Bibliaolvasó Kalauz – Balla Ibolya igemagyarázata Zsolt 149
1 Dicsérjétek az Urat! Énekeljetek az Úrnak új éneket, dicséretet a hívek gyülekezetében! 2 Örüljön alkotójának Izráel, Sion lakói örvendezzenek királyuknak! 3 Dicsérjétek nevét körtáncot járva, énekeljetek neki dobokkal, hárfakísérettel! 4 Mert gyönyörködik népében az Úr, győzelemmel ékesíti fel az elnyomottakat. 5 Vigadnak a hívek e dicsőségben, ujjonganak pihenőhelyükön. 6 Szájuk Istent magasztalja, kezükben kétélű kard van. 7 Bosszút állnak a népeken, megfenyítik a nemzeteket. 8 Láncra verik királyaikat, vasbilincsbe előkelőiket. 9 Így hajtják végre rajtuk az ítéletet, amely meg van írva. Dicső dolog lesz ez az Úr minden hívének. Dicsérjétek az Urat!
„Dicsérjétek az Urat!”
A Zsoltárok könyve sok emberi nyomorúságról, emberi gondolatról, panaszról szól. Az utolsó énekek azonban Istenre irányítják a figyelmet, mint aki egyedül dicséretre méltó. Ma, amikor különösen is fontos az emberközpontúság, amikor különösen is szeretjük, ha mások dicsérnek minket, képesek vagyunk-e egyedül Istent dicsérni, őt felmutatni az életünkben?
RÉ21 149 • IÉ Jn 9,1–7 • Zsolt 14
Heti dicséret | 167 | Siess, nagy Úr Isten, én segítségemre
Heti zsoltárének | 119 CD | Cselekedd ezt szolgáddal kegyesen
„Köpenyemet, amelyet Tróászban Karposznál hagytam, hozd el, amikor jössz; hozd el a könyveket is, de főleg a pergameneket.” 2Tim 4,9–22
9 Igyekezz minél előbb hozzám jönni, 10 mert Démász elhagyott engem, mivel ehhez a világhoz ragaszkodott, és elment Thesszalonikába, Kreszcensz pedig Galáciába, Titusz meg Dalmáciába. 11 Egyedül Lukács van velem. Márkot vedd magad mellé, hozd el magaddal, mert hasznomra van a szolgálatban. 12 Tikhikoszt elküldtem Efezusba. 13 Köpenyemet, amelyet Tróászban Karposznál hagytam, hozd el, amikor jössz; hozd el a könyveket is, de főként a pergameneket. 14 Alexandrosz, a rézműves sok rosszat követett el ellenem. Megfizet majd neki az Úr cselekedetei szerint. 15 Te is őrizkedj tőle, mert igen hevesen ellenállt a mi beszédeinknek. 16 Első védekezésem alkalmával senki sem volt mellettem, mindenki elhagyott. Ne számítson ez bűneik közé! 17 De az Úr mellém állt, és megerősített, hogy elvégezzem az ige hirdetését, és a népek valamennyien meghallják azt. Azután megszabadultam az oroszlán szájából. 18 Meg is szabadít engem az Úr minden gonosztól, és bevisz az ő mennyei országába. Övé a dicsőség örökkön-örökké. Ámen. 19 Köszöntsd Priszkát és Akvilát meg Onésziforosz háza népét! 20 Erasztosz Korinthusban maradt, Trofimoszt pedig Milétoszban hagytam betegen. 21 Igyekezz a tél beállta előtt megjönni! Köszönt téged Eubulosz, Pudensz, Linosz, Klaudia és a testvérek mind. 22 Az Úr legyen a lelkeddel! Kegyelem veletek!
Az Ige mellett – Bella Péter igemagyarázata
(13) „Köpenyemet, amelyet Tróászban Karposznál hagytam, hozd el, amikor jössz; hozd el a könyveket is, de főleg a pergameneket.” (2Tim 4,9–22)
A befejezést olvassuk ebben a részben, személyesebbre fordul az írásmód, „levélszerűbb” lesz, egyben ablakot nyit Pál személyes életére. Nem különbözött a miénktől. Hiányoztak neki emberek, szomorú volt azok miatt, akikben csalódnia kellett, volt, akivel újra közel kerültek egymáshoz (Márk). Emberi és valóságos. Ahogyan az is, hogy utazás közben otthagyott valakinél egy köpenyt Tróászban, könyvekkel és tekercsekkel együtt. Vissza akart érte menni? Vagy véletlen volt? El akarta hozatni, de nem sikerült? Közbeszólt a per és a börtön? Nem tudjuk. A köpeny kellett a hideg télre és az iratok, könyvek is hiányoztak (ezek között lehettek okiratok, jegyzetek, bibliai tekercsek). Vegyük észre, Pál nem új köpenyt vesz, nem küldi el Lukácsot pótolni a nagyon drága kéziratokat. Nem dúskál az anyagi javakban, ezért is kéri Timóteust. Ez a pár sor a köszöntésekkel és az áldásokkal mégis arról tanúskodik, mennyire gazdag az apostol – csak másképp, nem anyagi értelemben. Sok-sok ember szeretete és barátsága az ő gazdagsága és az a tapasztalat, hogy Isten cselekszik. Így lesz gazdagabb a hívő ember – szeretetben, reménységben és áldásban.
