Először az Öreg graduálban megjelent, őszinte, bensőséges hangvételű böjti himnusz. Nem ismeretes latin formája, lehetséges, hogy eredeti szöveg, talán Geleji Katona István püspök, a graduál szerkesztője tollából.
A 91. bibliai zsoltár verses feldolgozása. Széles ívű önálló dallamát is érdemes megtanulni, de mostani 273. dicséretünk (Az Úr Istent magasztalom) ismertebb dallamával is énekelhető.
E böjti ének kezdete a 25. zsoltár 7. verséből indul ki: Ifjúkorom vétkeire és bűneimre ne emlékezz!, de az egész szöveget átszövi a zsoltár egy-egy versének gondolata.
Az ének bensőséges hangú könyörgés Krisztushoz, az igaz hitért és annak jó gyümölcséért, vagyis az ő igéje és példája szerint való keresztyéni életért.
A most kezdődő, húsvétig tartó böjti időben a fejezet élén álló, egyéni és közös imádságainkat indító kezdő fohász, mely nagypénteki korált (Ó, Krisztusfő...) felidéző dallamával pedig alkalmas arra, hogy tekintetünket Krisztus keresztáldozatára irányítsa.