„Dávid… Negyven évig uralkodott Izráelben… És meghalt késő vénségében, betelve az élettel, gazdagsággal és dicsőséggel.” 1Krón 29,10–30
10 Dávid ekkor áldotta az Urat az egész gyülekezet előtt. Ezt mondta: Áldott vagy te, Uram, ősatyánknak, Izráelnek Istene, öröktől fogva mindörökké! 11 Tied, Uram, a méltóság, a hatalom és a tisztelet, a hírnév és a fenség, bizony minden, ami a mennyben és a földön van! Tied, Uram, az ország, magasztos vagy te, mindenség fejedelme! 12 Tőled ered a gazdagság és a dicsőség, te uralkodsz mindenen. A te kezedben van az erő és a hatalom, a te kezed tehet bárkit naggyá és erőssé. 13 Most azért, Istenünk, hálát adunk neked, és dicsérjük a te fenséges nevedet. 14 Mert ki vagyok én, és mi az én népem, honnan volt erőnk ennyit adakozni? Bizony, tőled van mindez, és csak azt adtuk neked, amit a te kezedből kaptunk! 15 Mi jövevények és zsellérek vagyunk előtted, mint minden ősünk. Napjaink olyanok a földön, mint a múló árnyék. 16 Urunk, Istenünk! Ez az egész halom kincs, amelyet összeadtunk, hogy neked, a te szent neved tiszteletére templomot építsünk, a te kezedből való, és a tied lesz mindez! 17 Tudom, Istenem, hogy te megvizsgálod a szíveket, és az őszinteségben leled gyönyörűségedet. Én mindezt őszinte szívvel, önként adtam, és most örömmel látom, hogy önként adakozott neked néped, amely itt összegyűlt. 18 Uram, őseinknek, Ábrahámnak, Izsáknak és Izráelnek Istene, tartsd meg örökre néped szívében ezt a szándékot és indulatot, és kösd magadhoz szívüket! 19 Fiamnak, Salamonnak pedig add meg, hogy tiszta szívből tartsa meg parancsolataidat, intelmeidet és rendelkezéseidet, és vigyen véghez mindent, fölépítve azt a hajlékot, amelyet én előkészítettem. 20 Azután ezt mondta Dávid az egész gyülekezetnek: Áldjátok az Urat, a ti Isteneteket! És az egész gyülekezet áldotta az Urat, ősei Istenét, meghajolt és leborult az Úr előtt és a király előtt. 21 Másnap reggel véresáldozatokat mutattak be, és égőáldozatokat áldoztak az Úrnak: ezer bikát, ezer kost, ezer bárányt a hozzájuk tartozó italáldozatokkal együtt, és tömérdek véresáldozatot egész Izráelért. 22 Ettek és ittak az Úr színe előtt azon a napon nagy örömmel. Azután másodszor is királlyá tették Salamont, Dávid fiát, és fölkenték az Úr fejedelmévé; Cádókot pedig pappá. 23 Így ült Salamon az Úr trónjára apja, Dávid után. Eredményesen uralkodott, és egész Izráel hallgatott rá. 24 A vezérek, a testőrök és Dávid király fiai is mind kezet adtak, hogy Salamon király alattvalói lesznek. 25 Az Úr pedig igen naggyá tette Salamont egész Izráel szemében, és olyan királyi méltóságot adott neki, amilyen nem volt előtte egy királynak sem Izráelben. 26 Dávid, Isai fia egész Izráel királya volt. 27 Negyven évig uralkodott Izráelben. Hebrónban hét évig, Jeruzsálemben pedig harminchárom évig uralkodott. 28 És meghalt késő vénségében, betelve az élettel, gazdagsággal és dicsőséggel. Utána a fia, Salamon lett a király. 29 Dávid király dolgai elejétől a végéig meg vannak írva Sámuel látó, Nátán próféta és Gád látnok történetében 30 egész uralkodásával, hőstetteivel és mindazokkal az eseményekkel együtt, amelyek vele, Izráellel és a többi ország királyságaival végbementek.
Bibliaolvasó Kalauz – Szentgyörgyi László igemagyarázata
„Dávid… Negyven évig uralkodott Izráelben… És meghalt késő vénségében, betelve az élettel, gazdagsággal és dicsőséggel.” (26–28) Ki volt ő? Karizmatikus államférfi, államalapító, bátor, határozott, megfontolt, ugyanakkor emberileg gyengéd és olykor gyenge. A Zsoltárok könyvének sok éneke tanúskodik elkötelezett vallásosságáról, mély hitéről, a templomépítés lehetősége mégsem neki adatik meg. Nomen est omen. Az volt, amit a neve jelent: a szeretett, Istennek és népének kedveltje, uralkodó.
RÉ21 45 • IÉ ApCsel 6,1–7 • Zsolt 45
A vasárnap éneke | 233 | Eljött hozzánk az üdvösség
Heti zsoltárének | 83 | Uram, ne hallgass ily igen
„A reménység hitvallásához szilárdan ragaszkodjunk: mert hű az, aki ígéretet tett.” Zsid 10,19–25
19 Mivel tehát, testvéreim, bízhatunk abban, hogy bemehetünk a szentélybe Jézus Krisztus vére által, 20 azon az új és élő úton, amelyet ő nyitott meg előttünk a kárpit, vagyis az ő teste által; 21 és mivel nagy papunk van az Isten háza felett: 22 járuljunk azért oda igaz szívvel és teljes hittel, mint akiknek a szíve megtisztult a gonosz lelkiismerettől, 23 a testét pedig megmosták tiszta vízzel. A reménység hitvallásához szilárdan ragaszkodjunk, mert hű az, aki ígéretet tett. 24 Ügyeljünk arra, hogy egymást szeretetre és jó cselekedetre buzdítsuk. 25 Saját gyülekezetünket ne hagyjuk el, ahogyan egyesek szokták, hanem bátorítsuk egymást annál is inkább, mivel látjátok, hogy közeledik az a nap.
Az Ige mellett – Gaál Sándor igemagyarázata
(23/b) „A reménység hitvallásához szilárdan ragaszkodjunk: mert hű az, aki ígéretet tett.” (Zsid 10,19–25)
Csodálattal nézzük a légtornászokat, ahogyan átlendülnek egyik kézből a másikba. Azonban nemcsak ez a pillanatnyi siker döntő, hanem az az összekapaszkodás is, amellyel megtartják egymást az összefonódó kezek. Nem elég a hosszú évek tanulmányai során megszerzett ismeret, a későbbi eredményes életpályán való megmaradáshoz becsületesen ragaszkodni kell a megtanult alapokhoz, mások által kipróbált, ránk örökített törvényszerűségekhez. Felemelő pillanat az, amikor megvilágosodunk: a kegyelemből hit által való élet olyan esélyhez juttatott, amely megváltoztatja mulandó és az örök élet felőli nézeteinket. Itt, most azonban határozott felhívást kapunk. Ez arra vonatkozik, hogy nem elég rácsodálkozni, belemélyedni, örömtől sugározva nyilvánvalóvá tenni hitbeli megtapasztalásunkat. Ahhoz, hogy az a mienk maradjon, szükség van a ragaszkodásra. Tudatosan megragadni és soha semmiképpen el nem engedni a bizonyosságot. Övé vagyok. A bűneimet megbocsátotta. Elhatározásomhoz ragaszkodom, s ennek megtartásához kérem a Szentlélek erejét.
