„Jó nekem, hogy nyomorúság ért…” Zsolt 119,49–88
49 Emlékezz szolgádnak tett ígéretedre, amelyhez nekem reménységet adtál. 50 Ez a vigasztalásom nyomorúságomban, mert beszéded megelevenít engem. 51 Bármennyire csúfolnak is a kevélyek, mégsem hajolok el törvényedtől. 52 Ha ősrégi döntéseidre gondolok, megvigasztalódom, Uram! 53 Elragad az indulat a bűnösök miatt, akik elhagyták törvényedet. 54 Rendelkezéseid olyanok nekem, mint az énekek, azon a helyen, ahol jövevény vagyok. 55 Uram, éjjel is gondolok nevedre, megtartom törvényedet. 56 Ez jutott nekem, mert megfogadtam utasításaidat. 57 Uram, én örökségem! Ígérem, hogy megtartom igéidet. 58 Teljes szívből esedezem előtted: légy kegyelmes hozzám ígéreted szerint! 59 Utaimat megfontolom, lépteimet intelmeidhez igazítom. 60 Sietek, nem tétovázom, megtartom parancsolataidat. 61 Ha bűnösök kötelei fonnak is körül, nem feledkezem meg törvényedről. 62 Éjfélkor fölkelek, hogy hálát adjak neked igazságos döntéseidért. 63 Barátja vagyok mindazoknak, akik istenfélők, és megtartják utasításaidat. 64 Uram, kegyelmed betölti a földet. Taníts engem rendelkezéseidre! 65 Jót tettél szolgáddal ígéreted szerint, Uram! 66 Taníts engem helyes értelemre és ismeretre, mert hittel fogadtam parancsolataidat. 67 Mielőtt nyomorúság ért, tévelyegtem, de most megtartom beszédedet. 68 Jó vagy te, és jót teszel, taníts engem rendelkezéseidre! 69 Hazugságot koholtak ellenem a kevélyek, de én megfogadom utasításaidat tiszta szívből. 70 Kövér a szívük, érzéketlen, én pedig törvényedben gyönyörködöm. 71 Jó nekem, hogy nyomorúság ért, hogy megtanuljam rendelkezéseidet. 72 Jobb nekem a te törvényed, mint ezernyi arany és ezüst. 73 Kezed alkotott és megerősített, tégy értelmessé, hogy megtanuljam parancsolataidat! 74 Látnak engem, és örülnek az istenfélők, mert igédben reménykedem. 75 Tudom, Uram, hogy igazak döntéseid, igazad volt, hogy megaláztál. 76 Vigasztaljon meg engem szereteted, ahogyan megígérted szolgádnak. 77 Teljesedjék be rajtam irgalmad, hogy éljek, mert törvényedben gyönyörködöm. 78 Szégyenüljenek meg a kevélyek, mert galádul bántak velem, én pedig utasításaidon elmélkedem. 79 Forduljanak hozzám az istenfélők, akik ismerik intelmeidet. 80 Bár lenne szívem tökéletes rendelkezéseid szerint, hogy ne valljak szégyent! 81 Szabadításod után sóvárog lelkem, igédben reménykedem. 82 Sóvárogva tekintek ígéretedre: Mikor vigasztalsz meg engem? 83 Bár olyan vagyok, mint a füstre tett tömlő, nem feledkezem meg rendelkezéseidről. 84 Hány napja van még szolgádnak? Mikor tartasz ítéletet üldözőimen? 85 Vermeket ástak nekem a kevélyek, akik nem törvényed szerint élnek. 86 Minden parancsolatod igaz. Galádul üldöznek, segíts meg! 87 Csaknem kiirtottak a földről, mert nem hanyagoltam el utasításaidat. 88 Tartsd meg életemet kegyelmesen, én pedig megtartom intelmeidet.
Bibliaolvasó Kalauz – Mucsi Zsófia igemagyarázata
Vannak, akiket az élet nehézségei úgy megterhelnek, hogy alig bírnak felállni belőlük. Mások fájdalmat élnek át, szenvednek, de utána megerősödve, bölcsebben folytatják az életüket. A zsoltáros visszatekintve hálát ad a válságért, amit átélt: „Jó nekem, hogy nyomorúság ért…” (71a). Biztosan nem a szenvedést nevezi jónak. Inkább megérezte azt, hogy a sok rossz között valahol megismerte Isten irgalmát, az ige igazságát, saját határait, és a nehézségekből kikerülve hálaadással tudja azokat is az életét formáló történésekként elfogadni (71b).
RÉ21 236
Napi ének | 830 | Keresd az Istent, népem
„Gyermekek! Engedelmeskedjetek szüleiteknek az Úrban…” Ef 6,1–4
1 Gyermekek! Engedelmeskedjetek szüleiteknek az Úrban, mert ez a helyes. 2 „Tiszteld apádat és anyádat”: ez az első parancsolat, amelyhez ígéret fűződik, 3 mégpedig ez: „hogy jó dolgod legyen, és hosszú életű légy a földön”. 4 Ti apák pedig ne ingereljétek gyermekeiteket, hanem neveljétek az Úr tanítása szerint fegyelemmel és intéssel.
Az Ige mellett – Fodorné Nagy Sarolta igemagyarázata
(1) „Gyermekek! Engedelmeskedjetek szüleiteknek az Úrban…” (Ef 6,1–4)
A szülők után a gyermekekhez szól Pál. Nem tudjuk, az efezusi gyülekezetben a gyermekek hallották-e a felolvasott levelet, sem azt, ma hallják-e, de a szülők el tudják mondani nekik. Engedelmeskedjetek Isten törvényének, mondja Pál, mert ez a helyes, a jogszerű, a szülőtisztelet parancsának megfelelő gyermeki magatartás. Úgy tisztelitek szüleiteket, ha figyeltek rájuk. Ne legyetek makacsak, lázadók, fölényesek, ne engedjétek el a szülők szavát a fületek mellett! Pál hozzáteszi: ti, apák, ne ingereljétek gyermekeiket. Az pedig már csak természetes, hogy az anyák se! A gyermeket sáfárságra kapja a szülő, nem arra, hogy kihasználja, legkevésbé arra, hogy rajta vezesse le az indulatait. Ha a szülő nevelése ingerültséget vált ki a gyermekből, akkor a Sátánnak dobja oda prédául, mert megkeményíti a szívét az Úrral szemben. A szülők feladata, hogy testben-lélekben gyarapítsák gyermekeiket – az Úrtól tanult módon, gondoskodással, tanítással, ha kell, intéssel. A szülőtisztelet parancsának nincs felső korhatára. E megbecsülésből nem lehet kinőni, de a felnőtt gyermeket kiskorúságban sem lehet tartani. Az, hogy valaki felnőttként önállóan lehetőleg jó döntéseket hozzon, a gyermekkorban alapozódik meg.
