„Tanítottak tehát Júdában...” 2Krón 17,1b–19
1b Jósáfát erősen tartotta magát Izráellel szemben. 2 Csapatokat rendelt Júda erődített városaiba, és helyőrséget helyezett el Júda országában meg Efraimnak azokban a városaiban, amelyeket apja, Ászá foglalt el. 3 Az Úr Jósáfáttal volt, mert azon az úton járt, amelyen korábban az ő ősatyja, Dávid, és nem kereste a Baalokat, 4 hanem atyja Istenét kereste, és az ő parancsolatai szerint élt, nem pedig Izráel cselekedetei szerint. 5 Ezért az Úr megerősítette kezében a királyi hatalmat. Egész Júda ajándékot adott Jósáfátnak, úgyhogy gazdagsága és dicsősége igen nagyra nőtt. 6 Mivel az Úr útjain járt, egyre bátrabb lett, és újból eltávolította Júdából az áldozóhalmokat és a szent fákat. 7 Uralkodása harmadik évében kiküldte vezéreit, Ben-Hajilt, Óbadját, Zekarját, Netanélt és Míkeját, hogy tanítsanak Júda városaiban. 8 Léviták is voltak velük: Semajá, Netanjá, Zebadjá, Aszáél, Semírámót, Jónátán, Adónijjá, Tóbijjá és Tób-Adónijjá léviták, és velük együtt Elísámá és Jórám papok. 9 Tanítottak tehát Júdában, náluk volt az Úr törvénykönyve is, amikor bejárták Júda valamennyi városát, tanítva a népet. 10 Ezért az Úr rettegést támasztott a Júda körüli országok királyaiban, és nem mertek háborút indítani Jósáfát ellen. 11 A filiszteusok is hoztak Jósáfátnak ajándékot hódolatuk jeléül meg adót ezüstben, az arabok pedig nyájakat hoztak neki, hétezer-hétszáz kost és hétezer-hétszáz kecskebakot. 12 Jósáfátnak egyre nagyobb lett a hatalma. Várakat és raktárvárosokat épített Júdában. 13 Nagy készletei voltak Júda városaiban, Jeruzsálemben pedig vitéz férfiakból álló katonasága volt. 14 Beosztásuk családonként a következő volt: a Júdához tartozó ezredek parancsnokai ezek voltak: Adná parancsnok, akihez háromszázezer vitéz férfi tartozott. 15 Hozzá volt beosztva Jóhánán parancsnok, kétszáznyolcvanezer emberrel. 16 Hozzá volt beosztva Amaszjá, Zikrí fia, aki önként állt az Úr szolgálatába; kétszázezer vitéz férfi tartozott hozzá. 17 Benjáminból való volt Eljádá: vitéz férfi, akihez kétszázezer íjjal és kerek pajzzsal fölszerelt katona tartozott. 18 Hozzá volt beosztva Józábád, akihez száznyolcvanezer, a katonai szolgálatra fölszerelt ember tartozott. 19 Ezek teljesítettek szolgálatot a király mellett azokon kívül, akiket a király a megerősített városokban helyezett el egész Júdában.
Bibliaolvasó Kalauz – Tóth Viktória igemagyarázata
„Tanítottak tehát Júdában...” (19) Jósafát édesapja, Ászá után lépett trónra, és Isten útjain járt (6). Istenbe vetett hitének látható jelei nemcsak az országának megerősödésében, a Baal-kultusz leszámolásában mutatkoztak meg, hanem abban is, hogy vezéreket, lévitákat és papokat küldött minden városba, hogy tanítsák a népet az Úr törvényei alapján. Nekünk, a 21. században élőknek Jézus Krisztus missziói parancsa (Mt 28,18–20) szól, hogy tegyünk bizonyságot Őróla. Éled ezt?
RÉ21 652
Hétfő esti dicséret | 683 | Mennynek és földnek nemes Teremtője
„Vajon üdvözítheti-e őt az ilyen hit?” Jak 2,14–17
14 Testvéreim, mit használ, ha valaki azt mondja, hogy van hite, de cselekedetei nincsenek? Vajon üdvözítheti-e őt az ilyen hit? 15 Ha egy férfi- vagy nőtestvérünknek nincs ruhája, és nincs meg a mindennapi kenyere, 16 valaki pedig ezt mondja nekik közületek: „Menjetek el békességgel, melegedjetek meg, és lakjatok jól”, de nem adjátok meg nekik, amire a testnek szüksége van, mit használ az? 17 Ugyanígy a hit is, ha cselekedetei nincsenek, halott önmagában.
Az Ige mellett – Bogárdi Szabó István igemagyarázata
(14) „Vajon üdvözítheti-e őt az ilyen hit?” (Jak 2,14–17)
„Ilyen hit” – az újabb kori fordítások ezzel az értelmező kifejezéssel oldják fel azt a látszólagos ellentmondást hit és cselekedetek között, amelyet mintha Jakab szítana fel (vagy fordítva, Pál apostol gerjesztene, például a Galata-levélben). Milyen hitről beszél itt Jakab? A halott hittől óv. Ahogy az Úr mondja A jelenések könyvében: „…az a neved, hogy élsz, de halott vagy.” (Jel 3,4) Az ilyen „hit” a kegyesség látszatát kelti, de haraggal támad Istenre a próbatétel idején, kételkedéssel gyengíti az imádkozást, kedveli a személyválogatást, és hamisan ítél törvényről és irgalmasságról. Vajon segít-e a(z ilyen) hit, elboldogulok-e általa Isten előtt? – értelmezi Luther; vajon üdvözíthet-e egyedül a(z ilyen) hit? – fordítja Kálvin. Lám, úgy tűnik, ki-ki hajlik arra, hogy az üdvösségügyet a saját kérdésén keresztül szemlélje. Ám a feszültség nem a hit és cselekedetek közötti ellentétben van, hanem abban, hogy aki nem jut el az irgalmassághoz, annak a hite éppen olyan üres, mint a kegyessége (1,26). A hit lép be bátran az örök kegyelem szentélyébe, és ragadja meg Isten irgalmasságát, amely diadalmaskodik az ítéleten (13). Aki megmarad ebben a szeretetben, az marad meg Istenben (1Jn 4,16).
