Két évszázada halt meg Katona Mihály, a tudós lelkész

Korábban már írtunk életútjáról, így az összes életrajzi adatot most nem ismételnénk meg, ajánljuk a Katona Mihály: Egy majdnem elfeledett lelkész-tudós című írást.

Lukács Ágnes szerint Katona Mihály lényegében a magyar földrajztudomány egyik megalapozója. Természettudományos ismereteire – például a matematika, a fizika és a térképészet terén – építve elutasított olyan butaságokat, amelyeket a kortársai közül még jó néhányan leírtak, és rendszerben kezdett gondolkodni. „Én abban látom az egyik hihetetlen nagy erényét, hogy őelőtte majdnem mindenki csak leíró földrajzzal foglalkozott. Itt megyünk, akkor látunk három dombot, ott négy ilyen fát. Ezzel szemben ő igyekezett madártávlatból letekinteni, és összefüggéseket keresni. Ha ez a folyó itt ezt csinálja akkor minden folyó, ha ilyen helyzetbe kerül, ugyanezt fogja csinálni” – mondta Lukács Ágnes. Szerinte a Katona által leírtak taníthatóak lennének ma is. Persze van, amit azóta tovább kellett fejleszteni, de óriási lépést tett a természeti földrajz területén azzal, hogy az összegyűjtött adathalmazt „elkezdte működtetni”.

Katona Mihály azért nem tett szert világhírnévre, és nem emlegetik együtt Humboldttal, mert a reformkorban, a nemzettudat kialakulása idején úgy döntött, nem németül vagy latinul, hanem magyarul írja meg műveit. Lukács úgy gondolja, a magyar földrajztudomány éppen annak köszönheti nyelvezetének veretességét, hogy már az akkori földrajztudósok magyarul fogalmaztak. De Katona Mihály vállalta a sorsát, mert fontosabb volt neki a magyar tudományosság fejlődése.

A földrajztudomány azért mindig emlékezetében tartotta, csak az oktatásba ritkán jutott ez át, mert egy időben a tudománytörténet tanítására nem volt kedvező a „széljárás”. A II. világháború után, a Földrajzi Társaság újjáalakulásakor Bulla Béla Katona Mihályról beszél, és 2014-ben, születésének 250. évfordulóján az Érdi Földrajzi Múzeumban egész napos konferenciát tartottak róla. Az alapos művekben mindenhol szerepelt, és a nagy szaktudású emberek mind számon tartották őt.

Szatmárnémetiben töltötte kisiskolás éveit, édesapja katonatiszt volt. Korán elvesztette édesanyját, majd mostohaanyját is, és 18 éves korában meghalt édesapja. Ekkor már Debrecenben tanul a kollégiumban. Kiváló tanuló, szeniorrá, majd a könyvtár vezetőjévé nevezik ki. Debrecenből megy egyetemre, több német univerzitást is megjár. Abban az időben azonban olyan nélkülözésben él, hogy az éhezés és a padlásszobákban fagyoskodás örökre megroppantják az egészségét.

Innen a komáromi hívásra tért haza. Ott erőteljesen megreformálta az iskolát. Műszereket szerzett be, Béccsel kapcsolatot épített, latinul, németül és franciául is, kiválóan tudott. Hét évig vezette a református kollégiumot, az intézmény az ő rektorkodása alatt vált gimnáziumból főgimnáziummá. Neki köszönheti Csokonai Vitéz Mihály, hogy megismerte Lillát – osztotta meg velünk Lukács Ágnes. Lilla ugyanis a református kollégium növendéke volt, és az egyik ünnepségen szavalt. A Katona vendégeként megjelent Csokonai ott látta meg őt.

Később Csurgón, ahol gimnáziumot próbálnak indítani, valószínűleg Csokonai javaslatára, Katona Mihálytól rendelnek meg öt tankönyvet. Ezek elkészültek, mert kifizették, de oda talán el sem jutottak, sőt a mai napig nem sikerült a nyomukra akadni, mert végül nem vezették be őket. Komáromban és környékén ekkortájt nívós szellemi és tudományos élet zajlott, amelynek a környékbeli lelkészek, papok közül többen is fontos résztvevői voltak. Végezték egyházi feladataikat, amellett tudományos munkát is folytattak.

Lukács Ágnes talált rá a pápai levéltárban az ottani dolgozók segítségével Katona Mihály búcsúprédikációjára, amelyet akkor mondott el, amikor végül elhagyta Komáromot. Lukács szerint a beszédből végtelen bölcsesség árad, és annyira örök érvényű, hogy ma is elhangozhatna. Persze a nyelvezete már kissé régies, de a nemrég elhunyt búcsi iskolaigazgató, Varga Lajos átültette mai nyelvezetre is.

Komáromot azért hagyta ott, hogy a felvidéki Búcs lelkésze legyen. Amikor először indult a településre, az áradó Duna miatt csaknem két hét alatt jutott el a településre, ami egyébként 30 km-re van Komáromtól. Tizenkilenc évig élt Búcson, itt fejezte be nagy műveit, megalapozta a búcsi anyakönyvezést, ami addig nem létezett – az előző lelkész idejéből is megtudta még az idős emberektől, amit lehetett. Közben természetesen végezte lelkipásztori feladatait is.

Megözvegyült, egyedül maradt négy gyermekkel, de újranősült, és újabb négy gyermeke született. Tanfelügyelő is volt, és esperes. Szóval szinte hihetetlenül nagy mennyiségű munkát végzett el – hívta fel a figyelmet Lukács Ágnes. Alig 58 éves volt, amikor meghalt. Ekkor már három éve az ágyat nyomta, a köszvény és mindenféle reumatikus nyavalyák s egyéb problémák miatt, amelyeket a diákévek alapozták meg. Végül agyvérzés vitte el.

Lukács Ágnes elmondta, hogy az elmúlt évtizedek munkájának köszönhetően a búcsiak már jól ismerik iskolájuk névadóját, és nagy megemlékezést szerveztek halálának 200. évfordulójára, Szatmárnémetiben emléktábla hirdeti, hogy Katona Mihály a város szülötte, és május 15-én Komáromban is elhelyeznek emléktáblát. Lukács szerint nagyon fájó hiány volt, hogy Katona Mihálynak eddig éppen Komáromban nem volt emléktáblája. De most a református kollégium falára felkerül. Ebben nagy szerepe volt Molnár László nyugalmazott búcsi tiszteletesnek is. Az ünnepségen ott lesz a Földrajzi Társaság elnöke, Lóczy Dénes és Hevesi Attila akadémikus is.

Búcson a XXIII. Katona Mihály Napok május 6-án iskolai vetélkedővel, majd május 8-án nyitó istentisztelettel és templomi koncerttel kezdődött, és egészen június 12-ig tart majd: záró istentisztelettel, koszorúzással és szeretetvendégséggel fejeződik be.