„Egy szívvel, egy lélekkel, hozsannát zengve a megváltó Krisztusnak”

A Debrecen Helyőrségi Zenekar, a Kuckó Művésztanya, a Főnix Gyermek- és Ifjúsági Néptáncegyüttes, a Forgórózsa Táncegyüttes, a Hortobágy Néptáncegyüttes, a Debreceni Hajdú Táncegyüttes képviselőinek táncos szolgálatával kezdődött az ünnepség.

Papp László polgármester beszédében arra emlékeztetett, hogy a városi és egyházi virágvasárnapi ünneplés 2012-ben indult útjára, s azóta is mindmáig él, ez pedig megmutatja a város egységét, a vallás és hit iránti elkötelezettségét. Mint mondta, ennek a városnak a közössége hisz Istenben, a jövőben, és hisz abban, hogy egységesen tud tenni ezért a városért.

– A húsvét a feltámadás dicső szent ünnepe, és ha van város a magyar történelemben, amelyik feltámadt már jó pár alkalommal poraiból, az Debrecen. A város címerében található főnixmadár szimbolizálja az újra és újra feltámadó, megerősödő Debrecent. Minden egyes feltámadással Debrecen városa erősebb és erősebb lett – hangsúlyozta a polgármester, majd a történelmi egyházak elöljárói, Fekete Károly tiszántúli református püspök, Kocsis Fülöp, a Hajdúdorogi Főegyházmegye érsek-metropolitája és a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye megyéspüspöke, Palánki Ferenc ajándékozták meg az ünneplőket gondolataikkal, majd áldották meg a virágvasárnapi barkákat.

Fekete Károly tiszántúli püspök Máté evangéliumának 21. részét olvasta, Jézus jeruzsálemi bevonulásának körülményeit ismertette. Mint mondta, Máté evangéliuma szerint a gyermekek ugyanazt skandálták, amit a felnőttektől hallottak Jeruzsálem utcáin, a Hozsánna-éneket énekelték. Hangsúlyozta, mindez azt is mutatja, hogy óriási felelősség a felnőttek szava. Felhívta a figyelmet: virágvasárnapon jó tudnunk, hogy a hozsánna kétarcú kifejezés. Először segítségkérést jelentett, és csak az idők során alakult át istendicséretté.

– Ez a kétarcúság az, amivel nekiindulunk a nagyhétnek, mert egyrészt segítségül kell hívnunk őt életünk nyomorúságaiban, keresztútjaiban, másrészt egyedül őt dicsőíthetjük, aki meg is oldja életünk legnagyobb nehézségeit. Ebben a reménységben indulunk neki, hogy végigjárjuk a stációkat egy szívvel, egy lélekkel, hozsannát zengve a megváltó Krisztusnak – fogalmazott.

A városi keresztút a történelmi egyházak püspökeinek vezetésével indult a Nagytemplomtól a Szent Anna-székesegyházig, érintve a Kossuth tér főnixmadaras szökőkútját, a Dósa nádor téri Szent István-szobrot, a Régi Városházát, a Csonkatemplomot, a Vármegyeházát. Ahogyan az hagyománnyá vált, minden egyes stációt más-más egyházak fogadtak örökbe.

Kiss János, a debreceni baptista gyülekezet lelkipásztora; Sipos Barnabás, a debreceni Szentháromság Magyar Ortodox Egyházközség parókusa; Szarka Gergely, a Debreceni Görögkatolikus Parókia parókusa; Zsoldos Tibor, a Debrecen Kistemplomi-Ispotályi Református Egyházközség lelkipásztora; Asztalos Richárd, a Debreceni Evangélikus Egyházközség igazgatólelkésze és Krakomperger Zoltán, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye általános helynöke fogadta az egyes helyszíneken a keresztútjárókat és ismertették az egyes stációk történéseit, majd egy-egy meghívott színművész szavalata hangzott el, akik Debrecenből, Győrből, Miskolcról, Veszprémből, Budapestről érkeztek, kapcsolódva egyúttal a 10. Színházi Olimpia jelképéhez, a bárkához.

Délután a Szent Anna-székesegyházban Rossini Stabat Mater című műve szólalt meg a Csokonai Színház Énekkarának előadásában, Ács János karmester vezényletével. Este hat órától pedig a Nagytemplomban zenés istentiszteletre gyűltek össze a hívek, ahol a Debrecen Helyőrségi Zenekar és a Honvéd Férfikar szolgált. Híres zeneművek és a virágvasárnapot leíró bibliai igeszakaszok váltották egymást.

Fekete Károly püspök köszöntötte a gyülekezetet, azt hangsúlyozva, hogy virágvasárnap a békesség fejedelmének ünnepe, mert minden, ami hozzájárult az első virágvasárnaphoz, nem akart a harcról, a királyságról, az uralkodásról szólni, a szeretet királya nem tankokat vett igénybe, s nem hadsereget, hanem alázatosan, szamárháton jött.

– Minket a Nagytemplom Rákóczi-harangja a békesség fejedelmére emlékeztet, hiszen azt 1636-ban I. Rákóczy György a rakamazi csatában zsákmányolt ágyúkból öntette, a harc eszközét az Istenhez való hívogatás eszközévé tette – mondta.

Puskás István, a város kultúrájáért felelős alpolgármester arról beszélt, hogy az adventhez hasonlóan a húsvét előtti időszak is felfokozott készülődést jelent.

Hozzátette, a nagyhét időszaka azonban nem csak arról szól, hogy az ünnepre készülünk. Egy olyan hét ez szerinte, amelynek minden napján olyan történeteket tudunk felidézni, amelyek mindannyiunk életének a szimbólumai lehetnek. – Ugyanúgy bennünk vannak a római katonák, Júdás és a Szűzanya fájdalma, minden egyes napban ott vagyunk mi is – hangsúlyozta.

Az ünnepi istentiszteleten Sajtos Szilárd alezredes, kiemelt tábori lelkész hirdetett Igét, aki János evangéliuma 12. részének a 12–19. verseit olvasta. Mint mondta, az utóbbi háborús időszakban méltán érezhetjük azt, hogy telítődtünk, hogy beteltünk. Hangsúlyozta, ilyen volt az első virágvasárnap is, éppen olyan kiszámíthatatlan, mint mai világunk. A tömeg, akik pálmaágat ragadtak és hozsannát zengtek, nem sokkal később az kiáltották: „Feszítsd meg!”

– Minden változik, egy állandó van csupán: Jézus Krisztus, aki tegnap, ma és mindörökké ugyanaz – fogalmazott.