Nem elégednek meg a „keskeny nyomtávval”

Megható kép fogad minket a tizenöt ellátási forma egyikének helyszínén, a pszichiátriai betegek otthona hosszú épületfolyosóján. Hat-hét széken derűs hangulatban férfiak társalognak. Kettejük arca borotvahabos; az egyiküket már borotválják, a másik még várakozik. Utóbbinak állandóan közlendője van. – Profi! – kiáltja oda nekünk a heti kétszer bejáró, nyugdíjas ápolóhölgyre mutatva, aki műgonddal tünteti el a társa arcáról a borostát. – Ma táncklub volt, tánciskola! – adja tudtunkra, hogy örömére szolgált a délelőtti közösségi foglalkozás.

Világos, hogy ezek a pszichiátriai betegek (többségükben skizofrének, kisebb részt mániás depressziósok) azért nem maguk borotválkoznak, mert ennek volna némi kockázata. Szabados Erzsébet szakápoló, ápolási koordinátor, aki végigvezet a folyosó férfioldalán, hozzáteszi, hogy itt nem jellemző az ön- és közveszélyesség, az otthon lakói nem akut állapotúak, hanem olyan krónikus betegek, akiknek a gyógyszerezése pontosan be van állítva.

Szabados Erzsébet kíséretében bekukkantunk a lakószobákba, amelyek mind négyágyasak. Ez már egy most befejeződött nagy felújítás egyik eredménye, belső térelválasztásokkal a hat-nyolc ágyas termeket kisebbekké alakították. Újonnan kialakított férfi-női ebédlőt, vizesblokkokat is látunk, lakályosnak tűnik az egyszintes, egyébként XIX. századi épület.

– Össze sem lehet hasonlítani a régivel: például nem sárgák már a falak, hanem tiszta fehérek – mondja elégedetten egy idősebb bentlakó, Kiss József, majd a radiátorokra mutat: – Harminchét öreg gázkonvektort selejteztek ki, központi fűtés lett helyettük.

Kiss József, aki negyvenévesen, a szüleivel való konfliktusok hatására kifejlődött pszichiátriai betegsége miatt került ide, azt is közli, hogy huszonhat éve jár el a bajai református gyülekezetbe, ahol úrvacsorával élő, rendszeres istentisztelet-látogató tag lett. Hajdan egy református foglalkoztató nővér beszélte rá, hogy menjen el a templomba. A hit útján az 1990-ben Bajára került Bán Béla vezető lelkipásztor támogatta elsőként. Szívélyesen törődött vele és akkoriban eljegyzett párjával – aki viszont utóbb elhunyt. Kiss József mégse magányos, volt jegyesének családja legalább kéthavonta meglátogatja. Úgy érzékeljük, hogy a halálesetet szépen fel tudta dolgozni, életével megbékélt, sőt elégedett otthonlakó ez a férfi, és ebben ennek az egyházi bentlakásos intézménynek a légköre is segített. Ezt ő az önkéntes szolgálataival hálálja meg. – Részt veszek a napi körforgásban – hangsúlyozza: a tiszta és szennyes ruhák hordását és más cipekedéseket, főétkezésekkel kapcsolatos pakolást, udvar- és egyéb takarításokat érti ezalatt.

A most felújított, országos ellátási engedéllyel rendelkező bajai pszichiátriai otthon történetéről a Cédrus központi telephelyén Bánné Kiss Erzsébet intézményvezetőtől értesülünk. Pár tény ebből: az imént bejárt hosszanti, egyszintes szárnyakból álló épületet 1870-ben építtette Baja városa a szegénygondozás fő helyszínéül, méghozzá közadakozásból, adományokból. – Nem kóceráj épült – jellemzi az intézményvezető a klasszicizáló építményt –, hanem a nemes ügyhöz méltó minőségű szegényház, széles folyosókkal, korabeli akadálymentesítési megfontolásokkal.

A szegénygondozást már az 1900-as évek elején kezdte fölváltani a pszichiátriai betegellátás. Ide mindig olyanok kerültek, akiknek nem volt jövedelmük, vagy nagyon kevés. A szocializmus idején olyanokat is bezártak ide, akik ugyan nem voltak elmekórtani esetek, de rendszerellenesként számontartva a diktatúra ki akarta vonni őket a társadalomból. A rendszerváltozás után időről időre kiderült, hogy ez a városi szolgáltatás is rendkívül nehezen fenntartható. Volt, hogy a megyéhez került az intézmény, majd vissza az eredeti fenntartóhoz. A pszichiátriai betegek otthona is belejátszott abba, hogy Baja 2009-ben átadta a református egyháznak az egész többcélú szociális intézményét.

A város helyhatósága fél évtizede határozott arról, hogy az elnyert „top pluszos” (Terület- és településfejlesztési program plusz) pályázati pénzéből a pszichiátria felújítására több mint 140 milliót juttat a saját kézben megtartott közszolgálati fejlesztési feladatai mellett. Az egyház ehhez még hozzárakott egy háromszor ekkora összeget. Az intézményvezető a felújítás „hadműveletei” közül azt emelte ki, hogy a fűtéskorszerűsítéssel és a nyílászárók cseréjével a rezsiköltségeket lefaragták, miközben a hőfok is kellemesebb lett. Átalakították a belső struktúrákat is, ami nem csak lakályosabb hálószobák kialakítását eredményezte, hiszen létesültek új közösségi terek is. Egyszóval javítottak az itt élők életminőségén.

Különben a pszichiátriai betegek otthona a Cédrus Református Egyesített Szociális Intézményen belül csak az egyik bentlakásos otthon, az időseknek és a hajléktalanoknak is van hasonló ellátásuk. Összesen tizenöt (!) ellátási formát működtet Baján a városi szociális közszolgálatot átvállaló Református Szeretetszolgálat.

De hogyan került ez a hatalmas városi intézmény az egyházhoz? Bánné Kiss Erzsébet felkérést kapott arra, hogy készítsen áttekintést az intézményről, egyáltalán: segítsen a város szociális koncepciójának felülvizsgálatában.

– A felülvizsgálat során azt tapasztaltam, hogy a szolgáltatás nem volt zökkenőmentes – meséli a kezdeteket –, a működtetés, bár sok pénzt pumpáltak bele, nem volt gazdaságos, a város eladdig folyamatosan építette le az ellátásokat. Egy képviselő, akinek semmi köze nem volt valláshoz, egyházhoz, fölvetette egy testületi ülésen: mi lenne, ha egészében egyházi fenntartásba kerülne a szociális intézményrendszer Baján? A városvezetés megkereste más nagy egyházak vezetőit is, de azok akkoriban idegenkedtek egy ilyen nagy ellátórendszer működtetésétől. Mi voltunk egyedül nyitottak, amiben emberi szinten Czibere Károly akkori és mostani főigazgató habitusa is benne lehetett… Összességében úgy látom, az Úristen keze nyomát viseli, hogy 2009-ben a Bajai Egyesített Szociális Intézményből Cédrus Református Egyesített Szociális Intézmény lett. Úgy ítélhette meg Isten, hogy az egyháznál jobb helyen van, mint másutt – idézi fel a történteket.

– Azért ízlelgessük a dátumot: 2009… – vetjük közbe. – Nem volt túl egyházbarát akkor a politikai klíma, és tetőzött a világválság...

– Kis túlzással szólva szociálpolitikai történelmet írt a közegyház azzal, hogy minden addigi példa híján ekkora volumenű rendszert vett át – toldja meg Kiss Erzsébet. – Kegyelem a folytatás is: szeretetszolgálatunk ugyanis olyannyira megvetette a lábát ezen a terepen, hogy szüntelen a növekedés. Folyamatosan fejlesztünk; három új épületünk is van már. Mintegy ötszáz ellátott és száz munkatárs volt az átvételkor, jelen pillanatban csaknem ezerötszáz ellátottal kötünk éves megállapodást, és a munkatársak száma már duplája a hajdaninak.

Szóba kerül, hogy az első évben az új fenntartó felmérést készített az ellátottak között, mit gondolnak arról, hogy egyházi lett a bajai szociális intézmény. A többség azt írta, nagyobb bizalommal van az egyházi fenntartó iránt. Szívélyesebbnek és korrektebbnek tartják.

Itt térünk át egy kínálkozó témára: ma mennyivel több formalitásnál, hogy ennek a szociális intézménynek a gazdája az egyház?

Az intézményvezető sorolja: a munkatársak felvételénél szempont, hogy elfogadja-e a jelentkező azt az egyházi elvárást, miszerint az intézményben a közösség együttmunkálkodásához Jézus Krisztus Igéje és példája az iránytű. Kész-e követni munkája során a keresztyén alapértékeket, például a szükséget látókhoz való odafordulás, az ellátottak iránti szeretet, türelem, áldozatosság tekintetében?

A Cédrusnak rendszeres jelleggel hétindító áhítata van, ahol általában nem más, mint Erzsébet férje, Bán Béla, a Bajai Református Egyházközség esperes-lelkésze szolgál, néha pedig Erzsébet mint az intézmény teológus végzettségű vezetője. A lelkipásztor az intézményben heti négy bibliaórát is tart a különféle ellátásokban.

Bánné Kiss Erzsébet megemlíti, hangsúlyt fektet arra, hogy ne csak főnökként ismerjék őt a munkatársai. A Bibliából olvas fel és imádkozik, és ha Isten arra indítja, bizonyságot tesz előttük.

– Az intézmény egyházi jellegének hitelességét szerintem jól tükrözi – veti fel a Cédrus első számú irányítója –, hogy az említett hétkezdő áhítatokon már negyven-ötven kolléga vesz részt. Jó ideje kinőttük a pszichiátriai otthon kápolnáját, ezért ez a központi alkalom átkerült a református templomba. Azóta nemcsak az intézmény munkatársait, hanem a gyülekezet tagjait is hívjuk! Fontosnak tartjuk ugyanis, hogy a gyülekezet és az intézmény között élő kapcsolat legyen.

Az egy adottság, egyben fontos kapocs a Cédrus és a gyülekezeti közösség között, hogy a lelkipásztor és az intézmény vezetője házaspár. De közösen szervezett és közös részvételű hitéleti program az ádventi evangelizáció is, valamint gyakran együtt gyűjtenek diakóniai adományokat rászoruló családoknak, válságos élethelyzetű ellátottaknak. – Ne külön szigetként működjön ez a református intézmény egy olyan városban, ahol van az egyházunknak gyülekezete is – magyarázza az elvet a Cédrus vezetője. – Ismerjék meg egymást az intézmény munkatársai és a gyülekezet tagjai, erősödjék az a tudat, hogy alapvetően egyazon közösséghez tartozunk. Ezzel mozdítjuk elő a missziót is.

Bánné Kiss Erzsébetet az eddigi életéről is faggatjuk, és könnyen megtaláljuk abban a hívő szálat. Kiskunhalason született, az volt az anyagyülekezete, ott konfirmált, és azt követően a megállapítása szerint nagyon erős helyi ifjúsági csoportban tért meg Nagy István lelkészi érájában. A gimnázium első évét ugyan még otthon, Halason végezte, de a többit a viszonylag távoli debreceni református gimnáziumban. Egy nyári kántorképzőn vett részt a debreceni kollégium falai között, ahol Rózsai Tivadar, a „Refi” néhai híres, rendkívül elhivatott vallástanára rábeszélte, hogy legyen református kollégista. Istentől fölismert elhivatottsága a debreceni évek idején tovább erősödött, megértette, hogy a teológiára kell mennie.

Közben házasságot kötött Bán Bélával; a fiatal pár előbb a hajósi gyülekezetbe került, majd a rendszerváltozás évében, 1990-ben Bajára. Bánné Kiss Erzsébet már 1995-től ott dolgozott az egyesített szociális intézményben, igaz, egy időre mentálhigiénés munkatárs volt egy általános iskolában. Akkor tért vissza, amikor a reformátusoknak átadott intézmény vezetőjének hívták meg…

Van még egy fontos mondanivalója az intézményvezető asszonynak, miszerint az intézmény egyik lényegi értelme, hogy az egyház nyisson a külvilág felé – bár a múlt rendszer urai azt szerették volna az ő megfogalmazásukban, hogy „kizárólag a templom falai között vallásoskodjanak”. Rámutat, hogy a sok ellátási forma mind ezt az elengedhetetlen nyitást szolgálja. Például ott van a szenvedélybetegek nappali ellátása, ahova minden helyi függő ember betérhet. Ehhez az ellátáshoz náluk egy különleges bibliaórai csoport is tartozik, ahol az alkoholizmus szabadulni vágyó – helyi és környékbeli – rabjait egyrészt a hit felé próbálják terelni, másrészt a Dunakanyarban található Dömösre, a Református Iszákosmentő Misszió és a Magyar Kékkereszt Egyesület által közösen működtetett, jó hírű rehabilitációs intézmény gyógyító turnusaira igyekeznek eljuttatni.

– Az egyházi diakónia dolga a közfeladat-átvállalási helyzetben az, hogy ne csak azt tegye, ami kötelező a szociális törvény szerint, vagyis lehetőleg ne egy „szűk nyomtávon” haladjunk – szögezi le a Cédrus vezetője. – Tegyünk mi ennél még többet a segítséget kérőkért!

Nem csak egy jól hangzó szólam ez? – „kötekszünk”. Cáfolatul megemlíti például az idősek nappali ellátásához rendelt sétáló klubot. Rendszeresen összegyűjtik ugyanis a bejáró időseket egy-egy sétára Baján. Az úgynevezett Alzheimer Café program havi alkalmain pedig az Alzheimer-kórral vagy demenciával élők hozzátartozóinak adnak eligazítást, tanácsot, szakember vendégeket segítségül hívva.

Azt is szóba hozza Kiss Erzsébet az idősek, pszichiátriai betegek, fogyatékosok családtagjai kapcsán, hogy nemritkán szégyellik és rejtegetnék az ilyen hozzátartozójukat. A református intézmény e tekintetben is igyekszik többletet nyújtani azzal, hogy felvilágosítja, támogatja a családtagokat a nekik szervezett közösségi összejöveteleken.

Bajai riportfelvételünkön Mészáros Mária gazdasági vezetőtől azt tudakoljuk, hogyan igyekszik keresztyén módra gazdálkodni az idén kétmilliárd forintos költségvetésű Cédrus, a Református Szeretetszolgálat (RSZ) több mint ötven intézményének egyike.

– Olyanok vagyunk a mintegy tizenöt ellátási formával, mint egy bűvös kocka, amelyen sok külön mozgatható elem van, de egy tartótengely körül. A tengely tehát meghatározott mozgásszabadságot ad, miközben nekem a pénzügyi egyensúlyteremtés a feladatom – hívja fel a figyelmet Mészáros Mária. Nyomban hozzáteszi: – A bevételek és kiadások egyensúlya, tekintettel a bérek növekedésére, az inflációra, illetve a folyamatos fejlesztésekre, feladatbővülésekre, amelyeket a normatíva nem tud tökéletesen követni, csak az RSZ támogatása révén lehetséges!

A bevételek közé a feladatellátásokhoz kapcsolódó állami normatívát, az ellátottak által fizetett térítési díjakat, illetve a pályázatokat és az adományokat sorolja. Hangsúlyozza a gazdasági vezető, hogy a szociális intézmény önkormányzati fenntartásának időszakával ellentétben az egyházi fenntartó igyekszik minden megengedett kapacitást maximálisan kihasználni az egyes ellátási formáknál. Példának hozza fel, hogy az idősotthonban a korábbi fenntartó idején ötvenen laktak, most kilencvenen.

Mészáros Mária azonosul Czibere Károly, a szeretetszolgálat főigazgatója megfogalmazásával, hogy az a szerződés, amit Bajával és a Baja környéki településekkel kötöttek, valójában szövetség a református egyház felfogásában. Mégpedig annak érdekében, hogy az ellátók diakóniai küldetésük során a szegények, özvegyek, árvák és más elesettek felé forduljanak, Jézus példáját követve.

Megjegyzi, nem volna jó, ha egy ilyen intézmény pénzügyi irányítása önálló életet élne és csak a szabályokra összpontosítana. – Engem alázatra késztet, amikor az ellátottjaink papírjait forgatom, és bevillan, hogy ezek mögött a papírok mögött hús-vér, szükséget látó, támogatásra méltó emberek vannak – teszi hozzá a Cédrus gazdasági vezetője.

Utolsó bajai helyszínünkön, a fogyatékos fiatal felnőttek nappali ellátásának pár éve felújított épületében ugyanúgy igazolva látjuk ezeket a gondolatokat, mint imént a pszichiátriai betegek otthonában. Nyolc-tíz fős csoportokban foglalkoznak velük, képességeiknek megfelelően. Az egyik teremben megint csak kedves látvány fogad bennünket. A fiúk egy része filmet néz egy hatalmas képernyőn, a többség kártyázik – köztük egy itt dolgozó gyógytornász hölgy –, de látunk mellettük egy olyan fiatalembert is, aki kártyázni ugyan nem tud, de legózni nagyon szeret.

Az összkép egy ötvenes évei végén járó, megtermett férfival egészül ki, aki ezzel az utóbbi szellemi fogyatékos fiúval külön foglalkozik. Ha úgy érzi, rámosolyog, más pillanatban részt vesz a legóépítésben, vagy szeretetteljesen meglapogatja a fiú vállát. Többféle területen dolgozott korábban, utóbb hosszú ideig egy cég vámügyeit intézte, remek jövedelme volt. – Fél évtizede jött el az az idő, amikor megengedhettem magamnak, hogy olyan főállásom legyen, amit kifejezetten szeretek, ami engem is tölt – árulja el Rybárik József. Gyermekei már nagyok; egyikük konfirmandussága kapcsán szerzett indíttatást saját felnőttkonfirmációjához, amelynek útján „természetesen” a bajai lelkipásztor, Bán Béla kísérte végig.

Miskolczy Péterné Csilla az itteni nappali ellátás vezetője hívőként a katolikus színt adja a Cédrus egészéhez. – Újra meg újra Isten iránti hálával tölt el, hogy a helyemen vagyok. Mindig szerettem volna olyan helyen dolgozni, ahol a keresztyén értékeket követve végezhetem a munkám, nem kérdőjelezik meg a tetteim miértjét. A Cédrusnál úgy kellek, ahogy vagyok, ha nehézség van, támogatást kapok – imádságban is! Itt mindenki megértéssel kezeli a nehezebb helyzeteket. Együtt örülünk annak, hogy mások javáért tehetünk… – mondja.

Fülünkbe cseng, amit még a gazdasági vezető mondott: neki a nagy felelősség hordozásához fontos, amit Victor Hugo Nyomorultak című regényében egy püspök mondott a Jézusba vetett hitről. Ennek lényege, hogy úgy burkolózhatunk bele Krisztus szeretetébe, ahogyan a kagyló burkolózik a kagylóhéjba.

Az intézményvezető is valami hasonlót mond, amikor búcsúzóul megkérdezzük, hogyhogy nem roppan össze a teher alatt, amit az ellátási formák sokaságának áttekintése, ügyvitele, a rengeteg ellátott és munkatárs iránti felelősség, olykor az ellátottak hozzátartozói és mindenképpen a napi döntéshelyzetek jelentenek.

– Csak az Úristennel való intenzív kapcsolattal lehet mindezt és még mennyi mindent elhordozni – ismeri el Bánné Kiss Erzsébet. – Minden napom lehetőség szerint azzal kezdődik, hogy csöndességben erőt, a problémákhoz nyugalmat kérek, illetve bölcsességet, vezetést ahhoz, hogy Szentlelke segítségével az Isten által kirótt megoldást megtaláljam.