdíját. 53 Adott évre elszegődött napszámosként legyen nála. Ne uralkodjék rajta kegyetlenül a szemed láttára! 54 Ha pedig nem váltják vissza így, az örömünnep évében váljék szabaddá gyermekeivel együtt. 55 Mert az én szolgáim Izráel fiai, az én szolgáim ők, akiket kihoztam Egyiptomból. Én, az Úr vagyok a ti Istenetek.
Az Ige mellett – Czanik Péter igemagyarázata
(35) „Ha testvéred elszegényedik és tönkremegy melletted, segítsd őt…” (3Móz 25,23–55)
Itt a szuverén Úr szólal meg, a föld ura, aki parancsokat ad azoknak, akik az ő területén laknak. Így fogadjuk belőle azt, amire bennünket is tanítanak, amiben ránk is vonatkoznak ezek a törvények. Sokféle okból mehetett tönkre egy család annyira, hogy kénytelen volt eladni a birtokát. Akkor pedig a szegény emberek közé került véglegesen. Aki megvette, az már alkalmazottakkal dolgoztatott, így még több bevételre tett szert, tovább gazdagodott. Ezzel a gazdagok és szegények közötti ellentét egyre nőtt. Ezt igyekezett meggátolni a visszaváltás törvénye. Segíthetett a család, de legkésőbb az örömünnep évében vissza kellett kapnia az eredeti tulajdonosnak. Az is megtörtént, hogy végleges nyomorúságában valaki rabszolgának adta el magát. A gazdát itt is emberséges magatartásra kötelezte a törvény, és az örömünnep évében fel kellett szabadulnia az ilyen rabszolgának. Sajnos ezt a törvényt sem tartották meg. Jeremiásnál olvasunk arról (Jer 34,8–11), hogy rábeszélésre szabadon engedték a rabszolgákat, de rögtön utána visszakényszerítették őket. Ezeket a törvényeket éppúgy nem tartották be, mint sok másikat sem... Lett is következménye. A Kr. e. nyolcadik század nagy prófétái (Ámósz, Ézsaiás, Mikeás, Hóseás) egyaránt ostorozzák a gazdagokat a szegényekkel való bánásmód miatt. Ugyanis akkorra már széttagolódott a társadalom gazdag hatalmasokra és kiszolgáltatott szegényekre. Mennyivel szebb lenne a világ, ha az emberek megtartanák Isten törvényét! Ezeket a törvényeket javunkra adta Isten. Ez a törvény különbséget tesz az izráeliták és a közöttük élő idegenek közt. A keresztyénnek mindenki felebarátja, mindenki iránt köteles az emberséges magatartásra, a szeretet törvényének a betöltésére.
