„…nem akarok ingyen kapott égőáldozatot bemutatni.” 1Krón 21,14–22,1
14 Az Úr tehát dögvészt bocsátott Izráelre, és elhullott Izráelben hetvenezer ember. 15 Az Isten angyalt küldött Jeruzsálem ellen is, hogy pusztítsa azt. De alighogy belekezdett az a pusztításba, odanézett az Úr, bánkódni kezdett a veszedelem miatt, és ezt parancsolta a pusztító angyalnak: Elég! Most már hagyd abba! Az Úr angyala akkor éppen a jebúszi Ornán szérűje mellett állt. 16 Dávid fölemelte a tekintetét, és meglátta az Úr angyalát, amint ott áll az ég és a föld között, kezében kivont karddal, amelyet Jeruzsálem ellen nyújtott ki. Ekkor Dávid és a vének zsákruhába burkolózva arcra borultak. 17 Dávid pedig ezt mondta Istennek: Hiszen én mondtam, hogy számlálják meg a népet! Én magam vagyok az, aki vétkeztem, és nagy gonoszságot követtem el. De az én nyájam nem követett el semmit! Uram, Istenem, sújtson le kezed inkább énrám és az én rokonságomra, de a népedet ne bántsd! 18 Ekkor az Úr angyala azt üzente Gáddal Dávidnak, hogy menjen, és állítson oltárt az Úrnak a jebúszi Ornán szérűjén. 19 Elment tehát Dávid, Gád szavai szerint, amelyet az Úr nevében mondott. 20 Amikor Ornán arra fordult, meglátta az angyalt; négy fia, akik vele voltak, erre elrejtőzött. Ornán éppen búzát csépelt. 21 Dávid ekkor odament Ornánhoz. Amikor Ornán föltekintett, és meglátta Dávidot, kiment a szérűről, és arccal a földre borult Dávid előtt. 22 Dávid így szólt Ornánhoz: Add nekem ezt a szérűt, hadd építsek itt oltárt az Úrnak! Teljes áron add nekem, hogy megszűnjék a népet ért csapás! 23 Ornán így felelt Dávidnak: Fogadd el, azután tegyen az én uram, királyom, ahogyan jónak látja! Nézd, odaadom a marhákat égőáldozatnak, a cséplőeszközöket tűzifának, a búzát pedig ételáldozatnak. Mindent odaadok! 24 De Dávid király ezt felelte Ornánnak: Így nem! Csak teljes áron fogadom el tőled, mert nem akarom az Úrnak adni a tiedet, és nem akarok ingyen kapott égőáldozatot bemutatni. 25 Adott tehát Dávid Ornánnak azért a helyért hatszáz sekel súlyú aranyat. 26 Azután oltárt épített ott Dávid az Úrnak, égőáldozatot és békeáldozatot mutatott be, és az Úrhoz kiáltott, ő pedig feleletül tüzet adott az égből az égőáldozati oltárra. 27 Az Úr pedig szólt az angyalnak, és az visszatette kardját a hüvelyébe. 28 Abban az időben Dávid, látva, hogy az Úr a jebúszi Ornán szérűjén válaszolt neki, ott mutatta be az áldozatokat. 29 Az Úr hajléka ugyanis, amelyet Mózes készített a pusztában, valamint az égőáldozati oltár abban az időben a gibeóni áldozóhalmon volt. 30 Dávid azonban nem mert többé odajárulni, hogy ott keresse fel az Istent, úgy megrettent az Úr angyalának a kardjától,
1 hanem ezt mondta Dávid: Itt lesz Istennek, az Úrnak a háza, és itt lesz Izráel égőáldozati oltára!
Bibliaolvasó Kalauz – Kovács Krisztián igemagyarázata
„…nem akarok ingyen kapott égőáldozatot bemutatni.” (21) Az ember az Isten előtt sosem tudja megjátszani magát. Dávid jól tudja ezt, és élete egészében még inkább lelepleződik. A mai ember számára is kényes pontot jelent az Istennek szánt hálaáldozat. Vajon mennyire határozza meg időnk, energiánk, javaink Istennek való odaszánását az, hogy nem az ingyen kapottakat akarjuk Istennek adni? Istennek a mi megváltásunk sokba került, ez a drága kegyelem. Mivel háláljuk meg?
RÉ21 6
Zsoltárének | 808 | Áldjad az Urat, áldjad, én lelkem
„Ezért Jézus jobb szövetségnek lett a kezesévé.” Zsid 7,11–28
11 Ha tehát a tökéletesség elérhető volna a lévita papság által – mert a nép ez alatt kapta a törvényt –, mi szükség még azt mondani, hogy Melkisédek rendje szerint más pap jöjjön el, aki nem Áron rendje szerint való? 12 Amikor megváltozik a papság, szükségképpen megváltozik a törvény is. 13 Ugyanis akiről ez elhangzik, más törzshöz tartozik, amelyből senki sem szolgált az oltárnál. 14 Mert ismeretes, hogy a mi Urunk Júdából származott, de ebből a törzsből származó papokról semmit sem mondott Mózes. 15 És ez még inkább nyilvánvaló, ha Melkisédekhez hasonlóan eljön egy másik pap, 16 aki nem testi parancsolat törvénye szerint lett azzá, hanem örökkévaló élet ereje szerint. 17 Mert róla szól a bizonyságtétel: „Pap vagy te örökké, Melkisédek rendje szerint.” 18 A korábbi parancsolatot Isten eltörli ugyan, mivel az erőtlen és haszontalan, 19 mert a törvény semmit sem tett tökéletessé, de ugyanakkor jobb reménységet támaszt, amely által közeledünk őhozzá. 20 Ezenkívül: Jézus nem eskü nélkül lett főpappá – azok ugyanis eskü nélkül lettek papokká –, 21 hanem annak esküjével, aki így szólt hozzá: „Megesküdött az Úr, és nem bánja meg; pap vagy te örökké.” 22 Ezért Jézus jobb szövetségnek lett a kezesévé. 23 És azok többen voltak papok, mivel a halál nem engedte, hogy megmaradjanak szolgálatukban; 24 az ő papsága viszont örökkévaló, mivel ő megmarad örökké. 25 Ezért üdvözíteni tudja örökre azokat, akik általa járulnak Istenhez, hiszen ő mindenkor él, hogy esedezzék értük. 26 Mert ilyen főpapra volt szükségünk, aki szent, ártatlan, szeplőtlen, a bűnösöktől elkülönített, és az egek fölé emeltetett. 27 Neki nincs szüksége arra, mint a főpapoknak, hogy naponta mutasson be áldozatot, előbb a saját bűneiért, azután a nép bűneiért. Mert ő ezt egyszer s mindenkorra megcselekedte, amikor önmagát adta áldozatul. 28 Mert a törvény erőtlen embereket rendelt főpapokká, a törvény utáni eskü igéje pedig a Fiút, aki örökre tökéletes.
Az Ige mellett – Gaál Sándor igemagyarázata
(22) „Ezért Jézus jobb szövetségnek lett a kezesévé.” (Zsid 7,11–28)
Szövetségre és szövetségesekre szükség van. Így volt ez Isten első választottjaival, Ábrahámmal és utódaival is. Biztonságukat kezdettől a szövetségkötést kezdeményező Úr nyújtotta. Papjai változtak nemcsak halandóságuk miatt (23), hanem emberi életminőségük, a szövetséget adó Istenhez való hűségük vagy hűtlenségük miatt is. Jézus főpapsága minden addigit felülhaladóan jelent meg, és tökéletessége betöltötte azt az ígéretet, amelyet az Atya a főpapi szolgálathoz rendelt. Tökéletes főpapunk lénye és papi szolgálata nyugvópontra juttatta a papi, főpapi hivatás lényegét. Minden ilyen szolgálat alapja ebben található. Jézus Krisztus tökéletes főpapja minden hivatásos és keresztyén volta alapján egyetemesen elhívott szolgájának. „…ilyen főpap illett hozzánk: szent ártatlan, szeplőtelen…” (26) Csak őbenne értelmezhető minden egyházi szolgálati rend. Így a szövetkezéseknek semmi értelme, mert minden az egyetlen igazi, mindenre kiterjedő szövetségnek az ítélete alá esik. Az elkövetkező hetekben józanságra és alázatra van szükségünk ahhoz, hogy gyarló, emberi, anyagi, hatalmi érték, érdek orientáltságát hátrahagyva a kizárólagos szövetségre koncentráljunk. Ítélet alá ne essünk!
