Nahát, még lehet karácsonyi képeslapokat kapni! – örültem meg, amikor megláttam a bőséges kínálatot. Egyszer csak az egyik színes lapon egy kérdés állt előttem, ráadásul a kép egyértelművé tette, hogy ez Jézus kérdése: „Készen állsz a születésnapomra?” Amikor ez a képeslapon álló kérdés először elém került, akkor még csak október vége volt, és a képeslap üzenetét akár humorosan is fel lehetett volna fogni, mégis megállított és azóta sem hagy nyugodni ez a kérdés.
Ha az elvégzendő feladatok listájára gondolok, máris összeszorul a gyomrom. A gyerekműsor megírása, az elveszett versek újramásolása, a gyerekek lelkesítése, a szülők meggyőzése… És ez csak egy az ünnep feladatai közül. És akkor még a családomra nem is gondoltam. A karácsonyfákat még meg se vettem, és enni is kell valamit. És nem csak úgy valamit, mert az ünnepi asztal, az együtt levés és együtt evés is megemeli az ünnepet ünneplőket. És sorolhatnám a tennivalókat, amik többé-kevésbé fontosak, igaz, egynémelyik el is maradhatna, mégis valami miatt ragaszkodunk ezekhez a külsőségekhez is. Hozzátartozik az ünnephez, kár lenne elhagyni, családi szokás, a gyülekezetben ez mindig is így volt. És ha sokszor mindez megterhelő, mégis jó, hogy van, hogy élünk, élhetünk vele.
Ahogy azonban a kérdés egyre hangosabbá vált, hirtelen azt kellett mondanom, hogy nem, sajnos én még nem vagyok kész, nem állok készen, ha holnap, amikor felébredek, azt mutatná a naptár, hogy már „ne adj' Isten” december 24. van, nagy bajban lennék. Még nem készültem el az istentiszteletekre se, pedig annyira szeretnék készülni és a készüléssel előbbre járni. Csendet teremteni magamban és magam körül, időt és teret adni a gondolatoknak és érzéseknek. Átgondolni, elolvasni, leírni, megírni, mélyen foglalkozni Jézus születésének a misztériumával. Szeretném beleélni magam a születés rejtelmes ünnepébe. Készülni az ünnepre úgy, hogy a külső megvilágítsa a sötétséget, míg a belső, lelkiképpen való készülés átragyogja az életünket.
Amikor a képeslap megvásárlása után kilépek az üzletből, rájövök, hogy gondolatban igencsak előreszaladtam, hiszen még csak október van, és csak a kereskedelem szalad előre a karácsonyi ajánlatával. A kérdés és a helyzet azonban akarva-akaratlanul tovább motoszkált bennem: „Készen állsz a születésnapomra?” – mert ezt a kérdést bármikor fel lehet tenni, nem csak adventben. Sőt! Ekkor igazán! A válasz ekkor válik természetessé, magától értetődővé, őszintévé. Mert mindig felkészülten kell várnom Jézus születését. Nemcsak a négy adventi héten, a négy adventi vasárnapon készülök rá, hanem minden nap készen állok Jézus születésére, a szívemben való megszületésére. Mondom, gondolom öntudatosan, belső bizonyossággal! Vagy mégse?
Leülök egy kávéra, és rá kell döbbennem, hogy az egész kérdésfeltevés hibás! Lehet, hogy jópofa, és én is megvettem a lapot…
Mert a kérdés nem így hangzik, sőt nincs is kérdés! Mert akkor senki nem állt készen, senki. A pásztorokat is az angyalok figyelmeztetik, és miután mindezt megbeszélik egymással, indulnak, hogy megnézzék mindazt, ami történt. A bölcsek talán több ismerettel rendelkeztek, jobban felkészültek, mégis elvétették az utat. Ez kicsit megnyugtat. Az én karácsonyi készületemet is nyugalmasabbá tette. Még akkor is, ha valaki így tette fel a kérdést: „Készen állsz a születésnapomra?” A válaszom: Én készültem, és mégis készületlen vagyok… De várom, és újra és újra zaklatottan és rohanvást, és listával és néha kétségbeesve, máskor teljes nyugalommal, lelki bizonyossággal várom a születésedet, Jézus! Ma is, most is, és holnap is. Még ha nem is állok készen.