„Áldott legyen az Úr neve!” Jób 1,13–22
13 Egyszer, amikor Jób fiai és leányai elsőszülött testvérük házában lakomáztak, borozgattak, 14 hírnök érkezett Jóbhoz, és így szólt: A marhák odakint szántottak, a szamarak pedig mellettük legelésztek. 15 De a sábaiak rájuk rontottak, és elvitték őket, a legényeket pedig kardélre hányták. Csak én menekültem meg, hogy hírt adhassak neked. 16 Még beszélt, amikor érkezett egy másik, és így szólt: Tűz csapott le Istentől az égből, amely megégette és elpusztította a juhokat és a legényeket. Csak én menekültem meg, hogy hírt adhassak neked. 17 Még beszélt, amikor ismét érkezett valaki, és így szólt: A káldeusok három csapatban rajtaütöttek a tevéken és elvitték őket, a legényeket pedig kardélre hányták. Csak én menekültem meg, hogy hírt adhassak neked. 18 Még beszélt, amikor érkezett egy másik, és így szólt: Fiaid és leányaid elsőszülött testvérük házában lakomáztak, borozgattak. 19 De hirtelen erős szél támadt a puszta felől, megrendítette a ház négy sarkát, az rászakadt a fiatalokra, és meghaltak. Csak én menekültem meg, hogy hírt adhassak neked. 20 Jób ekkor fölállt, megszaggatta köntösét, és megnyírta a fejét. Azután a földre esve leborult, 21 és így szólt: Meztelenül jöttem ki anyám méhéből, meztelenül is megyek el. Az Úr adta, az Úr vette el, áldott legyen az Úr neve! 22 Még ebben a helyzetben sem vétkezett Jób, és nem követett el megbotránkoztató dolgot Isten ellen.
Bibliaolvasó Kalauz – Gerecsei Zsolt igemagyarázata
Egyetlen napon, egyre súlyosabb üzenettel ostromolják Jóbot a hírhozók. A kegyetlen szenvedések láncolata sokszor nem akar véget érni. De egyszer mégis! Nem akkor, amikor Jób belenémul a csapásokba. Akkor, amikor feláll (a terhek ellenére!), leborul Isten előtt (nem a terhek alatt!), és „még(is) beszél”: „Áldott legyen az Úr neve!” (21)
RÉ21 38
Napi ének | 586 | Bár szétszakadva él az Egyház
„…az egész világ a gonosz hatalmában van. De tudjuk, hogy eljött az Isten Fia...” 1Jn 5,18–21
18 Tudjuk, hogy aki Istentől született, nem vétkezik, sőt aki Istentől született, az megőrzi önmagát, és a gonosz meg sem érinti. 19 Tudjuk, hogy Istentől vagyunk, és az egész világ a gonosz hatalmában van. 20 De tudjuk, hogy eljött az Isten Fia, és értelmet adott nekünk, hogy megismerjük az Igazat, és ezért vagyunk az Igazban, az ő Fiában, Jézus Krisztusban. Ő az igaz Isten és az örök élet. 21 Gyermekeim, őrizkedjetek a bálványoktól!
Az Ige mellett – Bereczky Ildikó igemagyarázata
(19–20) „…az egész világ a gonosz hatalmában van. De tudjuk, hogy eljött az Isten Fia...” (1Jn 5,18–21)
Határolódj el ettől vagy attól – mondják képmutatón olyanok, akiknek nincs határozott mércéjük, csak pillanatnyi hangulatok, féligazságok, és érdekek alapján alkotnak véleményt. Az őskeresztyén gyülekezetek nem engedhették meg maguknak, hogy ide-oda csapódjanak. Tudniuk kellett, hova tartoznak, és hova nem, kié az életük, és kié nem. Drámai szembenállás volt ugyanis a testet-lelket károsító gonosz (itt a Sátán) rendelkezésére álló világ, és a Krisztusnak elkötelezettek között. A mártíromságig menően kellett megtapasztalniuk, milyen pusztító az Istentől elválasztani akaró hatalom. Azt is átélhették azonban, hogy „eljött az Isten Fia” és legyőzte a gonosz hatalmát, ahogyan legyőzte kétségeiket és félelmeiket is. Tudták, hogy minden nekik szánt ütés előbb Jézust érte, aki testével hárította el a kárhozatos csapásokat. Nekünk is tudnunk kell, hogy „Nem vagyunk mi magunkéi, / Lelkünk-testünk Istenéi” (RÉ 214). Mondjunk igent Jézusra, mert ő az abszolút mérce! „Ő az igaz Isten és az örök élet.” (20) Így tudjuk csak felismerni, mi a jó, mi a rossz, tudunk nemet mondani a gonoszra, és így határolódhatunk el attól, amitől kell: az istentelenségektől és bálványozástól!
