A reformáció napjára és Tisza Istvánra emlékeztek Geszten

Október 31-én Geszten nemcsak a reformáció napjáról emlékeztek meg, hanem Tisza István meggyilkolásának évfordulójáról is. A Tisza család Geszt és a helyi református közösség mecénása volt a második világháborúig, a templom is nekik köszönhetően épülhetett fel, és a mai napig van saját kiemelt padja a családnak, ahol senki más nem ülhet, csak a Tisza leszármazottak.

A megemlékező beszédet Tisza Ilona, Tisza István dédunokája tartotta, aki felidézte, hogy gyerekkorában a szüleitől mit tanult meg. Elmondta, hogy a szülei sosem kérkedtek a származásukkal, de példát mutattak neki és testvéreinek abban, hogy kell élni egy boldog keresztyén életet a sok nehézség ellenére is. Megtanulták, hogy mindenért adjanak hálát Istennek, és hogy ne gondolják magukat a világ közepének, mert lehetnek jobb és okosabb emberek, de azzal, amijük van, mindig tegyék a legtöbbet és legjobbat. Előbb Dél-Amerikában, majd az Egyesült Államokban éltek, és nem mindig volt könnyű az életük, de ahogy Tisza Ilona fogalmazott, ha a vagyont el is vesztették, szeretetben gazdagok voltak. Megosztotta, hogy egy éve élnek Geszten, és kicsit ijesztő, hogy nem hiányzik nekik Amerika. Végül Tisza Istvánra emlékezve elmondta, hogy a Tisza család nem csak a múltban tett meg mindent Magyarországért, a jelen és jövő generációk Tiszáiban is benne van az ország szeretete, és büszkék a magyarságukra.

– A kis helyeket a nagy emberek teszik naggyá – mondta Brandtné Czirják Éva iskolaigazgató a következő beszédben. Arról beszélt, hogy Gesztnek a Tiszák ilyen nagy szülöttei. Majd köszönetet mondott a szintén jelen lévő Lázár János építési és közlekedési miniszternek, aki felkarolta a Tiszák emlékének ápolását és sokat segített Gesztnek.

Ezután Lázár János Magyarország kormánya nevében megköszönte mindazok munkáját, akik a Tisza család emlékét őrizték, majd kijelentette, hogy ennek a településnek nem csak múltja, hanem jelene és jövője is van. Arról beszélt, hogy felfoghatatlan tragédia volt Tisza István halála a család és az ország életében. Úgy fogalmazott: ezen a napon Szent István birodalma lényegében véget ért. – De itt vagyunk száz évvel később újra megerősödve, Gesztet újjáépítve – mondta a miniszter, majd hozzáfűzte: – Lehetetlen nincs, csak tehetetlen, és ha Isten velünk, ki ellenünk.

Az eleve elrendelésről beszélt igehirdetésében Nitsch Gábor lelkipásztor Pál efezusiakhoz írt levele alapján (Ef 1,11). Úgy vélte, a Tiszák is elrendeltettek arra a fontos szerepre, amit betöltöttek a magyar történelemben. – Tisza Kálmán egy elfelejtett óriása a magyar történelemnek – jegyezte meg a lelkész, hozzátéve, hogy ennek ellenére Magyarországon nincs neki szobra. Beszélt Tisza Kálmán testvéreiről, a Szeged újjáépítésében jeleskedő Tisza Lajosról és a tehetséges költőnek indult, de fiatalon elhunyt Tisza Domokosról.

Végül megemlékezett Tisza Istvánról, akit úgy jellemzett: magyar reformátusságunk egyik legkiemelkedőbb alakja, aki százhét esztendeje életét áldozta a nemzet újjászületéséért. A lelkipásztor úgy véli, ha őt nem gyilkolják meg, talán a trianoni béke sem történik meg. – Az eleve elrendelésbe vetett erős kálvini hite volt az, amely megújíthatta volna Magyarországot, de ez volt a veszte is, amikor kijelentette, ennek így kellett lenni – hívta fel a figyelmet Nitsch Gábor, majd megállapította: Tisza István megélte református hitét, szelleme pedig ma is irányítja országunk jövőjét.

Nitsch Gábor a reformáció emléknapjára úgy emlékezett, hogy felidézte a jelenlévőknek a reformáció fontos elemeit. Elmondta, hogy a református teológia jellemzője, hogy Isten irányít és uralkodik mindenek felett, és mindannyian mindenkor Teremtőnk, Megváltónk előtt állunk. Beszélt természetesen a sola scriptura elvéről is. – A legmagasabb tekintély arra, amit hiszünk és teszünk, Isten Igéje a Bibliában, amely ma is él, népe számára, a Szentlélek segítségével – jelentette ki. A lelkész szerint református hitről természetesen nem lehet beszélni Isten kegyelmének említése nélkül. – A kegyelem azt jelenti, hogy Isten mindannyiunkat jobban szeret, mint amit fel tudunk mérni, megérteni vagy értékelni – mondta Nitsch Gábor, és hangsúlyozta, hogy lehet, hogy a kegyelem szót ma már keveset használjuk, mert kissé elavult, de a mögötte lévő fogalom biztosan nem az.

– A Bibliából hallottuk Isten legfontosabb parancsolatát: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.” Kálvin János és az összes többi teológus, aki megteremtette a református hagyományt, pontosan azért tette, hogy segítsen neked és nekem szeretni az Istenünket teljes szívünkből, teljes lelkünkből és teljes elménkből. A Tiszák ezt valóban megélték, tegyük ezt mi is minden alkalommal! – zárta a megemlékező istentiszteletet a geszti lelkipásztor.

Az istentisztelet után a templom előtt a résztvevők koszorúkat helyeztek el, majd a Tisza család kriptájánál rövid megemlékezést tartottak.

A Tisza-kastélyban egész nap programokkal várták a látogatókat, a többi között tematikus vezetéseket tartottak. Egy ilyen vezetéshez mi is csatlakozni akartunk, de végül az a megtiszteltetés ért minket, hogy Tisza Ilona vezetett körbe minket, aki úgy elevenítette fel számunkra a történelmi eseményeket, ahogy senki más nem képes erre.

Méltó zárása volt a napnak, ahogy Tisza István dédunokája mutatta meg nekünk azt a szőnyeget, amelyen dédapját meggyilkolták. A sérült, földön fekvő grófba még három golyót beleeresztett az egyik merénylő, ezek nyoma a szőnyegen is látható. A család azonban megvarrta, kimosta és a fél világon át magával hordozta a szőnyeget: Argentínában, Kolumbiában és az Egyesült Államokban is járt, míg végül vissza nem került a geszti kastélyba. Tisza Ilona elmondta, hogy azzal a feltétellel van itt kiállítva, hogy ha valaha is magánkézbe kerülne a kastély, akkor a szőnyeg és más tárgyak átkerülnek a Nemzeti Múzeumba. Egyelőre azonban a geszti kastélyban tekinthetik meg a látogatók azt a szőnyeget, amely a százhét éve meggyilkolt Tisza István halálának mementója.