„Azt hiszed, apádat akarja megtisztelni…?” 1Krón 19
1 Történt ezek után, hogy meghalt Náhás, az ammóniak királya, és utána a fia lett a király. 2 Dávid így gondolkodott: Szeretettel bánok Hánúnnal, Náhás fiával, mert az ő apja is szeretettel bánt velem. Ezért Dávid követeket küldött, hogy megvigasztalják apja halála miatt. Amikor megérkeztek Dávid udvari emberei az ammóniak országába Hánúnhoz, hogy megvigasztalják, 3 ezt mondták az ammóniak vezérei Hánúnnak: Azt hiszed, apádat akarja megtisztelni Dávid, hogy vigasztalókat küldött hozzád? Inkább azért jöttek ide a szolgák, hogy kifürkésszék, kikémleljék és feldúlják az országot! 4 Elfogatta azért Hánún Dávid embereit, megnyíratta őket, ruhájuk felét fenekükig levágatta, és visszaküldte őket. 5 Ezek elmentek, de amikor jelentették Dávidnak, hogy mi történt az embereivel, eléjük küldött, és mivel igen csúffá tették azokat az embereket, ezt üzente nekik a király: Maradjatok Jerikóban, amíg meg nem nő a szakállatok, azután térjetek vissza! 6 Amikor látták az ammóniak, hogy meggyűlöltették magukat Dáviddal, elküldtek Hánún és Ammón fiai ezer talentum ezüstöt Arám-Naharajimba, Arám-Maakába és Cóbába, hogy harci kocsikat és lovakat fogadjanak zsoldjukba. 7 Zsoldjukba fogadtak harminckétezer harci kocsit és Maaká királyát is hadinépével együtt. Ezek megérkeztek, és tábort ütöttek Médebá előtt. Az ammóniak is összegyűltek városaikból, és kivonultak a csatába. 8 Amint ezt meghallotta Dávid, elküldte Jóábot egy egész sereggel, a legvitézebbekkel. 9 Kivonultak az ammóniak is, és csatarendbe álltak a város bejáratánál. A királyok pedig, akik segítségükre jöttek, külön álltak fel a mezőn. 10 Jóáb látta, hogy elöl is, hátul is támadás fenyegeti, ezért kiválogatta egész Izráel színe-javát, és csatarendbe állította őket az arámokkal szemben, 11 a hadinép maradékát pedig testvérének, Abísajnak a vezetésére bízta, és ezek az ammóniakkal szemben álltak csatarendbe. 12 Ezt mondta: Ha az arámok erősebbek lesznek nálam, jöjj segítségemre! Ha pedig az ammóniak lesznek erősebbek nálad, akkor én segítek neked. 13 Légy erős, szedjük össze az erőnket népünkért és Istenünk városaiért! Az Úr pedig tegye azt, amit jónak lát! 14 Akkor Jóáb rohamra indult hadinépével az arámok ellen, azok pedig megfutamodtak. 15 Amikor az ammóniak látták, hogy az arámok futnak, ők is megfutamodtak Jóáb testvére, Abísaj elől, és bementek a városba. Jóáb pedig Jeruzsálembe ment. 16 Amikor az arámok látták, hogy vereséget szenvedtek Izráeltől, követeket küldtek, és fölvonultatták a folyamon túli arámokat. Sófak, Hadadezer hadseregparancsnoka állt az élükön. 17 Jelentették ezt Dávidnak, aki összegyűjtötte egész Izráelt, átkelt a Jordánon, megérkezett hozzájuk, és fölsorakozott velük szemben. Csatarendbe állt Dávid az arámokkal szemben, és azok megütköztek vele. 18 De megfutamodtak az arámok Izráel elől, és megölt Dávid az arámok közül hétezer harci kocsin küzdő embert és negyvenezer gyalogost. Sófakot, a hadseregparancsnokot is megölte. 19 Amikor látták Hadadezer szolgái, hogy vereséget szenvedtek Izráeltől, békét kötöttek Dáviddal, és szolgáltak neki. Ezután az arámok nem voltak többé hajlandók segíteni az ammóniakat.
Bibliaolvasó Kalauz – Kovács Krisztián igemagyarázata
„Azt hiszed, apádat akarja megtisztelni…?” (3) Úgy tűnik, hogy minden őszinte szándék elcsúszik a háborús konfliktusok mezején. A vigasztaló és együttérző gesztusok indulatot kovácsolnak a másik oldalon. Sajnos nincs olyan mélység, ahol ne lehetne találkozni a másik jóindulatát és őszinteségét megkérdőjelező cinizmussal és kétkedéssel. Mindig nyitottnak kell lenni arra, hogy a másik elzárkózik előlünk. De ez sose zárja be a mi nyitottságunkat!
RÉ21 35
A Teremtő Isten dicsérete | 792 | Atya Úr Isten
„…ne legyetek restek, hanem kövessétek azokat, akik hit és türelem által öröklik az ígéreteket.” Zsid 6,9–12
9 Felőletek azonban, szeretteim, jobbat gondolunk, hogy közel vagytok az üdvösséghez, még ha így beszélünk is. 10 Mert nem igazságtalan az Isten, hogy elfeledkeznék cselekedeteitekről és arról a szeretetről, amelyet az ő nevében tanúsítottatok, amikor a szenteknek szolgáltatok és most is szolgáltok. 11 De kívánjuk, hogy közületek mindenki ugyanazt az igyekezetet tanúsítsa mindvégig, amíg a reménység egészen be nem teljesedik, 12 hogy ne legyetek restek, hanem kövessétek azokat, akik hit és türelem által öröklik az ígéreteket.
Az Ige mellett – Gaál Sándor igemagyarázata
(12) „…ne legyetek restek, hanem kövessétek azokat, akik hit és türelem által öröklik az ígéreteket.” (Zsid 6,9–12)
Egyértelmű aktivitásra serkentenek ezek a mai sorok. Igaz, hogy örökösnek lenni jogilag alapállapotot jelent: valaki rám hagy valamit. A keresztyének öröksége azonban azzal jár, hogy meglehetősen szilárd elhatározással kell ragaszkodniuk az örökös léthez. Ebben segít az, hogy nem egyedül kell botladoznunk, mert többen jártak, járnak előttünk a hitben. Követésre méltók, szép elkötelezettséggel és szükségszerű határozottsággal haladnak a megígért örökségnek megfelelően, hogy azt valamiképpen el ne veszítsék. Az örökséghez való biztos hozzájutás velejárói a hit és a türelem. A hit, amely nyitva tartja szemünket arra, amit Isten kegyelemből már átadott, és ami ezután vár beteljesedésre. A türelem pedig nem azonnaliságot követel, hanem megadással és bizalommal várja Isten ígéreteinek maradéktalan beteljesedését. Tétovaság, bizonytalanság, passzív várakozás helyett követés. Ez az örökösök életiránya és életmódja.
