„Ezt azért mondták a szülei, mert féltek a zsidóktól...” Jn 9,18–23
18 A zsidók azonban nem hitték el róla, hogy vak volt és megjött a látása, amíg oda nem hívták a szüleit, 19 és meg nem kérdezték tőlük: A ti fiatok ez, akiről azt állítjátok, hogy vakon született? Akkor hogyan lehetséges, hogy most lát? 20 Szülei pedig így válaszoltak: Azt tudjuk, hogy ez a mi fiunk, és vakon született, 21 de hogy most mi módon lát, azt nem tudjuk, és hogy ki nyitotta meg a szemét, azt sem tudjuk. Tőle kérdezzétek meg, nagykorú már, majd ő beszél önmagáról. 22 Ezt azért mondták a szülei, mert féltek a zsidóktól, mivel a zsidók már megegyeztek abban, hogy ha valaki Krisztusnak vallja őt, azt ki kell zárni a zsinagógából. 23 Ezért mondták a szülei: Nagykorú már, tőle kérdezzétek meg!
Bibliaolvasó Kalauz – Riczuné Kiss Georgina Orsolya igemagyarázata
„Ezt azért mondták a szülei, mert féltek a zsidóktól...” (22) A szülők félnek, hála helyett mellébeszélnek, hárítják a felelősséget. Mi szülőként, nevelőként, másokért felelős emberként milyen mintát adunk? Merünk-e Jézusról bizonyságot tenni egy egészen másfajta kultúrában? Imádkozzunk bátorságért, hogy megalkuvás helyett tudjunk egyenes, igaz szavakat mondani, és magunk mentegetése helyett merjünk kiállni azokért, akiket Isten ránk bízott.
RÉ21 617
Zsoltárdicséret | 181 | Jer, emlékezzünk, keresztyén népek
„Az Úr haragja tölt el engem, nem tudom már magamban tartani.” Jer 6
1 Benjámin fiai, meneküljetek Jeruzsálemből! Fújjátok meg a kürtöt Tekóában, adjatok vészjelet Bét-Hakkeremben! Mert veszedelem fenyeget észak felől, és nagy romlás. 2 Elpusztítom Sion leányát, a szépet és gyönyörűségest. 3 Pásztorok jönnek ellene nyájaikkal együtt, sátrat vernek körülötte, legeltet mindegyik, ahol csak éri: 4 Készüljetek ellene a háborúra, induljatok, vonuljunk föl délben! – Jaj nekünk, mert estébe fordult már a nap, a megnyúlt árnyak jelzik az este közeledtét! 5 – Rajta, vonuljunk föl még az éjjel, pusztítsuk el palotáit! 6 Mert így szól a Seregek Ura: Vágjatok ki fákat, emeljetek ostromsáncot Jeruzsálem ellen, a büntetésre ítélt város ellen, amely zsarolt javakkal van tele! 7 Ahogy frissen tartja vizét a kút, úgy tartja ez frissen gonoszságát. Erőszakról és elnyomásról híres, mindenütt betegséget és sebeket látok. 8 Fogadd el a fenyítést, Jeruzsálem, különben el kell szakadnom tőled, és sivár, lakatlan földdé kell tegyelek! 9 Így szól a Seregek Ura: Még egyszer böngészd át Izráel maradékát, mint egy szőlőtövet; nyújtsd ki ellenük ismét a kezed, mint szüretelő a vesszőkre! 10 Kinek mondjam el, kinek bizonygassam, hogy végre meg is hallják? Körülmetéletlen a fülük, nem tudnak figyelni. Gyalázzák az Úr igéjét, nem lelik kedvüket benne. 11 Az Úr haragja tölt el engem, nem tudom már magamban tartani. Töltsd ki az utcán a gyermekekre meg az ifjak csapatára! Foglyul esik férfi és nő, öreg és aggastyán egyaránt! 12 Házaik másoké lesznek, földjükkel és feleségükkel együtt, ha kinyújtom kezemet az ország lakóira! – így szól az Úr. 13 Mert a legkisebbtől a legnagyobbig mindenki nyereséget hajhász, a prófétától a papig mindenki elvetemült csaló. 14 Népem romlását azzal gyógyítanák, hogy könnyelműen mondogatják: Békesség, békesség! – pedig nincs békesség! 15 Szégyenkezniük kellene, mert utálatos, amit tettek. De nem akarnak szégyenkezni, és már pirulni sem tudnak. Azért elesnek az összeomláskor, elbuknak a megtorlás idején – mondta az Úr. 16 Így szól az Úr: Álljatok ki az utakra, és nézzetek szét, kérdezősködjetek az ősi ösvények után, melyik a jó út, és azon járjatok, akkor nyugalmat találtok lelketeknek! De ők ezt mondták: Nem megyünk! 17 Őröket is állítottam föléjük, hogy figyeljenek a kürt szavára. De ők ezt mondták: Nem figyelünk! 18 Ezért halljátok, ti, népek, és tudjátok meg, akik egybegyűltetek, hogy milyen sors vár rájuk! 19 Halld meg, te, föld! Íme, veszedelmet hozok erre a népre: saját gondolataik gyümölcsét, mert nem figyeltek beszédemre, és tanításomat megvetették. 20 Minek nekem a tömjén, mely Sábából érkezik, és a messze földről való jó illatú nád? Égőáldozataitok nem kedvesek, véresáldozataitok nem tetszenek nekem. 21 Ezért így szól az Úr: Buktatókat állítok e nép elé, és elbuknak bennük apák és fiak egyaránt, elpusztulnak a szomszédok és a barátok. 22 Így szól az Úr: Íme, egy nép jön észak földjéről, nagy nemzet indul el a föld széleiről. 23 Íjat és kopját ragadnak, kegyetlenek, nem irgalmaznak. Hangjuk zúg, mint a tenger, lovakon nyargalnak; egy emberként sorakoznak ellened, Sion leánya! 24 Hallottuk a hírét: elernyedtek kezeink, szorongás vett erőt rajtunk; vonaglunk, mint aki vajúdik. 25 Ne menj ki a mezőre, és ne járj az úton, mert ellenség kardja vár, és iszonyat mindenütt! 26 Népem leánya, öltözz zsákruhába, hempergőzz meg hamuban! Gyászolj, mintha egyszülöttedért tennéd, zokogj keservesen! Mert hirtelen eljön a pusztító ellenünk. 27 Népem vizsgálójává, olvasztárává tettelek, hogy megismerd és megvizsgáld életét. 28 Mindnyájan elvetemült lázadók, rágalmakat terjesztenek; közönséges réz és vas, annak is mind hitvány. 29 Zihált a fújtató, de csak ólom került ki a tűzből; hiába a folytonos olvasztás, a gonoszokat nem lehet megtisztítani. 30 Eldobni való ezüstnek hívják őket, mert az Úr elveti őket.
Az Ige mellett – Hodossy-Takács Előd igemagyarázata
(11) „Az Úr haragja tölt el engem, nem tudom már magamban tartani.” (Jer 6)
Borzalmas képek ezek. Egy hadjárat pereg le szemünk előtt, az első riadótól a kiégett, lakatlan pusztulásig nézhetjük végig a filmet. A háborút így, egyben kell látni. Nem torzíthatják el figyelmünket pillanatnyi sikerek, a semmiből felbukkanó hazafias érzések sem. Elképzelhetők menet közben magasztos pillanatok, és néha az egyik fél győztesnek is tekintheti magát, de a háború végső mérlege nem lehet pozitív. Jeremiás nem riogat, hanem figyelmeztet, határozottan, szenvedélyesen. És: hiába. Tenyerét a fülére tapasztó népet nem lehet szavakkal meggyőzni, a szemét szorosan összeszorító embert nem borzasztják el a szörnyű képek. Aki bezárja szemét, nem látja a jeleket. Ezért csikorgatja fogát dühében a próféta, ez mégsem az ő haragja, hanem Istené. Az Úr egy darabig eltűri a dacoló népet, gondoskodik intésről is, de türelmének van határa. Egy pillanatban parancsot ad a pusztításra (6), és már nem segít semmi, sem rettegés, sem gyász (26). Isten sokáig vár, kínál szabadulást, feltárja a megtérés útját, de végül mindig megperli a maga ügyeit választottjaival. Az önmagát szándékosan megvakító és süketté tevő néppel, a prófétai szó és a figyelmeztető Ige megvetőivel, lássuk be, nem lehet mit kezdeni.
