Megvilágosodás vagy megváltás?

ÖNMEGVÁLTÓ HOMO NOVUS?

Az asztrológusok szerint a csillagok és más égitestek mozgása határozza meg a kulturális, társadalmi és egyéni fejlődést. Ennek megfelelően az emberiség átlépett a Halak korából – amelyben identitását és létezésének értelmét kereste – a Vízöntő korába, amely a teljes békére és egységre való törekvést jelképezi. Úgy vélik, mivel kollektíven új korszakba léptünk, el kell fogadnunk azokat a kulturális változásokat, amelyek összhangban vannak a jelenlegi asztrológiai korszakkal. Ez az átalakulás már most is hatással van a világra, és a jövőben még inkább érezhető lesz. Mindaz, amit szüleinktől, illetve ők az elődeiktől tanultak, a Halak korszakának hatását tükrözte, ám most nagyrészt túl kell lépnünk rajta. A New Age központi elképzelése szerint a csillagképben megjeleníthető mitikus alak – a legelterjedtebb értelmezés szerint Ganümédész, Zeusz görög főisten fiúszeretője – kannájából vizet, vagyis a New Age értelmezésében kozmikus energiát áraszt a Földre. Ennek hatására az emberiség átalakuláson megy keresztül, és a keresztyén dominanciájú Halak korszaka után gondolkodása a helyes irányba fordul. Az új ember, a homo novus meditációval, önismerettel, sőt önmegváltásra törekvéssel, pszichotechnikákkal, tudatmódosító szerekkel és természetesen a New Age tanainak segítségével végre kiaknázza belső lehetőségeit. Ennek következményeként elérkezik az egyetemes béke, egység és szabadság tartós időszaka, amelyet egy világkormány fog irányítani. A Kaliforniában felbukkanó New Age-mozgalom említett mítoszteremtése érhető tetten már az 1967-es Hair című világhírű amerikai rockmusical némely részletében is. Az egyik dalszöveg az asztrológiai elképzelést tükrözi, majd a Vízöntő korszakának hajnalához annak reményét kapcsolja, hogy a folyamatok kiteljesedésével a béke vezérli majd bolygónkat, és a szerelem kormányozza a csillagokat. Egy másik dalban azt sugallják, új ember tanul új gondolkozást… Jegyezzük meg már e rövid New Age-ismertetés elején, hogy a Biblia útmutatása szerint a teremtett kozmosz rendje az égitestekkel, azok mozgásával vagy éppen csillagképekkel együtt Isten teremtő erejét hirdeti és dicsőíti. Emellett a csillagok, a nap és a hold pazar jelekül szolgálnak az idő nyomon követésére, vagy éppen segítőeszközül adattak a tájékozódásunkhoz. Isten költői erejű hasonlatként mutatott rá Ábrahámnak a csillagokra, azt ígérve, megszámlálhatatlan utódot ajándékoz neki. A Szentírás próféciái szerint a végidőket csillagászati események kísérik, de az asztronómiának nincs köze az asztrológiához. A sumér–egyiptomi eredetű asztrológia horoszkópokat alkotva – hamisan – azt állítja, hogy a csillagok és bolygók együttállása végzetszerűen befolyásolja az ember sorsát. Csakhogy Ézsaiás könyvében azt olvassuk a csillagjósokról, hogy az ítéletkor a tarlóhoz hasonlóan elégettetnek (Ézs 47,13–14). Az asztrológiai jövendölés – akárcsak a varázslás, a halottidézés és az átokmondás – tiltott a Szentírásban (5Móz 18,10–14). Ha valami végzetes, akkor az az eltévelyedés, amely tagadja, hogy a Teremtőtől, illetve elfogadott kegyelmétől függ az életünk, sorsunk alakulása.

ŐSI, EURÓPAI POGÁNY, VALAMINT KELETI TANOK

Maga a lazán egybefonódó új álvallás két gyökérzetből táplálkozik. Az egyik az ókori Európában keletkezett gnoszticizmus, amely a keresztyénség hamar jelentkező veszedelmes vetélytársa volt a Római Birodalom I–IV. századaiban. Ez egyfajta, részben Nagy Sándor hódításai nyomán megörökölt szinkretizmus (különféle vallások ötvöződése, összekeveredése), illetve ezoterikus vallási-filozófiai mozgalom volt, párhuzamosan a vele rokon és szintén mágikus-okkult elemeket mutató újplatonista filozófiával. Mindezek eretnekségekként tovább hatottak a történelemben. Egyik összefoglalójuknak, illetve a modern spiritizmus megalapítójának a XVIII. század második felében a svéd Emanuel Swedenborg tekinthető. A XIX. század utolsó negyedétől kibontakozó modern teozófia, majd antropozófia újdonságként beemelte a keleti vallások, mindenekelőtt a hinduizmus elemeit – íme a későbbi Új Korszak másik gyökérzete. A New Age mozgalom nagyanyjaként Helena Blavatszkijt, a Teozófiai Társaság vezetőjét szokás emlegetni, anyjaként pedig Alice Ann Bailey-t, az Arcane School (titkos vagy misztikus iskola) 1923-as alapítóját. Mindketten spiritiszta médiumok voltak, hindu, illetve tibeti guruk szelleme diktálta műveiket. Bailey-nek szellem mondta tollba a New Age-mozgalom tervét is, amelynek megvalósításába majd csak 1975-ben szabad belefogni.

…és a New Age nyitányának valóban egy 1975-ös könyv számít, amelynek az Egyesült Államokba átköltözött osztrák fizikus, Fritjof Capra – az Új Korszak egyik fő ideológusa – a szerzője, címe: A fizika taója. Ebben a szerzőt egy szúfi bölcs, egy indián sámán, valamint hindu guruk, a kínai taoizmus és a kínai jóskönyv, a Ji King inspirálták. Capra egy másik könyve, az 1982-es Fordulópont (Wendezeit) is az ember és az emberiség feltartóztathatatlan paradigmaváltását ígéri-sürgeti.

„MINDEN EGY”

A New Age panteisztikus szemlélete elvezet az úgynevezett holisztikus, illetve monista emberképhez. Utóbbi lényege, hogy teljesen egyek vagyunk a világmindenséggel és energiáival, illetve a világszellemmel. Itt kell említenünk, hogy a gnózisban, az újplatonistáknál vagy éppen a keleti vallásokban egyaránt jelen van a monizmus, amelynek lényege az egységelv, azaz hogy „minden Egy”. Már első ránézésre is nyilvánvaló, hogy a panteiz­mus mélyen ellentétes a zsidó–keresztyén vallási felfogással, amely szerint Isten és az általa a semmiből létrehozott világ, vagyis a teremtés rajta kívül álló. Ebbe a teremtett világba érkezett el Jézus Krisztus, a testet öltött Ige, hogy az ősbűn következtében bukott embert megváltsa, istenkapcsolatát helyreállítsa és újjáteremtse. „A világba jött, a világban volt, általa lett a világ, mégsem ismerte föl a világ. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. Ám akik befogadták, azoknak hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek. Azoknak, akik hisznek nevében, akik nem a vérnek vagy a testnek a vágyából s nem is a férfi akaratából, hanem Istentől születtek.” (Jn 1,10–13) Érdemes megjegyezni, hogy miközben ez a jelképekkel teli pogány misztika azt állítja, hogy az Aquarius (Vízöntő) a hagyományos tudomány által megfoghatatlan, felsőbbrendű energiát áraszt ránk, a keresztyének vallják, hogy bár sokféle hatás érhet minket, ami igazán számít, az az Atya műve: ő teremtett bennünket saját képmására, Fia által megváltott, és pünkösdkor kiárasztotta ránk a Szentlelket. Ez az újjáteremtő munka befejezett, így nincs szükség új, más spirituális kezdetre. A New Age ideológusai szerinti homo novus viszont önmegváltás, belső utak bejárása révén transzformáción megy keresztül, és eljut a transzcendensben felismert istenségig, amely nem más, mint a kozmosz. De hitünk szerint mi a feltétele az újjászületésnek? Az ingyen kegyelem értékelése és megragadása, amely elsősorban a bűnbánat és a bűnvallás által válik lehetségessé – még akkor is, ha a New Age hamis optimizmusa egyszerűen átlép a bűnkérdésen. Péter apostol az első pünkösdkor, a prédikációja után így felel az Isten Igéjétől megérintett embereknek, akik azt kérdezik tőle, mit tegyenek: „Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg mindnyájan Jézus Krisztus nevében bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát.” (ApCsel 2,38) A keresztyének tehát a Vízöntő-féle keverékszemlélet szerinti homo novus helyett a homo renatus, azaz az újjászületett ember útját kívánják járni. A rómaiakhoz írt levélben ez utóbbiról van szó: „Ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.” (Róm 12,2)

EGY ÚJ SPIRITUÁLIS REND NYOMÁBAN

A New Age mozgalmának első központjai közé tartozott a San Francisco melletti Esalen Institute és a Findhorn Community. Az előbbi olyan alternatív pszichológiai és pszichiátriai központ, amelyet az Új Korszak kezdetén Stanislaw Grof cseh pszichiáter neve fémjelzett. Grof a transzperszonális – vagyis a személyes szint átlépését és meghaladását hirdető – pszichológia úttörője és teoretikusa volt. Beszédes, hogy a többi között a holotróp („teljesség felé tartó”) tudatállapotok és a pszichedelikus szerek terápiás hatásai érdekelték. Ez aligha független attól a ténytől, hogy saját bevallása szerint ifjúkorában rendszeresen használt LSD-t. A New Age másik meghatározó szellemi centruma a Skócia nyugati partján található Findhorn Community, amely olyan spirituális közösségre épül, ahol csoportdinamikai foglalkozások is zajlanak. Itt található egy híres ökofalu, amely jelzi, hogy a New Age eszmerendszere kapcsolatot teremtett a zöldmozgalommal is. Valaha alapítványi igazgatóként élt Findhornban David Spangler, az Új Korszak szintén meghatározó alakja. Egyik művének sokat idézett részletében a luciferi beavatásról ír, amelyet helyesel, és úgy véli, hogy minden embernek saját magának kell megtalálnia az utat, ha el akar jutni Lucifer fényének és teljességének jelenlétébe… A New Age-spiritualitás tehát tág gyűjtőfogalom, amely magában foglalja az említetteken túl például a boszorkányságot, a táltos-, mágus- és sámánhitet, az organikus világszemléletet, az ufóhitet, a lélekvándorlás tanrendszerét, a transzcendentális meditációt, az önszuggesztiót, a hipnózist, az agykontrollt, a reikit, a homeopátiát és a jógát. A genderelmélet támogatása is ebbe a hatalmas hálóba illeszkedik, amely az emberiség egységét hirdeti – részben a New Age újpogány, szinkretista szellemi áramlatának hatására. Elmondhatjuk, hogy a mai úgynevezett progresszív ideológiákat, beleértve a nemváltást bátorító transzneműség elismerését, az Új Korszak mozgalma hívta életre és táplálja ma is. Nem véletlen, hogy a New Age által magába olvasztott számtalan vallás közül egyedül a keresztyénség hiányzik. Ha mégis szó esik Jézusról, gyakran olyan alakot festenek róla, akinek „asztrálteste van”, ezért sosem feszíthették keresztre, vagy akit szellemidézők „tolmácsolnak”. Ezeknek azonban semmi közük nincs ahhoz a Megváltóhoz, aki az evangéliumokban hitelesen bemutatkozik.

BEÜL AZ ISTEN TEMPLOMÁBA IS

Amikor a keresztyének szembesülnek a New Age mozgalommal, elengedhetetlen, hogy a Szentírást mélyen megértsék, és válaszukat az együttérzés, egyúttal az igazság melletti elkötelezettség határozza meg. Számoljunk a második thesszalonikai levélben hangsúlyozott versekkel: „...Az Úr napját megelőzi a hittől való elszakadás, amikor megjelenik a törvénytipró, a kárhozat fia. Ez majd ellene támad, és fölébe emeli magát mindennek, amit Istennek vagy szentnek mondanak, úgyhogy beül az Isten templomába is, azt állítva magáról, hogy ő isten.” (2Thessz 2,3–4) Az Új Korszak ideológiájának ez az egyik törekvése: az ember apoteózisa, azaz megistenülése. Vízöntő-korszak? Milyen vízre van hát szükségünk? A jelenések könyve utolsó fejezetében a lezárás szenvedélyesen szól hozzánk: „Jöjj! Aki csak hallja, az is mondja: Jöjj! Aki szomjazik, jöjjön! Aki akarja, vegye az élet vizét ingyen!