Megerőltető, mégis előremutató nappal kezdte meg tanácskozását a Magyarországi Református Egyház Zsinata november 19-én Balatonszárszón. Az első napon a lelki elmélyüléstől a stratégiai döntésekig minden terület hangsúlyt kapott. Kovács Gergely esperes reggeli áhítatában a thesszalonikai gyülekezet példáján keresztül arra emlékeztette a jelenlévőket, hogy a hit akkor is lát, amikor még semmi sem látszik. Délelőtt teológiai előadások bontották ki az imádság, a liturgia és az egyház önfenntartásának összefüggéseit, délután pedig átfogó jogi, oktatási, szociális és missziós kérdések kerültek a Zsinat elé.
– Köszönjük a találkozásokat, és legfőképpen köszönjük a veled való találkozást – hangzott el a Zsinat első napjának reggelén. Kovács Gergely esperes a nyitó áhítaton Az apostolok cselekedetei 17. fejezete alapján hirdette az Igét, és úgy beszélt erről a részről, mint egy örök érvényű példáról, amely az egyházi szolgálat minden korszakára rámutat. Két kulcsmotívumot emelt ki: a kezdetek törékenységét és szentségét.
Kovács Gergely: Nincs más út az Isten országában, mint vállalni az ellenszelet, mint vállalni az üldöztetést, a rögös utat, a próbatételeket és a szenvedést az evangéliumért, Krisztusért
A Budapest-Déli Református Egyházmegye esperese elmondta: milyen sokszor csak visszatekintve vesszük észre, hogy valami nagy dolog kezdeteinél álltunk. Ennek igazolásaként beszámolt egy friss élményéről: a Csepel-csillagtelepi missziós állomás még teljesen üres, romos helyiségében imádkoztak három lelkésztársával együtt a jövendő gyülekezetért. Hangsúlyozta: a hit akkor is lát, amikor még semmi sem látszik. –Mindezt azért mondtam el, mert amiről számomra szól ez a mai Ige, az éppen ennek a feszültsége, hogyan jutunk el a csoda kibontakozásáig, amikor csak hittel látunk valamit előrenézve, illetve amikor visszanézünk Isten országában egy fontos állomásra elérkezve, akkor látjuk-e azt, milyen küzdelmeken, milyen megpróbáltatásokon, üldöztetéseken keresztül vezetett el odáig bennünket az Úristen.
A thesszalonikai történet „feszültségéről” szólva egymás mellé helyezte Az apostolok cselekedeteinek jeleneteit: viták, ellenségeskedés, zavargás, fenyegetettség, valamint Pál apostol későbbi bizonyságtételét: „Kizendült közületek az evangélium.” Ennek lényege, hogyan lehet ugyanarról a helyről azt mondani, hogy az evangélium onnan zendült ki, ha közben a kezdete zajos, konfliktusos és ellentmondásos volt? – tette fel a kérdést az esperes.
Kovács Gergely a zsinati tanácskozásra és napjaink gyülekezeteire nézve is három tanulságot fogalmazott meg: nincs Isten országában siker ellenszél nélkül, a szolgálat útja ugyanis nem a látványos eredményekkel kezdődik. Mint fogalmazott: – A sikerhez vezető lift nem működik, használd a lépcsőt lépésről lépésre, tehát a feltámadás diadala és fényessége nem létezik Krisztus keresztjének és sírjának a sötétsége, alázata, önmegtagadása, gyötrelme és üldöztetése nélkül.
A második következtetés az, hogy nem mindegy, mi „zendül ki” belőlünk. Mindezt egy korábbi személyes emlékkel idézte fel: – Pár éve egyszer lehúzott ablakkal autóztam a környékünkön, és egy szintén nyitott ablakú ház mellett mentem el, ahol egy operaénekes gyakorolt. Ott nem volt kérdés, hogy mi az, ami kizendül abból a házból. Ez a kép vezetett a kérdéshez: mit hall ma a világ az egyházból? Veszekedést, érdekharcokat vagy az evangéliumot? – tette fel a kérdést Kovács Gergely.
Végül harmadik pillérként a keresztyén közösség hitvallását emelte ki: – A mi királyunk Krisztus. Őt valljuk királynak, és nem mást – hangsúlyozta. Az esperes arra figyelmeztette a jelenlévőket, hogy az evangélium terjedése sohasem a „tökéletes körülmények” között történik. A zsinati munka elé is ezt a tükröt tartotta: csak akkor lesz gyümölcsöző, ha Krisztust valljuk királynak, és ha a közösségből valóban az evangélium „zendül ki”, nem pedig belső viták. Összegzése alapján a küldetés lényege változatlan, a kérdés mindig csak az, mi hallatszik ki rólunk.
Az áhítat után Molnár János, a Zsinat presbiteri elnöke, tiszántúli főgondnok üdvözölte a jelenlévőket és nyitotta meg az ülésszakot.
Az imádság és az egyházi élet mélyrétegeiről
Steinbach József a Dunántúli Református Egyházkerület püspökének, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnökének beszámolója egyszerre volt lelki elmélyítés, stratégiai áttekintés és őszinte reflexió a zsinati munka terheiről. Az egyházi elöljáró Jézusnak a vihart lecsendesítő történetéből indult ki: az Ige szerinte „csendet teremt”, s ez a csend az imádság alapja. Ezzel már előre utalt a következő tematikus évre, az imádság évére. Steinbach József röviden idézte Rudolf Bohren svájci protestáns teológus gondolatait:
– Az idő birtokolja az embert, és egyszerre csak az ember az idő rabságába kerül, a tervezés és a gürcölés kényszerébe, amely vagy felemészti őt, vagy pedig úgy védekezik ellene, hogy elüti az időt, mind a kettő negatív értelmű. S az imádság ezzel ellentétben egy uralomváltás, amely a naptári esztendőt az Úr esztendejévé teszi – hangsúlyozva, hogy nem programévet, hanem lelki megújulást készítenek elő az új tematikus évvel.
Steinbach József: Az imádság tiltakozás, a tervezett idő embertelen kényszerítő rendszere ellen
Steinbach József a zsinati struktúra három pillére – tanítás, törvényhozás, ünneplés – alapján ismertette beszámolójának további részleteit. A püspök szerint a tanítói szakasz jelentősége növekvőben van, és a jelenlegi ülésszak is ezt az irányt erősíti. A beszámoló végén kitért az elmúlt időszak országos eseményeire is: a Csillagpont ifjúsági fesztiválra, az Egységnapra, a nemzetközi református kapcsolatokra, az egyház kommunikációs fejlesztéseire, valamint az egyházi felsőoktatás előtt álló finanszírozási kihívásokra.
A délelőtt központi része három teológiai előadásra alapult. Ezek bár különböző szempontból közelítették meg, mégis egymást erősítve mutatták be, hogyan növekedhet az imádságos élet, a liturgia és az egyház önfenntartása.
Apológia a liturgiáért: a hit és az istentisztelet kölcsönhatása
A Pápai Református Teológiai Akadémia Gyakorlati Teológiai Intézet vezetőjének előadása teológiai és spirituális alapvetést kínált. Barta Zsolt gondolatmenete abból indult ki, hogy a hit nem pusztán belső döntés, hanem olyan lelki folyamat, amely „medret vág magának”, vagyis formát keres. Ezt a medret az egyház az istentiszteletben, a liturgia rendjében adja meg.
Barta Zsolt a Pápai Református Teológiai Akadémia Gyakorlati Teológiai Intézet vezetője
Előadásában részletesen bemutatta, hogyan tud a liturgia egyszerre irányt adni és tágas teret nyitni a gyülekezeti élet számára. Kitért arra is, hogy az istentisztelet teológiai tartalma – igeolvasás, bűnvallás, imádság, igehirdetés, úrvacsora – nem csupán rendi „mozdulatsor”, hanem hitformáló erő: a közösség ezek által tanul meg keresztyén módon jelen lenni a világban.
Barta Zsolt érvelésének hangsúlyos eleme volt az is, hogy az ébredés és a liturgia nem ellentétei egymásnak. A hit megújulása éppen attól kap tartós formát, hogy a liturgia elvezeti a közösséget a biblikus rendhez, és nem engedi, hogy a vallásosság a pillanat érzelmi hullámzásaira épüljön.
Isten színe elé állni: a liturgia teológiája és története
Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke Barta Zsolt előadásához kapcsolódva, annak teológiai alapjait továbbgondolva beszélt a liturgia rendjének történeti és lelki jelentőségéről. Részletesen ismertette, hogyan alakult a református istentiszteleti rend a XX. században, beleértve az 1950-es években előkészített nagy liturgiareformot, amely politikai okokból végül nem lépett életbe.
Hangsúlyozta: – A liturgia mindig egyszerre teológiai és pasztorális kérdés. Egyszerre kell biblikusnak, közösséget építőnek és kulturálisan érthetőnek lennie. A püspök elmondta azt is, hogy istentiszteleten a gyülekezet mindig az Úristen és az angyalok színe előtt áll, ezért a bűnvallás és az alázat a liturgia kezdőpontja – ez adja az egész alkalom belső ívét.
Fekete Károly: A magyar reformátusság nagy vesztesége, hogy Kálvin istentiszteleti elgondolása sem a XVI-XVII. században, sem a XVIII-XIX. században nem jutott el hozzánk átütő módon
Fekete Károly előadása végigvezette az egybegyűlteket azon, hogyan válik az istentisztelet a gyülekezet identitásának alapjává: a közösség nemcsak résztvevője, hanem hordozója is annak a rendnek, amelyben nem mi alkotjuk meg az Istenhez vezető utat, hanem Ő maga hív és állít bennünket maga elé – tette hozzá.
Egyház és pénz: az önfenntartás valóságai
Balog Zoltánnak, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspökének előadása látszólag más irányba mutatott, ám valójában ugyanabban a gondolatívben haladt tovább, mint az előző két előadás: mi segíti az egyházat abban, hogy hűségesen végezze küldetését? A püspök a gyülekezetek anyagi helyzetére fókuszált, különösen az önfenntartás sokszor feszültségekkel teli kérdésére.
Előadásában közérthetően mutatta be, hogy a legtöbb gyülekezet éves költségvetése kifejezetten alacsony; ez meghatározza azt is, hogy milyen lelkipásztori és közösségi szolgálatokat tudnak fenntartani. Arról is beszélt, milyen terhet jelent, ha egy-egy közösségben akár a lelkipásztori javadalmazás is ingadozó vagy bizonytalan.
Balog Zoltán: Az egyházfinanszírozás kérdéseiről, problematikájáról, elvi alapjairól valamint az Egyház és pénz konferencia részleteiről számolt be
Balog Zoltán ugyanakkor arra hívta fel a figyelmet, hogy a fenntarthatóság nem öncélú pénzügyi ügy, hanem lelkipásztori és missziói jelentőségű. A stabil, átlátható gazdálkodás teremti meg azt a teret, ahol az imádság, a liturgia és a gyülekezeti élet zavartalanul épülhet. Előadása így szervesen illeszkedett a délelőtt teológiai ívébe: megmutatta, hogy az egyház küldetése akkor marad erős, ha lelki és anyagi értelemben is felelősen gondolkodik.
Új egyházi törvénykezési rend: átláthatóbb szabályok és gyorsabb eljárások
A délelőtti teológiai és tanítói középpontú előadások után a Zsinat délutáni ülése a jogi, gazdasági és stratégiai kérdések sűrű és intenzív sorozatát hozta. A tanácskozáson többször visszaköszönt a délelőtt üzenete: a rend és a felelősség megújítása egyszerre lelki és szakmai feladat.
Az egyik legjelentősebb pillanatnak bizonyult a teljesen új egyházi törvénykezési törvény ismertetése. Szólláth Bernadett jogtanácsos a törvény előkészítésének szükségességét az egyházi bíróságok elmúlt évekbeli tapasztalataival indokolta: – Az eljárások bebizonyították, hogy a jelenleg hatályos szabályok olyan mértékű hiányosságban szenvednek, hogy a jogi garanciák nem biztosíthatók sem az egyház, sem az eljárás résztvevői számára – fogalmazott a jogtanácsos.
Szólláth Bernadett zsinati jogtanácsos
Az új törvény egyszerre szól a törvénykezés alapelveiről, a fegyelmi eljárás teljes rendjéről, az igazgatási (elsősorban választási) ügyek gyorsított folyamatairól. Az egyházi törvénykezési törvény részletes vitája a következő zsinati ülésen várható.
A második rész ismertetését Nemes Pál presbiteri alelnök folytatta. Kiemelte, hogy az új eljárások célja a kiszámíthatóság: – Százhúsz napot határoznánk meg az eljárási határidő maximumaként, és fő szabályként tárgyaláson kívüli elbírálást írunk elő. Az átdolgozott szabályozás tehát gyorsabb, átláthatóbb és modernebb jogi működést céloz – mondta az alelnök.
A Zsinat ezt követően a lelkipásztorok jogállásáról szóló törvény módosítását tárgyalta. A változtatásokat Szemán Ákos, a Jogi Bizottság elnöke mutatta be. Ezek elsősorban fogalmi tisztázásokat, a hittanoktatók megbízási rendjének egységesítését, és a konferenciatelepi, tábori, valamint börtönlelkészi szolgálatok pontosabb szabályozását tartalmazzák.
A 2026–2030-as oktatásfejlesztési stratégia – „református hozzáadott érték a minőségben és a hitéletben”
A Zsinat délutáni ülésének következő hangsúlyos pontja a református oktatás 2026–2030 közötti fejlesztési stratégiájának bemutatása volt. A prezentációt Bruckner László, a Magyarországi Református Egyház (MRE) Oktatási Szolgálatának főigazgatója ismertette. Elmondta, hogy a stratégia mögött többéves előkészítő munka áll, és az egyházi oktatás mára megkerülhetetlen tényezővé vált a magyar köznevelésben: – Református hozzáadott értékről beszélünk az oktatásunkban. Ebből a két legfontosabb tétel, amelyet kitűztünk ennek a tervezési munkának az elején, hozzáadott értéket a minőségben, hozzáadott értéket a hitéletben – hangsúlyozta a főigazgató.
Bruckner László arról is beszámolt, hogy kutatások – köztük Pusztai Gabriella professzor munkái – alapján a református intézmények adják a legnagyobb pedagógiai hozzáadott értéket az országban. Ennek egyik oka: a szülők erőteljes bevonása, a személyes, közösségi fenntartói modell és a keresztyén értékrend által formált iskolai klíma. A főigazgató szavai szerint: – A református iskolák a legnagyobb hozzáadott érték egy részét annak köszönhetik, hogy a szülők bevonása sokkal erőteljesebb és eredményesebb, mint az állami iskolákban.
Bruckner László: Az egyházi iskoláink, a református iskolák a legnagyobb hozzáadott érték egy részét annak köszönhetik, hogy a szülők bevonása sokkal erőteljesebb és eredményesebb, mint az állami iskolákban
Az előterjesztés súlyos témára is rávilágított: a 2023-as köznevelési törvény a hátrányos helyzetű tanulók arányára építő algoritmust vezet be 2026-tól. Ha az iskolák tanulói összetétele több mint húsz százalékkal eltér a települési aránytól, az állam tíz százalékos forrásmegvonással bünteti az intézményt. Mint mondta: januártól ez Magyarországon 18 iskolát érint, ebből 11 református. Bruckner László hangsúlyozta, hogy a közfeladatot közpénz nélkül nem lehet ellátni, az egyház ezért tárgyalásokat folytat a kormányzattal a kompenzációról.
A főigazgató emellett bemutatta, hogy a 2026–2030-as stratégia három fő területét:
– minőségi fejlesztések – módszertani megújulás, tanári továbbképzések, intézményátvételi protokollok egységesítése;
– lelki elmélyítés – a diákok lelki igényeire reagáló tartalmak fejlesztése;
– hálózatosodás – az egyházkerületek oktatási irodái közötti együttműködés erősítése.
Elmondta, hogy a diákok visszajelzései szerint a pedagógusok hitelessége az iskola legnagyobb ereje. A stratégia további konkrét célja a következő években egy pedagógiai doktori iskola megalapítása a református felsőoktatásban, valamint az autizmus-specifikus gyógypedagógus-képzés fejlesztése is.
A Cigánymissziós Stratégia megújítása – konkrét tervek, valós problémák
A Zsinat első tanácskozási napjának egyik legélénkebb része a cigánymissziós stratégia frissítése volt. A prezentációt Czibere Károly, a Református Szeretetszolgálat főigazgató mutatta be, aki a valós helyzetekre és lelkipásztori tapasztalatokra építve beszélt: – Nem kell elmenni külföldre az iskolai inklúzió kapcsán sem. Az egyházunkban számos jó példa van, és őket kell helyzetbe hozni, erősíteni és fejleszteni – hívta fel a figyelmet a főigazgató.
Czibere Károly a Református Szeretetszolgálat főigazgatója
A stratégia százötven feltárt problématerületet rendszerezett, köztük a gyülekezeti túlterheltséget, a módszertani tudáshiányt, a területi egyenlőtlenségeket, a bizalmi válságot, valamint a kulturális és történelmi feldolgozatlanságot. A cél: több gyülekezetnek adni gyakorlati segítséget, nem pedig elvárásokkal terhelni őket. Czibere Károly úgy fogalmazta meg a szemléletváltást: – Nem úgy, hogy ostorozzuk őket, hanem hogy valódi érdemi segítséget kapjanak a hogyanokhoz.
A Zsinat egyhangúlag fogadta el a stratégia frissítését.
A szociális intézmények kötelező tartalékképzéséről ismét Czibere Károly tartott előterjesztést. Összetett finanszírozási modellt ismertetett, amely az állami normatívák háromszintű rendszerére épül (alapnormatíva, kiegészítő normatíva, zárszámadási korrekció). A téma jelentőségéről szólva elmondta: – A zárszámadási korrekció mindig arról szól, hogy elegendő volt-e a tárgyévben az egyházi kiegészítő támogatás. A cél egy kiszámíthatóbb tartalékrendszer, hogy az intézmények ne legyenek kiszolgáltatva év végi elszámolási ingadozásoknak.
A 2026 az Imádság éve
A Zsinat döntött a jövő évi tematikus esztendőről. A javaslatot Hajdú Zoltán Levente, a MRE Missziói Szolgálatának főigazgatója mutatta be: – Egy ilyen neuralgikus évben – országgyűlési és egyházi választások között – ennél jobb témát nem javasolhatott volna az elnökség: az Isten előtti elcsendesülést. A tematikus év egyik központi eszköze egy új imádságos napló lesz, amelyet Császár-Harangozó Dóra, a program koordinátora mutatott be. A tizenkét hónapos vezetett imádság célja: – Isten tizenkét tulajdonságán át vezetni az olvasót. Minden hónapban 4-5 hetes ciklusban haladunk. Ez egy olyan imádságos napló lenne, amely öröknaptár jellegű, tehát nem csak a ’26-os évben használható, hanem innentől kezdve mindig, hiszen a hónapjelölések azok valójában 1– 12 számot takarnak – fejtette ki a napló mögött elképzelés lényegét az előadó.
Császár-Harangozó Dóra a program koordinátora és Hajdú Zoltán Levente az MRE Missziói Szolgálatának főigazgatója
Fiatalok között: Csillagpont és az Ifjúság Szolgálatának Éve a Zsinat előtt
A Csillagpont célja, hogy olyan hely legyen, ahol fiatalok megtérhetnek és megújulhatnak – és ennek kézzelfogható hatása legyen a gyülekezetekben - fogalmazott Ablonczy Áron az MRE Zsinati Hivatala Ifjúsági Osztályának vezetője. Az idei fesztivál rekordot döntött: több mint 3700 résztvevő volt jelen személyesen, a közvetítéseket pedig tizenkétezer fiatal követte online, ami többszöröse a helyszíni létszámnak. Ablonczy Áron hangsúlyozta: az, hogy az idei rendezvény központi témája a szorongás feldolgozása volt nem véletlen. Kutatások szerint a fiatalok 45 százalékát érinti valamilyen formában, harmadukat pedig krónikusan.
Mező István Mózes, a Zsinati Hivatal vezetője külön kiemelte a rendezvény online missziós hatását is: egy, nem hívő fiatalokat célzó videót több mint 135 ezer ateista vagy vallását nem gyakorló fiatal nézett meg, túlnyomórészt pozitív reakciókkal.
A Zsinat a beszámolót egységes köszönettel fogadta el, és jóváhagyta, hogy a következő Csillagpontot 2027 júliusában rendezzék meg.
Mező István Mózes a Csillagpont Istenközpontú Fesztiválról számolt be
Ablonczy Áron, az Ifjúsági Osztály vezetőjeként beszámolt az idei Ifjúság szolgálatának tematikus évéről, ami nem új programok indítását tűzte ki célul, hanem azt, hogy megerősítse és összekapcsolja a már működő gyülekezeti kezdeményezéseket. A tematikus év egyik legfontosabb eredménye, hogy 160 új ifjúsági közösség indult el a Kárpát-medencében, az anyaországi és a külhoni területeket is beleértve. Ablonczy Áron arról is beszélt, hogy a fiatalok elérésében nagy jelentősége volt a Rálátás című új online műsornak is, amely szülőknek, tanároknak és maguknak a fiataloknak kínált evangéliumi válaszokat nehéz témákra.
Ablonczy Áron: A célunk ugyanaz volt, ami a Csillagpontnál is, hogy megtérések és megújulások szülessenek a fiatalok körében azért, hogy általuk erősödjenek a helyi gyülekezetek
A gazdasági törvény nagy reformja
Az első tanácskozási nap egyik utolsó, de stratégiai jelentőségű előterjesztése Szücs Attilának, a Gazdasági Bizottság elnökének tájékoztatója volt. A püspöki kar felhatalmazásával a bizottság elindította az egyház egyik legbonyolultabb törvényének – a 2013. évi IV. törvény – teljes átdolgozását. Szücs Attila hangsúlyozta: a munka hosszú lesz, de szükségszerű, hozzátéve, hogy – az egyház gazdálkodásának az egyház céljait kell szolgálni minden tekintetben, ami nem más, mint Isten dicsőségének szolgálata, amit jól kell látni és a kor követelményeinek megfelelően kell működnie.
Szücs Attila a Gazdasági Bizottság elnöke
A törvény előkészítése nyitott folyamat: a zsinati tagoktól és a gyülekezetek gazdasági tisztségviselőitől javaslatokat várnak.
A Zsinat lelkészi elnöke, Steinbach József püspök zárszavában összefoglalta a nap tapasztalatait rövid köszönetében egyszerre volt jelen a hála és a folytatásra hívó biztatás: – Úgy gondolom, egy olyan napon vagyunk túl, ami megerőltető volt, de mindenképpen nagyon aktív, tartalmas és előremutató. Minden területen történt valamilyen előrehaladás.