„Szenteljétek meg magatokat, és szenteljétek meg őseitek Istenének, az Úrnak a házát!” 2Krón 29,1–19
1 Ezékiás huszonöt éves korában kezdett uralkodni, és huszonkilenc évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyjának a neve Abijjá volt, Zekarjá leánya. 2 Azt tette, amit helyesnek lát az Úr, egészen úgy, ahogyan ősatyja, Dávid tette. 3 Uralkodása első évének első hónapjában kinyittatta az Úr házának ajtajait, és kijavíttatta azokat. 4 Azután visszahozatta a papokat és a lévitákat, és összegyűjtötte őket a Keleti téren. 5 És ezt mondta nekik: Hallgassatok rám, léviták! Szenteljétek meg magatokat, és szenteljétek meg őseitek Istenének, az Úrnak a házát! Hordjatok ki minden undorító bálványt a szentélyből! 6 Mert hűtlenné váltak őseink: azt tették, amit rossznak lát Istenünk, az Úr, és elhagyták őt. Elfordították arcukat az Úr hajlékától, hátat fordítottak neki. 7 Még a csarnok ajtóit is bezárták, eloltották a mécseseket, nem hoztak illatáldozatot, és nem mutattak be égőáldozatot a szentélyben Izráel Istenének. 8 Ezért haragudott meg az Úr Júdára és Jeruzsálemre. Ezért tette őket iszonyatossá, borzasztóvá és gúny tárgyává, amint magatok is látjátok. 9 Ezért hullottak el őseink fegyver által, ezért vannak fogságban fiaink, leányaink és feleségeink. 10 Azért elhatároztam, hogy szövetséget kötök Izráel Istenével, az Úrral, és akkor izzó haragja elfordul majd rólunk. 11 Fiaim, ne tétlenkedjetek! Hiszen titeket választott ki az Úr, hogy az ő szolgálatára álljatok, neki szolgáljatok és áldozzatok. 12 Akkor fogták magukat a léviták: a kehátiak közül Mahat, Amászaj fia és Jóél, Azarjá fia, a meráriak közül Kís, Abdí fia és Azarjá, Jehallelél fia, a gérsóniak közül Jóáh, Zimmá fia és Eden, Jóáh fia, 13 Elícáfán fiai közül Simrí és Jeíél, Ászáf fiai közül Zekarjá és Mattanjá, 14 Hémán fiai közül Jehíél és Simí, Jedútún fiai közül Semajá és Uzzíél, 15 és összegyűjtötték testvéreiket; megszentelték magukat, és bementek az Úr házába a király parancsára az Úr szava szerint, hogy megtisztítsák. 16 Bementek a papok az Úr házának legbelső részébe, hogy megtisztítsák. Kihordtak az Úr házának az udvarába minden tisztátalan dolgot, amit az Úr templomában találtak, a léviták pedig átvették, és kihordták azokat a szabadba, a Kidrón-völgybe. 17 Az első hónap első napján kezdték el a szentelést, és a hónap nyolcadik napján jutottak el az Úr csarnokáig. Nyolc napon át végezték az Úr házának a megszentelését, és az első hónap tizenhatodik napján fejezték be azt. 18 Akkor odamentek Ezékiás királyhoz, és ezt mondták: Mindenestül megtisztítottuk az Úr házát, az égőáldozati oltárt és egész fölszerelését, a sorba rakott kenyerek asztalát és egész fölszerelését, 19 és minden egyéb fölszerelést is helyreállítottunk és megszenteltünk, amelyet Áház király hűtlenül félredobott uralkodása alatt. Ezek újra az Úr oltára előtt vannak.
Bibliaolvasó Kalauz – Bölcsföldi András igemagyarázata
Ezékiás első rendelkezése, amit a lévitáknak mond el, hogy „Szenteljétek meg magatokat, és szenteljétek meg őseitek Istenének, az Úrnak a házát!” (5) Így lehet ez szent területfoglalás: ahhoz, hogy egy ügy, egy épület vagy szinte bármi jól kezdődjön, magunkat kell megszentelni. Ráadásul ez egyben olyan feladat is, amit mi végezhetünk el. Isten szolgálata mindig önmagunk megszentelésével kezdődik.
RÉ21 684 • Zsolt 89,39–53
Esti ének | 690 | Jézus Krisztus, szentek reménye
„…gyermekeim, maradjatok meg őbenne…” 1Jn 2,26–29
26 Ezt azokról írtam nektek, akik megtévesztenek titeket, 27 de bennetek megmarad a megkenetés olaja, amelyet tőle kaptatok, ezért nincs szükségetek arra, hogy valaki tanítson titeket; hanem amint a megkenetés olaja, amely igaz és nem hazugság, megtanít titeket mindenre, és amint meg is tanított titeket, úgy maradjatok meg őbenne! 28 És most, gyermekeim, maradjatok meg őbenne, hogy amikor megjelenik, bizalmunk legyen iránta, és meg ne szégyenüljünk előtte az ő eljövetelekor. 29 Ha tudjátok, hogy ő igaz, ismerjétek fel azt is, hogy aki az igazságot cselekszi, az mind tőle született.
Az Ige mellett – Bereczky Ildikó igemagyarázata
(28) „…gyermekeim, maradjatok meg őbenne…” (1Jn 2,26–29)
Óhatatlan, hogy szakítások, szakadások legyenek közöttünk, de nem értjük, miért hagyja ezt Isten. Pedig talán éppen ezek a helyzetek szoríthatnak rá minket, hogy visszakeressük az életünkben azt a pontot, ahol a „kenetet” kaptuk, ahol még együtt voltunk Jézussal. A közgondolkodás eltorzulása hitvallásos helyzetet teremt, ilyenkor nem kerülhetjük el a „mindent vizsgáljatok meg: a jót tartsátok meg” (1Thessz 5,21) mozdulatát. Ebben a végletekig ellentmondásos világban a dolgok megkülönböztetésének kegyelmi ajándékát kell kérnünk szüntelenül. Csak úgy várhatjuk bizalommal és félelem nélkül Krisztus visszajövetelét, ha benne maradunk! Ha „okos istentiszteletként” odaszánjuk magunkat „élő, szent és Istennek tetsző áldozatul”, és nem a világhoz igazodunk, hanem Krisztushoz (megtérés, metanoia = az értelem megújulása, a gondolkodás megváltozása). Csak így ítélhetjük meg, mi az Isten akarata, mi az, ami jó, neki tetsző és tökéletes (Róm 12,1–2). Kérjük, hogy szüljön minket újjá Isten a Lélek által, hogy az igazságot ne csak ismerjük, hanem cselekedni is tudjuk!
