„Ezékiásnak minden sikerült, amihez csak hozzáfogott [...] Halálakor tisztelettel adózott neki egész Júda és Jeruzsálem lakossága.” 2Krón 32,24–33
24 Abban az időben Ezékiás halálosan megbetegedett. De imádkozott az Úrhoz, aki szólt hozzá, sőt csodát tett vele, 25 Ezékiás azonban nem volt hálás az iránta tanúsított jótéteményért, mert felfuvalkodott, ezért az Úr haragja sújtotta őt meg Júdát és Jeruzsálemet. 26 Ekkor azután megalázta magát a felfuvalkodott Ezékiás Jeruzsálem lakóival együtt, és nem érte őket többé az Úr haragja Ezékiás idejében. 27 Ezékiás igen gazdag volt, és nagy tiszteletben állt. Kincstárat készíttetett az ezüstnek, aranynak, drágakőnek és balzsamnak, a kerek pajzsoknak és mindenféle értékes tárgyaknak; 28 továbbá raktárakat a gabonatermésnek, a bornak és az olajnak, meg istállókat a különféle állatoknak és aklokat a nyájaknak. 29 Városokat is épített; sok juhnyája és marhacsordája is volt, mert az Isten igen nagy vagyonnal ajándékozta meg. 30 Ezékiás elzárta a Gíhón felső forrásának a vizét, és Dávid városának a nyugati részére vezette le. Ezékiásnak minden sikerült, amihez csak hozzáfogott. 31 De amikor a babiloni vezető emberek elküldték hozzá megbízottjaikat, hogy megkérdezzék, milyen csoda történt az országban, elhagyta az Isten, hogy próbára tegye, és kitudódjék, mi lakik a szívében. 32 Ezékiás egyéb dolgai és kegyes tettei meg vannak írva Ézsaiás prófétának, Ámóc fiának látomásában meg a Júda és Izráel királyairól szóló könyvben. 33 Azután Ezékiás pihenni tért őseihez, és azon a dombon temették el, ahol Dávid fiainak a sírjai voltak. Halálakor tisztelettel adózott neki egész Júda és Jeruzsálem lakossága. Utána a fia, Manassé lett a király.
Bibliaolvasó Kalauz – Kaszó Gyula igemagyarázata
Nagy feszültségek közepette derül ki igazán, mi lakik az emberi szívben (31). Ezékiás életében kilengések közepette jelenik meg a nyomorúság és a csodamegtapasztalás (24), a felfuvalkodás és az alázat (25k). Az Úrhoz való visszatalálás (24skk) és az imádságos ragaszkodás révén mégis figyelemre méltó összegzés születhet róla: „Ezékiásnak minden sikerült, amihez csak hozzáfogott” (30b). „Halálakor tisztelettel adózott neki egész Júda és Jeruzsálem lakossága.” (33)
RÉ21 472 • IÉ Ef 4,22–32 • Zsolt 66,1–12
Hitvallás | 324 | Hiszünk egy Istenben
Heti zsoltár | 60 | Minket, Úr Isten, elhagyál
„Isten mégis nagyobb a mi szívünknél…” 1Jn 3,18–24
18 Gyermekeim, ne szóval szeressünk, ne is nyelvvel, hanem cselekedettel és igazsággal. 19 Ebből tudható, hogy az igazságból valók vagyunk. És akkor az ő színe előtt azzal biztatjuk a szívünket, 20 hogy bár a szívünk elítél, Isten mégis nagyobb a mi szívünknél, és mindent tud. 21 Szeretteim, ha pedig a szívünk nem ítél el, bizalommal szólhatunk Isten előtt; 22 és amit csak kérünk, megkapjuk tőle, mert megtartjuk parancsolatait, és azt tesszük, ami kedves őelőtte. 23 Az ő parancsolata pedig az, hogy higgyünk az ő Fia, Jézus Krisztus nevében, és szeressük egymást, ahogyan erre parancsolatot adott nekünk. 24 Aki pedig megtartja az ő parancsolatait, az őbenne marad, és ő is abban; és hogy ő bennünk marad, azt a Lélektől tudjuk meg, akit nekünk adott.
Az Ige mellett – Bereczky Ildikó igemagyarázata
(20) „Isten mégis nagyobb a mi szívünknél…” (1Jn 3,18–24)
„Mert annyi baj vett engem körül, hogy megszámlálni sem lehet. Bűneim büntetése utolért engem, áttekinteni sem tudom őket, számosabbak hajam szálainál, és a szívem is elhagyott engem.” (Zsolt 40,13) (A szív az érzelem, az értelem, az emlékezet és a döntés központja a Bibliában.) „Hozzátok vissza az én szívemet, – Szeretni akarok” – kiáltunk fel oly sokszor mi is a költővel (Reményik Sándorral). Szemrehányást teszünk magunknak, hogy csak szájjal szeretünk, nem cselekedettel és valósággal. Félünk, hogy a számonkérésnél Isten is vádol és elítél majd minket – hiszen ő mindent tud, még az eltitkolt bűnöket is. Tudnunk kell, hogy lelkiismeretünk töredékes tudás, megbocsátani sem képes nekünk. Isten azonban a lelkiismeret felett áll, tökéletesen ismer minket, van hatalma, és meg is akar bocsátani Jézusért. „Az az evangélium summája, hogy higgy és remélj. Ámbár magunkat méltatlanoknak kell tartanunk, mégis elfogadhatjuk az evangéliumban felkínált kegyelmet. Még ha lelkiismeretünk félelmes szívűekké formál is bennünket, és az Istent haragvónak mutatja is be, mégis nagyobb Isten a mi szívünknél. A lelkiismeret csak egy csepp, de a megbékélt Isten a vigasztalás Istene.” (Luther) A kegyelemre hallgass, ne a vádló szívedre!
