Virágvasárnap ünnepi istentisztelet keretében nyújtotta át a Magyar Református Szeretetszolgálat küldöttsége a szervezet hétmillió forintos támogatását a Szilágycsehi Református Egyházközségnek. A partiumi település felújítás alatt álló templomának tornya február 3-án éjszaka leomlott, jelentős lelki és anyagi terhet okozva a gyülekezetnek. Az anyaországi reformátusok már a tragédia másnapján országos gyűjtést hirdettek határon túli testvéreik megsegítésére.
„Uram, te voltál hajlékunk nemzedékről nemzedékre” – fájó szívvel olvastuk a 90. zsoltár szavait a törmelékek feletti falra kifeszített molinón, amelyek a szilágycsehi templom megépítésének ötszáz éves jubileumára emlékeztetnek. Szilágy megye egyik legrégebbi református egyházi műemlék épületének története a XVI. század elejére nyúlik vissza. A gyülekezet hajlékában az elmúlt év végén kezdődtek meg a rekonstrukciós munkálatok, 2026. február 3-án azonban váratlanul hatalmas robaj törte meg az éjszaka csendjét: a templomtorony teljes egészében leomlott, mondhatni kitépte magát a templom falából. Istennek hála, személyi sérülés nem történt, de a tragédia mégis hatalmas sebeket ejtett nemcsak a műemléken, hanem a gyülekezet tagjainak lelkén is.
A Magyar Református Szeretetszolgálat már másnap meghirdette országos adománygyűjtését, amelyhez a Magyarországi Református Egyház Zsinata és megannyi gyülekezete is csatlakozott Krisztus testének tagjaként. Az elmúlt hetekben az egyházközségek, vállalatok és magánszemélyek felajánlásainak köszönhetően hétmillió forint gyűlt össze, amely biztosítja a torony újjáépítésének tervezési költségeit.
A támogatás jelképes átadására virágvasárnap ünnepén, március 29-én került sor az istentiszteletek ideiglenes helyszínén, a Szilágycsehi Kultúrházban. A szeretetszolgálat ügyvezető igazgatója, Katona Viktória lelkipásztor a Jézus jeruzsálemi bevonulásáról szóló igeversek alapján hirdette Isten Igéjét: „A sokaság az útra terítette felsőruháját, mások ágakat vagdaltak a fákról, és az útra szórták. Az előtte haladó és az őt követő sokaság pedig ezt kiáltotta: Hozsánna Dávid Fiának! Áldott, aki jön az Úr nevében! Hozsánna a magasságban! Amint beért Jeruzsálembe, felbolydult az egész város, és ezt kérdezgették: Kicsoda ez? A sokaság ezt mondta: Ő Jézus, a galileai Názáretből való próféta.” (Máté 21, 8–11) Igemagyarázatában rávilágított, hogy az igaz hit abban mutatkozik meg, hogy valóban rá merjük bízni az életünk vezetését Istenre. – Kicsoda neked Jézus? Akit használni akarsz, hogy adjon szabadulást abból, ami neked, a családodnak vagy gyülekezetednek nehézséget okoz, vagy azt mondjuk, hogy ments meg Uram engem az örök haláltól? Ez nagy és lényegi különbség – hívta fel a figyelmet Katona Viktória. Hozzátette: tudnunk kell hinni és bízni abban, hogy Isten minden lépésünkön gondunkat viseli és tereli az életünket, de tudnunk kell elfogadni, hogy ezt nem feltétlenül úgy teszi, ahogy mi gondolnánk.
A virágvasárnapi igei tanítás után a kárt szenvedett szilágycsehi gyülekezet lelkipásztora, Szilágyi Zoltán meghatódva mondott köszönetet az anyaországi reformátusok támogatásáért. Felidézte a tragédiát követő nap eseményeit: éppen csak magukhoz tértek, egyeztettek a hatóságokkal, a sajtó megkereséseire válaszoltak, és már délelőtt ott várta őket a Magyarországi Református Egyház Zsinatának és a Királyhágómelléki Református Egyházkerületnek a levele, amelyben leírták: imádságban hordozzák őket, és anyagilag is segítséget nyújtanak nekik. – Nem tudom, hogy a szeretetszolgálat munkatársai, akik megannyi nehézségben nyújtottak már segítséget szerte a világon, átélték-e már, hogy a befogadó részéről mit jelent ez. Amikor ott álltunk a törmelékek mellett, és az volt a kérdés, hogy most hogyan tovább, akkor ez a két hatalmas szervezet megjelent, és azt mondta: itt vagyunk mellettetek – mondta Szilágyi Zoltán.
A Magyar Református Szeretetszolgálat képviseletében Czibere Károly kuratóriumi elnök adta át a gyülekezetek testvéri köszöntését és adományozói emléklapját Ézsaiás próféta könyvének versei (Ézs 49, 14–17) alapján: – Amikor valami baj, valami veszteség történik, akkor óriási kérdések tolulnak fel a torkunkon, egyenesen a szívünkből. Miért engedted ezt, Uram? Miért nem vagy velünk? Miért fordítottad el az orcádat? Különösen akkor erősödnek fel ezek a hangok, amikor a gyülekezet templomával történik tragédia. Könnyű kérdezni: miért hagytad ezt, Uram, amikor a te nevednek szenteltük, téged dicsőítettünk templomodban? – említette az ember természetes belső vívódásait beszédében. Szatmári gyermekkorának személyes emlékei között megosztotta, hogy a síkság református templomainak tornya kilométerekről látható, és felkiáltójelként, bizonyságtételként mutatnak felfelé a községekben – amikor a templomtorony omlik össze, akkor a bizonyságtétel omlik össze. – Minden református megrendült, hiszen évszázadokig nem volt lehetőségünk rá, hogy templomunk legyen. Itt, Szilágycsehiben pedig megtörtént, hogy a templom, a megmaradás szimbóluma összeomlott. Mit akar ezzel Urunk üzenni? – tette fel a kérdést. – A bizonyságtétel jelképe összeomlott, ezért most a gyülekezetnek kell betöltenie a bizonyságtevő szerepét – hívta fel a jelenlévők figyelmét.
Az anyaországi református testvérek mellett a Királyhágómelléki Református Egyházkerületre is számíthatnak a Szilágycsehi Református Gyülekezet tagjai. Az egyházkerület képviseletében Dénes István Lukács lelkészi főjegyző felelevenítette azt a pillanatot, amikor 2024-ben együttműködési megállapodást kötöttek a Magyar Református Szeretetszolgálattal. – A megállapodás vezérigéjeként Pál apostol Galatákhoz írott levelének szavait rögzítettük: egymás terhét hordozzátok. Most pedig hordozzuk imádságban, anyagi vállalásban vagy kétkezi munkában is – mondta. Kiemelte, milyen öröm számára, hogy az alapítvány elnevezésében a magyar szó szerepel a magyarországi helyett, hiszen számukra, határon túli magyaroknak ez is megmutatja: a Magyar Református Szeretetszolgálat minden időben testvérként gondol rájuk.
Imádságos szívvel gondolunk partiumi testvéreinkre, és adja meg Istenünk, hogy az újjáépült templomban mielőbb újra felhangozzék az ő dicsérete!
