A víz az élet

Ahol víz van, ott élet van. Az élet vize A jelenések könyve szerint a Bárány trónjából fakad, és életet teremt, amerre folyik. Nálunk, Európában természetes a mindennapi vízellátás, de sokak számára elkeserítően szűkösek a rendelkezésre álló készletek. Hogyan tudjuk a szemléletet formálni egyfajta teremtésvédelmi megközelítéssel? – erről is kérdeztük Molnár Sándort, a Külső-Kelenföldi Református Egyházközség lelkipásztorát.

Milyen fontos spirituális jelentősége van a víznek a keresztyének számára, akik vízzel keresztelnek?

Hegedűs Loránt néhai püspök szavai jutnak eszembe, amelyeket a kétezres évek elején fogalmazott meg: „A holnap háborúi már nem az olajért, hanem a vízért fognak folyni.” Ez a jövendölése nem volt véletlen: ma több mint másfél milliárd ember nem jut tiszta vízhez a Földön. A víz a szó szoros értelmében minden életnek a feltétele, ahogy a Szentírásban is elsősorban az életet szimbolizálja. Sőt élő vízről is szól, példa rá Jézus beszélgetése a samáriai asszonnyal Jákob kútjánál. Ha a víz általában az élet jelképe, akkor ez az el nem fogyó, élő víz az örök életé. Aki Jézus Krisztussal kapcsolatba kerül, annak az életébe beleárad ez az élő víz. A jelenések könyve azt is írja: „Aki szomjazik, jöjjön el, és aki akarja, vegye az élet vizét ingyen.” Az Ige munkája nyomán az ember elkezd szomjazni valami többre, ő pedig megkínál bennünket az élet vizéből bőségesen. Jézus feltámadása fakasztotta fel ezt az élő vizet számunkra, mint az örök élet ajándékát. Érdekes a víz kapcsán, hogy az a Bibliában az ébredés jelképe. A híres zsidó magyarázók azt tanították, hogy miként a víz életet teremt a világban, úgy Isten törvényei is életet jelentenek a világ számára. Így hívja magához az Isten az embert.

víz illusztráció (f.Bazánth Ivola)

Fotó: Bazánth Ivola

Eszembe jut a legismertebb evangéliumi történetek egyike: Jézus és Péter vízen járása.

Azzal, hogy Péter kilépett a vízre, az életét kockáztatta. Miért tette ezt? Mert Jézus hívta. A hajó számomra a komfortzónánk jelképe. Jézus kihív bennünket ebből. Sokan vagyunk kényelmes keresztyének, de túl kell lépni a határainkon. Ha Jézus kihív a vízre, akkor döntést kell hozni. És aki ki tud lépni, el tudja hagyni a komfortzónáját Jézus hívására, az tapasztalja meg a vízen járás örömét is.

Molnár Sándor 2. (f.Sebestyén László).jpg

Molnár Sándor, a Külső-Kelenföldi Református Egyházközség lelkipásztora

Fotó: Sebestyén László

A víz éltet, tisztít, megújít, ugyanakkor pusztítani is képes. Miként tudunk úgy szemléletet formálni, hogy a víz megóvásáért viselt erkölcsi felelősség is megjelenjen?

A Biblia erről is beszél: az ember a felelőtlensége miatt az Isten által rábízott világot nem őrzi meg, csak használja. Természeti katasztrófák zömével találkozunk azért, mert az ember beleavatkozott a természet rendjébe. Miközben óriási törekvések folynak a társadalmak bizonyos szintjén arra, hogy megőrizzük a természetet, a másik oldalon bizonyos gazdasági érdekszférák felforgatják a világot. Nehéz így szemléletet formálni, ugyanakkor lehet jó törekvéseket is látni. Református egyházunkban számos helyen tudatosan kezelik a vízfogyasztást. Mennyiségcsökkentőt szerelnek a csapokra, az öblítőtartályokra. Kiírják, hogy csak a használt törölközőt tegyék a szennyesbe távozáskor a vendégek. Apró, de fontos lépések ezek. Aki Isten gyermeke, annak mindent meg kell tenni azért, hogy a teremtésben kapott értékeinket megőrizze.

Március 22. a víz világnapja. Az alkalomból megtartott események célja, hogy ráirányítsák a figyelmet az édesvízkészletek veszélyeztetettségére. Míg az ajánlott napi vízhasználat ötven liter fejenként, addig egy átlagos magyarra száztíz, egy amerikai polgárra napi ötszáz liter jut. Eközben egymilliárd emberé nem éri el a napi öt litert. Közép-Afrikában ma is előfordul, hogy átlagosan heti tizenhat órát töltenek el nők vízgyűjtéssel. Ázsiában helyenként egy kisgyerek három kilométert is gyalogol naponta, hogy vízhez jusson. Az ENSZ Vízügyi cselekvési tervének egyik célja, hogy az egyenlő esélyű hozzáférés a vízhez és a fenntartható vízgazdálkodás mindenki számára megvalósuljon 2030-ig.

A cikket elolvashatják a Reformátusok Lapjában is, amelyben további érdekes és értékes tartalmakat találnak. Keressék a templomokban és az újságárusoknál!