„...gúnyolódnak rajtam [...] Utálkozva húzódnak el tőlem, és nem átallnak arcomba köpni.” Jób 30
1 Most azonban kinevetnek engem, akik fiatalabbak nálam, akiknek az apját annyira sem becsültem, hogy juhászkutyáim közé soroljam. 2 Mire mentem volna kezük erejével? Hiszen életerejük odalett. 3 Ínségtől és éhségtől legyengülve a kopár földet rágják a már régen elpusztult pusztaságon. 4 Vadsóskát tépnek a bokrok mellett, és rekettyegyökér a kenyerük. 5 Kiközösítik őket, és rájuk kiáltanak, mint a tolvajokra. 6 Völgyek szakadékaiban kell lakniuk, a föld és a sziklák üregeiben. 7 A bokrok között kiáltoznak, bogáncskórók alatt gyülekeznek. 8 Esztelen senkiházik, akiket korbáccsal vertek ki az országból. 9 És most ezek gúnyolódnak rajtam, és köszörülik rajtam a nyelvüket. 10 Utálkozva húzódnak el tőlem, és nem átallnak arcomba köpni. 11 Meglazította Isten íjamon a húrt, és megalázott engem, ezért bánnak velem zabolátlanul. 12 Jobb felől csőcselék támad rám, lábamnak gáncsot vetnek, és pusztulásom útját egyengetik. 13 Ösvényemet felszaggatják, romlásomon fáradoznak, és nincs, aki megfékezze őket. 14 Mint valami széles résen, úgy törnek ellenem: romba dőlt falak közt zúdulnak rám. 15 Rémület tört rám, és úgy űzte el méltóságomat, mint a szélvész; boldogságom eltűnt, mint a felleg. 16 Fogytán van már a lelkierőm, a nyomorúság napjai tartanak fogva. 17 Éjszaka nyilallnak csontjaimban, és kínjaim nem csillapodnak. 18 Hatalmas erővel kapta el ruhámat, szorosan átkarolt derekamnál fogva, 19 és belevert a sárba; hasonló lettem a porhoz és a hamuhoz. 20 Segítségért kiáltok hozzád, de te nem válaszolsz. Ott állok előtted, de észre sem veszel. 21 Kegyetlenné váltál irántam. Erős kézzel üldözöl engem. 22 Fölemelsz, és elsodorsz a széllel, szétmállasztasz a viharban. 23 Jól tudom, hogy halálba viszel, abba a házba, ahol minden élő találkozik. 24 De a roskadozó nem nyújthatja ki a kezét? Aki veszélyben van, nem kiálthat segítségért? 25 Nem sírtam-e azért, kire nehéz napok jártak? Nem volt-e lelkem szomorú a szegény miatt? 26 Bizony, jót reméltem, de rossz következett. Világosságot vártam, és sűrű homály jött. 27 Nyugtalanság tört rám, mely nem csillapodik; elértek a nyomorúság napjai, 28 feketén járok, de nem a nap hevétől. Fölkelek, és segítségért kiáltok a gyülekezetben. 29 A sakálok testvére lettem és a struccok társa. 30 Bőröm megfeketedett, és hámlik le rólam, csontom pedig ég a láz miatt. 31 Citerám gyászosan szól, sípom síró hangon.
Bibliaolvasó Kalauz – Szabó Sándor Péter igemagyarázata
Korábban Jób megbecsültsége hihetetlen volt. Most megaláztatása igen mélyre taszította. Talán Krisztus szenvedéséhez lehet az övét hasonlítani: gúnyolódnak rajtam, elhúzódnak tőlem, arcomba köpnek, csontjaim nyilallnak, te nem válaszolsz, a halálba viszel… Jób társa lett Pál apostolnak és más szenvedőknek: „hogy megismerjem... a szenvedéseiben való részesedést... hogy valamiképpen eljussak a halottak közül való feltámadásra” (Fil 3,10–11).
RÉ21 156
Zsoltárének | 62 | Az én lelkem szép csendesen
„Feltűnt egy másik jel is az égen: íme, egy hatalmas tűzvörös sárkány, amelynek hét feje és tíz szarva volt, és a hét fején hét korona.” Jel 12,1–6
1 Ekkor nagy jel tűnt fel az égen: egy asszony a napba öltözve, és a lába alatt a hold, a fején pedig tizenkét csillagból álló korona; 2 várandós volt, és vajúdva, szüléstől gyötrődve kiáltozott. 3 Feltűnt egy másik jel is az égen: íme, egy hatalmas tűzvörös sárkány, amelynek hét feje és tíz szarva volt, és a hét fején hét korona; 4 farka magával sodorta az ég csillagainak harmadát, és ledobta a földre. És a sárkány odaállt a szülni készülő asszony elé, hogy amikor megszülte, felfalja a gyermekét. 5 Az asszony fiúgyermeket szült, aki vasvesszővel legeltet minden népet. A gyermek elragadtatott Istenhez és az ő trónjához, 6 az asszony pedig elmenekült a pusztába, ahol Istentől előkészített helye volt, hogy ott táplálják ezerkétszázhatvan napig.
Az Ige mellett – Bella Violetta igemagyarázata
(3) „Feltűnt egy másik jel is az égen: íme, egy hatalmas tűzvörös sárkány, amelynek hét feje és tíz szarva volt, és a hét fején hét korona.” (Jel 12,1–6)
Ha tegnap még befejezettségről, a váradalmak beteljesüléséről beszéltünk, most hogyan kerül elénk a napba öltözött asszony és a sárkány? Ugyanazt a történetet halljuk, amelyet korábban az emberi síkról szemléltünk, ezúttal kozmikus kontextusba helyezve. A mennyei dimenzió felől milyen az üdvtörténet? Jön egy sárkány: olyan hatalom, amely el akarja nyelni a jövőt. A szarvak és diadém mutatják a hatalmát, vagy legalábbis az igényét a hatalomra. A vasvesszővel uralkodó gyermek képe egyértelmű utalás Jézusra, de az asszony azonosításával jobban meggyűlik a bajunk: vajon itt Máriát, Izráelt vagy az egyház egészét kell értenünk rajta? De a gyermek elnyelésének szándéka az, ami a mennyei üzenetet elsősorban jellemzi. A sárkány meg akarja akadályozni Isten üdvözítő tervének kibontakozását. Isten népének nem azért van reménysége, mert nem fenyegeti veszély, hanem mert a veszély nem tudja meghiúsítani Isten üdvözítő tervét. Tudunk-e ennek a magabiztosságával bizonyságot tenni a világban addig is, amíg ez nem mindenki számára nyilvánvaló?