„Azt tette, amit rossznak lát az Úr.” 2Krón 21,1–22,1
1 Azután Jósáfát pihenni tért őseihez, és eltemették ősei mellé Dávid városában. Utána a fia, Jórám lett a király. 2 Testvérei, Jósáfát fiai ezek voltak: Azarjá, Jehíél, Zekarjá, Azarjá, Míkáél és Sefatjá. Ezek mind Jósáfátnak, Júda királyának a fiai voltak. 3 Apjuk sok ajándékot adott nekik: ezüstöt, aranyat, kincseket és erődített városokat Júdában. De a királyságot Jórámnak adta, mert ő volt az elsőszülött. 4 Amikor azonban Jórám elfoglalta apja királyságát, és megszilárdult a hatalma, összes testvérét fegyverrel gyilkoltatta meg, sőt néhány izráeli vezető embert is. 5 Harminckét éves volt Jórám, amikor király lett, és nyolc évig uralkodott Jeruzsálemben. 6 Izráel királyainak az útján járt, ugyanúgy élt, mint Aháb háza népe, mert Aháb leánya volt a felesége. Azt tette, amit rossznak lát az Úr. 7 De az Úr nem akarta elpusztítani Dávid házát, mert szövetséget kötött Dáviddal, és megígérte, hogy mécsest ad neki és fiainak mindenkor. 8 Az ő idejében pártoltak el az edómiak Júdától, és királyt választottak maguknak. 9 Ezért Jórám odavonult vezéreivel és összes harci kocsijával együtt. Éjjel fölkelt, átvágta magát az edómiakon, akik bekerítették őt és a harci kocsik parancsnokait. 10 Így pártoltak el az edómiak Júdától mindmáig. Ugyanebben az időben pártolt el tőle Libná is, mert Jórám elhagyta ősei Istenét, az Urat. 11 Ő is csináltatott áldozóhalmokat Júda hegyein, és így paráznaságba vitte Jeruzsálem lakóit, és félrevezette Júdát. 12 Eljutott azonban hozzá Illés próféta írása, amely így hangzott: Ezt mondja az Úr, ősödnek, Dávidnak az Istene: Mivel nem apádnak, Jósáfátnak az útján jártál, sem Ászának, Júda királyának az útján, 13 hanem Izráel királyainak az útján jártál, és paráznaságba vitted Júdát meg Jeruzsálem lakóit, ahogyan Aháb háza népe is paráznaságba vitte népét, sőt még testvéreidet, apád háza népét is legyilkoltattad, akik jobbak voltak nálad, 14 azért az Úr nagy csapással sújtja népedet, fiaidat, feleségeidet és egész vagyonodat. 15 Te pedig súlyos betegségbe, bélbajba esel, annyira, hogy betegséged miatt mindennap kijön a beled. 16 Majd fölingerelte az Úr Jórám ellen a filiszteusokat és az arabokat, akik az etiópok mellett laktak. 17 Fölvonultak Júda ellen, betörtek oda, és elvittek minden kincset, ami csak található volt a király palotájában, sőt fiait és feleségeit is. Nem maradt más fia, csak Jóáház, a legkisebbik fiú. 18 Mindezek után gyógyíthatatlan bélbajjal verte meg őt az Úr. 19 Így ment ez napról napra, és amikor eljött életének a vége, két napig kizáródott a bele a betegség miatt, és szörnyű kínok között halt meg. Népe nem gyújtott tüzet a tiszteletére, ahogy ősei tiszteletére gyújtott. 20 Harminckét éves volt, amikor király lett, és nyolc évig uralkodott Jeruzsálemben. Elment örömtelenül, és eltemették Dávid városában, de nem a királyi sírba.
1 Utána Jeruzsálem lakói a legkisebb fiát, Ahazját tették királlyá, mert az idősebbeket mind legyilkolta az a rablócsapat, amely az arabokkal a táborra tört. Így lett királlyá Ahazjá, Jórámnak, Júda királyának a fia.
Bibliaolvasó Kalauz – Tóth Viktória igemagyarázata
Jósafát után elsőszülött fia, Jórám lett a király. Istenfélő családban felnövekvő fiúból láthatjuk, hogy mivé vált egy más istent szolgáló feleség mellett. „Azt tette, amit rossznak lát az Úr.” (6b) Bűnt bűnre halmozva élte le az életét, és szörnyű kínok között halt meg. Miért? Mert rossz alapra építette fel az életét és a házasságát. Mi vagy ki életed alapja?
RÉ21 656
Péntek esti dicséret | 687 | Emberi nemnek teremtő Istene
„…az alázatosoknak […] kegyelmet ad.” Jak 4,1–10
1 Honnan vannak viszályok és harcok közöttetek? Nem a tagjaitokban dúló önző kívánságok okozzák ezeket? 2 Kívántok valamit, és nem kapjátok meg, öltök és irigykedtek, de nem tudtok célt érni, harcoltok és viszálykodtok, de nem kapjátok meg, mert nem kéritek. 3 Vagy ha kéritek is, nem kapjátok meg, mert rosszul kéritek: csupán élvezeteitekre akarjátok azt eltékozolni. 4 Paráznák, nem tudjátok-e, hogy a világgal való barátság ellenségeskedés Istennel? Ha tehát valaki a világgal barátságot köt, ellenségévé válik Istennek. 5 Vagy azt gondoljátok, hogy az Írás ok nélkül mondja: „Irigységre kívánkozik a lélek, amely bennünk lakozik”? 6 De még nagyobb kegyelmet is ad, ezért mondja: „Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosoknak pedig kegyelmet ad.” 7 Engedelmeskedjetek azért Istennek, de álljatok ellen az ördögnek, és elfut tőletek. 8 Közeledjetek Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg a kezeteket, ti bűnösök, és szenteljétek meg a szíveteket, ti kétlelkűek. 9 Gyötrődjetek, gyászoljatok és sírjatok, nevetésetek forduljon gyászra, örömötök szomorúságra. 10 Alázzátok meg magatokat az Úr előtt, és ő felmagasztal titeket.
Az Ige mellett – Bogárdi Szabó István igemagyarázata
(6) „…az alázatosoknak […] kegyelmet ad.” (Jak 4,1–10)
Bűnbánatra hív, de most nem afféle csendes, belső összetörettetésre, amelynek csak a Szentlélek a tanúja (ilyen is szükséges), hanem drámai, erőteljes, gyászszertartáshoz hasonlító jajgatásra és sírásra. A bűnbánók önmagukat siratják el: harcokba rántották a gyülekezet, önös kívánságoknak adtak szabad utat, nem kérnek semmit, mert megszerezni akarnak mindent céltalan, másokat is felőrlő harcaikkal; ha mégis kérnek, tékozlási vésztartalékért fordulnak Istenhez. És nincs megállás: a világgal barátkoznak, azon az áron is, hogy Isten ellenségeivé lesznek, mert ez a barátság szövetségszegés, amelyet a próféták házasságtörésnek is neveznek. Rettenetes a két ősbűn, az érzékiség (paráznaság) és a kevélység (hatalomvágy) malomkövei közt őrlődni. Csak felfelé van kiút, de erre az útra a legnagyobb mélységben kell ráállni. Tudd, hogy amikor valóságos igent mondasz Istennek, azzal alku nélküli nemet mondasz (ellene állsz) az ördögnek. Olyan harc ez, amelyben az addig szenvedélyeinek élő ember a Krisztus érette bevégzett szenvedéséből nyer életet, a passzióktól a passió felé fordul. Csak azt emeli fel az Úr, aki a kereszt legnagyobb mélységéig követi a Megváltót.
