Csillagpont – mitől több egyszerű zenei fesztiválnál?

Miért van szükség a Csillagpontra?

Mező István Mózes: Ezt a kérdést mi is feltesszük magunknak, valahányszor elkezdjük a szervezést. A gyakorlati tényezők, mint a helyszín biztosítása, a zenekarok szerződtetése, az étkeztetés megoldása, az erkölcsi bizonyítványok ellenőrzése mind-mind a lelki cél tisztázása után következnek. A Csillagpont célja megtérést és megújulást hozni a fiatalok életébe, hogy megérezve Krisztus jó illatát a saját gyülekezeteikbe hazatérve építőkövekké válhassanak. Idén a szorongás égetően aktuális jelenségére kínálunk választ a Biblia alapján. Hisszük, csak Jézusnál van kiút, csak általa leszünk képesek fellélegezni a gondjainkból.

Nagy Ilona Henrietta: A tábor valódi jelentősége messze túlmutat ezen az egy héten: a Csillagponton barátságok köttetnek, szerelmek szövődnek, ificsoportok alakulnak, lelkipásztori elhívásokat élnek át. Emberi léptékkel beláthatatlan, milyen eszközökkel és hányakat szólít majd meg a Szentlélek, de fiataljaink történetei, emlékei alapján csodáknak lehetünk részesei ez alatt a néhány nap alatt.

Kiket kíván megszólítani az „istenközpontú fesztivál”?

Mező István Mózes: Három kijelölt csoportot szeretnénk elérni. Elsőként az egyházon belüli fiatalokat, akik eleve részei a gyülekezeti vérkeringésnek. Köztük külön számontartjuk azokat, akik kisebb településeken élnek, talán csak két-három ifistársuk van otthon. Szeretnénk, ha Zánkán ők is megtapasztalhatnák a közösség erejét. Ilyen idős koromban nekem is hatalmas lökést adott, amikor egy-egy nagyobb egyházi találkozón korosztályombeliekkel ismerkedhettem meg. Ekkor jöttem rá, milyen sokan vagyunk hasonlóan gondolkodó, azonos értékrendű reformátusok. A Csillagpont ezt is szeretné megmutatni a fiataljainknak. Bár méretében, létszámában ez a legnagyobb egyházi ifjúsági rendezvényünk, nem állítanék fel fontossági sorrendet a gyülekezeti ifiórákhoz képest, mindkettőnek megvan a maga szerepe a korosztályi misszión belül.

Nagy Ilona Henrietta: A második csoportba tartoznak azok a keresztyén identitású, ám aktív gyülekezeti életet nem élő fiatalok, akiknek talán ez a hét adja majd meg a lökést, hogy be- vagy visszakapcsolódjanak az otthoni közösségeikbe. Nem utolsósorban pedig várjuk az abszolút világi környezetből érkező tizennégy és huszonkilenc év közöttieket, akik általában baráti társaságok hívására vagy egy-egy koncertért jönnek el. Szervezőként azt szeretnénk, hogy jó programokkal, lehetőségekkel és hozzáállással találkozzanak nálunk, miközben legalább olyan jól, ha nem jobban érzik magukat, mint bármely más, ilyen jellegű rendezvényen – emellett pedig megtapasztalhassák azt a pluszt, amit, pontosabban Akit a tábor képvisel. A pozitív visszajelzések olykor a legváratlanabb személyektől érkeznek: a legutóbbi Csillagpont után az egyik hangmérnök megjegyezte, azért szeret ide járni dolgozni, mert ennek a fesztiválnak lelke van, sokkal többet kap itt, mint bármelyik másik fesztiválon. Ez bennünket, szervezőket is megerősített abban, hogy nemcsak egyházon belül, de a külvilág irányában is működik a missziónk.

Hogyan jelenik meg a Csillagponton a református identitás?

Mező István Mózes: Minden elemében benne van, ettől nem is célunk eltérni. Semmi olyan nem történik Zánkán, ami ellentmondana a református hitünknek. Isten Igéje állandó, viszont próbáljuk ezt a fiatalok számára is emészthető formába önteni. A fesztiválozókat kimondottan református közösségekbe igyekszünk vezetni, a valahova már tartozókat pedig megerősíteni elköteleződésükben. A Csillagpont ugyanis kicsivel sem fontosabb, mint egy vasárnapi istentisztelet. Az egyházi valóságban is látni a generációs különbségek lenyomatait. Mind a döntéshozók, mind a fiatalok jót akarnak, de gyakran nem ugyanazon a nyelven beszélnek. Ennek érdekében minden egyházi vezetőt és zsinati tagot meghívtunk a Csillagpontra, hogy a résztvevőkkel találkozva megtapasztalják, ez az esemény szerves része a reformátusságnak.

Nagy Ilona Henrietta: Idén kiemelt figyelmet fordítunk a gyülekezet nélkül érkezőkre. Előfordul, hogy kísérő nélküli kiskorú jelentkezőinket – tizennyolc év alatt ugyanis csak felnőttel lehet a tábor területén tartózkodni – összekötjük a helyi lelkészekkel, így máris kapcsolatba kerülnek ezekkel a közösségekkel. A programunk akár egy ifitáboré: a mindennapos áhítatokat református lelkipásztorok tartják, a hallottak elmélyítését, személyessé tételét kiscsoportokban ifjúsági szolgálók vezetik. A hetet pedig református rend szerinti közös úrvacsorával zárjuk. Korábban kaptunk olyan – jogos – kritikát, miszerint túl kevés énekeskönyvi dicséretet éneklünk a fesztiválon. Ezt elfogadjuk, figyelembe vesszük, így idén ezek a felekezeti identitásunkat meghatározó énekek is nagyobb szerepet kapnak.

Mennyire könnyű kimozdítani az ifjúságot egy egyhetes, intenzív táborba?

Mező István Mózes: Nem csak az egyház, számos szervezet, sportegyesület is küzd azzal, miként szólítsa meg és vonja be az online világba egyre inkább bezárkózó fiatalokat. Mára több generáció is abba született bele, hogy az otthonukban ülve egy képernyőnyire van tőlük az egész világ. Ők már másképp élik a közösségi életüket, mint mi ennyi idősen tettük. A társasági élet különféle chatfelületeken zajlik, kevesebb a személyes találkozás. Ebbe bele lehet kényelmesedni, sőt ez válik természetessé, és az ifjúsággal foglalkozóknak egyre nehezebb elhívni őket egy-egy estére, nyári táborra. Mindezek miatt hatalmas sikerként és lehetőségként éljük meg, hogy már közel háromezer-ötszáz fiatal – köztük hatszáz, különböző szolgálatokat végző önkéntes – döntött úgy, hogy a vakációja egy hetét egy református fesztiválon tölti. Nagyra becsüljük azt az óriási bizalmat, amelyet mind a résztvevők, mind pedig a szülők, gyülekezetek részéről kapunk: hogy ilyen nagy számban elengedik hozzánk a gyermekeiket.

Nagy Ilona Henrietta: Az egyház és az ifjúsági misszió lényeges feladata, hogy segítsen a fiataloknak felismerni az igényüket a valódi személyességre, ehhez pedig megfelelő helyzeteket kell teremtenünk. A hasonló értékrendű, azonos problémákkal küzdő kortársakkal való találkozásra kiváló tér a kiscsoportos beszélgetés, főként azoknak, akik még sosem fordultak meg ifiken. Itt külön helyet és időt szánunk arra, hogy megbeszéljük az áhítaton hallottakat. Ebben a körben fel lehet tenni azokat a kérdéseket, amelyekre máskülönben nem jutna elég idő vagy figyelem. Ne becsüljük alá, mennyire vágynak rá a fiatalok, hogy meghallgassák őket! Ezt illusztrálta a legutóbbi Csillagponton az a tény, hogy nyolcvanról százharmincra kellett emelnünk a kiscsoportok számát – idén eleve ennyivel indulunk. Emellett rengeteg időt és energiát fektetünk abba, hogy a csoportvezetőket felkészítsük a megfelelő eszközök ismeretére, amelyekkel segíthetnek a fiataloknak megfogalmazni, ami bennük kavarog. Hiszen az online térben, ahol mindent rövidítve, szlenggel vagy emotikonnal fejezünk ki, nehézségekbe ütközhet valódi gondolatokat átadni a világgal, Istennel, halállal, szerelemmel, jövővel kapcsolatban.

Úgy tudom, a Csillagpont országhatárokon túlnyúlva gyűjti egybe az istenkeresőket.

Mező István Mózes: Valóban, idén ezernél is több külhoni magyart várunk Zánkára. A száz kárpátaljai fiatal számára felajánlott ingyenes részvételi lehetőség három nap alatt betelt, ezért úgy döntöttünk, hogy dupla ennyi, tehát összesen kétszáz, háborús körülmények közül érkező testvérünket látjuk vendégül. A fesztiválon külön kijelölt sátor szolgál majd elszakított kárpátaljai családtagok, barátok találkozási helyéül; szívszorítóak ezek az egymásra találások, mintha nem is 2025-ben lennénk, hanem a nagyszüleink mesélte történetekben…

Nagy Ilona Henrietta: Régi hagyományként külföldről is fogadunk fesztiválozókat. A Zsinati Hivatal Külügyi Osztályának kiterjedt nemzetközi kapcsolatrendszere van, amelynek segítségével idén Európából, Amerikából és közel-keleti országokból is csatlakoznak hozzánk fiatal keresztyének. Számukra angol nyelvű kiscsoportokat indítunk, amelyeket az Exodus szervezet északír missziós munkatársai vezetnek majd. Hozzájuk biztos nyelvtudású magyarok is csatlakozhatnak, akik szívesen megismerkednének a világ más pontjain élő hívő kortársakkal.

A szervezés rengeteg operatív jellegű munkával jár. Hogyan csempészik bele a lelkiséget a készülésbe?

Nagy Ilona Henrietta: Hétfői megbeszéléseinket lelki félórával kezdjük, ahol a hatfős Csillagpont-stáb tagjai az aktuális feladatok megtárgyalása előtt elcsendesedhetnek. Ezek az alkalmak segítenek kordában tartani emberi vágyainkat, elképzeléseinket, egyúttal arra késztetnek bennünket, hogy Isten akaratát keressük a szervezési teendőkben, a rendezvény megvalósításában. Bár koordinátorként jelentős időt töltök a színes Excel-táblázatok világában, a csillagpontos igehirdetőkkel, dicsőítésvezetőkkel is hosszasan beszélgetünk, imádkozunk, ami szintén hozzájárul, hogy hittel készüljünk a táborra.

Romboljunk le néhány tévhitet a Csillagponttal kapcsolatban!

Mező István Mózes: Talán a legelterjedtebb mítosz, hogy a bulizásról és a züllésről szól. A valóságban a fiatalok tényleg azért jönnek, hogy találkozzanak Istennel, egymással, és mellette jól érezzék magukat. De minden szónál többet mond a tény, hogy tavalyelőtt többen vettek részt az esti áhítaton, mint az utána következő koncerten, ahol Magyarország első tíz legnépszerűbb előadójának egyike zenélt. Ez elképzelhetetlen lenne más fesztiválokon. Továbbá kimondottan alkoholmentes rendezvény vagyunk; nem azért, mert egy keresztyén ember ne ihatna meg lelkiismeret-furdalás nélkül egy frissítő fröccsöt a forró nyári napokon, hanem azért, mert egyrészt ezzel is elkülönítjük magunkat a hasonló világi rendezvényektől, másrészt elkerüljük az esetleges kilengéseket (a honlapunkon elérhető házirendünk részletesen szabályozza még a koncertek közbeni megfelelő viselkedést is). Nem utolsósorban pedig mindent megteszünk azért, hogy biztonságos környezetet teremtsünk.

Nagy Ilona Henrietta: Szintén hiedelem, hogy nincs szükség ekkora méretű ifjúsági rendezvényre. Ezt István korábban említett példája is cáfolja, aki kis gyülekezetből jőve épp így tapasztalhatta meg a kortárs hívő közösség élményét. De akár a májusi egységnappal is párhuzamba állíthatnánk, ahol a hideg ellenére több mint nyolcezren gyűltünk össze – az az alkalom főként az idősebb nemzedékek közösségtudatát erősítette. A lelkipásztorok hasonlót éltek át a tavalyi lelkésztalálkozón a Groupama Arénában. Az említett tévhitet talán azok vallják, akiknek a kommunizmus idején felnőve nem volt lehetőségük több ezer másik fiatallal együtt zsoltárokat énekelni vagy közösen Igét olvasni. Higgyük el, a tizenéves, kora húszas korosztálynak megismételhetetlen élményt adnak a tömegrendezvények, ahogyan ott ülnek a sokaság közt a réten, és ha fúj, ha fagy, végighallgatják, ami a színpadon történik! A Csillagpont víziója, hogy ne csak lelki megújulást, hanem élményt is vigyenek haza a fiatalok, ha mást nem, legalább a tudatot: nincsenek egyedül.

A dicsőítő zene jelenléte hasonlóan kényes kérdés lehet.

Mező István Mózes: Igen, több helyen tabu „világi zenével” magasztalni az Urat, ez általában a gitárt és a dobot takarja. Vállaltan könnyűzenei fesztivál vagyunk, ebbe az ifjúsági énekek is beleférnek – nyugodtan hallgassunk bele a közösségi oldalainkról elérhető lejátszási listába, amely az idei dicsőítő énekeinket tartalmazza! A fiatalok valójában régen is igényelték a könnyedebb, szabadabb éneklést, ezért nem érzek ebben szélsőséget. A Csillagpont emellett több átlagos zenei fesztiválnál: valódi értéket teremtő, életeket formáló és emberi kapcsolatokat építő közösség.

Talán többekben felmerült, mit keres a Halott Pénz a Csillagponton…

Nagy Ilona Henrietta: Bármilyen ifjúsági munkát vizsgálva alapvető szakmai attitűd, hogy oda kell menni, ahol ők vannak. Tehát nézzük meg a filmeket, próbáljuk ki a játékokat, hallgassuk meg a dalokat, amelyek éppen foglalkoztatják őket. Épp ezért a Csillagponton élvezhető, ingergazdag szabadidős és sportprogramokat, koncerteket és lelki előadásokat kínálunk, így nemcsak lelki, hanem testi megújulásra is lehetőségük nyílik. Minden évben meghívunk népszerű zenei előadókat a fesztiválra, egyrészt a kulturált szórakozás, másrészt a misszió szándékával. Felmérésben kértük a fiatalok segítségét, kiket hallanának szívesen. Azonban az, hogy ezek közül kik lépjenek fel, problémás szakmai kérdés volt. A döntést segítendő meghatároztunk néhány alapelvet: az előadó nem nyilatkozik pejoratívan Istenről, nem figurázza ki a keresztyén értékeket, nincs extrém színpadi jelenléte, a zenéjében nincs trágárság, explicit utalás tudatmódosító szerekre és szexuális kicsapongásra. Gondolhatjuk, mennyire leszűkítik ezek a lehetőségeinket, a megkérdezett fiatalok toplistájából azonnal kiesett az első nyolc zenekar. Az utóbbi években leginkább olyan előadókat hívtunk meg, akiknek a dalai pozitív, életigenlő üzenetet hordoznak, még ha nem tartoznak is az egyházhoz. A Halott Pénz beleillik az alapelveink alkotta képbe, de mellettük ott lesz a keresztyén hívő emberekből álló Platon Karataev zenekar, valamint a szintén kedvelt Bagossy Brothers Company is.

A fesztivál aktívan jelen van a közösségi médiában is, naponta tájékoztatva, lelkesítve a követőket. Mi az online kommunikációs stratégiájuk?

Mező István Mózes: Az internetes tartalomgyártás mára külön szakmává nőtte ki magát, ezért mi is alkalmazunk szakembereket, akik pontosan ismerik az arculatépítés fortélyait. Az informálás mellett kifejezetten értékes tartalmak készítése a célunk. Ilyen például a Lélegezz fel! videósorozat, amelyben egy-egy hívő beszél húsz másodpercben arról, neki mi segít a szorongás leküzdésében. Tapasztalatunk szerint ezek a legnézettebb bejegyzéseink, az elemzések alapján olyanoknak is feldobja őket az algoritmus, akik nem követnek minket az Instagramon vagy a TikTokon.

Nagy Ilona Henrietta: A másik sikeres felületünk a huszonnégy óráig nyilvános sztorik, amelyeket több ezren tekintenek meg, aktívan reagálva az emotikonos szavazásokon. A szívem csücske mégis a Hétkezdő, azaz a hétfő reggelenként posztolt, színes ábrákkal és nyilacskákkal teletűzdelt igeversek, amelyek remekül segítik a lelki ráhangolódást az idei fő üzenetünkre.

Személy szerint mit várnak idén a legjobban?

Nagy Ilona Henrietta: Azt a pillanatot, amikor elkezdenek gyülekezni az első istentiszteletre, és megtelik a rendezvénytér.

Mező István Mózes: Én azt várom, hogy a több hónapnyi megfeszített munka után egyszerűen csak jelen lehessek a héten, hiszen legutóbb több intéznivalóm miatt sem tudtam végig ott maradni Zánkán. A Csillagpont nemcsak a résztvevőknek, de nekünk, szervezőknek is óriási töltést ad.