„lehulltak a bilincsek” ApCsel 12,6–19
6 Amikor Heródes elő akarta vezettetni, azon az éjszakán Péter – két bilinccsel megkötözve – két katona között aludt, az ajtó előtt pedig őrök őrizték a börtönt. 7 És íme, az Úr angyala odalépett hozzá, és világosság támadt a cellában; oldalát meglökve felébresztette Pétert, és így szólt hozzá: Kelj fel gyorsan! És lehulltak a bilincsek Péter kezéről. 8 Ezt mondta neki az angyal: Övezd fel magadat, és kösd fel sarudat! Péter megtette. Az angyal pedig ezt mondta neki: Vedd fel a felsőruhádat, és kövess engem! 9 Péter kiment, és követte őt, de nem tudta, hogy valóság az, amit az angyal cselekszik, hanem azt hitte, hogy látomást lát. 10 Amikor átmentek az első őrségen, majd a másodikon, eljutottak a vaskapuhoz, amely a városba visz. Ez magától megnyílt előttük. Amikor kimentek rajta, végighaladtak egy utcán, azután hirtelen eltűnt mellőle az angyal. 11 Ekkor Péter magához tért, és így szólt: Most tudom igazán, hogy az Úr elküldte az ő angyalát, és kimentett engem Heródes kezéből és mindabból, amit a zsidó nép várt. 12 Amikor ezt felismerte, elment Mária házához, aki a Márknak is nevezett János anyja volt. Itt sokan voltak együtt és imádkoztak. 13 Amikor megzörgette az ajtót, odament egy Rodé nevű szolgálóleány, hogy megtudja, ki az. 14 Megismerve Péter hangját, örömében nem nyitotta ki a kaput, hanem beszaladt, és hírül adta, hogy Péter áll a kapu előtt. 15 De azok azt mondták: Elment az eszed! Ő azonban bizonygatta, hogy úgy van. Azok erre így szóltak: Az ő angyala az! 16 Péter azonban tovább zörgetett. Amikor pedig kaput nyitottak, és meglátták őt, elámultak. 17 Akkor intett nekik a kezével, hogy hallgassanak, és elbeszélte nekik, hogyan vezette ki az Úr a börtönből, majd így szólt: Mondjátok el ezeket Jakabnak és a testvéreknek! Azután kiment, és más helyre távozott. 18 Amikor megvirradt, nagy riadalom támadt a katonák között, hogy vajon mi történt Péterrel. 19 Heródes pedig kerestette őt, és amikor nem találta, kivallatta az őrséget, és megparancsolta, hogy végezzék ki őket. Azután lement Júdeából Cézáreába, és ott tartózkodott.
Bibliaolvasó Kalauz – Vincze Árpád igemagyarázata
Nyugodtan alszom, miközben rabláncok csörögnek rajtam és fogvatartóim lihegnek a fülembe. Ezek a bilincsek nem Krisztusért kerültek rám, elaltattam a lelkiismeretemet. Önmagamat becsapva Krisztus szabadsága helyett sokféle erők hatalmának szolgáltattam ki életemet. Péter Krisztusért, én Krisztus-nélküliségemben észrevétlenül lettem rabbá. Ugye, Uram, rólam is „lehulltak a bilincsek” (7)? Jöjj szabadító hatalmaddal, tégy az én életemben is csodát!
RÉ21 140 • IÉ 1Móz 8,18–22; 9,12–17 • Zsolt 43
Napi ének | 606 | Nem sokáig tart már földi bujdosásom
Heti zsoltár | 124 | Az Izráel ezt nyilván mondhatja
„Azon a napon Alkotójára tekint majd az ember…” Ézs 17
1 Fenyegető jövendölés Damaszkusz ellen: Damaszkusz nem lesz többé város, rom lesz és omladék. 2 Aróér városai elhagyottá válnak, nyájak veszik birtokba, ott heverésznek háborítatlanul. 3 Nem lesz erőd Efraimban, sem királyság Damaszkuszban: egy sorsra jut Arám maradéka és Izráel fiainak dicsősége – így szól a Seregek Ura. 4 Azon a napon lehanyatlik Jákób dicsősége, kövér teste lesoványodik. 5 Úgy fog járni, mint amikor az arató megmarkolja a gabonát, és karjával levágja a kalászokat; úgy fog járni, mint amikor valaki a Refáím-völgyben összeszedegeti a kalászokat. 6 Csak böngészni való marad benne, mint mikor az olajbogyót verik: két-három bogyó marad a fa legtetején, négy vagy öt a gyümölcsfa ágain – így szól az Úr, Izráel Istene. 7 Azon a napon Alkotójára tekint majd az ember, és meglátja szemével Izráel Szentjét. 8 Nem tekint az oltárokra, keze alkotásaira, meg sem látja, amit ujjaival csinált, a szent fákat és a tömjénező oltárokat. 9 Azon a napon olyanok lesznek erős városai, mint az elhagyott erdő és mint a hegycsúcs, mivel elhagyják őket az Izráel fiai elől menekülők: pusztasággá lesznek, 10 mert elfeledkeztél szabadító Istenedről, erős Kőszikládra nem gondoltál! Azért csak ültess gyönyörű ültetvényt, és tűzdeld tele idegen vesszőkkel: 11 még ha az ültetés napján be is kerítenéd, és másnap reggelre rá is bírnád a sarjadásra, oda lesz az aratás a hervadás idején, és gyógyíthatatlan lesz a fájdalom! 12 Jaj, zúg a sok nép! Zúgásuk olyan, mint a tengerek zúgása. Morajlanak a nemzetek! Morajlásuk olyan, mint a hatalmas víz morajlása. 13 Morajlanak a nemzetek, ahogyan morajlik a nagy víz. De ha megdorgálja az Úr, elfut messzire; kergeti, mint a pelyvát a szél a hegyek között, és mint az ördögszekeret a szélvihar. 14 Ha leszáll az est, rémületbe esnek, mire megvirrad, nyomuk sem marad. Ez lesz a jutalma fosztogatóinknak, ez lesz a sorsa prédálóinknak.
Az Ige mellett – Fodor Ferenc igemagyarázata
(7) „Azon a napon Alkotójára tekint majd az ember…” (Ézs 17)
A próféta figyelme Isten népe kettészakadt országának északi felére, Izráelre irányul, amelyet Efraimként említ. Ézsaiás a déli országrész, Júda prófétája volt, de az Úr üzenetét most Izráelről kellett elmondania. Isten szeretete kiterjed az övéire akkor is, ha esendőségünk miatt szakadások keletkeznek közöttünk. Ha ez megtörténik, íme, ekkor is van szava az emberhez. Ám itt Efraim intő példa lett. Zűrzavaros időszakban, amikor a térség helyzetét meghatározta az Asszír Birodalom erőszakos terjeszkedése. Ilyen a mai világunkban is jelen van. Népek között, munkahelyeken és családban egyaránt. A próféta nem érdekcsoportokhoz való kapcsolódásban látta a megoldást, hanem azt mondta: „Azon a napon Alkotójára tekint majd az ember…” (7). Van jövendő és remény, Istennél elkészítve az övéinek „azon a napon.” Ez nem elodázás, hanem az a bizonyosság, hogy az életünk alkotója a sorsunk formálója is. Ez az ő végidőkre vonatkozó ígérete. De rövid távon sem hagy kétségek között, amikor nem értjük őt. Amikor Péter tiltakozott, hogy az Úr az ő lábát nem moshatja meg, Jézus azt mondta neki: „Amit én teszek, most még nem érted, de később majd megérted” (Jn 13,7). Van nála számunkra elkészítve ma is egy „később majd”.
