„igazság, békesség és öröm a Szentlélekben” Róm 14,13–23
13 Ne ítélgessük hát többé egymást, hanem azt ítéljétek meg inkább, miként nem okoztok a testvéreteknek megütközést vagy botránkozást. 14 Tudom, és meg vagyok győződve az Úr Jézus által, hogy semmi sem tisztátalan önmagában, hanem csak ha valaki valamit tisztátalannak tart, annak tisztátalan az. 15 Ha pedig testvéred valamilyen étel miatt megszomorodik, máris letértél a szeretet útjáról: ne tedd tönkre ételeddel azt, akiért Krisztus meghalt. 16 Vigyázzatok, ne káromolják azt a jót, amelyben részesültetek. 17 Hiszen az Isten országa nem evés és ivás, hanem igazság, békesség és öröm a Szentlélekben, 18 mert aki így szolgál Krisztusnak, az kedves Isten előtt, és megbízható az emberek előtt. 19 Arra törekedjünk tehát, ami a békességet és az épülést szolgálja. 20 Étel miatt ne rombold le az Isten munkáját. Minden tiszta ugyan, de rossz annak az embernek, aki megütközéssel eszik. 21 Jobb tehát nem enni húst, nem inni bort és semmi olyat, amin testvéred megütközik. 22 Te azt a hitet, amely benned van, tartsd meg Isten előtt. Boldog, akinek nem kell elítélnie önmagát abban, amit helyesel. 23 Akinek viszont kétségei vannak, amikor eszik, máris megítéltetett, mivel nem hitből teszi. Mert mindaz, ami nem hitből van, bűn.
Bibliaolvasó Kalauz – Pótor Áron igemagyarázata
Pál apostol arra bátorít, hogy az ítélkezés helyett inkább arra törekedjünk, hogy ne tegyünk olyasmit, például ne együnk olyat, ami másokat megbotránkoztat, és ezzel akadályozza a hitbeli növekedésüket. Isten országának lényege ugyanis nem az étel, hanem az „igazság, békesség és öröm a Szentlélekben” (17). Ez az alapja a keresztyén közösségnek és egyetértésnek.
RÉ21 661
Szentháromsági himnusz | 563 | Szentháromság egy Istenség
„Miért tűnjék el apánk neve a nemzetségéből, csak azért, mert nem volt fia?” 4Móz 27
1 Ekkor előálltak Celofhád leányai. Celofhád Héfer fia volt, ez Gileád fia, ez Mákír fia, ez pedig József fiának, Manassénak a fia volt. A Manassé nemzetségei közül való leányok nevei ezek voltak: Mahlá, Nóá, Hoglá, Milká és Tircá. 2 Ezek odaálltak Mózes és Eleázár pap elé meg a fejedelmek és az egész közösség elé a kijelentés sátra bejáratánál, és ezt mondták: 3 Apánk meghalt a pusztában. De nem tartozott azokhoz, akik összefogtak az Úr ellen, azaz Kórah csoportjához, hanem a maga vétke miatt halt meg, fiai pedig nem voltak. 4 Miért tűnjék el apánk neve a nemzetségéből, csak azért, mert nem volt fia? Adj nekünk birtokot apánk testvérei között! 5 Mózes az Úr elé vitte ügyüket, 6 az Úr pedig ezt mondta Mózesnek: 7 Igazuk van Celofhád leányainak. Adj nekik örökségül birtokot apjuk testvérei között: juttasd nekik apjuk örökségét! 8 Izráel fiaihoz pedig így beszélj: Ha valaki úgy hal meg, hogy nincs fia, juttassák örökségét a leányának. 9 Ha leánya sincs, adjátok az örökségét a testvéreinek, 10 ha pedig testvérei sincsenek, akkor adjátok az örökségét apja testvéreinek. 11 Ha apjának sincsenek testvérei, adjátok az örökségét annak, aki a nemzetségében a legközelebbi rokona, legyen az az ő tulajdona. Legyen ez a törvény rendelkezése Izráel fiai között, ahogyan megparancsolta Mózesnek az Úr. 12 Az Úr ezt mondta Mózesnek: Menj föl ide az Abárím-hegyre, és tekintsd meg azt a földet, amelyet Izráel fiainak adtam. 13 Ha megtekintetted, te is odakerülsz elődeid mellé, ahogy odakerült testvéred, Áron, 14 mert fellázadtatok parancsom ellen a Cin-pusztában, amikor perlekedett a közösség, és nem mutattátok fel szentségemet előttük azoknál a vizeknél, Meríbá vizeinél, Kádésban, a Cin-pusztában. 15 Ekkor Mózes így beszélt az Úrhoz: 16 Az Úr, a minden embernek lelket adó Isten rendeljen egy férfit a közösség élére. 17 Az legyen előttük jártukban-keltükben, vezesse harcba és vezesse haza őket, hogy ne legyen az Úr közössége olyan, mint a juhok, melyeknek nincsen pásztora. 18 Az Úr ezt mondta Mózesnek: Vedd magad mellé Józsuét, Nún fiát, aki rátermett ember. Tedd rá kezedet, 19 állítsd Eleázár pap és az egész közösség elé, és előttük iktasd be tisztébe. 20 Adj át neki a méltóságodból, hogy hallgasson rá Izráel fiainak egész közössége. 21 De Józsué álljon majd mindig Eleázár pap elé, és ő kérjen neki az úrímmal döntést az Úrtól. A kapott parancs szerint induljon majd harcba, és a kapott parancs szerint térjen haza Izráel fiaival, az egész közösséggel együtt. 22 Mózes úgy cselekedett, ahogyan megparancsolta neki az Úr. Maga mellé vette Józsuét, odaállította Eleázár pap és az egész közösség elé, 23 rátette a kezét, és beiktatta tisztébe, ahogyan Mózes által megmondta az Úr.
Az Ige mellett – Fodorné Nagy Sarolta igemagyarázata
(4) „Miért tűnjék el apánk neve a nemzetségéből, csak azért, mert nem volt fia?” (4Móz 27)
A név, amely megmarad. – Az ígéret földje határánál Celofhád lányai szembesülnek a nagy kérdéssel: apjuknak fennmarad-e neve az országban? A név a birtokkal együtt férfiágon öröklődött. Celofhádnak viszont nem volt fia. Elfelejtődik, mintha sosem létezett volna? Ebbe nem törődött bele az öt lány. Mózes elé vitték égető kérdésüket. Apjuk meghalt a pusztában, de nem a maga bűnéért, vagyis nem tartozott Kórah lázadó csoportjához (4Móz 16), csak a pusztai nép általános bűnösségében volt részes (4Móz 14,26–35). Mózes az Úr elé vitte ügyüket. Az Úr pedig azt a választ adta: igazuk van Celofhád leányainak, juttasd nekik apjuk örökségét, sőt az egyedi esetből legyen kiterjesztett érvényű törvény! A lányok nevét földrajzi névként említi a későbbiek során Józsué könyve! Aki vétkezik, azt Isten kitörli az élet könyvéből (2Móz 32,33). A keresztségben viszont Jézus a maga nevére veszi a vétkezőt (ld. keresztyén – krisztusi). Beteljesedik rajta Jézus ígérete: „Aki győz, annak a nevét nem törlöm ki az élet könyvéből…” (Jel 3,5). Jézusban örökre megmaradó nevet kap minden ember, akár volt fia, akár nem.
