Kilencvennégy éves korában visszaadta életét teremtő Urának Victor István református lelkipásztor, vallástanár. A volt hejcei lelkészre, a Sárospataki Református Kollégium egykori vallástanárára Gaál Sándor, a Nyírségi Református Egyházmegye esperese soraival emlékezünk.
„Mégis békesség!” – sokak számára feledhetetlenül így fogadta és bocsátotta útra a hozzáérkezőket Victor István (1932–2026) református lelkipásztor, vallástanár. Eljött az ideje a rá való hálaadással teli emlékezésnek.
1932. június 21-én Budapesten született Victor János és Tildy Erzsébet gyermekeként, hatgyermekes családban. Elemi iskolái után a Sárospataki Református Kollégium diákja lett, amely egész életét meghatározta.
Budapesten végezte teológiai tanulmányait. Szolgálatát a Budapest-Szabadság téri Református Egyházközségben kezdte meg segédlelkészként, majd Szabadszálláson és Úzdon, Borjádon és Sárszentlőrincen szolgált. Közvetlenül az iskolák államosítása előtt kapott meghívást a Sárospataki Református Kollégium Gimnáziumába, hogy vallástanár legyen. Erre az államosítás miatt nem kerülhetett sor. Hejcére került lelkipásztorcsere útján, ahol – valamint a szomszédos Vilmány, Arka, Fony, Korlát, Hernádcéce, Boldogkőújfalu és Abaújalpár gyülekezeteiben – 1962–1989 között szolgált.
1989-ben a Sárospataki Református Kollégium újraindulásával boldogan ment Sárospatakra, hogy szolgálatát 2004-ig, nyugdíjazásáig meghatározó lelkiséggel végezze. A gimnáziumi vallástanárság mellett fontos szerepet töltött be a teológia újraindításában is, a későbbiekben pedig ott folytatott tanári szolgálatával segíthette a lelkészképzést. A diáknemzedékek számára Krisztus hűséges és hiteles szolgája lehetett. Mindig rajongással beszélt a pataki évekről, s büszkeséggel viselte az utolsókig a kollégium kitűzőjét.
Victor István temetése május 23-án, szombaton 11 órától lesz Hejcén, a református templomból.
Isten hűséges segítőtársat ajándékozott neki még pataki diák korában Szabó Judit személyében, akivel 1956-ban kötöttek házasságot. Közel hetven évig haladtak együtt Isten félelmében és a neki való szolgálatban. Tizenhét gyermekkel ajándékozta meg Isten a házasságukat, boldog családi életük szépen teljesedett ki.
Hejce szolgálatuk ideje alatt missziói és diakóniai központ lehetett: csendesnapoknak, nyári táboroknak, találkozóknak helyet adva. Túlzás nélkül említhetjük azt, hogy ez a csendes falu a népes lelkészcsaláddal a keresztyén missziói munka kelet-nyugati metszéspontja lehetett: német, holland adományok érkeztek ide, s innen indultak kárpátaljai és erdélyi rászoruló családokhoz.
Igényes, a megváltás megalkuvásmentes hirdetésével elkötelezetten nyugdíjas éveiben is tanúságot tett az evangéliumról határon innen és túl. Szép időskorát sokan csodáltuk, s vágytunk vele találkozni, beszélgetni és imádkozni asztaluknál.
Élete utolsó heteiben fogyott testi ereje, de lelkiekben felkészülten indult a mennyei hazába. Szerettei jelenlétében 2026. május 14-én, a mennybemenetel ünnepnapján csendesen elaludt. Kegyelettel és hálaadással emlékeznek népes családjának tagjai, volt gyülekezetei, az általa számontartottak és őt számontartók sokasága.
„Szeretem, mert Istentől kaptam” – videó
Több mint 65 év házasság után is kézen fogva ül és beszél kalandos életéről Victor István nyugalmazott református lelkipásztor és felesége, Judit. Isti bácsi azt mondja: ahogy meglátta Judit nénit, tudta, hogy ő lesz a felesége. A tizenhét gyermekes Victor házaspár szerelemről, családról és az Istenbe vetetett végtelen bizalomról vall.