Misszió az ökumenében, a cserkészetben, a közösségépítésben és a rádióban

Az értékek egyértelmű prioritása, a keresztyén egység, vagyis az ökumené, és az is összeköti az idei Károli Gáspár-díj kitüntetettjeit, hogy egész életútjuk során megmaradtak missziós útjukon és saját felekezetükben, akkor is, amikor ez nem volt olyan egyértelmű Magyarországon – fogalmazott Soltész Miklós miniszterhelyettes, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára az ünnepélyes díjátadón, majd XVI. Benedek pápa szavait idézte: „Mintha sok-sok folyó egy nagy folyamba futna össze, és ez egyszer csak a Jóisten előtt keresztényeknek nagyon nagy közösségét hozzá vezeti.” – A két lelkipásztor akkor sem adta fel a hitelveit, amikor a világban már elkezdődött „az a föloldódás, a keresztények beolvadása, amit a tolerancia vagy a lánctalpas tolerancia jelentett” – méltatta a miniszterhelyettes a díjazottakat. – Az életútjukon és szolgálatukon megtapasztalhatjuk, ahogy összefutnak Istenben a társadalom különböző tagjainak útjai, legyenek hívők vagy istenkeresők – hívta fel a figyelmet az államtitkár.

Steinbach József püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke Bóna Zoltánt méltató laudációjában kiemelte, hogy az 1956-ban Kiskunlacházán született teológus felekezetileg vegyes családban nevelkedett. – Ez a tapasztalat igenis kell ahhoz, hogy valaki az ökumené elkötelezett szolgája lehessen – tette hozzá a püspök. „Az Úr Igéje növekedett és terjedt” – idézte Steinbach József az Apostolok cselekedeteinek szavait, hangsúlyozva, hogy a hit akkor is jelen van az emberek életében, ha akadályokba ütközik, sőt annál inkább terjed. – Ezt tapasztaljuk kétezer év óta, és ezt is fogjuk tapasztalni mindaddig, amíg a mi Urunk Jézus Krisztus vissza nem jön. Ez személy szerint nekem és mindannyiunknak óriási reménység – fogalmazott a Zsinat lelkészi elnöke.

Bóna Zoltán tudományos és lelkipásztori munkásságával kapcsolatban a püspök az élő Jézus Krisztusba vetett hit tolmácsolásának fontosságáról beszélt, amelyet „nem emberek adnak, hanem egyedül az élő Isten, aki Lelke által megnyitja az emberi értelmet, szívet, és gyülekezetek jönnek létre.” – Életünk öröme, értelme, hogy az ő szolgái lehetünk. Az élet teljességét hirdethetjük és cselekedhetjük ott, ahol beszűkülni látszanak emberi életek, s az evangéliumot képviselhetjük ott, ahol megszomorodnak az emberi életek, s ahol még inkább megszomorítjuk mi egymás életét – mondta a jelenlévőknek Steinbach József, hálát adva lelkipásztor testvérének a szolgálatáért. Bóna Zoltán missziós munkájával kapcsolatban a Zsinat elnöke kiemelte, hogy nem csak hagyományos módon építette a gyülekezetét, hanem sikerült megszólítania a fiatal korosztályt is, felhasználva ehhez a cserkészet felekezeteken átívelő, keresztyén közösségépítő eszközeit.

Méltatta a kitüntetett nemzetközi egyházi és ökumenikus szervezetekben végzett eredményes tevékenységét, tudományos munkásságát, illetve úttörő szerepét a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa (MEÖT) főtitkáraként. A református püspök kiemelte, hogy utóbbi vezetése során Bóna Zoltán nagy hangsúlyt fektetett a római katolikus egyházzal és az egyházi civil szervezetekkel való együttműködésre, a velük való kapcsolatok megerősítésére. Az ő idejére esett a Magyar Pünkösdi Egyház, a magyarországi amerikán, örmény és ortodox egyházak ökumenikus tanácshoz való csatlakozása is – hangzott el.

Bóna Zoltán református teológus, nyugalmazott lelkipásztor a kegyelem, a hála és a megilletődöttség szavaival köszönte meg az elismerést. Háláját fejezte ki, hogy élete során rá tudott hangolódni a rábízott feladatokra. – Mindent elfogadtam az Úrtól, és nem akartam kicselezni és megúszni semmit – emlékezett vissza az életére. Mint fogalmazott, pályája elején előfordult, hogy munkáját a gyülekezetben és azon kívül szinte provokatívnak bélyegezték, de fordult a világ, és ezután már nem kellett megváltoznia. Teológiai munkásságában mindig is fontosnak tartotta, hogy más tudományterületekre is reflektáljon, főként az irodalom, a történelem, a pszichológia, a filozófia vagy éppen a metafizika példáiból merítve. A Theológiai Szemle főszerkesztőjeként, amit 1991 óta vezet, örömmel beszélt arról, hogy az ökumenikus folyóirat nemcsak a 1948-tól rászabott tízéves silentium időszakát vészelte át, hanem a XXI. század technológiai forradalmát is, és a mai napig megjelenhet nyomtatásban a tudományos lap. – Az isteni kegyelem és a saját hálám mellett a zárszó legyen a reménységé, hogy az ezer sebből vérző világ és benne nem kevésbé megpróbált hazánk népe Krisztus egyházának hitelesen és hatékonyan reformált bizonyságtétele alapján érezze a kegyelem időit és örök mindenhatóságát, és válaszoljon erre mindenki a maga helyén a sebek gyógyulását és a bajok megoldását elősegítő hálával és odaszánással – zárta gondolatait a teológus, lelkipásztor.

Bóna Zoltán református teológus Magyarországon és az Amerikai Egyesült Államokban (Alabamai Columbia Teológiai Szeminárium) is doktori címet szerzett. A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának főtitkáraként nevéhez fűződik a tanács átszervezése és az ökumenikus imahét meghonosítása hazánkban. A nemzetközi ökumenikus mozgalom formálójaként tizenkét évig volt az Európai Egyházak Konferenciájának aktív tagja, az Egyházi és Társadalmi Bizottság elnökségi és bizottsági tagja, a Püspöki Konferenciák Európai Tanácsával számos nemzetközi teológiai dokumentum és ajánlás megfogalmazásában vett részt. Az idén százéves ökumenikus szellemiségű vallási folyóirat, a Theológiai Szemle főszerkesztőjeként megannyi tudományos cikket publikált, fontos kitekintésekkel más tudományágak felé. Az általa vezetett folyóiratot a Magyar Tudományos Akadémia is felvette regisztrált kiadványai közé. Felekezettudományt és ökumenizmust oktat a Károli Gáspár Református Egyetemen. 1982 és 2021 között, mintegy negyven évig a Dunavarsányi Református Egyházközség lelkipásztoraként szolgált, mellette a szomszéd települést, Délegyházát is pásztorolta.

Krisztus-​központú, missziói szemléletű, ökumenikus nyitottságú igehirdetői szolgálatáért, az evangélikus oktatás-​nevelés terén vállalt szerepéért, valamint az evangélikus egyház és a társadalom közötti párbeszéd elmélyítése érdekében végzett fáradhatatlan munkájáért Károli Gáspár-díjjal tüntették ki Gáncs Pétert nyugalmazott evangélikus püspököt is. Fischl Vilmos evangélikus lelkész, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának főtitkára, a bírálóbizottság tagja a díjazott életpályáját felidézve elmondta: – Gáncs Péter 1951-ben született Budapesten, lelkészi oklevelét 1974-ben szerezte meg az Evangélikus Teológiai Akadémián. 1980-tól sok éven át szolgált Nagytarcsán, ahol egy sokszínű közösség vezetőjeként friss módszerekkel erősítette és gazdagította a gyülekezeti életet. Már akkor különösen fontosnak tartotta a munkatársak, önkéntesek képzését, bevonását. 1997-ben országos missziói lelkésszé, 2003-ban a Déli Evangélikus Egyházkerület püspökévé választották. 2010-től egyháza elnök-​püspöki tisztségét is betöltötte, valamint a MEÖT alelnöke is volt. 2018 után sem vált tétlenné: nyugdíjas éveit is a misszió és a gyülekezetplántálás ügyének szenteli, és koordinálja a gyülekezetimunkatárs-​képzést – sorolta a kitüntetett érdemeit. A MEÖT főtitkára igei útravalóként a Jelenések könyvének egy sorát „nyújtotta át” a kitüntetettnek: „Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját.” (Jel 2,10c)

Gáncs Péter mint Károli Gáspár megajándékozott, gazdag örököse mondott köszönetet a díjért. Felidézte, hogy az édesapja, Gáncs Aladár evangélikus lelkész, egyházzenész, orgonista révén miként találkozott még jóval a konfirmációja előtt a Szentírással, ami akkor természetesen csakis a Károli-​féle Biblia lehetett. Később teológushallgatóként nagy érdeklődéssel forgatta a protestáns új fordítás próbafüzeteit. Azóta is nyitott a legkülönbözőbb kiadásokra. Mint fogalmazott, „minden nemzedék feladata, hogy a pünkösdi Lélek vezetésével interpretálja kortársai felé Isten örök, ugyanakkor mindig megújuló élő szavát”. Annak idején a rádiómisszióban, most a rádiós félóra egyik munkatársaként éli meg, mit jelent sebes szárnyakat adni a jó hírnek (vö. Evangélikus énekeskönyv, 467-es ének), a Magyar Bibliatársulat munkájának támogatását is ezért érzi szívügyének. Nem titkolt reményét is kifejezte a díjazott: szeretné megérni a hazai ökumenikus bibliafordítás megjelenését. A családnak – ötven esztendeje hűséges társának és három gyermekének – mondott köszönete végén a rá váró feladatról szólt: nyolc unokájának még tartozik az örömhír továbbadásával.