„...ez csak a szegélye [Isten] útjának, és milyen halk az a szó, amelyet meghallunk belőle!” Jób 26
1 Ekkor Jób megszólalt, és ezt mondta: 2 Segítettél-e az erőtlennek, támogattad-e a tehetetlen karját? 3 Adtál-e tanácsot az oktalannak, hasznos volt-e sok tanításod? 4 Ki által mondtad el szavaidat, kinek a lelke beszélt belőled? 5 Megremegnek az árnyak, amelyek a vizek alatt nyugszanak. 6 A holtak hazája leplezetlen Isten előtt, nincs eltakarva az enyészet helye. 7 Ő terítette északot a kietlenség fölé, függesztette ki a földet a semmiség fölött. 8 Fellegekbe zárta a vizeket, nem hasad meg a felhő alattuk. 9 Eltakarta trónusát, felhőt terjesztett ki fölötte. 10 Határt szabott a vizeknek ott, ahol a világosság találkozik a sötétséggel. 11 Az egek oszlopai meginognak és megrendülnek fenyegetésétől. 12 Erejével fölriasztotta a tengert, értelmével szétzúzta Rahabot. 13 Leheletétől kiderült az ég, kezével átdöfte a gyors kígyót. 14 Pedig ez csak a szegélye útjának, és milyen halk az a szó, amelyet meghallunk belőle! Ki tudná hát felfogni hatalmas tetteinek mennydörgő szavát?!
Bibliaolvasó Kalauz – Szabó Sándor Péter igemagyarázata
Emberi nézőpontunkból csak a szegélyét láthatjuk Isten teremtő munkájának. Jób szavai titokzatosan és sejtelmesen beszélnek erről és felkavarják a lelkünket. A teremtés szívében Isten hatalmas tettei mennydörögnek, de itt, a peremvidékeken ebből már csak halk szavak hallatszanak. Ennek a lehalkulásnak azonban van haszna is: ahhoz az Úrhoz, aki halkan beszél hozzánk, lélekben közelebb kell húzódnunk, figyelmesen, összpontosítással és odaadással.
RÉ21 237
Napi ének | 615 | Szívem szerint kívánom
„…és megesküdött az örökkön-örökké élőre, aki teremtette a mennyet és a benne levőket, a földet és a rajta levőket, a tengert és a benne levőket, hogy nem lesz több idő...” Jel 10,1–7
1 És láttam, hogy egy másik erős angyal leszáll az égből. Felhőbe volt öltözve, a fején szivárvány, az arca olyan, mint a nap, a lába pedig mint a tűzoszlop, 2 kezében nyitott könyvecske volt, jobb lábát rátette a tengerre, a balt pedig a földre, 3 és felkiáltott hatalmas hangon, ahogyan az oroszlán ordít, és amikor felkiáltott, megszólalt a hét mennydörgés a maga hangján. 4 Amikor megszólalt a hét mennydörgés, írni akartam, de hallottam egy hangot az égből, amely így szólt: Pecsételd le, amiket a hét mennydörgés mondott, és ne írd le! 5 Ekkor az angyal, akit állni láttam a tengeren és a földön, felemelte jobb kezét az égre, 6 és megesküdött az örökkön-örökké élőre, aki teremtette a mennyet és a benne levőket, a földet és a rajta levőket, a tengert és a benne levőket, hogy nem lesz több idő, 7 hanem csak azok a napok, amikor megszólal a hetedik angyal trombitájának hangja, és beteljesedik az Isten titka, ahogyan hírül adta azt szolgáinak, a prófétáknak.
Az Ige mellett – Bella Violetta igemagyarázata
(6) „…és megesküdött az örökkön-örökké élőre, aki teremtette a mennyet és a benne levőket, a földet és a rajta levőket, a tengert és a benne levőket, hogy nem lesz több idő...” (Jel 10,1–7)
A mártírok és szentek sürgetésére és „Meddig még?” kérdésére folytatódik a válasz. Az előző részben elindult az igazságszolgáltatás és ítélet, most pedig különös ígéretről olvasunk: idő többé nem lesz. Ez nem, vagy nem csak azt jelenti, hogy a mostani fogalmaink szerinti időszámításnak vége, inkább azt, hogy nincs több késlekedés, nem kap több segítséget és időt a terméketlen fügefa, a kapott esélyeknek és haladéknak vége. „Válasszatok, míg tart a ma”, énekeljük, de egyszer vége annak a mindig jelen idejű döntési lehetőségnek, amelyben lehet Isten felé fordulni. Lehetnénk ebben kicsit türelmetlenebbek egymással és önmagunkkal szemben! Mert minél előbb köteleződünk el mellette, annál több áldását fedezhetjük fel. Minél előbb adjuk át magunkat, annál inkább fogjuk várni akarata kiteljesedését, és egyúttal kevesebb félelemmel és több örömmel várhatjuk mindazt, amit János ebben a könyvben leír, tudván: a trónhoz járulók jó helyen, biztonságban vannak. Merjük bátrabban hívogatni egymást a trón közelébe!